Vonattal? Természetesen!

Genovai nyaralásom alatt akadtam rá egy keskeny nyomtávolságú hegyi vasútvonalra, mely a Genovai főpályaudvartól nem messze indult egy eldugott, hegyi állomásról. A kiadós kaptató után értem el a Stazione di Genova Piazza Manin nevű kis állomást, ahonnan hamarosan indult is egy motorkocsi a végállomásig, Stazione di Casella Paese állomásig. A felvételi épület a vonatokkal úgy megbújik a fák és épületek árnyékában, hogy ha nem tudjuk, mit is keresünk, könnyedén elsétálhatunk mellette is akár, kihagyva egy érdekes genovai látványosságot!

Az FGC A5 és az FGC A10 sorozat a Stazione di Cappuccio nevű állomáson (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Genova-Casella-vasútvonal 1000 mm nyomtávolságú, 3000 V egyenárammal villamosított egyvágányú vasútvonal Olaszország Liguria régióban, amely Genova városát köti össze Casellával, a város mögötti hegyekben fekvő faluval. Naponta kilenc vonatpár közlekedik, ingázásra és turisztikai célokra egyaránt használják. Útja során három völgyet szel át. Bár a vonal Liguria régió tulajdonában van, 2010 óta az AMT Genova üzemelteti.

Az Alaska Railroad (ARR) egy II. osztályú vasúttársaság, amely teher- és személyszállító vonatokat üzemeltet az Amerikai Egyesült Államok  Alaszka államában. A vasút fővonala több mint 470 mérföld (760 km) hosszú, és a déli parton fekvő Seward, és az állam központja és az északi sarkkör közelében fekvő Fairbanks között halad Átszeli  Anchorage-t és a Denali Nemzeti Parkot, ahová a látogatók 17%-a vonattal érkezik.

A vasútnak mintegy 656 mérföld (1056 km) vágánya van, beleértve a mellékvágányokat, pályaudvarokat és mellékvonalakat, továbbá a Whittierbe vezető ágat, ahol a vasút a Whittier kikötője és a Seattle-i Harbor Island között közlekedő vasúti uszályokon keresztül tehervagonokat cserél az Egyesült Államok határos területeivel.

Az Alaska Railroad vonala izgalmas tájakon halad keresztül

A vasút építése 1903-ban kezdődött, amikor az Alaska Central Railroad megépítette a Sewardban kezdődő és 50 mérföld (80 km) hosszúságú északi irányba húzódó vonalat. Az Alaska Central 1907-ben csődbe ment, majd 1911-ben Alaska Northern Railroad Company néven újjászervezték, amely a vonalat további 21 mérfölddel (34 km) északabbra hosszabbította meg. 1914. március 12-én az amerikai kongresszus beleegyezett, hogy finanszírozza a Sewardtól Fairbanksig tartó, minden időjárási viszonyoknak megfelelő vasútvonal építését és üzemeltetését, és megvásárolta a vasútvonalat a pénzügyi nehézségekkel küzdő Alaska Northern-től.

Néhány nappal korábban egy kedves ismerősömtől egy meghívást kaptam egy H0-s terepasztal megtekintésére. A sors különös véletlene, hogy a terepasztal ráadásul abban az épületben található, melynek a bontása is felmerült a kecskeméti gyalogos felüljáró építése kapcsán.

Egy életkép a terepasztalról

Mivel hamarosan indulok vissza Ausztriába, nem sokáig halogathattam a látogatást és egy rövid látogatást tettem a MÁV szociális épületében, ahol kifaggattam az építőt és megcsodáltam munkáját.

Vendéglátóm, András a MÁV-nál mozdonyvezető, így innen is ered a modellvasutak iránti érdeklődése. Még gyerekkoromban láttam a kecskeméti vasútmodell-kiállításon hatalmas N méretarányú gyűjteményét és akkor nagyon irigykedtem rá, de most már én is gyűjtő vagyok, igaz, szerényebb gyűjteménnyel. Ő az évek alatt nagyobb méretarányra váltott, most már a H0-s modellek gyűjtője.

Kecskemét városát a Cegléd-Szeged-vasútvonal szinte kettészeli, a síneken a városon belül csak kettő közúti átjárón és egy aluljárón át lehet autóval átkelni. A gyalogosok ezen kívül egy további aluljárót választhatnak a vasútállomástól nem messze. Ezen kívül éveken át létezett különféle vadcsapás a vágányokon át, ám az utóbbi időben ezeket a lehetőségeket folyamatosan ritkítják, a vasútállomást teljes hosszában egy áthatolhatatlan erőddé téve. A vasúti forgalom növekedése a zárva tartott sorompók idejét is növeli, növelve a torlódást.

Kecskemét állomása 2013-ban, a helyzet azóta is változatlan

Egy közúti és egy gyalogos felüljáró nagy mértékben oldaná a vasút által okozott akadályt, azonban az ígérgetésen kívül nem történt soha semmi.

De talán 2022 lesz az az év, amikor közelebb kerülünk ehhez a régi álomhoz!

Az április végi szabadság egy részét Olaszországban töltöttem. Az útiterv a következő volt: Budapest-Zürich-Milánó-Genova, majd ugyanezen az útirányon át vissza. Így lehetőség nyílt átkelni a Gotthárd-hágón, látni a Gotthárd-vasútvonalat, majd a szintén világhírű Milano Centrale pályaudvarra érkezni. A visszaúton pedig átkelhettem a világ jelenlegi leghosszabb alagútján, a Gotthárd-bázisalagúton.

A kirándulás legtávolabbi pontja: Genova főpályaudvara, Genova Brignole

Az utazáson kívül természetesen sok látnivalót is megtekinthettem, a Zürich melletti Zürich-tavat, a zürichi villamost, Milánóban a Leonardo de Vinchi úzeumot, Genovában a régi kikötőt, egy 17. századi vitorlás replikáját, a genovai metrót, több siklót és fogaskerekűt, továbbá a keskeny nyomtávolságú Genova-Casella-vasútvonalat. A mai összefoglaló cikk után a közeljövőben ezekről a témákról részletesebben lesz majd szó.