Ha nagysebességű vonatokra gondolunk, legtöbbünknek a francia TGV, a német ICE, a spanyol AVE vagy a japán Sinkanszen ugrik be, ahogyan 200-300 km/h sebességgel szállítja az utasokat a milliós nagyvárosok között. A nagysebességű vasútvonalakat valóban elsősorban a személyszállítás igényeinek építik, de többször is felmerült már, hogy a már meglévő infrastruktúrát a jobb kihasználtság érdekében a tehervonatok számára is megnyissák.
ETR 500 sorozatú nagysebességű villamos motorvonat Velencében. Hamarosan a teherszállítás lesz a feladata?
Az olasz nemzeti teherszállító vasútvállalat, a Mercitalia is felvetette a gondolatot, hogy az olaszországi TAV hálózatán tehervonatokat is közlekedtessen, méghozzá nem is akármilyeneket!
Olaszország vasúthálózatának hossza 19729 km, melyből 923 km alkalmas a 200 km/h vagy nagyobb sebességű közlekedésre. Lassan az olasz csizma minden nagyobb városát elérik a nagysebességű vonatok és Szicíliától egészen Milánóig utazhatunk 300 km/h sebességgel. A szolgáltatásra az igényt jól mutatja, hogy az állami vasúttársaságon kívül még egy magánoperátor, a Nuovo Trasporto Viaggiatori is belépett 2012-ben a nagysebességű közlekedés piacára.
Olaszország nagysebességű vasútvonalai 2012-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
2018 áprilisában pedig egy újabb cég, az FS teherszállítással foglalkozó leányvállalata, a Mercitalia jelentette be, hogy átalakított FS ETR 500 sorozatú villamos motorvonatokkal szeretne teherárut szállítani Nápolyhoz közel található Caserta és Bologna Interporto terminál között októbertől. A menetidő 3 óra 20 perc lenne a kb 550 km-es távolságon, ami 180 km/h átlagsebességet jelentene. Később a szolgáltatást szeretnék kiterjeszteni Torino, Novora, Milánó, Brescia, Verona, Padova, Róma és Bari irányába is.
ETR 500 a nyílt vonalon 2010-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Egy 12 részes ETR 500 sorozatú motorvonatnak a kapacitása megegyezik két Boeing 747 repülőgép kapacitásával, és 80 %-kal kevesebb CO2 kibocsátásával járna, mintha az árut közúton szállítanák.
Az árut speciális, 700 x 800x 1800 mm nagyságú guruló konténerekbe rakodnák, melyet aztán könnyen és gyorsan lehetne a vonatokba ki- és berakodni.
Az ETR 500 sorozatot az olasz TREVI gyártotta 1992-ben az olasz vasutak részére. A motorvonat két Bo'Bo' tengelyelrendezésű, 4400 kW teljesítményű vonófejből és a közé kapcsolt nagysebességű személykocsikból áll. Mivel Olaszországban is az új nagysebességű vonalakat már 25 kV 50 Hz-cel villamosították, néhány vonófej alkalmas 3000 V egyenáramon kívül a nagyobb teljesítményt elérhetővé tevő 25 kV-os áramrendszerre is.
Teherszállításra is alkalmas? (kép forrása: Wikimedia Commons)
Arról még nem szólnak a hírek, hogy vajon a meglévő személykocsikat alakítják át teherszállításra, vagy teljesen új betétkocsikat gyártanak a vonófejek közé.
A nagysebességű vasútvonalakon a teherszállítást megnehezíti, hogy ezeket a vonalakat elsősorban a személyszállítás igényeihez építették, így a megengedett tengelyterhelés (17 t) jelentősen elmarad a teherszállításra is alkalmas fővonalak tengelyterhelésétől (20-22,5 t).
Nagysebességű tehervonatok Európában
Nem Olaszország lesz az első, ahol nagysebességű tehervonatok közlekednek. Az úttörő Európában Franciaország, ahol már 1983-ban megindult Párizs és Lyon között az újépítésű TGV-vonalon a posta szállítása. A postát öt citromsárga szerelvény szállította a két város között egészen 2015-ig, amikor megszüntették a szolgáltatást. A vonatok maximális sebessége 270 km/h volt.
TGV La Poste (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az ICE vonatok elindítása után egy nappal, 1991 június 3-án indultak az első InterCargoExpress tehervonatok Németországban két útvonalon: az első a München-Hamburg, a második pedig a Bremenhaven-Stuttgart viszonylat volt. A vonatok konténereket és expresszárukat továbbítottak. Összesen napi négy járat közlekedett maximum 160 km/h sebességgel. Azokon a szakaszokon, ahol induktív vonatvezérlés és 1000 méteres térközök voltak, a megengedett sebesség csak 140 km/h volt. Mivel a vasúti építési és üzemi szabályzat (EBO) a tehervonatoknak csak 120 km/h sebességet engedélyezett, az InterCargoExpressek ez alól mentességet kaptak.
InterCargoExpress Németországban egy DB 120 sorozatú villamos mozdonnyal (kép forrása: www.drehscheibe-online.de)
Az ICE motorvonatoknak tervezték a teherszállító változatát is ICE-G néven (G=Güter, magyarul teher), ám a magas költségek és a vasútvonalak jó kihasználtsága miatt elvetették a tervet.
Spanyolországban és Franciaországban bizonyos nagysebességű vonalakat úgy építenek, hogy tehervonatok is használhassák. Ezek a tehervonatok azonban nem gyorsabbak hagyományos társaiknál, csupán csak a meglévő, jóminőségű új infrastruktúra jobb kihasználtsága miatt közlekednek a nagysebességű pályán. Ilyen vonal például a Nimes-Montpellier-vasútvonal is.
Az első tehervonat a Nimes-Montpellier-vasútvonalon kettő Alstom Prima 27000 sorozatú kétáramnemű villamosmozdonnyal (kép forrása: www.railwaygazette.com)
Igazi technikai kurizórium lehetett volna a magyarországi V0-s vasútvonal, ha megépül. A vasútvonalat 160 km/h sebességre és kizárólag a tranzit-tehervonatok részére építették volna, személyszállítás nélkül. Ilyen paraméterekkel Európában tudomásom szerint egyetlen meglévő vagy tervezett vasútvonalon nem számoltak.
Források
* A Railwaygazette.com High speed trainset to be converted for freight című cikke
Utolsó kommentek