2025 nyarán három hetet töltöttem Spanyolországban Barcelonában, Mataróban és még további kisebb városokban. Egy forró hétköznapon tettem egy kis kitérőt a francia határig, Portbouba. A település pici, kicsivel több, mint 1000 lakosa van, a vasútállomásának vonatfogadó csarnoka azonban a budapesti Keleti pályaudvar méreteivel is felveszi a versenyt!
Portbou és állomása madártávlatból (kép forrása: Wikimedia Commons)
Portbou a spanyol-francia határon fekszik, így fontos nemzetközi személyforgalmi határátmenet volt a Perthus-alagút 2009-es megnyitásáig. A határátlépést nehezíti, hogy Spanyolországban 1668 mm-es, míg Franciaországban 1435 mm-es nyomtávolság van. A nagyméretű állomás így fontos átszálló- és átrakodó állomás volt korábban.
Az állandóan perzselő spanyol napsütés helyett inkább egy délutáni kényelmes vonatozást választottam Caldes d'Estrac állomásról Gironán keresztül Porbouba, ahol évekkel korábban egyszer átszálltam, majd néhány évvel később csak áthaladtam. Mind a két alkalommal lenyűgözött az állomás, de a szűkös idő miatt nem tudtam teljes nagyságában megtekinteni. Most ezt is bepótolhattam többek között a 2025-ös nyaralásom alatt.
Portbou felé a Costa Brava tengerparton a délutáni forróságban egy barcelonai elővárosi vonattal a Girona-Cerbére-vasútvonalon
Megérkezés Portbouba. A leszállás után mindenki sietve elhagyta az állomást, csak néhány szigorú Renfe alkalmazott maradt, így a fotózással is sietnem kellett. Becslésem szerint a csarnokba két négyrészes motorvonat is kényelmesen befér.
Portbou
Portbou (katalán kiejtés: [ˌpɔɾˈβɔw]) város az Alt Empordà megyében, Girona tartományban, Katalóniában, Spanyolországban. Lakossága 1082 fő volt 2024-ben.
Az állomás, bár hatalmas, de csak egy kijárata van, ez a szűk márványfolyosó
Kilépés után: az állomás egyetlen kijárata, a lépcsősor a városkába vezet. Buszmegálló, taxi... itt nincs, hiszen nem sokkal többen, mint 1000-en laknak itt
A város főutcája, mely a tengerpart felé vezet
Az állomáshoz vezető lépcsősor, a csarnok jóval a város fölött helyezkedik el
Elérve a kavicsos tengerpartra
A tengerparti sétány
Visszatekintve a városra
Portboutban járva olyan érzésem volt, mintha egy valóságá vált, kissé túlgondolt terepasztalon sétálgatnék, hiszen volt itt minden, ami kötelező: nagyméretű vonatfogadó állomás, mellette sokvágányos teherpályaudvar, persze minden vágány ütközőbakkal lezárva, az állomás előtt és mögött alagút, a városképet egy katedrális uralja, szűk utcák, kevés ház, néhány hotel és egy tengerpart.
A kikötő felé vezető úton
A tengerparton sétálva
A francia határ közelében, a Costa Brava régióban és a Costa Brava nevű tengerparton található, és gyakran szolgál a franciaországi Cerbère-ből érkező SNCF vonatok végállomásaként.
A spanyol polgárháború idején kicsi, de fontos hely volt a republikánusok számára, mivel ez volt az egyik azon kevés hely, ahonnan külföldről érkező ellátmányt kaphattak.
Egyre feljebb és feljebb kapaszkodva egyre több látszik a városból
A városhoz kötődik Walter Benjamin német filozófus, irodalomkritikus, esszéista, marxista, ki életének utolsó napjait itt töltötte. Hitler hatalomra jutása után Párizsba, majd Spanyolországba, s végül véglegesen újra Párizsba emigrált. A Francia Nemzeti Könyvtárban írta nagyszabású fő művét, a Passzázsok-at (Passagen-Werk), amely végül töredékes maradt. 1940-ben az előrenyomuló német csapatok elől Spanyolországon keresztül próbált Amerikába jutni, de a Pireneusokban lévő határátkelőnél, Portbou-nál feltartóztatták, és tisztázatlan körülmények között szeptember 26-án este öngyilkosságot követett el.
A város temetőjében helyezték végső nyugalomra. Dani Karavan különleges emlékművet állított neki, mely a város egyik nevezetessége.
Walter Benjamin emlékműve, melyet Dani Karavan készített
A város talán legmagasabb pontján található a városi temető is, ahol Walter Benjamint is eltemették. A temető bejárata előtt látható Walter Benjamin emlékműve, melyet Dani Karavan készített. Az alkotás egy téglalap alakú rozsdás vas-alagút, mely végig lejt a tenger felé. Belsejében lépcsők találhatóak, amin biztonságosan lesétálhatunk. Az alagút túlnyúlik a szárazföldön, a tenger felett ér véget. Sétálva a sötét vascsőben, miközben előttünk szinte vakít a kék víztükör, olyan érzés kapott el, mint amiről a halálból visszatért emberek mesélnek: egy alagút, mely a fény felé vezet... Ez a látványosság valóban illik egy filozófushoz, aki ráadásul tragikus körülmények között vesztette életét.
Visszafelé az állomás felé: az utca végén már látszódik a csarnok íve
A vasútállomás
Portbou vasútállomása egy nyomtávváltó határállomás. Itt található egy nagy vasúti árufuvarozási létesítmény és egy nagy utasállomás, amelyet a vám- és bevándorlási ellenőrzés támogatására építettek. A vám- és bevándorlási ellenőrző létesítményekre napjainkban már nincs szükség, mivel Franciaország és Spanyolország is tagja a schengeni térségnek és az Európai Uniónak. Évekkel korábban engem itt még határőrök zaklattak, de ennek a gyakorlatnak már réges-rég vége.
Felszállás a vonatra, mely azonban csak Maçanet-Massanesig közlekedett
Két vasúti alagút köti össze Portbou-t a franciaországi Cerbère-rel. Az egyik alagútban normál nyomtávú-, a másikban pedig ibériai nyomtávú pálya található. A helyi spanyol vasúti járatok vagy Portbouban végződnek, vagy továbbmennek Cerbère-be, ahol az ibériai nyomtávú pálya véget ér, a francia járatok pedig vagy Cerbère-ben végződnek, vagy továbbmennek Portbouba. Portbouban van egy Talgo automatikus nyomtávváltó rendszer, amelyet a Franciaország és Spanyolország között közlekedő nyomtávváltós Talgo vonatok használnak, de a legtöbb nemzetközi járat inkább az új Perthus-alagúton kel át a Pireneusokon nyomtávváltás nélkül.
Még néhány utolsó kép indulás előtt...
A franciaországi Cerbère-be vezető közúti összeköttetés a Coll dels Balitres (163 m) hágón keresztül történik. Ez az út hosszabb (7 km), mint a vasútvonal (1,8 km) a kacskaringós vonalvezetése miatt.
...a vonatról...
Az állomás a Barcelona-Cerbère és a Narbonne-Portbou vasútvonalon található. Érdekesség, hogy itt gyakorlatilag két különböző menetrendi mezőbe tartozó vonal fonódva közlekedik, így a Portbou-Cerbére állomásköz egyszerre két vasútvonalnak is a része. Az állomás az Adif tulajdonában van, és a Rodalies de Catalunya R11-es regionális- és a Girona RG1-es elővárosi járatai szolgálják ki. Az állomás az SNCF által üzemeltetett Intercités vonatok végállomása is volt korábban, ami által közvetlen lyoni- és párizsi kapcsolattal is rendelkezett az alig 1000 fős kisváros.
...és a csarnok másik oldaláról
Az állomáson minden vonatnak meg kell állnia, mivel a Franciaországból érkező és oda tartó vonatokon az nyomtávot át kell állítani vagy az utasoknak át kell szállni, az árut át kell rakodni. Portbou vasútállomás és a franciaországi Cerbère vasútállomás között mindkét nyomtávolságú vasútvonal a Balitres alagúton keresztül halad át.
Menetrend nélküli vonatok
A Spanyol Államvasútnak, a Renfének még van mit tanulnia az utastájékoztatásról, papír alapú menetrendet alig találni, a várótermekben vannak ugyan kijelzők, de mindent azok sem mutatnak, a peronokon lévő kijelzők pedig csak a vonat érkezése előtt! pár perccel közölnek érdemi információt. Nincsenek megbízható vágányszámok, érkezési-, indulási idők. A vonatok az elővárosokban bár sűrűn, de teljesen megbízhatatlan módon járnak. Néhány nap után én igazából fel is adtam, hogy bármely vonathoz időben megérkezzek és azzal időben eljussak a célomhoz. Tipikus, hogy a 15 percenként járó vonatokra 20-25 percet is kell néha várni, de aztán jön pár perc különbséggel mindjárt három is!
Így jártam a hazaúttal is, mert a vonatomhoz az volt kiírva, hogy Barcelonába megy, azt azonban én nem tudtam, hogy Matarót, ahol a hotelem volt, elkerüli. Az állomási személyzet tájékoztatott, hogy át kell majd Maçanet-Massanes állomáson szállni. Oda rendben meg is érkeztem más utasokkal együtt, Itt azonban elfogyott a tudomány... Melyik vágányról indul a vonatom? Mikor érkezik? Merről érkezik?
Maçanet-Massanes állomás, távol mindkét névadó településtől, érdemi utastájékoztatás nélkül, semmiféle utasbarát szolgáltatással
Maçanet-Massanes állomás Maçanet és Massanes között található, meglepően modern és szép állomás, ráadásul átlóban még a Barcelona-Figures nagysebességű vasútvonal is keresztezi. Itt vártam meg tehát a matarói vonatomat, mely minden bizonnyal késve jött vagy késve érkezett... ezt már nem tudom meg soha, mert a kijelzőkön nem szerepelt sehol sem, papír alapú menetrend ugye nincs, és mire végre megérkezett, kb. 40 percet várakozott is az indulásig (15-30 perces ütem, ugye?)
Csüggedt utasok a peronon, mindenki itt várakozott velem együtt, a vonat azonban nem ide érkezett...
...hanem egy másik peronra, ráadásul annak is a legvégébe. Mindenki rohant az aluljárón át, hogy aztán 40 percet várakozhassunk a vonaton... Jó lett volna egy közvetlen portboui vonattal jönnöm inkább, azt azonban Portbouban nem írta a kijelző, a papír alapú menetrend meg ugye...
A visszaút azért kárpótolt a várakozásért, naplemente a tengerparton futó vonatból, közvetlenül a tenger mellett. Mintha hajón utaztunk volna!
Megérkezés Mataróba az esti órákban, kalandos utazás volt!
A hazaút némi bizonytalanságát leszámítva a nap mindenképpen pozitív volt, a tengerparton futó vasútvonalon való utazás minden alkalommal élmény, a spanyol vonatok kényelmesek és kellemesen hűvösek. Maçanet-Massanes állomás is bámulatos volt, Portbou monumentális nemzetközi állomása és vonatfogadó csarnoka pedig egyenesen lenyűgöző! Örültem, hogy ennyi vasúti érdekességet láthattam élőben, ezért bátran ajánlom másoknak is, hogy látogassanak el Portbouba, akár csak néhány órára, mint ahogy én is tettem.
Portbou állomása a Google Térképen
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek