Az ÖBB a törzsutasoknak kedvező Vorteilscard 66-ot bocsát ki, mely ára 66 euró és 50% kedvezményt ad a teljesárú vonatjegyek árából egy éven keresztül. Kiváltása a nem bérletes utasoknak egyértelműen megéri, már akár egy hosszabb út során visszahozza az árát. További kedvezmény, hogy a tulajdonosa születésnapján ingyen utazhat az ÖBB összes vonatán és bizonyos magánvasutak járatain is. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az ÖBB-nél nem kötelező a helyfoglalás, akkor a születésnapunkon a legnagyobb felelőtlenség dolgozni vagy otthon a szobában ülni!

Úton Feldkirch felé az Arlbergbahnnon az Arlberg-hágón át

A születésnap egy előre tervezhető esemény, így én már időben, fél évvel korábban jeleztem igényemet a munkáltatóm felé, hogy a születésnapomon nem akarok dolgozni. Sajnos csak egy fél napot kaptam, de ez is elég volt egy gyors látogatásra Feldkirchbe az Arlbergbahn vonalán!

Legelőször az Arlbergbahn nevű hegyi vasútvonallal a 2001-ben megjelent Microsoft Train Simulátorban találkoztam, amiben a hat alappálya egyike volt az Innsbruck-Bludenz vasútvonal. A játék még azt az időszakot dolgozta fel, amikor gőzmozdonyok közlekedtek erre. A kor gyenge számítógépes teljesítménye miatt mai szemmel nézve a játék meglehetősen elnagyolt volt, nagyon kevés épülettel és fával, de még a vasúti járművek többsége is hiányzott a könnyebb futás érdekében.

Várakozás Erlachban a reggeli órákban a Zillertalbahn magánvasút korai járatára

Az Arlberg hágón már többször átkeltem életem során, először még akkor, mikor Münchenben dolgoztam és megtettem egy teljes München-Mittenwald-Innsbruck-Bludenz-Lindau-Buchole-Memmingen-München kört még 2012-ben. Ezután a zürichi munkahelyem miatt keltem itt át télen, akkor azonban kétszer is éjszaka, kétszer pedig nappal.

2024-ben, immár májusban, tavasz végén ismét utazhattam itt. Szép zölden, jó időben sokkal jobban tetszett, mint mikor mindent a fehér hó borított és ráadásul korán is sötétedett.

Érkezik a Railjet Bécs felől Jenbach állomásra

A mai modern vonatok nagy hibája, hogy már nincs rajtuk nyitható ablak, így a fényképek minőségén sokat ront a tükröződő ablaküveg. Érdekes és meglepő viszont, hogy még így is egy mai, modern fényképezőgép mennyivel élesebb képeket készített 2024-ben, mint a 12 évvel ezelőtti utam során az egyszerű kis kompakt fényképezőgépem...

Némelyik állomás éppen hogy elfér a szűk völgyben

Az Arlbergbahn egy villamosított vasúti fővonal Ausztriában. Az Arlberg-alagúton keresztül köti össze a tiroli fővárost, Innsbruckot a vorarlbergi Bludenzzel, és biztosítja a Kufstein-Innsbruck vonal (Unterinntalbahn) és a Bludenz-Lindau vasútvonal közötti kapcsolatot. Az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) törzshálózatának része.

Az Arlbergi Vasút építése 1880-ban kezdődött, 1883. július 1-jén indult meg a forgalom Innsbruck és Landeck között, 1884. szeptember 20-án a teljes útvonalon megtörtént az avatás, és 1884. szeptember 21-én megnyitották a vonalat. Az Arlbergbahn teljes hossza eredetileg 136,72 kilométer volt, ebből 105,77 kilométer Tirolban, 30,95 kilométer pedig Vorarlbergben. Kelet felől érkezve 729,2 méteres magasságkülönbséget küzdött le a csúcsig. A meredekebb, rövidebb nyugati szakaszon a szintkülönbség 752,3 méter. A 119,300 km-nél lévő nyugati rámpa a vasút legmeredekebb szakasza is, 35 ezrelékes meredekségével. A részben látványos lejtőkön épült nyugati és keleti rámpákon kívül a St. Anton am Arlberg és Langen am Arlberg közötti 10 648 méter hosszú (eredetileg 10 249,9 méter) Arlbergi vasúti alagút alkotja az Arlbergi vasút központi részét.

Az eredetileg egyvágányú vonal ma részben kétvágányú. Az Ötztal-Kronburg, Landeck-Zams-Schnann és Klösterle-Bludenz szakaszok egyvágányúak maradtak.

Langen am Arlberg,állomás a vonal leghosszabb alagútja, a 10648 méter hosszú Arlberg-alagút és a 2411 méter hosszú Blisadona alagút között található

A vasútvonal mesébe illő tájakon vezet keresztül

A mittenwaldi vasút üzemeltetésének pozitív tapasztalatain felbuzdulva, és tekintettel arra, hogy a természetes vízenergia elegendő mennyiségben állt rendelkezésre a villamosenergia-termeléshez, előrelátó mérnökök már igen korán elkezdtek dolgozni az arlbergi vasút villamosításán. Ráadásul a monarchia összeomlása után a kiváló minőségű mozdonyszén hagyományos beszállítói külföldön maradtak. Ez megdrágította a szenet, és 1920. július 23-án törvényi úton az Arlbergi Vasút villamosításáról döntöttek.

Az arlbergi alagút áttörésének 40. évfordulója alkalmából 1923 őszén rendezett ünnepségen, amelyen az építési időszak 13 még élő mérnöke vett részt, Enderes szakaszvezető nem minden büszkeség nélkül jelentette be, hogy munkájuk "hamarosan a végső befejezést" fogja látni az arlbergi vasút villamosításával.

A vasút villamosítása a 15 kV-os, 16 ⅔ Hz-es vontatási áramrendszerrel történt, amelyet Ausztriában ekkor már a vasutak szabványos áramrendszereként fogadtak el. A felsővezeték műszaki kivitelezését az A.E.G. Union Elektrizitätsgesellschaft és az Österreichische Siemens-Schuckert Werke végezte.

Az arlbergi vasút villamosításának jelentőségét 1925-ben az Osztrák Szövetségi Vasutak külön emlékkiadványban dokumentálta.

Megérkezés Feldkirchbe

A megnyitással teljesen új kapcsolat jött létre a Bodeni-tó és az Adria között. A forgalom olyan jól fejlődött, hogy 1885. július 15-én megnyitották a második vágányt az Arlberg-alagúton keresztül, amelyet kezdettől fogva kétvágányúnak terveztek. 1934-ben Braz vasútállomáson üzembe helyezték az első elektromechanikus jelzőállomást.

Az Arlberg-vonal zászlóshajója az Arlberg-Orient-Express volt, egy luxusvonat, amely kizárólag az első osztályú háló-, étkező- és szalonkocsikat továbbította Párizsból Bukarestbe. A második világháború után az Arlberg-Orient-Express-t normál gyorsvonattá fokozták le és a hálókocsik mellett már ülőhelyes kocsikat is továbbított. 1962-től Arlberg Expressz néven Párizs-Bécs útvonalra rövidítették le, majd az 1990-es évek közepén megszüntették a járatot.

Az Első Osztrák Köztársaságban a vonal az Innsbrucki Szövetségi Vasúti Igazgatóság hatáskörébe tartozott. Ausztria 1938-as elcsatolása után rövid ideig Reichsbahndirektion Innsbruck néven működött, mielőtt 1938. július 15-én megszüntették. 1945 után az ÖBB-t újraalapították, az 1938 előtti igazgatósági struktúrát visszaállították, és újra létrehozták az Innsbrucki Szövetségi Vasúti Igazgatóságot.

1958-tól az SBB és az ÖBB üzemeltette a Bázel és Bécs között közlekedő Transalpin vonatot, amely az Arlberg-Orient-Express-t váltotta fel, mint a legfontosabb vonat a vonalon. 2010-ben a Transalpin vonatot ideiglenesen megszüntették, és helyére az ÖBB Railjet vonatát állították.

Végigutazva az Arlbergbahn vonalát, még egy kicsit továbbhaladtam, a célom Feldkirch város volt, Vorarlberg tartomány második, Ausztria tizenharmadik legnagyobb városa, valamint az ország legnyugatabbra fekvő települése, közvetlenül a svájci határ mellett.  Lakosainak száma 33 450 fő volt 2018-ban. A város ott fekszik, ahol véget ér az Ill folyó völgye és elkezdődik a Rajna sík ártere.

Feldkirch vasútállomása és buszállomása

A szombati napon egy kirakodóvásár tartott a főutcán

A várost, amely a mai napig megőrizte középkori jellegét, először 1218-ban említik a források, miután Hugo von Montfort gróf megépíttette a Schattenburg várát, ami a mai napig Feldkirch legfontosabb tájékozódási pontja. A város másik nevezetessége a Szent Miklós-katedrális a késői gótikus időszakból. A város jólétét az Itália és a német államok közötti kereskedelmének köszönhette.

A második világháború eseményei Vorarlberget többnyire elkerülték. 1943. október 1-jén azonban egy Augsburgnak szánt amerikai bomba Feldkirch külvárosában, Tisisben ért földet, 100 ember vesztette életét.

Feldkirchi utackép

Én két órát tölthettem a városban, mielőtt a délutáni vonattal visszaindultam volna, hogy időben megérkezzek a délutáni műszakomba. Ez elég volt megnézni a város főterét és a városkapukat. A helyi látványosságokat már csak kívülről és messziről szemlélhettem meg.

A belváros megőrizte középkori jellegét a városfalakkal és városkapukkal

A mai városrésztől néhány kilométerre északra (a mai Rankweil területén) már a késő római korban is volt egy település, ahol ecclesia sancti Petri ad Campos, azaz Szent Péter templom állt. A 9. században egy másik (templom is épült a mezőn, a Szent Petronilla-templom (ma Szent Petronilla és Márton kápolna). A rhaeti császári Surbariumban - egy Kr. u. 842-ből származó birtokjegyzékben - szereplő Feldkirichun elnevezés az egyik ilyen mezőtemplomból származik, és eredetileg a mai Altenstadt településre utalt. A Feldkirch (Veldkiricha, Veldkirchia és más írásmódok) nevet azonban aztán az Ill folyó mellett, az I. Hugo von Montfort gróf alatt épült Schattenburg várának lábánál délre fekvő, újonnan létrejött és gyorsan növekvő településről vették át, és az eredeti Feldkirchet, bár még mindig falu volt, fokozatosan átnevezték Alte Statra, később Altenstadtra. Veldkiricha a szentgalleni kolostor egy 909-es oklevelében szerepel.

Népviseletbe öltözött zenekar várakozik, hogy előadja műsorát

Az új Feldkirchet 1218-ban említik először oklevelek városként. A Montfort-család feldkirchi vonalának utolsó grófja, V. Rudolf. († 1390), kezdetben hosszú évekig a churi székesegyház kanonokja és provizora volt, és csak egy kései, gyermektelen házasság után került a kormányzóságba. 1375-ben eladta Feldkirch városát és uradalmát Habsburg III. Leopold hercegnek, akinek 1379-ben végleg beköltözött Feldkirchbe.

A 14. század elején harminc-negyven zsidó élt Feldkirchben, akiket azonban 1349-ben elégettek, mivel őket okolták a pestisjárvány kitöréséért.

Vártorony a város szélén

Az eladás kapcsán a feldkirchi polgárok szabadságjogokért küzdhettek, amelyek az 1376-os nagy szabadságlevélben találtak kifejezést, és amelyeket gazdaságilag is tudtak hasznosítani. Feldkirch polgárainak ezt az erős pozícióját a központi katonai elhelyezkedése tette lehetővé. Feldkirch két fontos közlekedési útvonal - a Rajna-völgy és az Arlbergből nyugat felé Svájcba vezető út - kereszteződésében feküdt és fekszik, közvetlenül ott, ahol az Ill folyó a Rajna-síkságba ömlik. J. C. Heer író Feldkirch városát egy „jól megtervezett, maga a természet által létrehozott katonai rókalyukhoz hasonlította, amely a korábbi századokban az Arlberggel szemben a háború és a béke kulcsát képezte”.

Egyike a középkori házaknak

Az Itáliával és a Szent Római Birodalommal folytatott kereskedelem virágzott, és jólétet hozott a városnak. A kézművesek olyannyira fontossá váltak, hogy 1405-ben fel mertek lázadni a patríciusok ellen. A város gazdagsága fontos előfeltétele volt a kulturális fejlődésnek. Volt elég pénz egy latin iskola alapítására, amelyről először 1399-ben született oklevél.

Mindenfelé tiszta, rendezett utcakép

A Habsburgok ezt követően a mai Vorarlberg területén fekvő területeiket felváltva Tirolból és Vorderösterreichból (Freiburg im Breisgau) igazgatták. A késő középkorban, a Habsburgokkal szövetséges St. Gall herceg-apátság és a nekik alárendelt Appenzellek közötti Appenzell-háborúk (1405-1429) során kezdődött meg az államterületek kialakulása, amely az újkorban fejeződött be. Jelentősek erre nézve a különböző szövetségek a Feldkirch uradalom városai és birtokai között az Altstätten, Berneck és Marbach udvarhelyiekkel, St. Gallen városával és az Eschnerberg vidékeivel. 1405-ben Feldkirch városának felvétele jelentette a Tó feletti szövetség tényleges megalakulását, amely szövetségi alapon szerveződött, és akkoriban a régió legfontosabb szövetsége volt. A szövetség gyorsan bővült Bludenz, Rankweil, Sax, Gaster, Toggenburg és mások csatlakozásával. A Habsburg-uralom elleni merész katonai vállalkozások és felkelések (Tirol, Allgäu, Thurgau) rövid távon sikeresek voltak, és számos nemesi vár pusztulásához vezettek. A szövetség azonban 1408. január 13-án Bregenznél vereséget szenvedett a Habsburg seregtől.

A város vasútállomása a Lindau-Bludenz vasútvonalon található, és a Feldkirch-Buchs vasútvonal kiindulópontja. Napközben óránként közlekednek a Railjet vonatok Bécsbe és Bécsből, amelyek Feldkirchből felváltva haladnak tovább Zürichbe vagy Bregenzbe, illetve felváltva érkeznek Zürichből vagy Bregenzből.

A vasútállomás vendéglátó egysége...

...és váróterme

Feldkirch állomást 1872. július 1-jén nyitotta meg átmenő állomásként a Vorarlbergi Magánvasút, amelynek Feldkirchben volt a központja, a fűtőház vezetése és a műhelyei is, és végül a Buchsba vezető mellékvonal ugyanezen év október 24-i megnyitásától kezdve különállomásoként működött. Annak ellenére, hogy Feldkirch közel van Liechtensteinhez és Svájchoz, Ausztria-Magyarország és a Svájci Államszövetség akkoriban megállapodott abban, hogy Buchs állomást közös vám- és határállomásként használják. Ennek oka az volt, hogy Liechtenstein 1920-ig vám- és valutapolitikailag Ausztriához tartozott.

Az eredeti fogadóépületet 1884-től kezdve többször bővítette a ma már illetékes k.k. StB, mivel Feldkirch jelentősége az arlbergi vasút megnyitása után egyre nőtt. Emellett az államvasutak Bécs, Linz, Salzburg, Steyr és Villach mellett Feldkirchet jelölték ki a hat vasúti főüzemi iroda egyikének, a feldkirchi fűtőház vezetősége volt felelős a bregenzi és a bludenzi fióküzemi irodákért is.

Várakozás a peronon

A villamos üzem 1926. augusztus 6-án indult meg Feldkirchben, amikor a felsővezetéket Bludenzből nyugatra meghosszabbították. A régió többi vasútállomásától eltérően Feldkirch állomáson a keresztgerendás szerkezet helyett kereszttartós-felfüggesztést alkalmaztak, felső földelt és alsó feszített irányú kábellel. Mind az utófeszítést, mind a vágányelválasztást két ellentétes irányú konzolos oszlopokkal és érintkezősodrony-közelítéssel, a fixpontot szétterített oszlopokkal tervezték.

Ausztria 1938. március 11/12/13-i, a nemzetiszocialista Németországhoz való csatolása után Feldkirch 1945-ig átmenetileg határállomásként működött Liechtenstein és Svájc felé[, amiben fontos szerepet játszott a Feldkirch állomáson lévő vámhivatal, amely korábban csak belföldi vámhivatal volt. 1938. március 12-től a Liechtensteinbe és Svájcba tartó gyorsvonatokon utazók külföldi valutájának ellenőrzése volt a feladata. 1938. március 13-án a helyi vorarlbergi SS-tagok antiszemita zavargásokba kezdtek az állomásra érkező zsidók ellen. „Saujud”-nak kiabálták őket, gyűrűiket és a nők ékszereit pedig letépték. 1939. április 1-jén a német vámtörvény bevezetésével végül Feldkirchben hozták létre a Feldkirch-Buchs SG útvonalon a vasúti határvámhivatalt a teljes áruforgalomra.

A német vámhivatalok a Feldkirch-Buchs SG útvonalon végleg felállították a vasúti határvámhivatalt. A háború kitörésekor, 1939 szeptemberében a vámhivatalt a „megerősített határőrizeti szolgálatba” sorolták. A cél az volt, hogy „a határ minél nagyobb részét biztosítsák” az áru- és személyforgalom számára, és megakadályozzák a kémkedést, a szabotázst, a propagandát és az államellenes tevékenységeket. Ennek érdekében minden vasúton utazót meztelenül átvizsgáltak a feldkirchi állomáson. A vasúti létesítményeket is rendőrségi kordonnal zárták le.

A Deutsche Reichsbahn 1940. október 6-án átnevezte az állomást Feldkirch (Vorarlberg), hogy elkerülje az összetévesztést az elzászi Feldkirch településen található állomással. Ugyanebben az évben üzembe helyezett egy összekötő ívet is az állomástól északra. Ez lehetővé tette a forgalmat Lindau felől Buchs SG irányába és fordítva, azaz irányváltás nélkül Feldkirchben. A háború végén, 1945-ben azonban már nem használták, majd később lebontották, és az állomás a háború után ismét elvesztette a Vorarlberg-kiegészítést.

1951-ben a vorarlbergi tartományi parlament felkérte a tartományi kormányt, hogy az osztrák közlekedési minisztériumnál lobbizzon a közös vámpályaudvar Buchsból Feldkirchbe való áthelyezése érdekében. Az indoklás szerint „ez nagy gazdasági előnnyel járna Vorarlberg és különösen Feldkirch számára a nemzetközi szállítmányozással kapcsolatban”. A kérvény végül nem járt sikerrel; 1952-ben az ÖBB és a Svájci Szövetségi Vasutak újabb tíz évre szóló megállapodást kötöttek Buchs határállomásként való megtartásáról. 1959-ben Svájc csatlakozott az Ausztria és más európai államok által 1956-ban ratifikált, a határokon átnyúló vasúti közlekedést szabályozó egyezményhez. Ennek a szerződésnek a részeként Ausztria és Svájc is megállapodott Buchs vasútállomásról, mint közös határállomásról.

Az állomás peronjai

Az 1960-as években a régi fogadóépületet lebontották, mielőtt az újat 1969 elején üzembe helyezték volna. Az új, kétvágányú Schattenburg-alagút 1991-es üzembe helyezése szükségessé tette a feldkirchi vasúti pálya átalakítását. A régi, egyvágányú alagút megközelítése, amelynek déli portálját a 2000-es évek elején egy útépítés keretében betömték, azóta csak a tolatási műveletek kihúzóvágányaként szolgál. Ez nem sokkal az időközben bezárt északi portál előtt ér véget. Az 1980-as években a korábban a keskeny nyomtávú bregenzerwaldi vasútvonalért is felelős kocsiszerelő műhelyt az új wolfurti rendezőpályaudvarra költöztették.

Érkezik egy Desiro villamos motorvonat

1999 és 2001 között az ÖBB vasútállomás-kezdeményezésének keretében az állomást ismét felújították és akadálymentessé alakították át. Az öt, egyenként 55 cm magas peront, köztük a főperonon kívül két középső peront és az aluljárót felújították, és az 1969-es állomáscsarnok belső terét is átalakították. 2010-ben a VCÖ utasok körében végzett felmérése eredményeként az állomást Ausztria hatodik legszebb állomásának választották.

Hamarosan megérkezett az ellenirányú járat is

A Bécsig közlekedő Railjet

Bár Feldkirch nem túl népes a maga 33 ezer 400 fős lakosságával, állomása mégis komoly forgalmat bonyolít le és közvetlen járatok kötik össze Ausztrián kívül Németországgal és Svájccal. Railjet járatok közlekednek Bécs, München és Zürich irányába, Nightjet járatok közlekednek Bécs és Zürich között, közvetlen kocsikat továbbítva Zágráb, Budapest és Prága irányába. A Graz és Zürich között közlekedő EuroCity is érinti, akárcsak a Bochum-Duisburg-Düsseldorf-Köln-Mannheim-Stuttgart-Lindau ICE járat.

Indulás visszafelé

Apró alpesi falvak követték egymást mindkét oldalon

A völgyön átvezető autóút is tele van érdekes és izgalmas részlettel

Újabb falucskán suhantunk keresztül

Az összképet csak a mindenhol jelen lévő nagyfeszültségű vezetékek tették tönkre

Elszórt házak a völgyben

Schönwies állomásépülete

Az Arlbergbahn térképvázlata (kép forrása: Wikimedia Commons) 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon is!

További információk

*A Vorteilscard az ÖBB honlapján