2022 márciusában ismét véget ért egy hosszú szezon, így már csak az utazás maradt hátra. Mivel az utolsó munkanap dátumát ismét csak +/- 3 nap szórással tudta a cég megtippelni, a vonatjegy vásárlás ismét komoly fejtörést okozott. Végül, haladva a korral, egy online is megvásárolható Interrail mellett döntöttem, így legalább a visszautam is megoldott, továbbá a későbbiekben még lesz 8 szabadon felhasználható napom is.

Wörgl Hauptbahnhof váróterme, a kijelzőn már látható a grazi vonatom!

További előnye az Interrailnak, hogy bármilyen útvonalon hazajöhettem, így szakítva a klasszikusnak számító Wörgl - Linz - Bécs - Hegyeshalom - Győr - Budapest - Kecskemét útvonal helyett a kevésbé ismert Wörgl - Zell am See - Graz - Szentgotthárd - Szombathely - Csorna - Budapest - Kecskemét útvonalat választottam.

Azonban egy online megvásárolt QR kódos vonatjegy az egész úton csak bonyodalmat okozott, melyek miatt nagyon nem ajánlom ezt a lehetőséget senkinek!

A posztom eredetileg a vasútvonalról és a hazaútról szólt volna, helyette azonban kénytelen vagyok eme csodás online vásárolt jegy tulajdonságait is megírni.

Wörgl-ből vagy Kufsteinből a leggyorsabb eljutást a Wörgl-Kufstein-rosenheimi ív-Salzburg, majd ezután Bécsig a Westbahn, végül pedig Hegyeshalomig az Ostbahn nyújtja. Hegyeshalomtól Budapestig Magyarország leggyorsabb vonalán, röviden az 1-esen utazhatunk. Tirol tartományban a sebesség csak Innsbruck felé imponáló, Wörgl és Salzburg között 100-140 km/h között ingadozik, miközben teszünk egy kisebb kitérőt Németországba is. A Westbahn, különösen Linz és Bécs között nyújt igazi vasúti élményt, a Railjetek 200-230 km/h-val repülnek az osztrák főváros felé, majd Bécs és Budapest között be kell érnünk ismét a 120-160 km/h-s sebességgel, melyet számos sebességkorlátozás tarkít. Mindezeket figyelembe véve Kufsteinből Budapestig az út a leggyorsabb járattal 6 óra 38 percig tart.

Érkezik a grazi Intercity Innsbruckból, már többször találkoztunk, most végre fel is szállhatok rá!

A fenti lehetőség bár időben rövidebb, az évek alatt már kissé unalmassá is vált, ezért most egy alternatív utat próbáltam ki: A hazaút nagy részét már részletekben beutaztam, hiszen korábban megvolt már a Wörgl-Zell am See, a Zell am Zee-Selzthal és a Szombathely-Csorna-Budapest útvonal is. Most azonban pótolhattam a hiányzó részeket és még Ausztria legnagyobb városába, Grazba is eljutottam. Ez az útvonal azonban hosszabb mind kilométerben, mind menetidőben, az érintett vasútvonalak egy része csak egyvágányú, több helyen igencsak kanyargós, Graz és Szentgotthárd között pedig még villamosítva sincs.

St Johann in Tirol még igencsak havas így március végén, a síszezon még pár napig tart, aztán zárnak a síliftek és szállodák

Felfelé kapaszkodva a hó is egyre több, míg Wörglben már mind elolvadt, itt azonban még ellenáll a tavaszi napsütésnek

Akár február is lehetne a hómennyiség alapján, egyedül a síelők hiányoznak

Sípályák és szállodák a vasút mentén folyamatosan...

ahol a havat rendszeresen gondozzák, ott tovább meg is marad, egészen addig, míg csak a fehér csíkok maradnak a hegyek oldalában

Ahogy ereszkedünk lefelé, az idő is egyre melegebbé válik

Míg egészen el is tűnik a hó a völgyekből és csak a hegycsúcsokon marad meg...

Saalfelden állomás egy ÖBB tolatómozdonnyal, a háttér nem is lehetne szebb egy tiroli vonatos képhez!

Zell am See, a régi ismerős! Néhány hónappal ezelőtt itt láthattam a Transalpin Intercityt Zürich felé haladva, most pedig én utazom itt keresztül

Zell am Seetől indul ki a Pinzgauer Lokalbahn, majd egy darabig párhuzamosan fut a nagyvasúttal

A vasút a folyóvölgyeket követi, gyakran a folyók, patakok partján futva

A szűk völgyek feladták a leckét az építőknek, ez a szakasz kétvágányú, a második vágánynak azonban már csak magasabban és egy alagútban találtak helyet

Setzal szintén régi ismerős, korábban többször is jártam már az állomáson

A Westbahn mentén megszokott, itt viszont újdonság volt számomra. A korábbi folyóparton vezető vasútvonalat kiváltották volna egy egyenesebb alagúttal? Az alagút túloldalán szintén látható egy felhagyott vasútvonal

Megérkezés Grazba, az állomáson már bent állt az Alpokalja intercity egy ÖBB hercules dízelmozdonnyal

Elhagyva Grazot és az Alpokot a hónak is végleg búcsút intünk, hamarosan a Dunántúli dombságon folytatjuk utunkat

Szentgotthárd határállomás, a járművek, az oszlopok, az állomás stílusa mind-mind arról árulkodik, hogy átléptük a határt! A dízelmozdonyt egy villamos mozdonyra cseréljük, a korábbi 40-60 km/h sebesség pedig 100-120 km/h-ra növekszik

Elhagyva az Alpokat, búcsút intettem a hegyeknek közel egy hónapig, majd következett a hazautam magyarországi szakasza. Mivel az ezt követő szakaszt korábban már megtettem, (Sopron) - Csorna - Győr- Budapest között másfél évig ingáztam, ezért most nem ismétlem önmagam.

Végül pedig a jegyről, mely az út során sok izgalmas pillanatot tartogatott számomra: a jegyet online vásároltam 361 euróért, azt azonban nem gondoltam volna, hogy a jegy helyett az e-mailbe egy mobil alkalmazásra mutató link lesz csupán. Az alkalmazást letöltve egy buta menetrendi keresőt kapunk, mely csak online működik, ráadásul, ahogy a Play áruház kommentjeit néztem, nem is ismer minden járatot, bár mint utólag kiderült, ez nem is igazán lényeges.

Korábban utaztam már papír formájú Interrail jeggyel Lisszabonból egészen Budapestig, melynél Magyarországon Győr környékén kiderült, hogy nem is érvényes magyar állampolgárnak Magyarországon, csak kiegészítő jegy vásárlásával. Ezt akkor egy kisebb bírsággal megúsztam, az utolsó szakaszra pedig, Budapest és Kecskemét közé szerettem volna ilyen kiegészítő jegyet vásárolni, ám a pénztáros még csak nem is hallott róla, majd egy telefonálás után kaptam egy 130 Ft-os, kedvezményes IC pótjegyet... Ezzel a kombóval már sikeresen megtettem az utolsó 100 km-et, bár éreztem, hogy valami nagyon nem oké még így sem.

Az alkalmazás beüzemelése is átlagon felüli kínlódással jár, majd a menetrendi keresőben utazásokat rakhatunk össze. Az igénybe vett járatokat egyesével kell a listánkhoz adni, majd minden egyes járathoz egy-egy QR-kódos jegyet generál. Egy ilyen jegy megszerkesztése és megnyitása mindössze csak kb. 30 gombnyomással jár, melyben a telefonguru kollégám segédkezett. Igazán semmiség ez egy három átszállásos, négy vonatot is igénybe vevő hazaút tervezése során, örüljünk hogy csak ennyire bonyolították túl. Okulva a korábbi esetből, ellátogattam a MÁV honlapjára is, de azon kívül, hogy 33 országban érvényes a jegy és hogy korlátlanul jó mindenhová, egy szót sem írt arról, hogy Magyarországon korlátozással lenne használható.

Eljött hát az utazás nagy napja, hozzáadtam az első vonatutat, a Wörgl-Graz viszonylatot, ám QR kód nem volt sehol. Se egy OK gomb, se egy tovább, egyedül egy nagy "SAVE" feliratú gomb, melyet megnyomva egy rendkívül informatív "Saved" felirat jelent meg. Fél óra küszködés után feladtam, gondoltam majd a wörgli pénztáros megoldja ezt helyettem még a vonatra szállás előtt. Nos tévedtem, mert ilyen alkalmazást még ő sem látott soha, segíteni nem tudott benne és azt tanácsolta, hogy majd a vonaton a kollégája megoldja.

A Wörgl-Graz közötti vonaton a kalauz bár segítőkész volt, de a hegyek miatt nem volt térereje a leolvasójának, se a mobilomnak, hogy az online QR kódot elővarázsoljuk, nem hogy még be is olvassuk. A több órás út során háromszor is meglátogatott és háromszor is kudarcba fulladt a jegy előteremtése. Végül bosszúsan otthagyott, hogy ha legközelebb jön és nem lesz jegy, akkor vetet velem egyet! Egy utast kértem meg, hogy segítsen, aki sikeresen előcsalogatott egy QR kódot, bár többször megjegyezte, hogy ez egy menetrendi kereső, nem vonatjegy. A kalauzt már a pihenőfülkéjében találtam meg a végállomás előtt, valószínűleg már nem tervezte, hogy végigsétál a vonaton, így akár hagyhattam is volna. Beolvasta a készülékével a Wörgl-Graz trip QR kódját, melyet a jegykezelő terminálja egy üres, kitöltetlen Interrailként értelmezett. Ezzel mindenki megnyugodhatott, érvényes a jegy!

Egy ilyen tortúra után elég felelőtlen döntés lett volna a mobil alkalmazást bezárni, így a QR kódot megnyitva tartva szálltam át Grazban az Alpokalja Intercityre. Bár az útnak még felénél sem jártam, a telefonomat azonban már kimerítette az eddigi út, a töltöttsége 50% alá esett, így igencsak megörültem a modern Intercity-kocsik USB-s töltőinek az ülések alatt.

Abban bíztam, hogy a következő kalauz már jártasabb lesz az efféle modern jegyek kezelésében és gördülékenyebb lesz a további út. Az osztrák kalauz csak Szentgotthártig utazott velünk és a rendkívül kifinomult látásával a QR kódot meglátva egyből el is fogadta egy rövid "Past" válasszal. A magyar szakaszon az őt váltó kalauznő már csak egy bizonytalan "biztos jó" felelettel érvényesítette az utazást, az őt Szombathelyen váltó kolléga szintén egy karlegyintéssel nyugtázta a még mindig nyitva tartott Wörgl-Graz jegyet, hogy érvényes. A Győr után felszálló kalauz már lecsippantotta, a terminálja szerint érvényes volt, a Budapest-Kelenföld - Kőbánya-Kispest közötti kalauz ismét csak a szemével olvasta be a QR kódot.

Az igazi meglepetés a Budapest-Szeged járaton ért, az ottani kalauznő már jóval felkészültebbnek érezte magát, ugyanis beolvasás után elsőként ő kérte a személyimet is, majd megállapította, hogy "a jegy nem jó!" Gondoltam magamban, ideáig tartott tehát Graz elővárosi vonzáskörzete, most lesz kb egy órám, hogy egy újabb QR kódot generáljak wifi és mobilnet nélkül az éjszakában, esetleg most derül ki, hogy magyar nem utazhat Interraillal Magyarországon... A probléma azonban egészen más jellegű volt! A kalauznő azt kifogásolta ugyanis, hogy a személyimben Zsolt szerepelt, miközben a jegyen csak Z., a Magyarországon elvárt Zs. rövidítés helyett. Javasoltam neki, hogy mivel a jegy névre szóló és életkorhoz is kötött, vesse össze a személyim születési dátumát a jegyen szereplővel, bizonyítva azt, hogy tényleg az enyém a jegy! A hihetetlenül precízen kitalált és megszerkesztett digitális Interrail jegyen azonban a születési adatok helyén csak csillagok szerepeltek... Végül sikerült meggyőznöm, hogy nem egy Zoltántól vettem el a jegyet és tényleg az enyém, így továbbengedett.

Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy amennyiben nem vagyok 72 órán belül online, a két hónapos időtartamra szóló jegy érvényét veszti...

Ezek után izgalommal várom a kiutazásomat, különösen a magyar szakaszt, hogy milyen izgalmakkal találkozom még. Egy dologban azonban már most biztos vagyok: mobiljegyet, amíg létezik papír alapú jegy is, biztosan nem veszek!