2023 végén Ausztriából Párizsba utaztam, ahol majd egy egész hetet töltöttem el. Az ottani látványosságokról és élményekről szépen lassan elkészültek a beszámolók, már csak az utolsó nap maradt ki: a hazaút. Több mint 1300 km várt még rám, hogy hazaérkezzek.

Keresztül fél-Európán az Európai Magisztrál vasútvonalon

Az utazás a következőképp zajlott: Párizs-Karlsruhe-Stuttgart-Budapest-Kecskemét. Ezzel egy régi gyerekkori álmom vált valóra: a Párizs-Budapest vonatút egy nekifutásra.

Még ifjú koromban, mikor elkezdtem dolgozni, született meg a terv, hogy el szeretnék utazni vonattal Kecskemétről Párizsba. Akkoriban még az internet is csak a szárnyát bontogatta, nem volt ennyi utazási blog és leírás, de még a menetrendi keresők is jóval butábbak voltak. De a legnagyobb akadály az volt, hogy még csak hasonlóra sem vállalkozott senki a környezetemben, így nem volt kitől tanácsot kérni. Útitárs még akadt volna, ám a bátorsága neki is ingatag lábakon állt.

Végül megszületett a döntés, ha kell, egyedül is nekivágok az útnak. A kecskeméti nemzetközi pénztáros hölgy vállalta, hogy elkészíti az utitervet és a költségszámítást, ám nem azonnal, hanem csak másnapra. Ezen a bizonyos napon azonban más is történt velem: ajánlatot kaptam egy németországi munkára Münchenbe, így a nyaralás is kútba esett. Párizs helyett "csak" egy müncheni autóút jutott. Így bár párizsi vonatút terv elkészült, de nem használtam fel.

Ezután rengeteg vonatos élményben és kalandban volt részem, eljutottam vonattal Münchenből először Nürnbergbe, Velencébe, Füssenbe, később vissza Budapestre, majd bejártam keresztül-kasul egész Bajorországot is. Inerrail jeggyel elutaztam Münchenből Párizsba, onnan tovább Madridon keresztül Lisszabonba. Ezzel a párizsi utam részletekben teljesült, hiszen volt külön már Párizs-München és München Budapest is.

Ezutát évekkel később hazaköltöztem, majd az akkori barátnőmmel tettünk 2016-ban egy Budapest-Párizs oda-vissza repülőutat is, de ez még mindig nem az ifjúkori álmom volt.

Végül 2023-ban csak elérkezett a nagy nap és majdnem 20 évnyi várakozás után belevágtam a Párizs-Budapest-Kecskemét hazaútba, a Jenbach-München-Mainheim-Párizs vonatút után.

Nos ennyi előzmény után nézzük magát az utat is! :)

A terv az volt, hogy párizsból elutazom Stuttgartba egy dél körül induló vonattal, majd Stuttgartban felülök a Kálmán Imre euronight vonatra, mely az éjszaka egészen Budapestig repít. Onnan már a hagyományos MÁV vonatokkal érkezem majd haza, Kecskemét Hauptbahnhofra.

Az utazásom napjának délelőttje egy kis sétával kezdődött, elbúcsúztam Párizstól. Majd következett néhány fotó a Gare du Est pályaudvaron a TGV, ICE és Thalys vonatokról. Mivel az Interrail jegy korlátlan utazást biztosított arra a napra, még tettem egy kisebb kitérőt egy párizsi személyvonattal (Lille-be kellett volna inkább mennem, de féltem, hogy addig nézelődök, hogy lekésem a csatlakozásom).

A Saint Martin csatorna a pályaudvar közelében található. Mindkét partját drága lakóházak szegélyezik. egykor Párizson belül a csatornahálózat komoly hajóforgalmat bonyolított, ma már csak a történelem egy megmaradt érdekes látványossága

Indulásra kész TGV szerelvény az állomáson, az én vonatom azonban ismét egy ICE 3 Neo lesz... 

Egy ICE3 Neo az állomáson, ez azonban Frankfurtba megy, nem Karsruhe felé...

Az érkező és az induló vonatok táblája az előcsarnokba. A peronokra már csak érvényes jeggyel léphetünk a vonat indulása előtt röviddel. Cserébe a vonaton már nem zaklatnak a jegyek miatt... valamit valamiért...

Elindultunk az LGV Est nagysebességű vonalon. Hamarosan elérjük a maximális 300 km/h sebességet

Utazás Németországban egy nagysebességű, négyvágányos vasútvonalon

Átszállás Karlsruhében, ezzel véget ért a nagysebességű utazás, az út többi része, már lassabban, 120 és 160 km/h között zajlott.

Még egy gyors fotó Karsruhéról, mielőtt felszállok a regionális vonatomra

Az utolsó fotó Karlsruhe Hauptbahnhofról

Megérkezés sötétedéssel Stuttgart Hauptbahnhofra

Stuttgartban a vonatom indulásáig majd 3 órám volt még, így belefért, hogy megnézzem a Stuttgart21 építési munkálatait is. Sajnos csalódnom kellett, az építési terület mindenhol falakkal volt körülvéve, még csak nem is egyszerű dróthálóval. Rálátni sehol sem lehetett, pedig szerettem volna látni még a megnyitás előtt, ami már egészen közel van.

Az egykori stuttgarti váróteremben ma csak felfordulás van

Ha már az építkezésből nem láthattam semmit, egy rövid városnézésre és egy stuttgarti vacsorára azért még maradt idő. Ezért is jobb vonattal utazni, mint repülővel, az állomások mindig központi helyen vannak, ahonnan bármiféle hosszadalmas ellenőrzés nélkül kijuthatunk a városba és a váróteremben való unalmas ücsörgés helyett még láthatunk is valamit.

Ezután nem maradt más háttra, mint visszatérni az állomáshoz és megkeresni a Kálmán imre Euronight vonatomat, mely 2023-ban már München helyett Stuttgartból indul. Ennyit jelentenek a németországi vasútfejlesztések, a menetrend minimális változtatásával a végállomást a bajor főváros helyett a baden-württembergi Stuttgartba lehetett áthelyezni. És még kész sincs a stuttgart 21 és a hozzá kapcsolódó beruházások tömkelege!

Magyar hálókocsi a Kálmán Imre Euronight vonaton. egy ehhez hasonló fülkében foglalhattam én is helyet (akarom mondani ágyat).

Az éjszakai hazaút a körülményekhez képest rendben zajlott, a hálókocsi kalauz elvette a jegyünket, így az éjszaka folyamán már nem volt jegy- vagy útlevél ellenőrzés, szemben az ülőhelyes kocsikkal, ahol éjjelente két határőr és három kalauz is felébreszti az utast 7 órán belül.

Az éjszakai utazás egyetlen negatív élménye a reggel volt, amikor a kocsi összes utasa felkelt és a folyosón állva nyomorgott, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ágyakat akár ülésekké is átalakíthatta volna, és az utolsó 200 km-et akár ülve is végigutazhatta volna... Én vettem volna a fáradságot ehhez, ám a fülketársaim az összes személyes holmijukat az ágyon hagyták, lehetetlenné téve az ágyak felhajtását. A beágyazást még csak-csak vállaltam volna, de az alvós ruhájuk, kispárnájuk, könyvük, telefonjuk... elpakolását helyettük már túlzásnak éreztem.

Az út meglehetősen hosszúra nyúlt az átszállások és a várakozások miatt, ráadásul az éjszakai vonat sem olyan gyors, mint nappali társai. Azonban lehetséges lenne ezt az utat sokkal de sokkal gyorsabban is megtenni! Ezen az útvonalon évek óta zajlanak a fejlesztések, a menetidő pedig évről évre rövidül. Egy április elsejei vicces posztban már írtam egy Budapest-Párizs közvetlen TGV járatról, ami bár valótlan volt, de nem lehetetlen. A két főváros között a menetidő akár már most is 13 óra körüli lehetne egy nappali vonattal, a jövőben pedig, ha minden fejlesztés megvalósul, akár 10 órára is rövidülhet! Ezért szinte biztos vagyok abban, hogy ezt az utat a jövőben még egyszer meg fogom tenni!

Ezután már csak a Budapest-Kecskemét vonatút maradt, ami számomra már semmi újdonsággal és izgalommal nem szolgált.

Az utazás végén így beteljesült a régi álmom, egy nap alatt, végig vonattal teljesítettem a Párizs-Budapest-Kecskemét távot. A hazaérkezés után pedig már terveztem is a következő utamat, mely Hamburgon és Berlinen át fog vezetni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!