A legutóbbi nyaralásról szóló sorozatomat a francia határnál hagytam abba, Monaco előtt. Most pedig átlépjük a határt és megismerjük Európa második legkisebb országának Európa harmadik legkisebb vasútüzemét (Első helyezett a Vatikán a 400 méteres vasútjával, a második San Marino, ott 650 méternyi vasút üzemel) és egyéb látnivalóit.

Monaco Monte Carlo, a háttérben pedig a híres Monte Carloi kaszinó

Az ország két négyzetkilométeres nagysága ellenére rengeteg látványossággal, múzeummal, kaszinóval, hotellel, sőt még autóbusz-hálózattal is rendelkezik.

Monacon szinte csak átutaztam, ugyanis az egyszerű hátizsákos turistának a városállam megfizethetetlenül drága, mindössze pár órát töltöttem el ott, majd továbbutaztam Franciaországba, Agde felé. Jellemző az árak nagyságára, hogy mikor kíváncsiságból megnéztem a szobaárakat az interneten, a legolcsóbb szoba egy éjszakára egy főre több, mint 600 euró lett volna (kb. 180 ezer Ft).

Megérkezés Monaco - Monte Carlo állomásra, az emeletes motorvonatom már tovább is halad Franciaország felé

Monaco (monacóiul Munegu) hercegsége egy kis városállam, a világ második legkisebb országa, amely Franciaország és a Földközi-tenger közé ékelődik a francia Riviérán. Egyedül Franciaországgal határos. Területe, amely szinte csak Monaco városából áll, a világ legsűrűbben lakott országa. Monaco adóparadicsom mind a lakosság, mind a helyi bejegyzésű cégek számára. 1292 óta a Grimaldi-ház uralkodik a hercegségben. A jelenlegi uralkodó II. Albert (forrás: magyar Wikipédia).

A pályaudvar bejárata, a vágányok egy emelettel lejjebb vannak

Még a legelső cikkemben említettem, hogy ehhez a nyaraláshoz nem sikerült minden pótjegyet beszereznem Münchenben, így Nizzaból Marseillebe való utazásom teljesen bizonytalan volt. Az Interrail jegyem mellé ha vásárolok egy 40 eurós jegyet, akkor lett volna biztosan helyem a legutolsó francia Intercity vonatra, de akkor inkább kockáztattam. És még milyen jól tettem, Monacoban a hiányzó pótjegyet mindössze 1,5 euróért sikerült megvásárolnom!

Ez az állomás jellegéből adódva helyi, regionális és nemzetközi vonatokat is fogad. TGV vonatok kötik össze Olaszországgal és Franciaországgal, de indul innen közvetlen járat Baselbe, Párizsba, sőt Moszkvába is!

Templom Monacoban, félúton az állomás és a tengerpart között

Monaco hercegségben összesen csak egyetlen vasútállomás, a Monaco Monte Carlo található, a Marseille–Ventimiglia-vasútvonalon. Az állomást 1867-ben nyitották meg.

Monaco vasútvonalainak hossza 1,7 kilométer. Nem működtet saját vasúti közlekedését, minden vasúti szolgáltatást a francia SNCF végez. A sűrű beépítettség és a magas telekárak miatt az ország teljes vasúthálózatát a föld alá süllyesztették. A folyamat az 1950-es években kezdődött és az új főpályaudvar 1999-es megnyitásával fejeződött be. A régi állomás területét a város azóta teljesen beépítette.

Ventimiglia után nem sokkal egy hosszú alagút következik, mely már Monacohoz tartozik. A kétvágányú vasútvonal még Franciaországban a háromvágányos földalatti főpályaudvarra fut be, majd párszáz méter után ismét előbukkan, szintén már Franciaországban. Az országban összesen 1,7 km-nyi vasútvonal van, így az országot csupán a vonatról lehetetlen megismerni, aki erre jár, az feltétlen szánjon rá legalább néhány órát, hogy jobban megismerhesse!

Városközpont, főutca és Forma 1-es pálya egyben!

Az idő szűkössége és a magas árak miatt csak egy rövid városnézésre futotta, de még így is hihetetlen volt, hogy itt lehettem!

A városban már a motorsportok kezdete óta rendeznek autóversenyeket is. Az elsőt 1929-ben szervezte meg Anthony Noghès. A Forma 1 keretein belül az első Monacoi nagydíjat 1950-ben rendezték meg. Az itteni verseny a sportág legnagyobb presztizsű versenye, itt a legnagyobb dicsőség nyerni.

Az indianapolisi 500-zal és a Le Mans-i 24 órás autóversennyel a motorsport hármas koronáját alkotja, egyike a legismertebb versenyeknek. Ebben a tekintetben Graham Hill volt az egyetlen, aki mindhárom versenyen győzni tudott. Mivel a pálya nagyon rövid, ezért a monacói nagydíj áll a legtöbb körből (78-ból, régebben 100 körös is volt).

Monaco kikötője, Európa leggazdagabb embereinek magánjachtjaival

A város már a Forma 1 kezdetei óta rendez versenyeket, ez a korai versenyautót formázó szobor is ennek állít emléket

A tengerpart, a távoli hegyek már Franciaországhoz tartoznak

A vároban/országban a tömegközlekedést autóbuszok bonyolítják le, a terület kicsinysége miatt másfajta járműre nem igazán van igény. Az átlag monacoi állampolgárnak úgyis van saját autója. Az egész város egy hegyoldalba épült, így a buszokon kívül az utcák között ingyenes lifttel is lehet utazni, melyek gyakran egy bevásárlóközpont belsejébe visznek. A kanyargós, meredek utcákat az aluljárókon kívül még lépcsők is összekötik. A távolságok nem nagyok, egy nap alatt gyalogosan is be lehet járni az egész országot.

A város egy hegyoldalba épült, egyenes utca csak elvétve van

Régen Monaco kötöttpályás közlekedése sokkal változatosabb és kiterjedtebb volt, 1893-ban az ország határától a franci Le Turbia városig egy 1000 mm-es nyomtávolságú fogaskerekű vasút épült meg. 1898-ban pedig a miniállamban megindult a villamosvasúti közlekedés is. 1903-tól már Mentontól Nizzáig lehetett villamosozni.

A teljes hálózat az 1930-as évek elején szűnt meg, helyüket a frissen, 1931-ben alakult Compagnie des autobus de Monaco autóbusztársaság vette át. Jelenleg a városban 6 autóbuszvonal üzemel.

A fogaskerekűről, a villamosról és a jelenlegi buszközlekedésről az IHO.hu weboldalon lehet bővebben olvasni.

Fél ország egy fényképen!

Luxusszállodák és luxuslakások mindenfele...

A Monte Carloi kaszinó, előtte itt átlagosnak számító autókkal

A város egyik legszebb és leghíresebb látványossága a Monte Carloi kaszinó, mely előtt mindig rengeteg luxusautó is parkol. Az épület nem csak a szerencsejátéknak ad otthont, hanem az ország operájának és balettelőadásainak is. Előtte található az arborétum is, szökőkúttal, sétálóutakkal és padokkal a pihenni vágyóknak.

A közel 100%-os beépítettség ellenére azért kisebb parkoknak még maradt hely

Az ország tengerpartja

A tengerpartot sem hagyhattam ki, hiszen ez már a Földközi-tengeri rivéria, itt már nyoma sincs a szikláknak, koszos víznek és elhanyagolt tengerpartnak, mint Nápolyban.

Monaco, a háttérben lévő hegyek Olaszországhoz tartoznak

A rövid tengerparti nézelődés után egy sétálóúton felmentem a Hercegi Palotához is, néhány fotó erejéig.

A monacoi Hercegi Palota

Ha lett volna időm, még megtekinthettem volna a II. Lajos Stadiont, az Oceanográfiai Múzeumot, a  Szeplőtelen Szűzanya székesegyházat, a  Viaszfigura Múzeumot, a Mária Mennybemenetele Kápolnát, a Monaco Történeti Múzeumot, a Nemzeti Múzeumot, a Bélyegmúzeumot, a Hajózási Múzeumot és a Monacoi Herceg Autómúzeumát. Talán majd legközelebb...

Az ország kikötője, többszáz luxusjachttal

Autókereskedés a belvárosban

Az állomásra vezető gyalogos aluljáró

Bár kis területe és szédületes árai miatt nem tartozik a kiemelt turisztikai célpontok közé, aki a környéken jár, szánjon rá legalább egy napot (de mindenképp többet, mint én), hogy megismerhesse ezt az országot is. Igaz csak két négyzetkilométeres, mégis annyi látványosság és érdekesség található itt, hogy akár heteket is el lehet nézelődni itt. A francia tengerpart ékszere!

TGV Duplex indul Olaszország felé

A városnézés után visszatétem a főpályaudvarra, ahová hamarosan be is futott a Nizza-ba tartó regionális vonatom, hogy egy újabb átszállással a nap végén Marseille-be érkezzek.