Néhány nappal korábban egy kedves ismerősömtől egy meghívást kaptam egy H0-s terepasztal megtekintésére. A sors különös véletlene, hogy a terepasztal ráadásul abban az épületben található, melynek a bontása is felmerült a kecskeméti gyalogos felüljáró építése kapcsán.
Egy életkép a terepasztalról
Mivel hamarosan indulok vissza Ausztriába, nem sokáig halogathattam a látogatást és egy rövid látogatást tettem a MÁV szociális épületében, ahol kifaggattam az építőt és megcsodáltam munkáját.
Vendéglátóm, András a MÁV-nál mozdonyvezető, így innen is ered a modellvasutak iránti érdeklődése. Még gyerekkoromban láttam a kecskeméti vasútmodell-kiállításon hatalmas N méretarányú gyűjteményét és akkor nagyon irigykedtem rá, de most már én is gyűjtő vagyok, igaz, szerényebb gyűjteménnyel. Ő az évek alatt nagyobb méretarányra váltott, most már a H0-s modellek gyűjtője.
A terepasztal végében található hurokfordító, mely egy olajfinomítót kerül meg
A terapasztal másik vége, ez inkább Ausztria lankásabb vidékeit modellezi
Mivel én magam is építek egy TT méretarányú asztalt, kritikus szemmel vettem szemügyre ezt az építményt. Meglepő, hogy azonos problémákra (vasúti töltés, elektronika, vezérlés...) mennyiféle különböző megoldás létezhet. Érdemes minden módszert élőben is megnézni és a tapasztalatokról faggatózni, ki tudja, hogy a jövőben az otthoni terep építésénél melyik módszert követem majd én is.
Életkép tehenekkel és mezőgazdasági földekkel
A hosszúkás, L alakú asztal minden pontja meg volt töltve élettel, rövid ott tartózkodásom ideje alatt nem is sikerült minden pontját felfedeznem. Legelésző tehenek egyik oldal, vadászok a terítékkel a másik oldalt, amott svájci figurák alpesi kürtökkel, a templomnál esküvő, a buszállomáson piaci forgatag... Ezek az apró részletek teszik élethűvé a terepasztalokat, hogy a mozgó vonatok a hozzájuk illő környezetben roboghassanak.
Esküvő a templomnál, a távolban alpesi kürtöt fújó népviseletbe öltözött figurák csoportja
Svájci első osztályú emeletes kocsik haladnak át az állomáson. A steril gyári kocsikat számtalan figura behelyezésével sikerült megtölteni élettel
Buszállomás piaccal Az épület nem gyári, saját ötlet alapján házilag épült!
A buszállomás mellett egy mai, modern állomás, mindennel, ami csak kellhet. Tetején a ma már divatos napelemek, benézve az üvegeke át jegypénztárakat és állomási szupermarketet is felfedezhetünk
Az egyszintes, síkvidéki asztalt egy lépcsős gyalogos felüljáró és egy közúti híd töri meg
A sínek vonalvezetése egyszerű, ám mégis ravasz. Nekem is pár percbe tellett kiismerni, hogy honnan hová tartanak a vonatok. Vonatból nem volt kevés, összesen 15 volt az asztalon, melyből akár hét is képes volt egyszerre közlekedni. Megfelelő automatika nélkül az erre való figyelés nagy koncentrációt igényel, egy baleset pedig a drága modellek miatt ugyancsak költségessé válhat.
Ezért egy terepasztal szempontjából mindig is kritikus fontosságú a vezérlés, vagyis az, hogy mennyire működik az asztal önállóan, emberi beavatkozás nélkül, mondjuk egy kiállításon. András asztala nem a mai digitális rendszerrel épült, hanem a hagyományos analóg módon.
Ipartelep a város szélén. Egy tolatómozdony önállóan tologatott egy tartálykocsit a két iparvágányon
Az elsőre bonyolultnak tűnő pálya valójában egy hatalmas oválpálya, melynél az "ovális" két oldala egy kétvágányú fővonallá van "összenyomva". Így elektrotechnikailag minden mozdony ugyanabba az irányba tart, csak a szemlélőnek tűnik úgy, hogy néha egymással szemben haladnak. Ráadásul így minden vonat bejárja a hálózat egészét, de mégse tudnak frontálisan ütközni. A kitérők egy része rugós, vagyis mindig ugyanabba az irányba állnak, helytelenből érkező vonat pedig egyszerűen átlöki magának.
A hosszú ovális térközökre van osztva (akárcsak a valóságban), egy térközben pedig egyszerre csak egy vonat tartózkodhat. Ha utolérés történne, a szigetelt sínek megakadályozzák, a túl gyors vonat egyszerűen csak megáll és kivárja az idejét, amíg a következő térközbe léphet. ezzel hat vonat biztonságosan közlekedhet, míg a hetedik egy elszigetelt üzemként a teherkocsikat tologathatja. Ehhez pedig elegendő mindössze egyetlen Fz1-es transzformátor!
Almabtrieb az asztalon! A díszesen feldíszített tehenek a tél elől jönnek a völgybe le, hogy a téli hónapokat majd istállóban vészeljék át. A díszítésért a büszke gazdák a felelősek
Bicikliverseny a felüljárón
Magukról a járművekről nem készítettem képeket, de mindenképpen érdemes megemlíteni azokat is. A gyűjtemény elsősorban napjaink osztrák modern gépei, rengeteg magánvasúti mozdonnyal és kocsival. Az érdekesség kedvéért, na meg a svájci vasút iránti rajongásból kifolyólag közlekedik néhány emeletes svájci panorámakocsi is, de láthatunk olasz kocsikat és az egykori TEE hálózat bordó-krémsárga vagonjaiból is.
A tehervonatok irányvonatok, szerelvényenként egyforma kocsikkal. Volt gabonaszállító, tartályvonat és üres Eas kocsikból álló szerelvény is. Persze, ha akarjuk, a kocsikat tetszőlegesen keverhetjük is akár.
A számtalan ház is egyesével készült, a növényzet alapja fűszőnyeg
Az alpesi kürtösök közelebbről, a háttérben a BLS magánvasút tehervonata húz éppen el
Állomás a város szélén. ahhoz, hogy az állomás vágányok felőli oldalát is megcsodálhatjuk, egy ügyesen elhelyezett tükör gondoskodik. Ezzel maga az asztal is nagyobbnak tűnik, feleslegessé téve egy háttérposztert
Madártávlatból a vasútüzem
Mivel az épület a MÁV szociális épülete, ezen az asztalon kívül még további terepasztaloknak is otthont ad, mint például a kecskeméti kisvasút Törökfái állomását bemutató modulnak és Béla ismerősöm saját TT méretarányú asztalának is. Az épület többi részében pihenőszobák találhatóak.
A fényképezés mellett még beszélgettünk is a magyar vasút jövőjéről, az új járművekről, a tram-train-ről, a V0-ról, a már említett új felüljáróról és a modellezés nehézségeiről. Szinte hihetetlen, de ez az asztal mindössze fél év alatt készült el (bár a hozzávalók gyűjtése már korábban elkezdődött)!
Amit még kiemelnék, az az antikolás vagy más néven koszolás. ez az az eljárás, mikor a gyári "steril" modelleket és házakat a modellezők korommal, olajjal, rozsdával tesznek még élethűbbé, mondván, patyolat tiszta mozdony a valóságban nincs. Érdekes világa ez a modellezésnek, de mi abban maradtunk, hogy a vasútmodellek a világnak egy ideális pillanatát rögzítik, és ha szeretjük a vonatok világát, nem csúfítjuk el az összképet, még ha a valósághoz ez is állna közelebb.
a szomszédos helyiségben az építéshez szükséges kellékek és a modellek dobozai voltak. A fal mellé állítva pedig két TT méretarányú lecsupaszított asztal, melyekre vagy a végleges bontás vagy pedig egy vállalkozó kedvűtől a befejezés vár...
Magányos, félkész asztal várja új gazdáját...
Utolsó kommentek