A svájci RhB több nevezetes járatot is üzemeltet Svájcban. Az elsőt, a világhírű Glacier Expresst szinte mindenki ismeri, talán nincs is olyan vonatos könyv vagy enciklopédia, mely ne mutatna be néhány fotót a hegyek között kanyargó keskeny nyomtávolságú vonatról. De a Glacier Expressen kívül is van még bőven látnivaló az alpesi ország vasúthálózatán: A Bernina Express rövidebb útvonalon közlekedik, mint világhírű társa, észak-déli irányba a svájci Churtól majd vissza. Eközben többszáz hídon és alagúton, meredek lejtőkön és emelkedőkön, lélegzetelállító viaduktokon halad át, egészen az olasz Tiranóig.
Stadler Allegra motorvonat Tiranóban
Többszáz méteres szintkülönbségek, spirálalagutak és viaduktok, több, mint 2000 méteres magasságban található vasútállomások az örök hó birodalmában... Mindezt átélhetjük 5 óra alatt az RhB Bahn kényelmes panorámakocsijaiban. A rendkívül látványos utazás a havas hegycsúcsoktól egészen az olasz szőlőültetvényekig és pálmafákig tart.
Indulás Arosából március 22-én a reggeli órákban
Az 1800 méter magasan fekvő Arosában előző nap komoly hómennyiség esett, hiába mutatott a naptár már március 22-ét. Így az indulásom is hóban és latyakban kezdődött a kora reggeli órákban. Az Arosából Churig vezető vasútvonalat itt most nem is részletezném, hiszen korábban már volt róla szó itt a blogon.
A Bernina Express 12 kocsis szerelvénye Churban
Az időjárás nem volt épp kirándulásbarát, bár lent a völgyben már kellemes meleg idő várt, az égboltot sűrű felhők borították, melyek mögül a nap csak néha-néha bukkant ki pár percre. Az állandóan változó fényviszonyok, különösen egy folyton kanyarodó mozgó vonaton nem éppen ideálisak a fényképezéshez, így nekem többnyire csak sötétebb fényképeket sikerült készítenem.
A Bernina Express
A reggel Churból induló Bernina Express egy szinte csak papíron létező közvetlen járat, ugyanis a Tiranóig közlekedő pótjegyes panorámakocsikat egy St. Moritzba közlekedő regionális vonat mögé csatolták, majd Samedanban leakasztották és egy másik vonattal egyesítve juttatták el végül Olaszországba.
Az egyik panorámakocsi
Tiranóba Churból közvetlenül csak ez az expressz jár, minden más esetben többszörös átszállással és jelentős időtöbblettel lehet csak a távot leutazni. Az eredeti tervem az volt, hogy megspórolom a pótjegyet és inkább vállalom az átszállásokat, ám a többi vonat menetrendje lehetetlenné tette, hogy hosszabb időt tölthessek Tiranóban. Így maradt a 10 frankba (2900 Ft-ba) kerülő pótjegy vásárlása, cserébe viszont végig panorámakocsiban utazhattam átszállásmentesen.
Az expresszt és a Tiranóba vezető vasútvonalat már a kezdetektől fogva a kirándulóforgalom kedvéért építették az 1900-as évek elején. Azóta is rendszeresen szállítja a turistákat a hegyeken át Svájc és Olaszország között.
A panorámakocsik
A Bernina Express panorámakocsijait a svájci Stadler szállította két részletben: az első garnitúra még 2000-ben érkezett az RhB-hez, ekkor még csak 8 kocsit vásároltak. Az RhB-nál nem ez az első ilyen kocsitípus, a Glacier Expressen is már évek óta közlekednek hasonló vagonok. A Bernina express kocsijai azonban mások, kimondottan a kanyargós Albulabahn igényeihez készültek. A kocsik ugyanis rövidebbek, de ez nem ment az ülőhelyek számának rovására. Ezt úgy érték el, hogy az előterekből csippentettek le egy keveset.
A másodosztályú panorámakocsi belseje
Mivel a kocsik népszerűek lettek, 2006 és 2007 között további 16-ot vásároltak. Így már öt szerelvénybe is jutnak a kocsikból.
A kocsik, bár keskeny nyomtávolságúak, mégis minden másban egyenértékűek a nagyvasút kocsijaival: az ajtók gombnyomásra nyílnak, légkondícionáltak, belül nagyméretű utastájékoztató monitorok vannak. A másodosztályú kocsik 46 (2+2 üléselrendezéssel), az első osztályú kocsik 34 férőhelyesek (2+1 üléselrendezéssel). Apró figyelmesség, hogy az első osztályú szakaszon még egy mini könyvtár is van, hogy az unatkozó utasok olvasgathassanak.
A kocsik nyomásállóak, vákum WC-vel felszereltek. Ezekre a kényelmi extrákra a nagy magasság és a sok alagút miatt van szükség (na meg persze a környezetvédelem miatt is). Az ablakok sajnos nem nyithatóak.
A 12 kocsis szerelvényt, melynek csak fele közlekedik Tiranóig, Samedanig egy 2200 kW teljesítményű (egy hajszálnyival gyengébb, mint a MÁV V43 sorozatú villamosmozdonya) RhB Ge 4/4 III sorozatú négytengelyes mozdony vontatja, helyenként akár 100 km/h sebességgel.
Az útvonal
A járat reggel indul 8:58-kor Churból, az első 28 km-t a Landquart–Thusis-vasútvonalon teszi meg. Ezidő alatt mindössze 113 métert emelkedik a vonal, jelentősebb műtárgyak nélkül. Churtól Reichenau-Taminsig a vasútvonal kétvágányú.
Indulás Samedan felé
Thusistól kezdődik az Albulabahn, mely már jóval látványosabb, mint az előző szakasz. A hidakat alagutak váltják, melyeket ismét egy újabb híd vagy viadukt követ, miközben a vasút egyre magasabbra kapaszkodik fel a fenyvesek között. Egyenes szakasz szinte alig található erre, a 12 kocsis vonat szépen befeszül az ívekbe, izgalmas látványt nyújtva az utasoknak, különösen azoknak, akik a vonat végében vagy elejében foglaltak helyet.
A vasútvonal egyre magasabbra kapaszkodik felfelé
A szerelvény tekintélyes hosszúságú
Hamarosan elérjük a vasútvonal legismertebb műtárgyát, a Landwasser viaduktot...
...mely a Landwasser alagútban folytatódik
Letekintés a völgybe
Lassan ismét megjelennek a hófoltok, ahogy egyre magasabbra kapaszkodunk
Bergünben található az RhB vasúti múzeuma is, ha több időm lett volna, egy napot biztosan rászánok, hogy meglátogassam. A múzeum előtti vágányon egy BB Ge 4/4 82 sorozatú mozdony, közismertebb nevén egy "Krokodil" várakozik. Az 1927-ben gyártott villamosmozdony még napjainkban is továbbít turistavonatokat a Berninabahn vonalon!
Az Albula vasúti múzeum Bergünben, középen egy Krokodillal. Ebből a típusból egy példány a müncheni Verkherscentrumban is ki van állítva
A kis mozdony szinte erőlködés nélkül mássza meg a hegyeket, mígnem eléri Samedant 1705 méteres magasságban. 97 kilométer alatt újabb 1000 métert emelkedtünk 1705 méteres magasságba, miközben áthaladunk a vasútvonal leghíresebb műtárgyán, a 70 méter magas Landwasser viadukton is. Bár utasként nem tűnik jelentősnek, hiszen egy perc alatt suhanunk át rajta, a nem vonattal utazóknak kedvelt fotótémája a magas, zömök lábakon álló, enyhén kanyarodó viadukt, mely szinte egy meredek sziklafalból nő ki. A viadukt közvetlenül kapcsolódik a következő alagúthoz, izgalmas témát nyújtva a vasútfotósoknak.
Épül az új Albula-alagút az Albula és az Engadin völgyek között
Preda után következik az 5865 méteres Albulatunnel, mely utunk leghosszabb alagútja.
Itt a vonatot szétkapcsolják, a hagyományos kocsik a mozdonnyal továbbközlekednek St. Moritz felé, a Bernina Express kilátókocsijainak vontatását pedig átveszi két RhB ABe 4/4 III sorozatú motorkocsi. A motorkocsik teljesítménye éppen csak több, mint 1000 kW, így elkél a duplázásuk, hiszen a legnehezebb szakasz még csak ezután következik! A vontatójármű cseréje az eltérő áramrendszer miatt is szükséges, az eddigi 11 kV-os váltakozó áram helyett 1 kV-os egyenáram lesz a vontatási feszültség.
A következő érintett vasútvonal a mindössze 6 km-es Samedan–Pontresina-vasútvonal, mely igazából csak St. Moritz állomást kerüli el, összekötve az Albulabahnt a Berninabahnnal. A következő 60 km már a tényleges Berninabahn, melyről expresszünk is a nevét kapta.
Átkelve az alagúton hamarosan az örök tél birodalmába jutottunk
Végtelennek tűnő hómezők és sípályák között kanyarognak a sínek
A fehér hó mindent elvakít, mintha a sarkkör közelében járnánk!
A Berninabahn megépítése igazi technikai bravúr, a vasútépítőknek nagyon nehéz tereppel kellett megküzdeniük. 1700 méteres magasságból még további 500 métert kellett leküzdeni, ráadásul csupasz, kietlen fagyos környezetben, állandó lavinaveszély mellett. Mindössze 22 km szükséges ahhoz, hogy elérjük Ospizio Bernina állomást, mely 2253 méteres tenger szint feletti magasságával az RhB, sőt Svájc legmagasabban fekvő vasútállomása. Itt már nincsenek erdők, de még csak magányos fák sem, itt egész évben a hó az úr, a síelők legnagyobb örömére. A vonatból kitekintve, ha az időjárás is engedi, gleccsereket és 4000 méternél is magasabb csúcsokat láthatunk. Nekem sajnos nem volt szerencsém, én csak a vakító fehérséget láttam minden irányba, melyet se egy ház, se egy fa, de még csak egy oszlop sem tört meg. Jégsivatag minden irányba, ameddig csak a szem ellát.
Ereszkedés lefelé Olaszország felé
A hótakaró egyre vékonyodik, hamarosan a föld is elő-előbukkan
A vasútvonal további érdekessége, hogy fogasléces szakaszok nélkül jut fel ilyen magasságokba.
Ezután lassú ereszkedés következik, a hegyek pedig fordított sorrendben mutatják meg a különböző magasságok növényvilágát. A kopár havas lejtőket csenevész törpefenyők, fenyvesek majd lombhullató erdők váltják le folyamatosan, a közeli hegyoldalakban pedig hamarosan megjelennek a szőlőültetvények is. A völgyekben apró falvak bújnak meg, fehérre meszelt templomtornyai messzire ellátszanak. A táj egyre zöldebbé, az időjárás pedig lassan egyre melegebbé válik, bár ebből a teljesen zárt személykocsikból nem sokat érzékelünk.
Cavaglia állomás
És teljesen eltűnt a hó!
A vasútvonal 180 fokos fordulatokat vesz, ahogy a magasságkülönbséget lassacskán legyűri. Kinézve az ablakokon, alattunk a völgyben vékony vasútvonalakat pillanthatunk meg, hogy néhány perc múlva már azon zakatoljunk mi is. Feltekintve pedig bevágásokat, kőhidakat és lavinafogó tetőket láthatunk. És mindez egyetlenegy vasútvonalhoz tartozik, melynek minden méterét lassacskán beutazzuk.
Még nem Olaszország, de az olasz hatás egyre jobban érződik
Még egy hatalmas U alakú vonalkifejtés és Brusióba érkezünk
Bruisso közelében található a vasútvonal legismertebb építménye, a kilenc nyílású egyvágányú vasúti kő spirálviadukt. A vasútvonal egy teljes kört leírva ereszkedik a völgybe, miközben a vasút saját magát keresztezi.
A spirálviadukt, nyáron sokkal szebb (a felvétel a visszaúton készült)!
Ezután egy újabb érdekesség következik: elérve Tiranót, a vonal, mint egy közúti vasút, az utcán, az autókkal együtt közlekedik, elérve a belvárost, keresztezi a főteret, elcsattog a templom mellett, majd lassan és méltóságteljesen begördül Tirano keskeny nyomtávolságú vasútállomására, a nagyvasúti állomás szomszédságába. Az Olasz Államvasút normál nyomtávolságú vonataival innen akár Milánóig is utazhatunk átszállás nélkül.
Megérkezés Tiranóba, az időjárás ismét kellemes
Ez a kis mozdony már több, mint 100 éve dolgozik az RhB vasúthálózatán!
Az RhB vasútállomása...
...a közelben pedig az FS állomásépülete
Itt már nagyobb vonatok várakoznak
Ekkor egy rövid időre turisták hada lepi el az olasz kisvárost, megrohamozva az éttermeket és a kávézókat, majd ezután fényképezőgépekkel a nyakukban a várost és az óvárost.
Tirano vonzereje a szűk és kanyargós óvárosi utcácskákban rejlik, melyek zöld zsalugáteres házak között vezetnek el. Mindegyik kis utca, kereszteződés vagy ház akár egy puzzle képe is lehetne, a rengeteg apró, különleges részlet, a virágok az ablakban, a málló festék és a mediterrán növényzet sajátos hangulatot teremt. A házak között kitekintve pedig láthatóak a várost körbevevő hegyek, melyeknek lejtőin szőlősorok, meredek utak és fehérre meszelt házak sokasága váltogatja egymást.
Tirano óvárosa
Szűk macskaköves utcák...
...néhány pálmafa a városban...
...ódon házakkal
Napokat el lehetne itt és a környéken a sétával tölteni, ám a vonat néhány órán belül visszaindul...
Én visszafelé már nem a Bernina Expresszt választottam, ezzel megspórolva egy újabb helyjegyet. De az igazi előnye nem is ez a pár frank, hanem az, hogy láthattam, ahogy az expressz keresztülcammog a városka főterén és főutcáján.
Jellegzetes Tiranói jelenet: érkezik az RhB vonata a város főterén keresztül, a háttérben a Santuario della Madonna di Tirano
Érkezik az ellenvonat is...
...majd továbbrobog a város utcáin keresztül
A visszaúthoz én megvártam a következő vonatot, melynek az összeállítása szintén tartogatott meglepetéseket: a vontatójármű egy Stadler Allegra motorvonat volt, melyhez erősítésként további négy személykocsit és még további három teherkocsit is kapcsoltak. Az RhB vonalain nem ritkák a vegyesvonatok, sok személyvonat továbbít az utasokon kívül néhány rönkfával vagy konténerrel megrakott teherkocsit is.
Visszafelé három pőrekocsit is elvontattunk
Így indultunk vissza St. Moritz irányába, hogy ezután majd két átszállással a Glacier Expresszen találjam magamat. Az utolsó órákat sajnos már vaksötétben tettem meg.
Átkelés újra a spirálviadukton
Magunk mögött hagyjuk a völgyet...
...hogy ismét 2000 méteres magasságokba kapaszkodjunk fel
Átszállás a Glacier Expressre Pontresina állomáson
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ha egy vasútbarát, ha eljut Svájcba, annyi vonatot próbáljon ki, amennyit csak tud! Hiszen Svájc a vonatok paradicsoma, rengeteg különleges és szép vasútvonallal, sok-sok érdekes vasúti építészeti emlékkel és izgalmas utazási lehetőségekkel! Egy svájci kirándulást mindenképpen érdemes összekapcsolni egy svájci vonatozással is, történjen az normál-, vagy keskeny nyomtávon.
Források
* Panoramawagen Schmalspur (Schweiz)
* A német Wikipédia RhB Bahn szócikkei
Utolsó kommentek