Szicíliai nyaralásom utolsó napja is elérkezett 2024. októberében, így előttem állt egy rendkívül hosszú és bizonytalan út Cataniából vissza Rómába. Közel 800 km, amit ráadásul két helyen is buszos pótlás tett változatossá.
Pótlóbusszal utazás A Szirakúza-Messina-vasútvonalon való vonatozás helyett Szicíliában
Ez az utazás szinte végigvezetett Olaszország majd legdélebbi csücskétől egészen a fővárosig, hogy onnan majd a következő nap késő délután továbbutazzak Bécs felé egy EuroNight járattal. Az utazás sokszor a tengerpart közvetlen közelében történt, busszal olasz városokon, falvakon keresztül, majd a Messina-szoroson keresztül következett egy lassú kompozás, a szoros túloldalán egy olasz IC-vel vonatozás, egy újabb buszozás, végül Salernótól Rómáig egy szélsebes száguldás az olasz nagysebességű vasúthálózaton.
Mint ahogy a legelső posztomban is említettem, a visszaútra nem sikerült pótjegyet szereznem se Kufsteinban, se Münchenben, se Innsbruckban, se Rómában, sőt még Palermóban sem, azzal az indoklással, hogy a pótjegyek elfogytak, a vonat pedig megtelt. Az én teljes utazásom azonban napra pontosan meg volt szervezve, a szállások le voltak foglalva, a Róma-La Spezia-Bécs-Budapest vonatút is pontosan meg volt tervezve, csak az a fránya Catania-Róma szakasz hiányzott csupán...
Cataniában az utolsó napokon derült ki, hogy a közvetlen Rámába közlekedő IC sem lesz, helyette csak egy buszos-vonatos kacifántos lehetőség érhető el (talán ezért sem adott a rendszer pótjegyet, mert tudta, hogy úgy sem lesz mire felhasználni?)
Márpedig én, bármi is történjen, vasárnap estére bizony Rómába fogok érkezni, történjen bármi is! Az út legrizikósabb pontja a Messina-szoroson való átkelés komppal, az út többi része miatt már kevésbé aggódtam. A végső elkeseredett tervem végül az lett, hogy egyszerűen felszállok érvényes Interrail jeggyel a megfelelő vonatokra, nem törődve még azzal sem, hogy egész úton a lépcsőn kell majd ülnöm, ha pedig jön a kalauz, a pótjegy hiánya miatti bírságot egyszerűen a helyszínen kifizetem. Ez a megoldás még mindig olcsóbb, mint Cataniában ragadni és elbukni egy nap késés miatt a római szállást és a már kifizetett hálókocsi-helyjegyet (végül minden szerencsésen alakult, ám a hálókocsi-jegyet mégiscsak elbuktam, de ez már egy másik történet lesz).
Cataniából vonatpótló busz indult hajnalok-hajnalán, még a reggeli szürkületben. Az indulás előtt egy nappal megérdeklődtem, hogy mire is számítsak, mert a buszra csak érvényes jeggyel lehet felszállni (ami minden bizonnyal tartalmazza az érvényes IC pótjegyet is) és nem akartam már az első lépésnél elbukni. A buszos pótlást szervező olasz hölgy segítőkész volt és azt mondta, hogy kell a pótjegy, de semmi gond, vegyek a pénztárban. A pénztárban persze újra előhúzták a "de hát a vonat megtelt, nincs pótjegy" kártyát. Erre én odarángattam a buszos pótlást irányító alkalmazottat, hogy akkor beszéljék meg egymás közt. Egy pörgős olasz vita után pótjegy továbbra sem lett, és ketten megbeszélték, hogy akkor én vasárnap biztosan a városban maradok.
Én azonban kockáztattam, hogy másnap reggelre ez már úgy is elfelejtődik és vasárnap hajnalban megjelentem az állomáson a bőröndömmel a busz ajtajában. Pechemre ugyanaz az alkalmazott dolgozott, mint szombaton este, ám az érvényes Interrail jeggyel szó nélkül felengedett a buszra, ahol mindössze hatan! utaztunk!
Rövid buszos fotómegállás Szicíliában, a távolban az Etna látható!
A pótlóbusz érintette a Rómába tartó IC állomásait, szűk utakon és utcákon kacskaringóztunk, hogy eljussunk az elbújt állomásokhoz. Néhány helyen még több perces várakozási idő is lett, amit kihasználva kattintottam néhány utolsó képet Szicíliáról és az Etnáról.
Cataniát elhagyva a buszút hosszan a tengerpartot követte, lélegzetelállító panorámát nyújtva az utasoknak
Az út során a busz a tengerpart vonalát követte, a hajnali fénybe a tenger gyönyörű kék színben pompázott, csak a fehér hullámok vetettek fehér habokat a parti sziklákon. Néhány közbenső megállás után az utasok száma legalább 15 főre nőtt, mire elértük Messinát.
Alattunk fut a Messina–Szirakúza-vasútvonal
Én személy szerint sokkal jobban szerettem volna a velünk párhuzamosan futó Messina–Szirakúza-vasútvonalon vonattal utazni, mely egészen közel halad a tengerhez és sokkal jobban feltárja a tengerparti üdülőövezetet. Sajnos azonban pont ez okozza a vesztét is, hiszen a vonal több helyen egyvágányú, amit már nem lehet utólag kétvágányúvá fejleszteni a jelenlegi nyomvonalon. Helyette szinte a teljes vasútvonalat új nyomvonalra helyezik, távolabb a víztől, ami többnyire alagútban fog haladni. Talán mire legközelebb erre járok, már csak egy hosszú metrószerű élménnyel fogok csak találkozni.
Ezt a vonalszakaszt hagytam most ki. A képen egy éjszakai vonat halad Szicíliában, a kocsikat két FS E.464 sorozatú mozdony fogja közre
Messinába megérkezve mintegy 10 percünk maradt, hogy felszálljunk a normál esetbe közvetlen Rómába tartó IC vonatunkra, melyet vasúti komp visz át a Messina-szoroson Messina és Villa San Giovanni között. Ha a jelenlegi olasz miniszterelnök álmai valóra válnak, néhány év és komp nélkül is átkelhetünk a szoros felett a világ leghosszabb függőhídján. De addig még sok a "ha" és a bizonytalanság...
Megérkezés Messinába autóbusszal, amiről hatalmas tömeg szállt le, majd gyors átszállás a vonatra...
...melyet aztán hajóra raktak, hogy átjusson a szárazföldre!
Jelenleg Szicília és az olasz szárazföld között vasúti kompok viszik át a vasúti szerelvényeket. Rómából Palermóba tartó utamon is ugyanitt és ugyanígy keltem át.
Az olasz szárazföld felé tartó IC-re gond nélkül feljutottam, kicsit izgultam, hogy majd itt ragadok a pótjegy hiánya miatt, ám semmiféle ellenőrzés nem volt.
Komppal a Messina-szorosban, a távolban láthatóak a Messinai magasfeszültségű pilonok
Visszatekintés Szicília felé
A Jón- és a Tirrén-tenger között
A hatalmas tömeg az IC-n, amivel már lassan egy hónapja ijesztgettek!
A kompról való legördülés után, a háttérben a komphajó nyitott szája látszik
A Sapri felé tartó vonatúton ilyen papírtáskákat osztogattak, benne ásványvízzel, keksszel, szalvétával és nedves törlőkendővel. Kicsit hasonló, mint egy repülőgépen, bár attól mindenképpen szegényesebb, de gesztusnak kedves volt!
És akkor feltűnt a kalauz, én pedig már készítettem is a pénztárcámat, hogy na akkor essünk túl rajta. Még a hotelben leírtam a teljes mondandómat a telefonomon a Google fordítóba, melyet aztán olaszra fordítottam és elmentettem. És láss csodát, azt mondta, minden rendben van, utazhatok pótjegy nélkül is!
Leszállás Sapriban, gyaloglás egy újabb buszos pótláshoz
A pótlóbusz már várt az állomás előtt, a vasárnapi tömeg pedig akkora volt, hogy a nyolckocsis IC továbbutazó utasai pont megtöltötték a pótlóbuszt. Sapriból Salernóig autópályán haladtunk, mondhatni ez volt az út leglassabb és legunalmasabb része. Bár azért el kell ismerni, az olasz autópályák sem olyan unalmasak, mint a magyar Alföldet kettészelő M5-ös, hegyek és völgyek, völgyhidak és alagutak váltogatták egymást, miközben a busz egyenletes tempóban falta a kilométereket. Kitérők, megállók, kanyarok nem voltak, csak az álmosító és egyenletes utazás.
Megérkezés Salernóba a vasútállomás elé, a piros mellényes hölgy útbaigazítást ad az átszálló utasoknak
Az átszállásra bőven volt idő, így a Salernótól Rómáig tartó útra megváltottam a szükséges pótjegyet, amit korábban azért nem tettem meg, mert még abban sem voltam teljesen biztos, hogy eljutok vasárnap Salernóig. Itt végre megtudtam, hogy a Catania-Róma pótjegy mindössze 4 euróba került volna, ha lett volna fél Európában csak egy olyan pénztár is, amely képes azt kiadni. Az olasz vasút még nem igazán integrálódott az európai rendszerekbe, később tettem még egy próbát olasz pótjegy vásárlásra Magyarországon, de szintén nem engedte a rendszer...
Egy rövid séta a tengerparton Salernóban
E jegyvásárlás után egy nagyon gyors és rövid városnézésre indultam az állomás környékén, hogy lássak egy kicsit Salernóból is, mielőtt felszállok a Rómába tartó vonatomra. Messzire nem mertem indulni, egy ilyen nap után lekésni az utolsó csatlakozást a célegyenes előtt?
Szép város, több időt is eltöltöttem volna itt, mint 15 perc...
Salerno állomásépülete, ahová korábban a pótlóbusz is megérkezett
Visszaérve az állomásra már várt engem a Bombardier gyönyörű bordó-szürke, az olasz vasutaknál csak az FS ETR 1000 sorozatszámot kapott motorvonata, hogy a Róma-Nápoly- és a Nápoly-Salerno vasútvonalakon keresztül a fővárosba repítsen. Ez a motorvonat jelenleg az Olasz Államvasutak büszkesége, mely akár 400 km/h sebességre is képes, ezzel Európa leggyorsabb vonata. Természetesen Olaszországban ettől azért szerényebb sebességgel közlekedik, maximum "csak" 300 km/h-val.
A típus Kínában is szép karriert futott be, míg az olaszok 50 szerelvényt vásároltak, Kína több mint 100-at, beleértve a típus alváltozatait is.
Felszállás Salernóban a Róma felé tartó Frecciarossa 1000 motorvonatra
Olaszországban az ETR 1000 sorozatú szerelvények a Frecciarossa márkanév alatt futnak, ezek az ország leggyorsabb és legmagasabb besorolású szerelvényei.
Naplemente a vonaton valahol Nápoly és Róma között, miközben...
...épp 300 km/h sebességgel robogtunk az olasz földön keresztül
Nápolyt és a Vezúvot még éppen láthattam a vonatból, azután azonban gyorsan sötétedni kezdett. Az út utolsó egy óráját már teljes sötétségben tettem meg és Rómába is már sötétben érkeztem.
A Trenitalia vasúttársaság Bombardier FS ETR 1000 sorozatú Frecciarossa motorvonata az NTV magántársaság Alstom motorvonata szomszédságában
Rómába percre pontosan érkeztünk, az egész utazás gördülékenyen és pontosan zajlott, az átszállások kényelmesen teljesíthetőek voltak. Leszállás után még készítettem néhány fotót az állomáson várakozó változatos vonatokról, majd elindultam a római szállásom felé.
Mozdonyos Intercity vonat Rome Termini pályaudvaron egy FS E403 sorozatú kétáramnemű villamos mozdonnyal
Korán reggel pedig ismét útra keltem, a következő állomás La Spezia volt, de ez már egy másik történet lesz!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek