A legutoljára vásárolt online Interrail jegyemből még 3 leutazható nap és egy hétnyi érvényességi idő maradt vissza. Három napnyi utazás már sajnos nem fért bele, de egy hétfői szabadnapra mindenképpen akartam még egy utolsó utat valami új helyre. Szinte hihetetlen, de az elmúlt években sikerült az összes tiroli vasúti fővonalat beutaznom, de még a kapcsolódó svájci és németországi vasútvonalakat is sorra vettem már. Maradt az olaszországi irány, bár már arrafelé is eljutottam vonattal Velencéig és Genováig.
A megérkezés utáni pillanat Meranóban
Mindössze két vasútvonal maradt elérhető közelségben: A Bolzano-Merano és a Franzensfeste és Innichen közötti Pustertahlbahn. Választásom az elsőre esett, hogy a Brenner-vasútvonalon hosszabban utazhassak, összehasonlítva az élményt az egy héttel korábbi autópályás utazással.
A Bolzano-Merano vasútvonal (olaszul: Ferrovia Bolzano-Merano) egy egyvágányú, normál nyomtávú mellékvonal az olaszországi Dél-Tirolban, amely a tartomány két legnagyobb városát, Bolzanót és Meranót köti össze. Eredetileg a Bolzano-Merano vasúttársaság építette és működtette, mint másodlagos magánvasutat. Ma az olasz vasúthálózat része, az RFI irányítása alatt. A Brenner-vasútról Bolzano ipari területén ágazik le, és az Adige folyó mentén halad Merano felé a közúttal közösen.
Saját utazásom
Én Wörglből indultam egy ÖBB regionalzuggal, mely egészen Innsbruckig közlekedett. Innsbruckban néhány percem volt csupán átszállni egy ÖBB Talentre, melynek a végállomása Brenner volt az osztrák/olasz határon. Újabb pár perc maradt az átszállásra és pár fotóra, mert az FS hatrészes Flirtje már indult is tovább egészen Meranóig.
Elhagyva Wörglt...
Itt kapcsolódik egymáshoz az Új- és a Régi Alsó-Inn völgyi vasútvonal. Mi a régi pályán mentünk 160 km/h körül, a lefelé vezető síneken pedig a Railjetek járnak 220 km/h sebességgel
Megérkezés Brenneroba, egy gyors fotó és rohanás az olasz Flirt felé!
Átkelés a Brenner-hágón, ezúttal vonattal. A hídon egy hatsávos autópálya halad át, egy héttel korábban autóval mentünk át rajta. Innen lentről nézve még inkább lenyűgöző!
Az Brennerautobahn a vonatból is jól látszik, hétfő délelőtt nem volt túl nagy forgalom rajta...
Olaszországban Bolzanóhoz közeledve
Megérkezés Meranóba. A folytatás felújítás miatt éppen zárva...
A visszautat egy piros-fehér Flirttel tettem meg
Átszállás Brennero-ban, a jobb oldalon a Bolognából Münchenbe tartó EC látható 40 perc késéssel
Meranóban nem sok időt tölthettem, mert még Bolzanót is meg szerettem volna kicsit nézni, ráadásul Wörglbe már egészen korán, fél hatra vissza kellet térnem az utolsó buszos csatlakozásom miatt. Az osztrák vidéki közlekedés egészen korán, már 7 óra körül teljesen megszűnik.
Nyomvonal
A vonalon nincs jelentősebb műtárgy, mivel az Adige völgyében halad. Eredetileg Bolzano állomásánál, az Eisack folyó hídja előtt ágazott le a Brenner-vasútvonalról, hogy annak jobb partját kövesse. A Talfer fölött átívelő háromnyílású acélhíd után a Rombrücke és a Reschenbrücke két megállóhelye következett, hogy aztán Sigmundskronba érjen.
A vasútvonal nyomvonala (kép forrása: Wikimedia Commons)
1980-ban a vonalat áthelyezték Bolzano városi területére. Azóta is a Brenner-vasútvonalat használja először, és csak a bolzanói ipari övezetben ágazik ki az új vonal egy jobbra kanyarodó ívvel, majd egy hosszú vasbeton viadukton keresztül egyenesen halad Sigmundskron állomásig. Az átépítés során a Rombrücke és a Reschenbrücke állomásokat pótlás nélkül bezárták. Az utasoknak a bolzanói ipari zóna megközelíthetővé vált Bolzano South megállóval, amelyet 1998-ban néhány száz méterrel áthelyeztek, és azóta közvetlen eljutást biztosít a bolzanói vásárhoz. A mára már elhagyott Überetscher-vasútvonal röviddel Sigmundskron állomás előtt ágazott le a régi vonalról.
Gargazon régi és új állomásépülete (kép forrása: Wikimedia Commons)
Sigmundskrontól a vonal az Adige folyó egykori természetes folyását követi. A Siebeneich megállóhely után a folyó korábbi folyómedre miatt a vonalnak Terlan településig kell haladnia. Vilpiantól kezdve az útvonal sokkal egyenesebb, mivel az Etsch folyó ezen a szakaszon kiegyenesedik, a vasút Gargazon, Lana-Burgstallon és (korábban) Sinichen településeken keresztül Meran-Untermaisba vezet. Itt egy szűk jobbos ívvel éri el a végállomást, Meranót.
A folytatása Malsba 1906-ban nyílt meg. A tervek szerint a Reschenpass-on/Passo di Resián keresztül az Inn folyó völgyéig és tovább az Arlbergbahnon át Landeckig vezették volna. Tirol első világháború utáni kettéosztása azonban ezeket a terveket meghiúsította, noha egyes munkálatok Landeck térségében már elkészültek. Ezen kívül az Ofenbergbahn tervével a Rhätische Bahnhoz is elvezették volna. Ezt a folytatást 1989-ben bezárták, ám a megnövekedett autóforgalom miatt 2000 és 2004 között felújították. Ezen a szakaszon szintén Flirt motorvonatok közlekednek, de dízel meghajtással, így Meranóban mindenféleképpen át kell szállni.
Tervben volt a folytatás beutazása is ezen a napon, ám egy újabb felújításba futottam, így a vonalon a vonatok helyett pótlóbuszok jártak csak (ez elképzelhető, hogy összefüggésben áll a vonal korábban tervezett villamosításával).
Amíg a Lana-Meran helyiérdekű vasútvonal üzemelt, mind a Lana-Burgstall állomás után, mind az Untermais állomás után volt egy vasúti-vasúti kereszteződés a két vonal között. Az eltérő felsővezeték-feszültségek miatt itt szükség volt egy bonyolultan szigetelt felsővezeték-keresztezés építésére is. A helyi érdekű vasútvonal bezárásával ez a technikai érdekesség is eltűnt a vonalról.
Története
Közvetlenül a Brenner-vasútvonal megépítése után született meg a döntés, hogy Merano fürdővárost is bekapcsolják az európai vasúthálózatba.
Az 1872. június 28-i, a Bolzano és Merano közötti mozdonyos üzemű vasútvonal építéséről szóló törvénnyel megteremtették a projekt első hivatalos jogi alapját, különösen az 1872. szeptember 14-én kiadott koncesszióval, amelynek értelmében Carl Freiherr von Schwarz, Johann Putzer von Reibegg és Eduard von Weinhardt koncessziós vállalkozók jogot kaptak egy Bolzano és Merano közötti, a déli vasúthoz csatlakozó vasútvonal építésére és üzemeltetésére. Mivel ez a koncesszió nem valósult meg, a Kereskedelmi Minisztérium 1874. július 24-én kiadott közleménye szerint a koncesszió lejárt.
A K. k. priv. Bozen-Meraner Bahn 1882. július 1-jén kelt 100 gulden értékű részvénye (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az 1876. március 11-i törvénnyel ismét rendelkeztek a Bolzano és Merano közötti helyi vasútvonalról, ami 1880. június 11-én egy normál nyomtávú mellékvonal építésének és üzemeltetésének jogára vonatkozó koncessziót eredményezett. 1880. július 16-án hirdették ki ezt a koncessziót, amelyhez ugyanazon a napon egy mellékvonal építésére és üzemeltetésére vonatkozó koncesszió is társult. 1880 júliusában, ugyanezen a napon egy megállapodás is született, amelyben az államigazgatás vállalta, hogy egymillió gulden kamatozó előleget fizet az építkezés azonnali megkezdésére. A vonal felavatására 1881. október 4-én került sor.
Az építkezés során épültek a mai Adige folyó mentén húzódó gátak is, hogy végre lecsapolják a völgyet és mezőgazdasági célokra használják fel. Mivel azonban az építkezés idején csak a Merano-Vilpiano folyószakaszt egyenesítették ki, Vilpianótól kezdődően még ma is látható a vasúti ívek sokaságából, hogy a vasútvonal az Adige akkori természetes folyását követte. Ezeket az íveket, amelyek az útvonal meghosszabbodásával jártak, a kisajátítási költségek megtakarítására is felhasználták. További előnye volt, hogy abban az időben a császári és királyi kormány támogatta a legalább 30 kilométer hosszúságú mellékvonalakat, a Meranóba vezető vonal pedig a kacskaringósabb vonalvezetésével éppen meghaladta ezt a határt, hiszen 31,5 km hosszúságú lett.
A meránói vasútállomás a mai Hotel Emma helyén állt; a Vinschgau vasútvonal építéséhez egy új állomást építettek a városközponttól kicsit távolabb. Ezért a Merano állomás előtt a vonal még mindig nagyon szűk ívvel rendelkezik, az érkező és induló motorvonatok hangos csikorgással jelzik az itt lakóknak a vonal forgalmát.
1934-ben a Ferrovie dello Stato a Brenner-vasútvonal déli rámpájával együtt háromfázisú árammal (3,6 kV 16⅔ Hz) villamosította a vonalat. Ezt 1952-ben a Brenner-vasútvonal Trento-Bolzano szakaszával együtt egyenáramra (3 kV) alakították át.
1980-ban a Bolzano központjában lévő szakaszt egy új, mintegy négy kilométer hosszú vonal váltotta fel, amely délebbre, az ipari övezetben húzódott. Ezt már az 1930-as évek közepe óta tervezték, mivel a gyakran lezárt két vasúti átkelő, a Római és a Rescheni híd, komoly közlekedési problémákat okozott a városban. A pénzhiány azonban késleltette ezt a projektet. Pénzügyi okokból a Rombrücke és a Reschenbrücke megállóhelyeket pótlás nélkül bezárták, de Bolzano ipari területén új megállóhelyet építettek. Ezt 1998-ban néhány száz méterrel áthelyezték, hogy közvetlen kapcsolatot biztosítsanak a vásárral. A felhagyott vonalszakasz ma a bolzanói településközi kerékpárút része.
1995-ben a Merano-Sinich vasútállomást bezárták.
Merano vasútállomása madártávlatból (kép forrása: Wikimedia Commons)
A gargazoni állomást 2003-ban néhány száz méterrel délebbre helyezték át, és sokéves bezárás után újranyitották. 2007-2008-ban felújították a vonal összes állomását és megállóját. Ezeknek most magasabb peronjuk volt a könnyebb fel- és leszállás érdekében. A felsővezeték is teljesen megújult. 2011-ben az összes állomást síkképernyőkkel is felszerelték, amelyeken naprakész információk jelennek meg az induló- és érkező vonatokról.
Végállomás: Merano (kép forrása: Wikimedia Commons)
2012-ben a Bolzano South megállóhelyet átalakították, és magasperonokat építettek be az utasok könnyebb átszállása érdekében.
Az RFI 2013. június 22. és július 21. között a vonalat sürgős karbantartási munkálatok miatt lezárta, és vonatpótló járatokkal üzemeltette. A mintegy négy hétig tartó lezárást a Bolzano South és Sigmundskron közötti új Kaiserau megállóhelyen végzett pályához közeli munkálatokra is felhasználták, amely december 15-én lépett üzembe.
Üzemeltetők
A vonalat eredetileg a Bolzano-Meraner Bahn (BMB) építette és üzemeltette 1881 és 1906 között, majd 1918-ig a császári és királyi államvasutak. 1919-ben az olasz állami vasúttársaság, a Ferrovie dello Stato (FS) vette át, ma az FS leányvállalatának, az RFI-nek az irányítása alatt áll. 1994-ben az állomások összes vonatjáratát megszüntették.
Kezdetben a vonalat Bolzanóból, ma Veronából távvezérlik. A múltban Meranóba rendszeresen közlekedtek távolsági vonatok is. Voltak kapcsolatok Dortmund, Hamburg, Bologna és Milánó felé is. Ezeket azonban fokozatosan csökkentették, és 2003 óta csak regionális forgalom van.
Felhagyott iparvágány a vonalon (kép forrása: Wikimedia Commons)
2005-ben jelentős változást a Vinschgau-vasútvonal újranyitása hozott, mivel az összes állomást egymás után átépítették és utasbaráttá tették. 2005 szeptembere óta a Trenitalia vonatai mellett a SAD helyi vonatai is közlekednek, így félórás ütem van a vonalon. A Mals-Bolzano közvetlen összeköttetéseket a 2010/2011-es menetrenddel ismét megszüntették, de a Vinschgau vasútvonal villamosítása után újra bevezetik majd. Ha a villamosítás elkészül, végig Bolzanótól Maisig villamos vontatással haladhatnak majd a vonatok.
A forgalom növekedése miatt szükségessé vált a kétvágányúvá való átépítés is, az első kétvágányú szakasz a Bolzano-Terlan szakasz lesz, az építését 2026-ig kell befejezni.
Ezen túlmenően a bolzanói pályaudvarra egy független belépési lehetőséget kell létrehozni. Ez lehetővé teszi, hogy a vonatok a Brenner-vasútvonal használata nélkül közlekedjenek Meranból és Meranba, gyakorlatilag ez Bolzano területén belül egy háromvágányos szakasz létrehozását fogja jelenteni. 2013 decembere óta hosszú idő óta először közlekedik vonatpár Meranból Innsbruckba hétfőtől péntekig. Jelenleg a vonalon félórás ütemben közlekednek a hatrészes Flirt- és az Alstom motorvonatok felváltva.
Teherforgalom
A személyforgalom mellett a vasútnak erős teherforgalma is volt. Így a 20. század elején Untermaistól délre egy ötvágányú teherpályaudvar állt, és minden második állomáson volt iparvágány-csatlakozás a környező vállalkozásokhoz, főként a gyümölcsraktárakhoz, amelyek nagy számban telepedtek le a vonal közelében. Az egyeskocsi fuvarozás (mikor egy-egy megrendelő csak egy-két vagonnyi árut szállíttat a komplett irányvonat helyett) 1992-ben megszűnt.
Trichlorsilan a MEMC számára, mielőtt indulna Meran felé (kép forrása: Wikimedia Commons)
Jelenleg egyáltalán nincsenek tehervonatok a vonalon. Az utolsó tehervonat csütörtökönként közlekedett, és a RID triklórszilánt tartalmazó tartálykocsikat szállított Untermaisba. Innen a teherkocsikat átrakodás nélkül, közúton szállították a szinicsi MEMC vállalathoz. A vállalat azonban 2011 decemberében leállította a gyártást a meranói üzemben.
Vasúti kocsi szállítása közúton, az átrakodás elkerülése végett (a kép illusztráció, nem Untermaisban készült)
Források
* A német Wikipédia Bahnstrecke Bozen-Merano szócikke
Utolsó kommentek