Girona Spanyolország autonóm közösségében, Katalóniában található, Girona tartomány fővárosa, a Ter, Onyar, Galligants és Güell folyók összefolyásánál. A város hivatalos lakossága 2024-ben 106 476 fő volt, de a Girona–Salt városi terület lakossága körülbelül 156 400 főre becsülhető (2020). Girona egyben a Gironès comarca és a Girona vegueria fővárosa is. Mivel ennek az ősi városnak a régi negyede nagy részben megmaradt, Girona népszerű turisztikai célpont. A város Barcelonától 99 km-re északkeletre található.
Megérkezés Gironába egy Renfe 447 sorozatú széles nyomtávolságú villamos motorvonattal az első emeletre
A várost két vasútvonal is érinti: a Barcelona–Girona–Portbou-vasútvonal és a LGV Perpignan-Barcelona nagysebességű vasútvonal. Girona könnyen elérhető Barcelónából, de a nagysebességű vonalnak hála távolabbi, francia nagyvárosokból is figueresi átszállással, mint például Lyon, Marseille vagy akár Párizs. A közepes méretű város a történelmi látnivalókon kívül még számos érdekes vasúti műszaki megoldást is kínál az arra fogékonyaknak.
Girona városa valamikor az 1970-es években gondolt egy merészet és a várost kettévágó vasútvonalát és annak központi állomását egy emelet magasságba emelte, mindent, ami nem szükséges a vasútnak a városban (tárolóvágányok, raktárak, és ehhez hasonló, múlt századból itt maradt rozsdaövezetek...) egyszerűen felszámolta. Maradt hát egy kétvágányos, széles nyomtávolságú vasútvonal (Spanyolországban történelmi okokból nem 1435 mm-es, hanem 1668 mm-es nyomtávolsággal épült ki a vasúthálózat), mely a városközpontban négyvágányossá bővül mindenféle sallang nélkül, megemelve.
A város négyvágányos állomásának részlete. Én a középső peronon állok, a hátam mögött is található még két vágány. A mellettem lévő vágánynál fonódik az európai normál nyomtávolság (1435 mm) és az ibériai nyomtávolság (1668 mm)
A vágányok alatti váróterem
A vágányok alá költözött a kulturált és modern megjelenésű váróterem a jegykiadó automatákkal, pénztárakkal és néhány vendéglátó üzlettel. Az állomás utasforgalmi része szellős, jól átlátható, az utcaszintről a vágányokhoz mozgólépcsők és liftek visznek fel.
A vágányoktól megszabadított területre parkolók és park került, egyedül a régi vasútállomás épülete maradt meg a tér távoli sarkában.
Néhány évtizeddel később, 2013-ban érte el a 2008-ban megnyitott 1435 mm-es nyomtávolságú Madrid-Barcelona nagysebességű vasútvonal folytatása Gironát. A nagysebességű vasút vágányait a városon át immár nem a magasban, hanem a föld alatt vezették át. A hagyományos állomástól nem messze épült egy újabb állomás, kizárólag a normál nyomtávolságú nagysebességű járatok számára. A nagysebességű vágányok néhány évnyi késéssel készültek el. Átmeneti megoldásként a hagyományos állomáshoz vezető vágányokat fonódott változatban építették meg, így a vonatok keresztül tudtak haladni Gironán, amíg az alagút és a föld alatti állomás elkészült.
A nagysebességű járatok állomása, nem messze a hagyományos állomástól. Itt a vágányok nem egy emelettel a föld felett, hanem épp ellenkezőleg, két emelet mélyen a föld alatt találhatóak
Girona hagyományos állomásától egy mozgólépcsőzés után jutunk a földszinti váróterembe, majd néhány méternyi sétával a téren keresztül érjük el a nagysebességű állomás egyszerű, szögletes épületét. A váróterem alapján még nem is sejthetünk semmi különlegeset, ám egy szinttel lejjebb haladva már körvonalazódik a nagysebességű vasút különleges státusza.
A nagysebességű állomás váróterme
Igényes és szép üzletek a vonatok utasainak
A vágányokhoz már csak érvényes jeggyel juthatunk le, kamerák és biztonsági személyzet figyelése közben. Még a csomagot is át kell világíttatnunk egy géppel, míg elérjük a peronokat.
Tovább a föld alá, ettől közelebb már nem volt bátorságom fényképezni... :(
Sajnos a biztonsági személyzet nem szereti a kíváncsiskodó, jeggyel sem rendelkező fotózó vasútbarátokat, így a további fotózás elmaradt, pedig igazán érdekes látványt nyújtott mind a csomagátvilágító, mind az utána következő lépcsőrendszer, mely tovább vitt a föld alá, a nagysebességű vonatok vágányaiig. Hiába, a TGV-vel vagy AVE járatokkal való utazás a utasbiztonság szempontjából már inkább hasonlít a repüléshez, mint a hagyományos vonatozáshoz...
Amit én már nem láthattam: a 100 ezer fős Girona föld alatti, négyvágányos nagysebességű állomása (kép forrása: www.ciudadfcc.com/-/estacion-alta-velocidad-girona)
Gironából a 100 km-re található Barcelonába a menetidő nagysebességű AVE, AVL vagy EM vonattal 39 perc, a vonatok többnyire óránként egyszer indulnak.
Az állomás megtekintése után következett a városon átvezető beton felüljáró meglátogatása, mely sokkal érdekesebb volt, mint azt elsőre gondolnánk.
A városon keresztülhaladó hagyományos vasútvonal megemelt vágányai
A városon átvezető vágányokat végig megemelték és nem töltésre, hanem betonoszlopokra helyezték. Így a várost a vasút többé már nem vágja ketté, a sínek alatt aluljárózás nélkül a városban bárhol át lehet menni.
A betonhíd már körülbelül 50 éve áll a vonatok rendelkezésére
Talán sokan felszisszennek, hogy ez az építmény csúnya és városkép romboló, de ne feledjük, előtte a helyén egy vasútvonal futott, fizikai akadályként kettévágva a várost. A felüljáró építésével ráadásul eltűnt a vasutakat szegélyező "senkiföldje" is, mely a legtöbb városban meglehetősen lehangoló látványt nyújt.
Ráadásul a sínek által korábban foglalt helyet is sikerült újra hasznosítani, a vágányok alatt végig kerékpárút fut!
A híd alatt kerékpárút fut
A felüljáró és környéke rendezett, nem gettósodott el, nincsenek sötét zugok, sátrat vert hajléktalanok, illegális szemétlerakók. A betonépítmény úgy néz ki, mint ha csak tavaly épült volna, ám ez a naív elképzelés hamar szertefoszlott...
A kellemes hűvösben jól esik a séta vagy a biciklizés és még egy eső sem áztat el
...ugyanis a betont több helyen is gazdagon benőtte a növényzet, karvastagságú indákkal átölelve az oszlopokat. Ezek bizony nem egy év óta cseperednek itt!
A komor beton műtárgyat több helyen is benőtte valami futónövény, még zöldebb és hűvösebb klímát biztosítva az alatta közlekedőknek
Néhány oszlopot graffiti is díszített, de a legtöbbet inkább a buja növényzet takart
Keresztül a városon
Girona természetesen a vasúton kívül még számos érdekességet kínált, ezekről talán majd egy külön posztban fogok beszámolni, egy érdekességet kivéve!
Sok város rendelkezik olyan szoborral vagy műalkotással, melyet a turisták örökké megtapogatnak, hogy szerencséjük legyen. Az ódon, zöld szobroknak szinte mindig van egy-egy réztiszta, sárga pontjuk, amit az oxid nem tud kikezdeni a sok tapogatás miatt. Nos ilyen szobra Gironának is van (volt), amit nem csak tapogatni, hanem egyenesen megpuszilni illett, egy oszlopon felfelé mászó kicsi kőoroszlán és ennek a történetét részletező réztábla. A 2019-es Covid azonban véget vetett az efféle régi hagyományoknak még Gironában is. A tiltott tevékenységre még egy tábla is figyelmezteti a gyanútlan idelátogatókat!
Ne puszild meg a réztáblán látható lény fenekét!, figyelmeztet a tábla!
A gironai lény nem más, mint a ”a gironai oroszlán" – hivatalos nevén "La Lleona de Girona", bár igazából inkább egy karcsú, macskaszerű állatra emlékeztető kőszobor, nem kifejezetten klasszikus oroszlán.
A szobor egy középkori oszlopon kúszik felfelé, és a fenekét mutatja a járókelők felé. Az oszlop az egyik városkapu (a Sant Feliu-templom közelében) mellett található. A hagyomány szerint ha valaki megpuszilja az állat hátsóját, az garantáltan visszatér még Gironába. Már a középkorban is élhetett ez a helyi babona.
A régi időkben az emberek inkább megérintették vagy megcsókolták a szobrot, hogy szerencsét, hosszú életet vagy szerelmet hozzon.
Később ez szinte kötelező turista-rituálévá vált, a város egyik legismertebb, bár kissé bizarr látványosságává.
A 2019-ben kezdődő világjárvány után a város figyelmeztető táblát helyezett el, amely lebeszéli a turistákat a „pusziról” – higiéniai okokból. Ez azóta is ott van, és gyakran fényképezik is, mert különös kontrasztot ad a régi hagyomány és a modern egészségügyi világkép között.
Olyan híres lett a szobor, hogy szuvenírként is kapható (La Lleona mini változatban), és a városi túrák is szinte kivétel nélkül tartalmazzák ezt a megállót (én is így vettem csak észre, hogy kisebb tömeg állt mellette és fotóztak valamit).
A helyiek egy része viccesen azt mondja: „aki nem puszilta meg a Lleonát, az nem is járt Gironában”.
A „fenekét mutató kőoroszlán” nemcsak egy szobor, hanem Gironához szorosan kötődő kulturális mém, mely tökéletesen példázza, hogyan lesz egy apró köztéri részletből szinte zarándokhely.
A legalább 39 fokos kánikula igazán fejbekólintó volt, a napon tartózkodva még egy szalmakalap is védett a tűző naptól. Igazán meglepő és kellemes érzés volt újra az állomás felé indulni, végig a felüljáró alatt, mely kellemes árnyékot biztosított, elviselhetővé téve a nyári forróságot. A vasúti híd így nem csak egy szükségmegoldás, hanem egy zöld folyosó is a sűrűn beépített városban.
Visszafelé az állomásra
Újra a váróteremben
A fonódott vágány közelebbről, színe alapján már évek óta minden vonat a föld alatti állomást használja
Érkezik a Barcelónába tartó vonatom, az állomást csak motorvonatok érintik, a sűrű vonatforgalmat a négy vágány szolgálja ki.
2012-ben még mozdonyos vonatot is lehetett az állomáson fotózni (kép forrása: Wikimedia Commons)
Girona tehát nemcsak történelmi városként, hanem a vasúti megoldásaival is figyelmet érdemel – számomra egy felejthetetlen igazi élmény volt!
Nektek hogy tetszik a gironai vasúti híd? El tudnátok képzelni hasonló megoldást Magyarországon is?
Girona a Google térképén
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek