2024 végén egy olaszországi körutat tettem meg az ausztriai Tirolból indulva, eljutva egészen a szicíliai Palermóig, majd onnan Rómába és La Speziába. Korábban már jártam erre, mikor Rómából indulva végigutaztam a Ligur-tenger partját, egészen Monacóig. Most azonban a cél La Spezia volt, a Ligur-öböl északi partján.
La Speziától nem messze található Manarola, melynek színes házai, sziklás tengerpartja, pici strandja és szűk, autómentes utcácskái minden évben rengeteg látogatót vonzanak
La Speziában állomásozik az olasz hadiflotta, továbbá a városon halad keresztül a Pisa-Genova-vasútvonal, mely sok helyen egészen közel halad a tengerhez, lélegzetelállító látványt nyújtva az utasoknak.
A város egy kényszerű megálló volt számomra, ugyanis éjszakai NJ 235 számú Nightjet vonattal terveztem hazautazni Rómából, ám a szicíliai Cataniából érkező vonat túl későn ér Rómába ahhoz, hogy működjön az átszállás. Mivel Rómában már nem akartam egy újabb napot eltölteni, átutaztam inkább La Speziába, hogy ott szálljak fel a Bécsbe tartó Nightjet járatra. Érdekesség, hogy az NJ 235 együtt közlekedik az NJ 40295-ös számú Münchenbe tartó járattal Tarvisio Boscoverde állomásig, ahol a Münchenbe tartó rész helyett a Rómából érkező NJ40233 járat kocsijait kapja meg. A Rómából érkező vonatrész ráadásul már az új Siemens Nightjet zárt ingavonat, így ha rajta még nem is, vele együtt már utaztam.
Az utazás korán reggel indult Rómából, még sötétségben egy Fiat nagysebességű motorvonattal. A hajnali fényviszonyok miatt lemondtam a fotózásról. Az út első fele a Róma-Pisa-vasútvonalon haladt át, 160-200 km/h sebességgel Livornóig, majd onnan kicsit lassabban Pisáig. Néha felbukkant a látóhatáron a tenger is, ám többnyire városokon és falvakon át, távol a víztől vezetett az út.
Pisa Centrale, Pisa, ahol a híres ferde torony is található, központi állomása
Mire elérkeztünk Pisához, már a nap is felkelt és szép lassan kivilágosodott. Pisa Centrale bár átmenő állomás, a városba vezető kusza vasútvonalaknak hála számomra még sem lett átmenő állomás, rövid várakozás után a motorvonat irányt váltott és haladt tovább, nem messze a tengerparttól, La Spezia felé.
Leszállás La Speziába a kora délelőtti órákban
A továbbinduló Fiat ETR 460 sorozatú motorvonat La Speziában elcsípve, ha már Rómában nem volt rá lehetőségem egy fotóra...
La Spezia vasútállomásának főbejárata
A városba délelőtt érkeztem, az éjszakai vonat pedig meglepően korán, már 17:10-kor elindul La Speziából, hogy másnap reggel 9 előtt Bécsbe érkezzen. Itt nem vettem ki hotelszobát, ami miatt viszont extra nehézséget jelentett a bőröndöm cipelése, különösen egy ilyen fárasztó hét után, mint amin már túl voltam.
A város sok érdekességet kínált: régi óvárost szűk utcákkal, egy várat, melyhez meredek lépcsőkön át vagy siklóval lehet feljutni, tengerparti pálmafás sétányt, vitorlás kikötőt, egy kisebb trolibusz-üzemet, na és persze az olasz haditengerészet hadihajóit. Mint később megtudtam, még egy közlekedési múzeum is található itt, nem messze a vasútállomástól.
Séta La Speziában
A bőrönddel való városnézés azonban jóval fárasztóbbá vált, mint terveztem, ezért néhány óra múlva feladtam és visszasétáltam az állomáshoz. A tervem az volt, hogy mivel már úgy is beírtam ezt a napot az Interrail bérletembe, a bérletet felhasználva teszek egy vonatutat valahová a közelben.
Az állomásra érve döbbentem rá, hogy nem voltam eléggé alapos, mikor utánanéztem La Speziának, ugyanis megláttam a kijelzőn, hogy vonat indul innen Cornigliába is, mely a kedvenc olasz vasútállomásom. Ez a kis forgalmú állomás nagyon különleges helyen fekszik, a tengerpart és a meredek hegyoldal között, remek fotótémát biztosítva az erre fogékonyaknak. Korábban már sok képet láttam az állomásról, sőt egyszer már át is utaztam rajta, de ez most egészen más volt: Itt várt engem szinte karnyújtásnyira, 14 percnyi vonatútra! A jegyvásárlással sem kellett bajlódnom, hála a bérletemnek, a vonatok pedig óránként közlekednek, így a menetrendet sem kell fejben tartanom.
A döntés meghozatala néhány pillanat volt és már fel is ugrottam egy Hitachi motorvonatra, mely pár perc múlva már indult is. Bár október vége volt, az időjárás is tökéletesen alakult: felhőmentes kék égbolt, szikrázó napsütés és kellemes 20 fok körüli hőmérséklet.
Közeledünk Manarola állomás felé, a túloldalt vár rám Corniglia!
A Ligur-tenger partvidékének ezt a kis, nehezen megközelíthető részét Cinque Terre (jelentése öt föld) névvel illetik, La Spezia városától északnyugatra található, Porto Venere és Levanto települések között. Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. Ez az öt település a meredek sziklafal és a tenger közé ékelődött, a szárazföld irányából szinte teljesen megközelíthetetlenül. Gazdaságukat a mezőgazdaságnak köszönhetik, a hegyoldalt teraszos földműveléssel vonták be a termelésbe, ahová szőlőtőkéket ültettek, melyek termése világhírű borászatot hozott itt létre.
Az elzárt falvakat a Pisa-Genova-vasútvonal megnyitása kapcsolta be a szárazföldi közlekedésbe, bár maga a vasútvonal a települések alatt, alagutakban halad. Az itteni vonalvezetés már önmagában egy látványosság, ám az idelátogató több millió turistát jobban vonzza a hegyoldalba épült színes házak látványa, a teraszos földművelés hagyománya és a sziklás öblökben megtalálható kicsiny strandok. A Cinque Terre az UNESCO világörökség része.
Megérkeztem Cornigliába, a vonatom már indult is tovább
Folyamatosan érkeztek a különböző olasz vonatok, a Pisa-Genvoa-vasútvonal nagyon forgalmas, így fotóznivaló téma is mindig akadt
Az állomáson állandó rendőri jelenlét is volt, továbbá tourist info és jegypénztár is, szóval hivatalos személyből nem volt hiány. Sikerült megbeszélnem a személyzettel, hogy csak pár fotót készítek, elkerülve, hogy valamelyikük erőfitogtatásból zaklatni kezdjen, ráadásul még a bőröndömet is sikerült biztonságba helyeznem, így semmi sem tartott vissza a fotózástól. Készítettem bőven fotókat, hogy legyen majd miből válogatni otthon blogírás közben. :)
Olaszország egyenmozdonya, egy FS 464, amint egy emeletes ingavonatot tol La Spezia felé
A Pisa-Genova-vasútvonalon egyaránt közlekednek személy- és tehervonatok is, a személyszállítást emeletes és szimpla motorvonatok, emeletes ingavonatok, sőt nagysebességű motorvonatok is színesítik. Bár kicsi és kis forgalmú állomás, Corniglia mindössze 150 főnyi lakosságú, kettő peron és három peronszél áll az utasok rendelkezésére, amiket aluljáró kapcsol össze.
Épp egy vonatmentes pillanat
Emeletes Hitachi elővárosi motorvonat, mely hamarosan indul is La Spezia felé
Corniglia felé tekintve
Az állomás tényleg a tenger és a hegyoldal közé ékelődött be, ráadásul két alagút közé!
Ki ne szeretne ilyen helyen vonatozni?
Az állomástól egy hosszú cikkcakkos lépcső vezetett fel a névadó Cornigliába. Biztonságban érezve a bőröndömet, én is nekiiramodtam, hogy megmásszam a lépcsőt és fentről is készítsek néhány tájképet.
Újabb vonat érkezett
Felérve azonban már nem időzhettem túl sokat, hiszen még bele kellett hogy férjen a mai napba Manarola is, az Öt falu közül még egy.
Újra Corniglia állomáson, szerencsére semmim sem veszett el a kis kirándulásom alatt
Egy újabb emeletes személyvonat, ezúttal Genova felé
A várakozás alatt egy tehervonat is átrobogott
Miután megérkezett az én vonatom is, mindössze egy megállónyit utaztam csak vissza, La Spezia felé, Manarola állomásig, hogy a másik falut is megnézzem.
Leszállás Manarola állomáson, épp vonatkereszt történik két személyvonat között. Nem a fényképezőgép volt ferdén tartva, az ívben lévő állomáson jelentős túlemelés volt. A háttérben látható Manarola színes házai közül néhány
A faluba vezető gyalogos alagút az állomásról
Megérkezés a szárazföldtől szinte teljesen elzárt falucskába
Színes forgatag
A tengerpart és a strand, a sziklafalon egy panorámaút vezet, melyet hamarosan én is megnézek
Október vége, Olaszország...
Manarola a panorámaútról fotózva...
... a másik irányba pedig Corniglia és a vasútállomása látható, ahol épp egy személyvonat várakozik
Az Öt falu nem csak vonattal közelíthető meg, hanem a hegyoldalban vezető izgalmas panoráma-gyalogutakon át is, vagy pedig La Speziából szervezett hajókirándulások keretében. Azt hiszem, 2025 októberében még visszatérek ide!
Várakozás a visszaútra a peronon, a sínen egy nagysebességű ETR motorvonat haladt át éppen
Türelmesen várakozó utasok Manarola állomás peronján, az állomástábla is jelzi, hogy ez itt Cinque Terre, azaz az Öt falu egyike!
Még szívesen eltöltöttem volna pár órát eze na varázslatos helyen, ám az idő gyorsan telt és a Bécsbe tartó Nightjet sem fog rám várni 17:10 után, így hát indulnom kellett vissza. Néhány fotóval még elbúcsúztam Manarolától, mielőtt felszálltam volna a tömött személyvonatomra.
A Nightjetet várva La Speziában
Corniglia a Google térképén
Ezzel úgy tűnt, lezárult az egyhetesre tervezett olaszországi körutam, mely Rómát, Palermót, Cataniát, Sorrentót, La Speziát, Cornigliát és Manarolát érintette, ám a peronon kiderült, hogy az aznapi bécsi járatot műszaki okok miatt törölték... Így ott ragadtam Olaszországban, de ez már egy másik történet lesz...
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek