Végre véget ért a 2024-es nyári szezonom, minden adott volt egy jó nyaraláshoz. A célom az olaszországi Palermo, Szicília szigetén. Mivel azonban az út vonattal lakóhelyemről, Zell am Zillerből, több mint egy nap, az első állomás csak Róma volt, hogy majd onnan folytassam két nap elteltével az utat Palermóba.

Megérkezés Rómába 19:30 körül egy kalandos utazás után

Az út első része Veronáig rendben telt, ám Veronában nem várt nehézségek értek: vasutassztrájk Olaszországban! A reménytelen helyzetből végül meglepően pozitívan sikerült kikeverednem (némi extra euróért cserébe). Olaszország vasúti közlekedésének körülményességei, különösen a jegyvásárlás bonyodalmai miatt nem lett a kedvenc országom.

Az út megszervezése

Az utolsó munkanapom dátuma mindig kissé bizonytalan +/- 1-2 nap pontossággal ismert csak. Ezért a nyaralás megszervezése autó nélkül mindig extra kockázatokat jelent és sajnos mindig jelentős költségtúllépést az utolsó utáni pillanatokban való foglalások miatt. A párizsi utam során ez kb. 100 eurónyi, feleslegesen pótjegyekre költött extra kiadást jelentett.

Maga az utazást Interrail bérlettel terveztem, az olaszországi utazáshoz szükséges jegyeket pedig az indulás előtt egy hónappal próbáltam megszerezni. Az Interrail bérlettel nem is akadt gondom, ám az ausztriai Kufsteinban nem tudtak pótjegyet adni az olaszországi vonatokra, egyedül csak a Jenbach-Verona járatra. Ezért második nekifutásra egészen Münchenig utaztam, ahol sikerült megszerezni a Verona-Róma pótjegyet, de a Verona-Róma, a Róma Palermo, a Catania-Róma, a Róma-La Spezia és a La Spezia-Bécs hálókocsi jegyek még mindig hiányoztak...

Harmadik nekifutásra Innsbruckban próbálkoztam, ahol sikerült a La Spezia-Bécs hálókocsi jegyet végre megvenni, azonban minden más viszont még továbbra is hiányzott. "Próbáld megvenni Rómában" - volt a válasz mindhárom helyen. Egy ilyen hosszú utazás esetében azonban veszélyes az indulás előtt 1-2 nappal pótjegyeket venni olyan távolsági vonatokra, melyből napi 1-2 van csupán, ha nincs érvényes vonatjegy, hogyan merjek egyáltalán szállást foglalni?

A palermói út miatt aggódtam a legjobban, ugyanis a neten azt írták és a pénztárakban is azt mondták, hogy a vonat fullon van, nem tudnak már rá jegyet adni. Megnézve a Trenitalia weboldalát, több napra előre telinek jelezte az összes Palermóba tartó IC-t. Interneten viszont lehetett teljes árú jegyet venni (nesze neked interrail...), igencsak borsosan Sapritól Palermóig, a Róma-Sapri útra szintén engedett, ám nem IC-re, hanem egy sokkal gyorsabb vonatra. Az átszállás miatt egy órával később kell Rómából indulni, a vonat megelőzi majd a palermói IC-t és lesz egy 8 perces átszállás Sapriban az IC-re. Ez még jól is hangzott, gyorsabban és később indulva érem el a palermói IC-t! Ezzel le volt fedve az út egészen Palermóig, már csak a visszaút hiányzott, de azt majd Rómában elintézem... Ezek után a szállásokat is bátran lefoglaltam Rómában, Palermóban és Cataniában.

Kifogyva a lehetőségekből, végül vasárnap hajnalban csak útra keltem, lesz ami lesz alapon. Palermóig végül is megvoltak a jegyek, a visszaút meg majd lesz valahogy...

Út Veronába

Jenbacból Veronáig az út eseménytelenül telt, a táj egy része már ismerős volt, hiszen a nyáron jártam már St. Jodokban, korábban pedig Bolzanóban is. Ami mégis egy kis újdonságot jelentett, hogy a veronai vonatom a 2024-ben forgalomba állt Railjet2 szerelvény volt, az ÖBB legújabb szerzeménye. Sajnos az oldalát végig graffiti borította, gyanítom, hogy azok Olaszországban kerültek fel rá.

Érkezik a reggeli vonat Jenbachba. A mozdony egy olaszországi forgalomra is alkalmas ÖBB 1216-os, a szerelvény pedig az új Railjet2!

A szerelvény szép és csillivili volt, tudta a ma már általánosnak mondható dolgokat: konnektorok, wifi, 230 km/h maximális sebesség. utastájékoztató monitorok...

Vonatozás Tirolban vasárnap kora reggel

Azonban akadt pár hiányosság is, vagy nem túl jól átgondolt részlet. A szerelvényt úgy alakították ki, hogy a beszálló ajtók a forgóvázak közé essenek, az utastér pedig a kocsi nagy részében süllyesztett lett. Így beszálláskor lépcsőzés nélkül szállhatunk fel, akárcsak egy metrószerelvényre. A koncepció papíron bizonyára jól működik, de sajnos a gyakorlatban már nem vizsgázott túl jól. A távolsági utasok nagy része alkalmi utas, nincs tisztában minden apró részlettel. Mikor megérkezik a vonat, igyekszik mindenki gyorsan felszállni, nehogy lemaradjon. Emiatt sokan nem a megfelelő, a helyjegyen szereplő kocsiba szállnak fel, hanem ahova sikerül, hogy aztán menet közben majd megkeressék a megfelelő kocsit és helyet. Na és itt kezdődnek a gondok! Csomaggal, bőrönddel a vonat egy igazi akadálypályává válik, a szélesebb ülések miatt a folyosó keskenyebb, a nagyobb bőröndök nem férnek el, továbbá minden kocsi végében 3 lépcsőfokot kell megmászni, a másik kocsiba átjutni, majd ott ismét 3 lépcsőfokkal lejjebb menni. Ha mindenki minden állomáson a megfelelő kocsiba szállna fel, ezzel nem is lenne gond, de ha nem, akkor kezdődik az igazi harc az akadálypályán keresztül... Nekem csak egy kocsinyit kellett arrébb mennem, de megküzdöttem minden méterrel a vonaton.

Az utastájékoztató monitorokból több lett, szélesebbek, viszont alacsonyabbak. De az igazi baj velük az, hogy pont a lényeget nem mutatják, az utastájékoztatást! Helyette szinte egész úton különböző reklámok mennek az ÖBB nagyszerűségéről, a legújabb banki hitelekről és az étkezőkocsi páratlan kínálatáról. Hol van már a térképvázlat a vonat helyével, az esetleges késés vagy a következő állomásra való érkezés ideje? Már a korábban büszkén mutatott sebességet sem írják ki, se nagyban, se kicsiben...

Az utastájékoztató monitor. Éppen sikerült elcsípnem munka közben, ettől többet azonban nem mutat

Az üléseknél szemetes immár nincs, helyette papírzacskókat adnak a szemétnek.

Szemetes helyett papírzacskók minden ülésen

Fortezza közelében az új Brenner-bázisalagútból kitermelt meddő

Megérkezés Bolzanóba

Megérkezés Veronába. A vonat vagy 20 percet várt, mielőtt folytatta volna útját Velence felé. Az olasz hálózaton az állomási tartalékok elképesztően hosszúak a távolsági vonatoknak. Néha a személyvonatnak, mely lassabb és több helyen is megáll, rövidebb a menetideje, mint az IC/Railjet párjának!

Az ÖBB 1216 sorozatú mozdonya, mely alkalmas az olaszországi egyenárammal való közlekedésre is

Mivel az átszállásra bőven volt időm, több mint egy óra, ezért egy kisebb veronai városnézésre is vállalkoztam.

Verona állomás

Messzire azért nem akartam elkalandozni, nehogy már az első átszállásnál lemaradjak a vonatomról.

Egy rövid séta Veronában egy októberi vasárnap

A sztrájk

Visszatérve az állomásra feltűnően hosszú sorok álltak a pénztárak előtt, különösen egy vasárnapi naphoz képest. Az FS alkalmazottai is mintha többen lettek volna, mint indokolt. Én még nem gyanítottam semmit, ám a peronon már gyanakvás fogott el: az állomás gyanúsan üres volt, nem voltak vonatra váró tömegek, és vonatból sem volt túl sok. Egyedül egy Rómába tartó Italo magánvasúti motorvonatot láttam elmenni. Itt egy új olasz szót is sikerült megtanulnom: cancelatto, azaz törölve...

Tanácstalanul információra váró emberek Veronában, itt még én nem sejtettem semmit...

...A kihalt peronok és a vonatok hiánya azonban már gyanakvásra késztetett

Miután a vonatom indulásáig már csak 10 perc volt, de rajtam kívül nem várt rá senki, már komolyan aggódni kezdtem én is. Beláttam, hogy az én vonatom bizony nem jön, valami alternatívát kell találni helyette. Kivárva a soromat végre sikerült információhoz jutni, miszerint országos sztrájk van, és ma már egy vonat sem megy innen Rómába! A pénztárak a jegyeket írták át másik napra vagy új jegyeket adtak. Mivel nekem Interrail jegyem volt, átíratnom nem volt mit, ezért engem csak az érdekelt, hogy hogyan jutok Rómába. Az egyik információs hölgy egy buszt ajánlott, míg a másik szerint ma már sehogy nem lehet eljutni innen Rómába, keressek inkább szállodát éjszakára. Az idő közben csak telt, a tömeg pedig percről percre nőtt. Végül megláttam a kijelzőn egy Bolognába tartó ÖBB EC-t, ami úgy tűnt, ma mégiscsak közlekedik. Bologna már félúton van Róma felé, a semmitől mégiscsak jobb...

Veronából Rómába

Mivel az ÖBB nem sztrájkolt, úgy tűnt a vonat gond nélkül eljut egészen Bolognáig. Veronában szintén várt vagy 20 percet, ami bőven elég volt ahhoz, hogy a kalauzzal megvitassam, felszállhatok-e rá. Mindössze 10 eurónyi pótdíjat kellett fizetnem a vonaton és dobhattam a kukába a másik kettő feleslegesen kifizetett pótjegyemet.

Érkezik a megmentő! A Münchenből Bolognába tartó EC, melyet az ÖBB üzemeltet, így sztrájk alatt is közlekedik. A mozdony immár Vectron, a szerelvény szintén Railjet2. A graffiti itt sem maradt el, amiből itt már nem csak a szerelvényre, hanem a mozdonyra is bőven jutott!

Az utastájékoztató monitor az ÖBB-t dicsőíti, kár, hogy a kocsiszám már nem fért rá, így azt egy felcelluxozott papírfecni jelzi az utasoknak az ÖBB logó alatt. Mindez egy 2024-ben forgalomba állt prémium kategóriás vonaton!

Az út kényelmes volt és az út közben azt számolgattam, hogy az eredeti tervemhez képest most még mindössze egy órás késésben vagyok, szóval akár még Rómába is eljuthatok valahogy a nap végéig.

Bolognába való érkezésem után azonnal leugrottam a vonatról és a kijelzőket vizslattam, hogy hogyan is tovább. Szinte minden vonat mellett ott állt a cancellato felirat, vagyis törölve. A kijelzőn egy sornál azonban nem volt semmi, egy Salernóba tartó vonat még elindul, igaz kb 3 perc múlva a 16. vágányról. Nulla helyismerettel, szinte csak a megérzéseimre hagyatkozva meglódultam bőröndöstül a 16-os vágány irányába, bárhol is legyen az. Még abban sem voltam biztos, hogy Salerno jó lesz-e nekem, de valahogy ismerősen hangzott a nápolyi utam után.

Kacskaringós aluljárókon, majd mozgólépcsőkön át vezetett az út 2 emelet mélyre a föld alá. Már a feladáson gondolkoztam, egy távolsági vonat csak nem a föld alól indul? De leérve a lépcsőn, tényleg ott állt egy Frecciarossa 1000 sorozatú motorvonat, tömve utasokkal és még mások is rohantak felé, így a kétségeim is eloszlottak. Az egyik ajtóban még kalauz is volt, aki tájékoztatott, hogy a vonat Rómát is érinti. Hurrá! Jegyem ugyan nincs rá, csak az Interrail, de én akkor is felszállok!

Az indulás után tudatosult bennem, hogy most következik a Bologna-Firenze nagysebességű vasútvonalon való utazás, mely arról híres, hogy immár a 3. vasútvonal a két város között és ezt a 78,5 km-t 73,8 km hosszan fogjuk alagútban megtenni. A vonal pont olyan unalmas, mint ahogy elsőre is hangzik, már az állomásnak is az alsó szintjéről indul, hogy aztán egyből alagútban folytatódjon. Csak néhány 100 méteren láttuk a napfényt, az út egy hosszú és nagyon gyors metrózásra hasonlított.

A kalauz azt mondta, hogy a sztrájkra való tekintettel nem kér pótjegyet, elég neki csak az Interrail, így Firenzéig, igaz állva, de gond nélkül eljutottam. Firenzében sokan leszálltak, így még ülőhely is jutott, a váltó kalauzt meg még annyira sem érdekelte a jegyem, mint korábbi kollégáját.

A Bologna-Róma szakaszon, még ülőhelyem is lett, épp 250 km/h sebességgel robogunk Róma felé

A sztrájk és a dühös utasok miatt nem volt jegyellenőrzés, így a hiányzó pótjegy miatt senki sem zaklatott egész úton. Végül az eredeti tervemhez képest mindösszesen fél órás késéssel érkeztem meg Rómába 19:30-ra, ami azért is nagy szám, mert Veronában még azt próbálták elhitetni velem, hogy ma már senki sem fog eljutni a fővárosba. Szerencse, hogy nem hallgattam rájuk! 

Megérkezés Rómába, épp kiléptem a Roma Termini bejáratán

Néhány fotót még készítettem Roma Termini színes forgatagáról, majd elindultam a szállodám felé az olasz estében.

A szálláshelyem felé Rómában

Reméltem, hogy az aznapi kalandos utazás után már minden simán fog menni a hét folyamán, de mint később kiderült, ez csupán a bemelegítés volt! A következő napra a Vatikán, a Szent Péter Bazilika és a Vatikáni múzeum volt a terv, a harmadik napra pedig a továbbutazás a szicíliai Palermóba!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!