Szicíliai nyaralásom fontos állomása volt Catania, a Jón-tengerre néző 290 ezer fős nagyváros. A város közelében található az Etna, mely Európa egyik, még aktív vulkánja. A program szinte kihagyhatatlan, hiszen mindenhol találkozhatunk az Etnával, ajándéktárgyak, képeslapok, reklámújságok csábítanak arra, hogy felkeressük.
Terepjárók az Etnán
A városból többféle módon közelíthető meg, egyénileg autóval vagy szervezett út keretében egyaránt. Minden fontosabb turisztikai helyen megtalálhatóak a reklám-brossúrák, melyek különböző hosszúságú programokra invitálnak minket.
Természetesen én sem hagyhattam ki, hogy egy ilyen túrán részt vegyek cataniai ott-tartózkodásom alatt. Két tervem is volt: az első, hogy megpróbálom Szicília utolsó keskeny nyomtávolságú vasútvonalán körbeutazni a vulkánt, minden oldalról megtekintve az Etnát, miközben kihűlt lávamezők között vonatozok, apró, olasz falvakon keresztül, már-már az ország perifériáján utazva.
Erről a tervről végül letettem, mivel bőven volt már az elmúlt napokban vasúti élményem és még további legalább 2000 km várt rám, hogy hazaérkezzek.
A döntést segített meghozni az is, hogy az Etnára való buszozás minden utcasarkon szinte tálcán kínálta magát, egy fix összegért egész napos szervezett utat ígérve, szemben a bizonytalan és ismeretlen vonatozással szemben.
Már a beszámoló elején leszögezném, hogy az Etna túra némileg becsapás, ugyanis minden hűtőmágnesen, prospektuson, ajándéktárgyon, reklámtáblán a vulkán füstöl, izzó lávafolyók kígyóznak, amit egész közelről figyelnek meg a védőruhás érdeklődök. Nos élőben ilyesmiről szó sincs, a túra csak a vulkán oldalára visz fel, ahonnan igencsak messze még maga a kráter és a többi izgalmas természeti csoda.
Az utazásra egy turist-info irodában fizettem be, egy másnap délkor induló buszos járattal. A délelőttöm így még szabad maradt, amibe belefért a Szent Agatha apátság megtekintése és a kupolára való fellépcsőzés is néhány remek városképért cserébe.
Ezután következett a buszút az Etna felé, át Catania városán, egy darabig párhuzamosan a tengerparttal. Így egy szép városnézést is kaptam az utazás mellé.
A tengerpartot elhagyva érintettük Nicolosi városkát, ahol egy rövid fotómegállás volt. A település magát az Etna kapujának nevezi, jogosan, mert innen indul egy kacskaringós szerpentin az Etna csúcsa felé.
Fotómegállás Nicolosiban
A városkában alig negyed órát töltöttünk, azt is többnyire a busz közelében, nem lett volna túl jó ott ragadni felelőtlenül.
Ezután következett a látványos és kacskaringós szerpentin felfelé a hegy oldalán. A növényzet egyre csak gyérült, a zöld színt egyre nagyobb felületen váltotta fel a fekete, terméketlen bazalt.
A második fotómegállás már az Etna lejtőjén, maga a busz is egy mozgó hirdetés, a becsapós lávafolyós Etna túrával
Egy újabb fotómegállás következett, amikor lehetett fotózni az alattunk elterülő síkságot és a távoli tengert, a kőtengerben sínylődő növényeket, és egy lávával félig betemetett romos házat. A kőbe dermedt ház szinte állandó motívuma a hirdetéseknek is, mire én is lefotóztam, addigra már legalább tucatnyiszor találkoztam vele Cataniában.
Itt már jól láthatóak a legutolsó kitörés megdermedt lávatömbjei
A láva által betemetett ház romja
Kicsit közelebbről
Az utastársaim és a buszunk a fotómegállás során
Ezután következtek az utolsó kilométerek egy hatalmas parkolóhoz, ahonnan tovább lehetett utazni drótkötélpályás felvonóval még magasabbra, vagy a környéken kicsit szét lehetett nézni. Az itteni megálló 5 órás volt, mindenki maga döntötte el, hogy merre tovább. Az idegenvezetőnk angolul tájékoztatott a lehetőségekről.
Parkoló
A további lehetőségek az alábbiak voltak: lent maradni és gyalogosan felkeresni két mellékkrátert, tovább menni felfelé a felvonóval vagy pedig felmenni a felvonóval és ott egy terepjárós Etna-túrán részt venni. A kötélvasút egyértelműen adta magát, ha már eddig eljutottam, ugyan miért is fordulnék a cél előtt vissza? Szerencsére a terepjárós útról nem csak lent, hanem fent is lehetett még dönteni.
A felvonó felé
Felfelé a felvonóval
Felfelé haladva a növényzet egyre gyérebb, a táj egyre feketébb
A felvonó 2500 méter magasságra visz fel, ahonnan több túraútvonalon is elindulhatunk. Az Etna csúcsa azonban innen még nagyon messze van, hiszen a legmagasabb pontja kb. 3400 méter magasságban található a tenger szintjétől.
De talán elég is ilyen magasságig elmennünk, itt már nincsenek növények csak a fekete kő, ameddig a szem ellát. A felvonó felső állomásának a térségében a talaj meglehetősen porhanyós, apróbb szemcsékből álló fekete massza. Igencsak tömören összefoglalva: nincs fent igazából semmi!
Az alsó állomásra akár gyalogosan is vissza lehet sétálni, egy cikk-cakkos, meglepően jó minőségű út vezet lefelé. De elindulhatunk a túraútvonalakon is, vagy csak nekivághatunk a végtelen kőmezőknek...
Terepjárók az Etnán, melyekkel a La Montagnola kráterhez mehetünk
A terepjárós utat én végül nem próbáltam ki, sokan viszont igen. Fent a hegyen az időjárás gyorsan rosszra fordult, olyan köd takarta be a csúcsot, hogy a cipőm orrát alig láttam, gondolom a terepjáróból se lehetett többet látni. Ráadásul a terepjárós út nem felfelé visz, hanem oldalirányba a La Montagnola kráterhez, ami akár gyalogosan is elérhető.
Kilátás a parkoló felé, kis bátorsággal gyalogosan is elérhető
Az Etna oldala igencsak tagolt, mély hasadékok, meredek lejtők takarják, egy rossz lépés, és több száz métert is bukfencezhetünk lefelé az éles köveken, mindenféle kapaszkodási lehetőség nélkül. A porhanyós talaj sem tűnt túlságosan biztonságosnak, mindezt tetézte az egyre sűrűbb köd is.
Egy túraútvonal az ismeretlenbe, táblák vagy információk sehol sem voltak...
Holdbéli táj
Barátságtalan táj
A felszín rendkívül tagolt, mindenféle életjel nélkül
Érkezik a köd, talán vissza kellene fordulni?
A váratlan köd mindent beterített, elveszítve mindenféle tájékozódási lehetőséget
Miután egy váratlan köd miatt a látótávolság közel egy méterre csökkent, nem sok értelmét láttam az értelmetlen bolyongásnak és visszafordultam. Megnéztem még az ajándékboltot, kerestem emlékbe egy követ, majd visszautaztam a parkolóba a felvonóval.
Lejjebb már határozottan barátságosabb időjárás volt és mivel még maradt több, mint egy órám, a parkolóból elérhető kisebbik krátert látogattam meg. Terepjárós utazás nélkül is elérhető volt, ráadásul a köd sem zavarta a látványt.
Egy kisebb kráter megtekintése nem messze a parkolótól
A kráter meglátogatása után már csak kevés idő maradt, nem is volt olyan sok az az öt óra hossza, melyet a túravezetőnk engedélyezett nekünk. Még néhány fotót készítettem a lejtőkről, a kietlen tájról, elfogyasztottam egy késői ebédet a parkoló éttermében és már indulhattam is a buszhoz.
Fotózás a kráternél, a távoli "dombocska" szintén megmászható lett volna
A visszafelé történő buszozás alatt már nem voltak fotómegállások, egyenesen Cataniába tértünk vissza már az esti órákban. Az utolsó kilométereket már sötétben tettük meg. Néhány utastársam korábban leszállt, közel a szállodáikhoz, míg én a főtérig utaztam.
A nyaralásom előtt az Etnáról többen is megpróbáltak lebeszélni, ezért is játszottam el a gondolattal, hogy kisvonattal kerülöm inkább meg. Végül azonban csak a vulkán-túra mellett döntöttem, amit utólag sem bántam meg. Érdekes és különleges élmény volt az egész nap, a kietlen hegyoldal, a fekete ezer árnyalata, a furcsa sziklaformák, a meredek és veszélyes lejtők mind-mind olyan élmény, amihez hasonlót korábban még sehol nem láttam.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek