Szicíliában, az Etna meglátogatása után az addigi kellemes, napos idő véget ért, Catania és környéke hatalmas esőzést kapott. Bár bőrig áztam, azért csak eljutottam az állomásig, hogy egy távolabbi helyen próbáljak szerencsét. A tervem szerint Szirakúza következett, egy tengerparti szicíliai város, melynek zegzugos óvárosát és annak szép főterét szinte minden oldalról a nyílt tenger határol.
Érkezés után Szirakúzában. Az egykori átmenő állomást furcsa módon, a nemzetközi trendekkel ellentétben, fejállomássá alakították át!
Cicero szerint a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”. Siracusa ősi belvárosa ma a világörökség része.
A városba összefutó vasútvonalak évtizedek óta formálják a várost, girbe-görbe vonalvezetésüknél talán csak a történetük kuszább.
Bár az időjárás meglehetősen barátságtalan volt, a Szirakúzába vezető tengerparti út még így is egy hatalmas élmény volt! A kép a Cataniából Szirakúzába tartó motorvonatból készült.
Cataniát elhagyva a vonat a kikötő felől egy hosszú íves viadukton áthaladva a városon, nem sokkal a Porta Uzeda után a hosszú Acquicella alagúttal nézett szembe; a Catania Acquicella állomást elhagyva a Fontanarossa repülőtér mellett Bicocca állomás következett, mely egy fontos teherpályaudvar és a Palermo-Catania-vasútvonal része. Bicoccát elhagyva a vonal szinte teljesen egyenes vonalban szelte át a Catania síkságot, a Simeto folyót egy vashídon keresztezte, majd elkezdett emelkedni a hegyek első kitüremkedései felé. Belépett a Valsavoia alagútba, megérkezett a Lentini Diramazione állomásra (1975-ig Valsavoia állomás), ahonnan később a Catania-Caltagirone-Gela-vasútvonal ágazott ki. Ezután a Lentini-tó mentén lefelé haladt a Lentini állomásig, majd kelet felé fordult a San Leonardo folyó völgyébe Agnone-ig, és onnan ismét a tengerpart mentén haladt, követve annak természetes vonalát Augusta-ig. Augusta település egy tengerparti félszigeten található, a vasútvonal jelentős hurkot ír le, hogy a települést is kiszolgálja. A jövőben ezt a kerülőt szeretnék egy rövidebb vonalszakasszal levágni, ez még azonban a jövő zenéje.
A vonal a kikötő közelében halad tovább, majd egy nagyon hosszú egyenes vonalban folytatódik, amely a hatalmas petrolkémiai komplexum csöveinek, kéményeinek és tartályainak sűrűjében halad Priolo-Melilli, majd Targia állomás felé. Röviddel az utóbbi állomás után a vonal úgy épült ki, hogy a sziklás szirakúzai hegygerincen árokszerű kanyarokkal küzdötte le magát, majd megállt Santa Panagia bejáratánál, és hajtűkanyarok sorozatával lefelé haladva először Siracusa Centrale állomásig, majd Siracusa Marittima végállomásig folytatódott.
Szirakúza fejállomása...
...és az állomás homlokzata
A változások hosszú sorozata
Az 1950-es évek végén az Ogninából Catania központi pályaudvaráig tartó vasútvonalat, amely körülölelte az akkor még lakatlan területet, ahol ma Catania tengerpartja áll, megszüntették. Azért, hogy a várost ne vágják el a tengertől és a városi vasúti átjárók megszüntetése miatt a vonalat több mint egy kilométer hosszan betemették. A hosszú Ognina-alagutat azonban, kevés előrelátással, egyvágányúként építették meg.
A hetvenes évek elején a Giampilieri-Messina centrale szakaszt kétvágányúvá építették át, ez számos olyan közbenső megállóhely rosszul időzített megszüntetéséhez vezetett, amelyeket a gyorsított (helyi) vonatok érintettek és amelyeket most az új nagyvárosi vasúti szolgáltatás létrehozása miatt ismét visszaállítanak. A kétvágányúvá történő átépítés egy korábbi önálló vágány helyét is felhasználta, amely a Contesse állomás teherpályaudvarát és a Messina Scalo állomás teherpályaudvarát kötötte össze. Ugyanebben az időszakban a Catania Acquicella-Catania Bicocca és a Catania Ognina-Giarre szakaszokon is megkezdődtek a kétvágányúvá történő átépítés munkálatai.
Néhány kisebb munkálatot már előkészítettek a bővítéshez, mint például a Via Savoca felett Santa Teresa di Riva-ban átívelő hidat.
Az 1990-es évek közepe óta a Targia-Siracusa végállomás szakaszon is folynak munkálatok. A régi egyvágányú pályát, amely a város körvonalát követte a város központjáig, megszüntették, és helyébe egy kétvágányú szakasz lépett, amelynek nagy része alagutakban vezet. A szirakúzai állomás így átmenő állomásból fejállomássá vált. Az új infrastruktúra üzembe helyezésére négy évnyi, 1994-től 1998-ig tartó munka után sikerült, amelyhez tíz évnyi (1985-től 1995-ig) intenzív régészeti feltárás társult az érintett területeken, amely számos görög korabeli leletet hozott napvilágra. A megnyitásra 1998. június 21-én került sor, egy ideiglenesen egyvágányú pályával a nagyrészt Epipoli alatt áthaladó, mintegy 3,5 km hosszú vasúti alagútban. A második vágányt 2001. március 15-én helyezték üzembe.
2017. június 18-án adták át a Cannizzaro és Catania Centrale állomások közötti kétvágányú új pályát (az úgynevezett „Catania vasúti összeköttetést”); ezzel egyidejűleg a Catania Ognina állomást megszüntették és megnyitották az új Ognina, Picanello és Europa megállókat, amelyeket egy jövőbeli nagyvárosi vasúti szolgáltatás (S-Bahn) megállóinak szánnak.
A jövő tervei között szerepel a vonal másik végénél található Catania Centrale állomás föld alá süllyesztése is, valamint a Bicoccáig tartó szakasz jelentős átépítése, a sínek alagútba történő helyezése, hogy lehetővé tegyék a Fontanarossa repülőtér kifutópályájának meghosszabbítását, és a kifutópálya délebbre történő áthelyezését.
Én Cataniából Szirakúzába utaztam, de az ellenkező irányba tartó vonalon, Cataniától Messináig is komoly építkezések vannak folyamatban.
A Catania-Messina vonal átépítése
2022 második felében kezdődtek meg az első munkálatok a Fiumefreddo és Giampilieri állomások közötti vasút kétvágányúvá történő átépítésén (Taormina-Giampilieri tétel). Ezt a mintegy 42 km hosszú kétvágányúsítást a Peloritani-hegység területének orográfiai jellemzői miatt 35 km hosszan alagutakban fogják kiépíteni.
A jövőben ez a szakasz is megszűnik, helyette 35 km hosszan alagútban fognak a vonatok haladni. (kép forrása: Wikimedia Commons)
A Fiumefreddo-Taormina déli szakasz munkálatai 2023. március 23-án kezdődtek meg a leendő Alcantara-Giardini állomás építési helyszínén tartott ünnepséggel. Letojanni történelmi állomása egyvágányú összeköttetéssel csatlakozik az új vágányhoz, hogy a Fiumefreddo-Taormina tétel eleinte külön is aktiválható legyen, és a kétvágányúvá történő átépítés után továbbra is aktív maradjon, hogy a Jón Riviéra nagyvárosi vasúti szolgáltatás főállomása legyen. Ezenkívül a tervek szerint Letojannitól a Taormina-Giardini állomás felé a történelmi pálya megmarad, az Alcantara-Randazzo-vasútvonal folytatásával, turisztikai célokra.
Stazione di Taormina-Giardini, a távolsági utasok a jövőben már nem érintik az ehhez hasonló kis állomásokat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A tengerpart vasútmentes lesz! (kép forrása: Wikimedia Commons)
Sokkal hosszabb távon a Bicocca-Targia közötti szakasz felgyorsítását is tervezik, pályakorrekciókkal és két vágányra történő átépítéssel.
Bár gyakran elhangzik, hogy Szicília mennyire szegény régió, vasútfejlesztésekre komoly összegeket szánnak, bár az egykori kiterjedt keskeny nyomtávolságú hálózat nagy része mára megszűnt, vagy normál nyomtávolságra épült át, a megmaradt vasútvonalak többnyire villamosítottak, a főbb vonalak kétvágányúak vagy pedig folyamatban van a kétvágányúra történő átépítésük.
Szirakúza
De térjünk vissza Szirakúzába, a korábbi kis történeti, vasútföldrajzi áttekintés után!
A hirtelen jött felhőszakadásnak azért itt is meg volt még a hatása
Szirakúza óvárosa felé
Mint korábban is említettem, Szirakúza óvárosa egy kicsi félszigeten helyezkedik el, míg a vasútállomás és a modernebb város a félszigeten túl.
A vasútállomástól így gyalogosan indultam el az ősi Szirakúza irányába. Közeledve a szárazföldhöz, több rom is feltűnt már, majd sétálóutcák és kerthelyiségek következtek sok-sok turistával, színes forgataggal.
Ókori romok a városban, még a félszigetre érkezés előtt
Átkelve egy kis hídon, majd néhány motorcsónak mellett elhaladva beléphettem az igazi óvárosba, a szűk, autómentes utcákra, mely a legtöbb olasz történelmi városban szintén megtalálható. Szűk kapuk, erkélyek, zöld zsalugáterek és kacskaringós szűk utcák váltakoztak, órákig is el lehet az ilyen városrészekben bolyongani.
Az óvárosban
Az autók egyáltalán nem hiányoztak, bár az utcák nem voltak túl szélesek, gyalogosan azért kényelmesen és biztonságosan járhatóak voltak. A kesze-kusza utcák néha kisebb terekben futottak össze, a városrész főterén pedig két templom is található
A viharos tenger
Kiérve a tengerpartra, elérve a városrész határát, azért már megjelentek az autók is, bár többnyire csak parkolva, nem pedig mozgásban. Úgy tűnik, a városrész lakói csak eddig jöhetnek autóval, átmenő forgalom pedig egyáltalán nincs itt.
Szinte a teljes óvárost a tenger öleli körül
A tenger hullámai közül néhány még a korláton is átcsapott, csúszóssá és folyamatosan nedvessé téve a félszigetet körülölelő autóutat.
Visszatekintve a város felé
A Piazza Duomo, a városrész legnagyobb tere
A szirakúzai katedrális
A szirakúzai katedrális eredetileg egy görög, dór templomként épült, ami miatt 2005 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. A téren még egy olasz esküvőbe is sikerült belebotlanom, a násznép épp a templomból jött ki és tartott a következő célállomásuk felé.
A Piazza Duomo és Santa Lúcia bazilikája
Santa Lúcia bazilikája egy bizánci kori templom, ami a hagyomány szerint 303-ban, Szent Lúcia mártíromságának helyszínén épült föl. Jelenleg is látható külsejét a 15-16. században kapta. Legősibb részei szépen megmaradtak, például a kapuzat három, félkör alakú apszissal. A templom alatt húzódnak Szent Lúcia katakombái. Itt tekinthető meg Caravaggio Szent Lúcia temetése című festménye is.
A Fonte Arteusa, ókori, legendás, papiruszsással körülvett szökőkút a tenger mellett, őshonos vízimadarakkal.
A félsziget legtávolabbi csücskénél található a Castello Maniace kastély, mely egyúttal a várost védő erőd is volt. Itt múzeum is üzemel, ahol megnézhetjük a város történelmi emlékeit, különböző fegyvereket és a hajózással kapcsolatos egyéb tárgyakat.
A Castello Maniace kastély
Kilátás a tenger felé
A 117 ezer fős Szirakúza majdnem akkora, mint szülővárosom, ám sokkal de sokkal "tömörebb", nem szellős, nem szabdalják fel széles utak. Emiatt gyalogosan is könnyen bejárható, de a kényelmet szeretők bérelhetnek akár biciklit is vagy pedig utazhatnak motoros riskán is.
A város terei kerthelyiségekkel csábítják az ide érkezőket, ahol megkóstolhatjuk az olasz konyha remekeit vagy a kiváló minőségű olasz fagylaltok egyikét.
A hazaút
A szirakúzai városnézés után kora este érkeztem vissza Cataniába a vasútállomásra. Mivel estig még bőven maradt idő, az utolsó órákra a cataniai metró lett a program. De ez már egy másik poszt témája lesz...
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek