Az Alaska Railroad (ARR) egy II. osztályú vasúttársaság, amely teher- és személyszállító vonatokat üzemeltet az Amerikai Egyesült Államok Alaszka államában. A vasút fővonala több mint 470 mérföld (760 km) hosszú, és a déli parton fekvő Seward, és az állam központja és az északi sarkkör közelében fekvő Fairbanks között halad Átszeli Anchorage-t és a Denali Nemzeti Parkot, ahová a látogatók 17%-a vonattal érkezik.
A vasútnak mintegy 656 mérföld (1056 km) vágánya van, beleértve a mellékvágányokat, pályaudvarokat és mellékvonalakat, továbbá a Whittierbe vezető ágat, ahol a vasút a Whittier kikötője és a Seattle-i Harbor Island között közlekedő vasúti uszályokon keresztül tehervagonokat cserél az Egyesült Államok határos területeivel.
Az Alaska Railroad vonala izgalmas tájakon halad keresztül
A vasút építése 1903-ban kezdődött, amikor az Alaska Central Railroad megépítette a Sewardban kezdődő és 50 mérföld (80 km) hosszúságú északi irányba húzódó vonalat. Az Alaska Central 1907-ben csődbe ment, majd 1911-ben Alaska Northern Railroad Company néven újjászervezték, amely a vonalat további 21 mérfölddel (34 km) északabbra hosszabbította meg. 1914. március 12-én az amerikai kongresszus beleegyezett, hogy finanszírozza a Sewardtól Fairbanksig tartó, minden időjárási viszonyoknak megfelelő vasútvonal építését és üzemeltetését, és megvásárolta a vasútvonalat a pénzügyi nehézségekkel küzdő Alaska Northern-től.
Miközben a kormány elkezdte a 35 millió dollárra becsült vasútvonal építését, a Ship Creek mentén egy építkezési várost nyitott, amelyből végül Anchorage, az állam mai legnagyobb városa alakult ki. 1917-ben a kormány megvásárolta a keskeny nyomtávú Tanana Valley Railroadot, főként a fairbanki vasútállomás miatt. A vasút 1923. július 15-én készült el, ekkor Warren G. Harding elnök Alaszkába utazott, hogy Nenanában tartott ünnepségen ünnepélyesen beüthesse az utolsó sínszeget, melyet a neves alkalom apropóján aranyból készítettek el. A vasút tulajdonjoga 1985. január 6-án szállt át a szövetségi kormányról Alaszka államra.
2019-ben a vállalat 203,9 millió dolláros bevételből 21,6 millió dolláros nyereséget termelt, 1,1 milliárd dolláros összvagyonnal rendelkezett.
A vasúttársaság vasútvonala. A vasútvonal se az USA-val, se Kanadával nincs összeköttetésben, szigetüzemként működik (kép forrása: Wikimedia Commons)
Története
1903-ban az Alaska Central Railroad nevű vállalat elkezdte építeni a vasútvonalat, amely Sewardból, az alaszkai Kenai-félsziget déli csücskének közelében, észak felé indult. A társaság 1909-re 51 mérföld (82 km) hosszúságú pályát épített, majd csődeljárás alá került. Ez az útvonal utasokat, árut és postai küldeményeket szállított a felső Turnagain Armig. Onnan az árut dagálykor hajóval, majd kutyás csapatokkal vagy tehervonattal vitték Eklutnába és a Matanuska-Susitna-völgybe.
Épül a vasútvonal 1915-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
1909-ben egy másik társaság, az Alaska Northern Railroad Company megvásárolta a vasútvonalat, és további 21 mérfölddel (34 km) meghosszabbította észak felé. Az új végpontról kis hajókon úsztatták le az árut a Turnagain Armon. Az Alaska Northern Railroad 1914-ben csődeljárás alá került.
Nagyjából ebben az időben az Egyesült Államok kormánya vasútvonalat tervezett Sewardból a belföldi Fairbanks városába. William Howard Taft elnök 1912-ben felhatalmazott egy bizottságot az útvonal felmérésére. A vonal 656 mérföld (1056 km) hosszú lett volna, és egy minden időjárási körülménynek megfelelő útvonalat biztosított volna a szárazföld belsejébe.
Az Alaska Railroad gőzmozdonya a Tanana folyón a jégen halad át Nenanánál, közvetlenül a vasútvonal 1923-as befejezése előtt. (kép forrása: Wikimedia Commons)
1914-ben a kormány megvásárolta az Alaska Northern Railroadot, és a központját "Ship Creekbe", a későbbi Anchorage-ba helyezte át. A kormány megkezdte a vasútvonal észak felé történő meghosszabbítását.
1917-ben a fairbanki Tanana Valley Railroad a csőd felé tartott. Egy kis, 45 mérföld (72 km) hosszúságú, 914 mm-es keskeny nyomtávú vonal volt a tulajdonában, amely kiszolgálta Fairbanks városait és a környék bányászközösségeit, valamint a Fairbanks melletti Tanana folyón lévő csónakkikötőket.
A kormány megvásárolta a Tanana Valley Railroadot, elsősorban az állomási infrastruktúra miatt. A Fairbanks és Happy közötti szakaszt kettős nyomtávra alakították át, hogy kiegészítsék a Seward és Fairbanks közötti 1435 mm normál nyomtávú vonalat. A kormány meghosszabbította a pálya déli szakaszát Nenanáig, és később a meghosszabbítást normál nyomtávra alakította át. Az Alaska Railroad a TVRR megmaradt keskeny nyomtávú vonalát Chatanika Branch néven üzemeltette tovább (a végállomás a Yukon folyó közelében volt), amíg 1930-ban be nem zárták.
Személyvonat Alaszkában
1923-ban építették meg a 213 m (700 láb) hosszúságú Mears Memorial Hidat a Tanana folyón Nenanánál. Ez volt az alaszkai vasút utolsó láncszeme, és abban az időben ez volt a második leghosszabb egynyílású acél vasúti híd az országban. Warren G. Harding amerikai elnök 1923. július 15-én ütötte be a híd északi oldalán a vasút befejezését jelentő aranyszeget. A vasút az Egyesült Államok Belügyminisztériumának része volt.
A 213 méteres Mears Memoral Híd a Tanana folyó felett (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az Alaska Railroad első dízelmozdonya 1944-ben állt szolgálatba. A vasút 1966-ban vonta ki utolsó gőzmozdonyát.
1958-ban megvásárolták a leendő Clear légierő állomást, és mintegy 12 km (40 000 láb) vágányt építettek, később pedig egy kitérőt építettek, hogy szenet szállítsanak az erőműbe. Clear körülbelül 15 kilométerre délre fekszik Nenanától és a Clear mellett folyó Tanana-folyó felett átívelő Mears Memorial Hídtól.
Híd a Nenana folyó felett 2009-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonalat nagymértékben érintette az 1964-ben Alaszka déli részét sújtó nagypénteki földrengés. A Seward körüli pályaudvar és a vágányok megdőltek, a Turnagain Arm mentén pedig az árvíz és a földcsuszamlások megrongálták a vágányokat. Több hónapba telt, mire a teljes szolgáltatás helyreállt a vonalon.
Az 1964-es földrengés következményei (kép forrása: Wikimedia Commons)
1967-ben a vasút átkerült a Szövetségi Vasúti Igazgatósághoz, amely az újonnan létrehozott Egyesült Államok Közlekedési Minisztériumának egyik ügynöksége volt.
Személyvonat a vasútvonalon (kép forrása: Wikimedia Commons)
1985. január 6-án Alaszka állam megvásárolta a vasutat az amerikai kormánytól 22,3 millió dollárért, az Amerikai Vasúti Szövetség által meghatározott értékbecslés alapján. Az állam azonnal több mint 70 millió dollárt fordított fejlesztésekre és javításokra, amelyek kompenzálták az évek óta elhalasztott karbantartást. Az adásvételi szerződés megtiltja az Alaska Railroadnak, hogy osztalékot fizessen vagy más módon tőkét juttasson vissza Alaszka államnak, ellentétben az állam más kvázi-társaságaival (Alaska Permanent Fund, Alaska Housing Finance Corporation és Alaska Industrial Development and Export Authority).
Kilátás a panorámakocsiból (kép forrása: Wikimedia Commons)
2001-ben a Frank Murkowski amerikai szenátor (R-Alaszka, később Alaszka állam kormányzója) által támogatott szövetségi törvényhozás kétoldalú bizottságot hozott létre a Kanada és Alaszka közötti vasúti összeköttetés megépítésének megvalósíthatóságát tanulmányozandó; Kanadát felkérték, hogy vegyen részt a bizottságban, de a kanadai szövetségi kormány nem csatlakozott a bizottsághoz, és nem vállalt forrásokat a tanulmányhoz. A Yukon területi kormánya mutatott némi érdeklődést.
Át a folyók felett! (kép forrása: Wikimedia Commons)
A bizottság 2006. júniusi jelentése a Yukon állambeli Carmacksot ajánlotta központnak. A vonal észak felé haladna az alaszkai Delta Junctionig (az Alaska Railroad északi végállomása). Egy másik vonal Carmacksból a brit kolumbiai Hazeltonba vezetne (amelyet a CN szolgál ki), és ez a vonal útközben áthaladna a yukoni Watson Lake-en és a brit kolumbiai Dease Lake-en. A harmadik vonal Carmacksból az alaszkai Hainesbe vagy Skagwaybe vezetne (az utóbbi a yukoni Whitehorse közelében haladna, amelyeket a 914 mm keskeny nyomtávú White Pass and Yukon Route Railroad szolgál ki, bár ma a White Pass & Yukon csak a yukoni Carcrossig megy északra, mivel a teljes vonalat 1982-ben leállították, és a szolgáltatást nem állították helyre teljesen).
Kanyarog a vonat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A balul sikerült Keystone-csővezeték bukása után az Alaska Canada Rail Link (ACRL) alternatívaként újraéledt. 2015 novemberében a National Post arról számolt be, hogy a kanadai szövetségi kormány ismét fontolóra vette a déli tartományok és az Alaska Railroad közötti összeköttetést, ezúttal Albertába vezetve. Ebben a forgatókönyvben az útvonal az alaszkai Delta Junctionből indulna, és a korábbi tervekhez hasonlóan a yukoni Carmacksot használná csomópontként. Az útvonal a yukoni Watson Lake-en keresztül folytatódna, mielőtt belépne Brit Columbiába, ahol a brit kolumbiai Fort Nelsonban állna meg. Az útvonal az albertai Peace Riverbe vezetne, déli végállomása pedig Fort McMurrayben lenne. Az útvonalat az Első Nemzetek Gyűlése támogatja. Nem biztos, hogy ezen a hosszabbításon személyforgalom is lesz majd.
Wasilla közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
2020. szeptember 25-én Donald Trump akkori elnök bejelentette, hogy elnöki engedélyt ad ki az Alaska-Alberta Railway Development Corporation (A2A Railway) számára, amely megállapodást kötött az Alaska Railwaynel a Kanadába vezető vasúti összeköttetés közös üzemeltetési tervének kidolgozására. A tervezett A2A Railway az alaszkai North Pole-nál csatlakozna az Alaska Railroadhoz, és a Yukonon keresztül Fort Nelsonig (BC), majd onnan Fort McMurrayig (Alberta) futna, ahol lenne egy végállomása Az A2A Railway a Mat-Su Borough-val is tárgyalt egy megállapodásról a Port Mackenzie Railway Extension befejezéséről.
Felhagyott vágány Alaszkában (kép forrása: Wikimedia Commons)
Személyszállítás
Az amerikai vasutak fő profilja többnyire a teherszállítás, de néhány vonalon személyszállító vonatok is közlekednek. Az alaszkai vasút igazi kivétel, hiszen színvonalas személyszállító járatokat üzemelteta turisták részére, melyek jelentős forgalmat bonyolítanak le. 2019-ban az Alaska Railroad 522 ezer utast szállított, ami szép teljesítménynek számít a kb. 1000 km-es hálózaton.
A Coastal Classic (kép forrása: Wikimedia Commons)
A turisták többféle, nevet is viselő vonat járat közül választhatnak: a Denail Star, a Coastal Classic, az Aurora Winter Train, a Glacier Discovery vagy a Hurricane Turn, melyek mind festő környezetben, többnyire kilátókocsikkal közlekednek. A leghoszsabb útvonalon a Denali Star közlekedik, az 576 km-et 11 óra 45 perc alatt teszi meg.
Tehervonat Alaszkában
Források
* az angol Wikipédia Alaska Railroad című szócikke
Utolsó kommentek