A francia-spanyol határon fekvő Latour-de-Carol önkormányzat egyike azon kevés helyeknek a Pireneusokban, ahol vasúti kapcsolat is van a két szomszédos ország között. A Barcelonából 150 km-en idáig vezető Barcelona–Latour-de-Carol - Enveitg-vasútvonal egyike Európa legszebb és legizgalmasabb vonalainak, melyet érdemes végigutazni. A Földközi-tenger partján fekvő Barcelonából indulva a vonal szinte a tengerszintről emelkedik 1200 méteres magasságig, miközben átszeli a Pireneusokat, majd onnan ereszkedik le Franciaország irányába.
Két ország három különböző nyomtávolságú vasúti járműve egy képen! Ilyen fotóra Európában csak néhány helyen van lehetőség!
Mintha megéreztem volna, hogy ide egyszer személyesen is eljutok, hiszen évekkel korábban, még 2013-ban írtam a Ligne de Cerdagne keskeny nyomtávolságú vasútvonalról, 2020-ban pedig készítettem a Latour-de-Carol - Enveitg-vasútvonalról egy Wikipédia-cikket. A 2025-ös nyaralásom során személyesen is eljuthattam a francia-spanyol határra, ahol számos műszaki érdekességet találhatunk.
A spanyol nyár tűzforró napsugarai elől menekülve olyan programokat kerestem magamnak, melynek során kevésbé leszek kitéve a gyilkos forróságnak. A hotelszobámban lapozgatva Európa vasúti térképét bukkantam rá arra az oldalra, amely Európa legszebb és legizgalmasabb vasútvonalait gyűjti össze, mint például a Chur-Tirano-, a Nápoly-Palermo-, a Nizza-Marseille-vasútvonalakat, de szerepel az oldalon a Swarzwaldbahn, a Mittenwaldbahn és a Semmeringbahn is. Katalónia vonalai közül is több felkerült erre az oldalra, többek között a Barcelona–Latour-de-Carol - Enveitg-vasútvonal is!
Várakozás a föld alatt a Latour-de-Carolba induló vonatomra. Barcelonában szinte a teljes vasúthálózatot az állomásokkal együtt a föld alá száműzték. Minden vasúti utazás egy föld alatti alagútban kezdődik...
Ez egy 150 km hosszúságú, részben egyvágányú, 3 kV egyenárammal villamosított, 1668 mm nyomtávolságú vasútvonal Spanyolországban és egy rövid szakaszon Franciaországban. Tulajdonosa az ADIF, a járatokat az RENFE üzemelteti. Az itt közlekedő vonatok a barcelonai elővárosi vasúthálózat kiterjesztése egészen a francia határon túlra, az elővárosi motorvonatok ütemesen közlekednek a vonalon, Barcelonától távolodva egyre ritkábban, az utolsó szakaszokon már csak háromórás ütemet biztosítva az utasoknak.
Elhagyva Barcelona vonzáskörzetét, a mezőgazdasági területek helyét egyre inkább az erdőségek veszik át
Az általam végigutazott vonal végállomása Latour-de-Carol-Enveitg állomás, mely Latour-de-Carol és Enveitg települések között található, mindkettőtől kilométeres távolságra. Az állomás napjainkban erősen túlméretezett, a két névadó település lakossága mindössze 472 és 614 fő, az állomás mégis egy nagyobb város felvételi épületét idézi. Ennek oka a korábban itt lezajlott nemzetközi határátlépés eszköz és személyzetigénye, továbbá az utasok útlevél ellenőrzése. Hasonló óriási állomást láthatunk a német-cseh határon található Bayerisch Eisenstein határállomáson.
A fák között sokszor látszódtak a távoli csupasz sziklák
A hosszú út kezdetben eléggé unalmas, már-már csalódást keltő volt. A vonat nem haladt túl gyorsan, sok volt a jellegtelen megálló, ráadásul a a vasútvonal mentén sok helyen még láthatók voltak a korábbi építkezésekből visszamaradt hulladékok és építőanyagok. Barcelona vonzáskörzetét így keszekusza síneken át, szétdobált betonaljak mellett, közúti felüljárók tömkelege alatt és ritkásan álló házak között haladva hagytuk magunk mögött.
Közeledve a Pireneusokhoz azonban a táj egyre izgalmasabbá vált, magunk mögött hagytuk a civilizáció nyomait és sűrű erdőségeken át kezdtünk egyre magasabbra kapaszkodni. Hamarosan megjelentek az első alagutak is, a sebesség is tempósabbá vált, a sínek hol bevágásokon át, hol a hegyoldalhoz simulva törtek át a rengetegen, néha egy-egy völgyet is kereszteztünk szédítő magasságban. A vonal határozottan emelkedett, ez lassan a környező növényzeten is észrevehetővé vált.
A leépült és felszámolt iparra csak a mementónak meghagyott egykori gyárkémények utalnak. Ilyen kéményeket minden nagyobb városban láthatunk, még Barcelonában is!
A településeket elkerültük, csak néhány ház tűnt fel az ablakon át, de annál több elhagyatott gyárat, romos épületet és magányosan álló kéményt. A jelek szerint a vonal mentén korábban komoly ipar működött, mely mára teljesen eltűnt. Az infrastruktúra kiváló állapota azonban itt is feltűnt: az állomások szépek és rendezettek, megfelelő magasságúak és szélességűek a peronok, rajtuk esőbeállókkal, a legtöbb helyen aluljárókkal. Végre láthattam spanyol vasúti átjárót is, Barcelonában és környékén ugyanis szinte csak külön szintű kereszteződések vannak, ezen a vonalon azonban több földút is szintben keresztezte a vonalat, ami a városi környezet után különösen meglepő volt.
A táj valóban lenyűgöző volt, egy nyitható ablak sokat segített volna a fényképezésben...
Kőhíd az autósok számára
A vasútvonal története
A vasútvonalat eredetileg a Pireneusok déli lejtőjén a San Juan de las Abadesas bányáiban kitermelt szén szállítására építették Barcelona felé. 1876-ban a Granollers és Vic közötti szakasz épült meg, 1880-ban San Juan de las Abadesas városáig hosszabbították meg. Granollers állomásnál a vonal nem Barcelona felé folytatódott tovább, hanem a Barcelona-Portbou-Cerbère-vasútvonalba csatlakozott. Mivel az utóbbi vasútvonal egy másik vasúttársasághoz tartozott, ezért pályahasználati díjat kellett fizetni. A Ferrocarril y minas de San Juan de las Abadesas társaság ezért Les Franqueses del Vallès településen új állomást épített.
Egyike az elhagyatott és mára túlméretezetté vált felvételi épületeknek...
A Pireneusokon autóval is lélegzetelállító lehet az átkelés
Ripoll városától, a San Juan de las Abadesas végpontja közelében, 1919-ben létrejött egy ág Ribes de Freser felé, amelyet 1922 végén továbbépítettek Puigcerdà határvárosba, majd onnan 1928-ban Latour-de-Carol - Enveitg francia határállomásra. Az út ezen szakaszát kevésbé a szén szállításához használták, helyette elsősorban a határokon átnyúló személy- és teherfuvarozáshoz. 1929-ben Franciaországból egy párhuzamos normál nyomtávolságú vasútvonal épült Puigcerdà állomáshoz, amely keresztezte a spanyol széles nyomtávot az északi végén. Ezzel a lépéssel az állomásközben mind a két ország eltérő nyomtávolságú vasútvonala kiépült egymással párhuzamosan. Mindkét határállomáson, a francia és a spanyol oldalon is lehetőség volt az áruk kezelésére és átrakodására az eltérő nyomtávolságú kocsik között. A francia pályán a széles nyomtávolságú forgalom időközben megszűnt.
Ripoll és San Juan de las Abadesas között a forgalom 1980-ban szűnt meg.
Kapaszkodunk egyre feljebb, a távoli alagúton is hamarosan átrobogunk
Átkelve a Pireneusokon a táj ismét laposabbá válik
Megérkezés Latour-de-Carol - Enveitg állomásra, ez már francia föld!
Ez az ütött-kopott motorvonat a barcelonai elővárosi vasúthálózat jellegzetes járműve. Sajnos a többi is ilyen leharcolt külsejű, a beltérrel és a teljesítménnyel azonban nincs gond
Mellettünk pihen a Francia Államvasutak normál nyomtávolságú motorvonata. Innen átszállással továbbutazhatunk egészen Toulouse-ig
A kisvasutat kipróbálni sajnos nem volt lehetőségem, a vonalon naponta mindössze két pár! járat közlekedik. Az elsőt elérni Barcelonából nem lehetséges, ahhoz túl korán indul, a második pedig olyan későn ér vissza, hogy nem lehetséges visszautazni a katalán fővárosba innen vonattal...
Befutott az 1000 mm-es Ligne de Cerdagne vonata is
A keskeny nyomtávolságú vonalat az SNCF üzemelteti
A középső kocsi kimondottan fotósbarát az ablaktalan, tető nélküli kialakításával
Indulásra várva. A villamos motorvonat az áramot a sín melletti harmadik sínszálból kapja felsővezeték helyett. Ez a megoldás az Egyesült Királyságban megszokott, itt Európában azonban nem városi gyorsvasút esetében szokatlan, sőt egyedülálló műszaki megoldás
Vasúti átjáró Franciaországban a normál nyomtávolságú vonalon
A Barcelona felől érkezett vonatom az út során mintegy 30 perces késést szedett össze, így érkezés után hamarosan fordult is vissza, a következő vonat azonban csak mintegy 3 óra múlva indul. Itt nagy dilemma elé kerültem, az azonnal visszainduló vonat túl hamar indul, míg a következőre három teljes órát kell várni. Vajon van annyi látnivaló a környéken, hogy kitöltse ezt az időt? Végül a maradás mellett döntöttem, így nyugodtan tudtam fényképezni, látnivaló azonban nem sok volt a környéken, sőt az állomás melletti restit leszámítva semmiféle bolt, üzlet vagy vendéglátó-létesítmény sem volt több km-es körzetben... Csak a fülledt meleg és a vidéki élet eseménytelen nyugalma járta át az egész környéket...
Latour-de-Carol település a maga alig 400 lakosával nem sok érdekességet kínált
Zsalugáterekkel bezárt ablakok, csukott ajtók...A településen nem hogy egy kisebb bolt, de még élő ember sem volt...
Visszatérés az állomásra, a hatalmas épület két olyan települést szolgál ki, ahol összesen nem élnek 1100-an...
Latour-de-Carol után csalódottan elindultam az ellenkező irányba, hát ha Enveitg mozgalmasabb és látványosabb lesz. A településen egy meglehetősen forgalmas út halad keresztül, ám ettől még nem láttam több embert az utcákon, mint az előző településen.
Enveitg település, a háttérben a Pireneusok csúcsai
Latour-de-Carol - Enveitg állomás váróterme. A szűkös kínálat ellenére nagyon rendben lévő állomás jegyautomatával, jegypénztárral, mosdóval, légkondicionált váróteremmel
Az állomás a vonatokon kívül még két történelmi érdekességet is tartogat az idetévedőknek:
* Néhány kilométerre innen található Andorra, az apró ország, melynek még vasútvonala sincs, ám a Toulouseba tartó vasútvonal a hercegség határa közelében halad. Franciaországból busszal is megközelíthető, innen azonban tömegközlekedéssel nem.
* Szintén a közelben található Llívia, egy apró spanyol település, mely Girona tartomány exklávéja Franciaország területén. A spanyol-francia háború során minden pireneusi falu Franciaországhoz került, ám ekkor Llívia már városi rangban volt, így az spanyol terület maradt. A település így körbe Franciaországgal határos, egy út vezet át a szomszédos Spanyolországba. Korábban ez komoly gondot okozott, de mióta megszűnt a határellenőrzés, a közlekedés is könnyebbé vált.
A Toulousba tartó motorvonat időközben előrébb állt, hamarosan érkezik a vonat Spanyolországból a peron másik oldalára, az átszállás így gyors és egyszerű
Megérkezett a vonat Barcelona felől és hamarosan fordul is vissza. Itt nem sokan szálltak még fel, közeledve azonban a tengerhez, a vonat is megtelt, még álló utasokkal is!
A hazafelé tartó úton a Pireneusokban
A hazafelé tartó utamat kissé újragondoltam és inkább leszálltam Granolesben, ahonnan sűrűn közlekedő buszok indulnak vissza Mataróba, ahol a szállásom is volt. Ezzel a hazaút során mintegy 50 km-es kerülőt sikerült levágnom és talán egy teljes órát is megspórolnom.
A Franciaország és Spanyolország közötti nyomtávváltásról, megszűnt és meglévő vasúti kapcsolatokról az Átkelés a francia-spanyol határon című cikkben volt korábban részletesen szó.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek