A Transalpin egy nevezetes nemzetközi expressz-vonat volt, melyet az Osztrák Államvasutak (ÖBB) és a Svájci Államvasutak (SBB-CFF-FFS) üzemeltetett közösen 1958 június 1-től. A járat összekapcsolta Ausztria fővárosát a svájci Bázellel, miközben átszelte az Alpokat és Korridor-vonatként érintette Bajorországot és Liechtensteint.
Két ÖBB Taurus mozdony a Transalpin élén 2010-ben (Kép forrása: www.bahnbilder.de)
Nevét az Alpok hegységről kapta, melyet útja során keresztezett. 2008-ban a járat útját lerövidítették Zürichig, majd 2010 nyarán, június 13-án a RailJetek folyamatos üzembeállása miatt 52 év után végleg megszűnt. Naponta közlekedett mindkét irányba az EC 162 és EC 163 számokon. Napjainkban közel azonos menetidővel és azonos útvonalon az RJ 162 és RJ 163 közlekedik.
Még 2008-ban én is utaztam vele, mikor először jártam Münchenben. Akkor a Dacia nemzetközi vonatról Bécsben szálltam át a Transalpinra, majd egészen Salzburgig utaztam vele. Ott ismét átszálltam egy másik vonatra, mely már Münchenig vitt. Szerencsére azóta már nappal több közvetlen RailJet és éjjel egy pár EuroNight köti össze a magyar és a bajor fővárost, így ettől egyszerűbben és gyorsabban is lehet utazni, igaz már a Transalpin nélkül!
A Transalpin útja során az alábbi állomásokat érintette: Wien Westbf – Wien Hütteldorf (csak az ÖBB EC 163) – St. Pölten Hbf – Linz Hbf – Salzburg Hbf – Innsbruck Hbf – Landeck-Zams – Bludenz – Feldkirch – Buchs SG – Sargans – Zürich HB.
A vonatok közlekedése ettől eltérő volt, ha a vasútvonalak egy része járhatatlanná vált, építkezés (Pl.: az Arlbergbahn) vagy természeti katasztrófa következtében (pl.: 2005-ben az európai árvizek miatt). Ebben az esetben a vonatok Salzburg és Bergenz között Münchenen át közlekedtek az Allgäubahnon.
Mikor az első járat elindult 1958 június 1-én elindult, már működött a Trans Europ Express szolgáltatás, mely a mai EuroCity-k őse volt. A Transalpin azonban tartalmazott másodosztályú kocsikat is, így nem felelt meg a TEE követelményeinek, ugyanis azok csak első osztályú kocsikkal közlekedhettek.
Az ÖBB 4010 sorozatú motorvonat, mint Transalpin, 1970-ben Bázelben (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Az indulást követő években a vonat csak Bécs és Zürich között járt, a TS 11/12 vonatszámokon. 1959-ben hosszabbították meg Bázelig. 1987-ben került bele az EuroCity-k közé, és kapta meg a végleges EC 162/163 vonatszámokat.
A kezdetekben, míg csak Zürichig közlekedett, nem állt meg Salzburg HBF-en sem, hogy időt spóroljon, helyette csak Salzburg Aigenben állt meg. A város elkerülésére a szinte csak tehervonatok álltal használt elkerülő-vágányt használta, melynek a neve emiatt még napjainkban is Transalpin-Schleife (Transalpin-ív).
1969-ben az útvonala megváltozott, a korábbi útvonal helyett a Rosenheim-Salzburg és Rosenheim-Kufstein-vasútvonalakat használta. Emiatt egy rövid ideig Németországba is betévedt, ahol megállás, útlevél- és vámvizsgálat nélkül, Korridor-vonatként közlekedett.
Kezdetben négy db négyrészes ÖBB 4130 sorozatú villamos motorvonatból állították ki a Transalpin szerelvényeit, melyeket kimondottan erre a célra szerzett be akkoriban az ÖBB. A motorvonat sorozat az ÖBB 4030 sorozat némileg átalakított változata volt. Megnövelték a sebességét és a vezérlőkocsiban egy konyhát is kialakítottak. Az 1120 kW teljesítményű szerelvény maximális sebessége 130 km/h volt.
1965-ben a korábbi szerelvények helyett az ÖBB újabb három szerelvényt szerzett be, szintén kimondottan a Transalpin számára. Az ÖBB 4010 sorozat már hatrészes volt, a 2265 kW teljesítményű vonat pedig már 150 km/h sebességre volt képes.
1977 május 21-től a forgalom további növekedése miatt áttértek a mozdony-vontatású vonatokra. A legelső szerelvényt az ÖBB 1042 sorozat egyik mozdonya vontatta, a mozdony után öt Schileren személykocsi következett, majd egy DB WRümh étkezőkocsi (a korábbi Rheingold járatból). A szerelvény végére további hat Schileren kocsit kapcsoltak.
A következő napon, május 22-én a szerelvény összeállítása megváltozott: a vonat 2 db ÖBB Z1 (Eurofima) kocsiból, egy WRümh étkezőkocsiból és három RIC személykocsiból állt.
A Transalpin 1994-ben egy ÖBB 1044 sorozatú villamos mozdonnyal Traunstein közelében (kép forrása: www.eisenbahnarchiv.de)
A nagy vonatterhelés miatt gyakran kettő vontató mozdonyt vagy egy vontató és egy tolómozdonyt alkalmaztak.
A Transalpin Innsbruck főpályaudvarán (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Transalpin az Alpokban két ÖBB Taurussal (kép forrása: http://www.drehscheibe-foren.de)
Az 1990-es években a vonat kiegészült egy SBB panorámakocsival is. 2000-től pedig folyamatosan álltak forgalomba az ÖBB új Taurus mozdonyai, így hamarosan a Transalpin élére is az ÖBB 1016/ÖBB 1116 sorozat került.
Az SBB panorámakocsija Freiburg im Breisgau-ban 2003-ban Németországban (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Az SBB panorámakocsijának a belseje (kép forrása: Wikimedia Commons)
Végezetül még néhány szót a vonatban használt különleges panorámakocsikról: A Svájci Vasút (SBB) 1991-ben szerzett be 12 db magasított utasterű (de egyszintes) panorámakocsit a nemzetközi EuroCity vonatokhoz. A magasabban elhelyezkedő ülésekből jobb kilátás nyílik a vasút melletti tájra, különösen ott, ahol már zajvédő falakat is telepítettek. A kocsikat csak első osztályú jeggyel lehet igénybe venni.
A 200 km/h sebességre alkalmas, RIC képes kocsik nemzetközi gyorsvonatokban jártak, így eljutnak Ausztriába, Olaszországba, Németországba, Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába is. Addig, míg a Railjetek miatt nem szűnt meg a Transalpin, mindennapos vendégek voltak a Westbahnon is.
2000-ig a Transalpinnal lehetett a leggyorsabban eljutni az érintett városokba. A járatot 2010 nyarán váltották le a Railjetek.
További képek a Transalpin vonatokról a Flickriver weboldalon találhatóak.
Irodalom
* Siegfried Bufe: ''Salzburg – Bayern - Tirol''. In Eisenbahngeschichte 36 (2009), S. 44.
* Josef Mauerer: ''Änderungen beim ÖBB-Verkehr über die Rosenheimer Schleife''. In: ''Eisenbahn-Revue.'' 12/2009, S. 628f.
* ''Der „Transalpin“ ist Geschichte''. In: ''Eisenbahn-Revue.'' 8-9/2010, S. 413.
Utolsó kommentek