Április harmadikán egy újabb ausztriai körút következett: barátnőmmel Budapesten, Bécsen, Linzen, Salzburgon, Bischofshofenen és Zell am Seen át egészen Maishofenig utaztunk. Majd másnap onnan egy másik útirányon át, Windischgarstent érintve, Linzen, Bécsen és Budapesten keresztül utaztunk haza.
A Salzach folyó völgyében
Salzburgnál a Westbahnt elhagyva igazi hegyvidéki környezetben vonatoztunk. A kiváló minőségű, végig villamosított vasútvonalak gyönyörű osztrák hegyvidéki tájakat szeltek át, érintve sok-sok apró alpesi hegyi falut és néhány, Magyarországon kevésbé ismert kisvárost érintve.
Vonatunk eközben folyóvölgyeket, sebes hegyi patakokat keresztezett, miközben több, hosszabb és rövidebb alagúton többszáz méteres hegygerinceket tört át.
Míg Münchenben dolgoztam, a Westbahnt többszörösen is beutaztam már, és gondolom az olvasók is jól ismerik Ausztria egyik, ha nem a legfontosabb fővonalát. A történetet így nem is Budapestről, vagy Bécstől, hanem a dolgok közepébe csapva, a salzburgi átszállástól kezdem.
A Németország felé utazóknak Salzburg az utóbbi időben egy újabb átszállási pontot jelent. Mióta Európát elözönlötték a migránsok, több belső határátkelőnél is visszaállították a határellenőrzést. Míg néhány hónappal korábban Budapesttől egészen Münchenig, sőt akár Frankfurtig is vonatozhattunk, napjainkban Salzburgban Németország felé utazva már ismét át kell szállnunk.
A Budapestről érkező Railjetről mindenkinek le kell szállnia, majd a peron másik oldalán álló másik Railjetre az ellenőrzés után lehet csak felszállni. A peronon hosszában egy oszlopokon húzódó lánc jelenti a német-osztrák határt. A két vonat között rendőrök állnak készenlétbe, nehogy valaki átsurranjon Németországba.
Bár ez az átszállásos mód már hónapok óta megy, a MÁV erről vagy semmit sem tud, vagy megint elfelejtett időben reagálni. Ugyanis a vonatokon a magyar utastájékoztató még mindig München Hauptbahnhofot és Wien Westbahnhofot emleget, holott az előbbi már nem érhető el átszállás nélkül, az utóbbit pedig már hónapok óta elkerüli a távolsági forgalom.
Újra határellenőrzés az osztrák-német határon, az éles szeműek két átsurranó határsértőt is észrevehetnek a képen!
A teljes utazásunk során a csatlakozások meglehetősen szorosak voltak, sehol sem kellett 10-15 perceknél többet várnunk a vonatra. Mivel hogy a megfelelő helyismerettel sem rendelkeztünk, továbbá még jegyet is kellett vennünk, ezért a fotózásra is csak a két vonat közötti rohanás során volt lehetőségem.
Szerencsénkre a salzburgi pénztáros gyors volt és ügyes, így nem tartott sok ideig minden jegyet megvenni. Egy gyors sprint még a peronokon és fel is ugrottunk az ingavonatunkra.
A szerelvény egy ÖBB 1144 sorozatú mozdonyból, néhány Schlieren kocsiból, majd a vonat végén egy vezérlőkocsiból állt. A személyvagonok már Magyarországról is ismerősek lehetnek, hiszen a MÁV is vásárolt belőlük 55 db-ot, melyek egy részét már forgalomba is helyezte a Miskolc környéki vasútvonalakon.
A regionális vonat már csak szinte ránk vár Salzburg főpályaudvarán
A salzburgi állomást Bécs irányába elhagyva egy éles ívvel kereszteztük a Westbahn vágányait, majd a Salzburg-Tirol-vasútvonalon folytattuk utunkat. A vonat végén található vezérlőkocsi számomra igazi főnyeremény volt, hiszen a kerékpárszállító szakaszán az ablakok is nyithatóak voltak.
Elhagyjuk Salzburg állomását, háttérben a Salzburgi-Alpok havas csúcsai
A Salzburg-Tirol-vasútvonal 191 km hosszú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított, kétvágányú, normál nyomtávolságú vasútvonal, mely Salzburgból indulva (Salzburg tartomány) egy hatalmas félkört leírva Wörgl (Tirol tartomány) városáig tart. Itt kapcsolódik az Innsbruck-Rosenheim nemzetközi vasútvonalhoz (Az Innsbruck-Rosenheim-vasútvonal napjainkban ugyanolyan átalakuláson esik át, mint a korábbi években a Westbahn, a szűk íveket és a meredek emelkedőket alagutakkal váltják ki, így egy rövidebb és gyorsabb vasútvonal épül ki Olaszország felé).
Elhagyva a várost, a hegyek közötti völgyekben haladtunk
A Tiroli vasútvonal első szakaszának megépítése 1873-ban kezdődött, a teljes vonalat 1875-ben, két évvel később adták át. A forgalom nagysága hamarosan indokolttá tette a bővítést is egy további vágánnyal. A második vágány építése 1915-ben fejeződött be, itt-ott némileg eltérő nyomvonalon. A vonal villamosítása 1925-ben kezdődött és 1935-re készült el a felsővezeték a teljes vonal felett.
A Salzburghoz közelebb eső felén Salzburg S-Bahn vonatai is közlekednek, távolodva a város vonzáskörzetétől csak a regionális- és az InterCity vonatok maradnak.
Bischofshofen állomás a vonal egyik legfontosabb csomópontja, innen lehet továbbhaladni Linz vagy Graz felé. A másik fontos elágazó állomás Selzthal, melyből dél felé ágazik ki egy nemzetközi fővonal Villach felé, összeköttetést teremtve Olaszországgal és Szlovéniával.
Az első nagyobb állomás: Halleim
Ausztria nagy részét erdő borítja, így lépten-nyomon láthatunk valamit, ami a fafeldolgozással kapcsolatos
Az előttünk tornyosuló hegyláncot kell majd átszelnünk
Golling-Abtenau állomás, körülbelül félúton Zell am See felé
A hegyek egyre közelebb kerülnek, fenyegetően beárnyékolva az egész völgyet
A vasútvonal többnyire a Salzach folyót és az általa kivájt völgyet követi
Élénk a teherforgalom a vonalon, háttérben az A10-es autópálya hídja
A vasúti pálya minőségére nem lehetett panaszunk
Vonatkereszt a völgyben
Bombardier Talent motorvonatok
Végig a folyóparton...
A szűk hely miatt az országút is szorosan mellettünk fut
Az autópálya hídja
A kétvágányos vasútvonal két vágánya nem mindig teljesen párhuzamos egymással
A vasútvonal többnyire a Salzach folyó völgyét követi, néha a jobb, néha a bal parton haladva. Utunk során összesen nyolcszor kereszteztük a Salzachot. Természetesen egy ilyen szűk folyóvölgyben nincs mindenhol hely még egy vasútvonalnak is, ezért sok helyen alagutakra is szükség volt. Mellettünk haladt a második vágány is, melyen látszott, hogy nem egyszerre épült a mi vágányunkkal: bár többnyire párhuzamosan mellettünk futott, néha egészen messzire is eltávolodott, néha alagúton haladt át, néha azonban a mi sínpárunk fúrta csak át a hegyet.
A kiindulási állomásunk, Salzburg 426 méterre volt a tenger szintjétől, mi felkapaszkodtunk egészen 757 méterig Bruck-Fusch állomásig, onnan Zell am Seeig már enyhén lejtett a pálya. mi az utunkat 752 méter magasságban fejeztük be, pedig az igazi nagy emelkedők még hátravoltak. A vasút a legmagasabb pontot Hochfilzen állomásnál éri el, itt 970 méteres magasságban haladnak a vonatok. Ezután szinte végig lejt a pálya, a végállomás Wörgl már 465 méterrel mélyebben, 505 méteren található.
Újabb alagút következik
Mi összesen hét alagúton jöttünk át, a leghosszabb az Ofenauer Tunnel volt 970 méteres hosszával.
A Zeller See
Salzburgtól számolva másfél órányi vonatút után érkeztünk meg a Zeller See partjára, Zell am Seebe. Itt takaros kis állomás fogadott bennünket, előtte buszállomással. Zell am Seeből több buszjárat is indul a környező apró alpesi falvakba, de pár lépésnyire van innen a hajókikötő is, sőt a Zell am See-i kisvasút végállomása is itt található! A 10 ezer fős kisváros így az ide érkező túrázók és kirándulók központja, innen kiindulva lehet a legkönnyebben bejárni és felfedezni a környéket. De télen, mikor leesik a hó, akkor sem csendesedik el a város, hiszen sípálya is található a közelben bőven.
Megérkezés Zell am Seebe
Rövid várakozás után indultunk is tovább busszal Maishofenbe, mely a célállomásunk volt. Bár Maishofennek is van vasútállomása, ráadásul ugyanezen a vasútvonalon is fekszik, mégis oly kevés vonat áll meg ott, hogy kénytelenek voltunk buszra szállni. Így az utolsó pár kilométert már busszal tettük meg.
Végállomás Maishofen központjában
Gyalogosan tovább a vasútvonal mentén
Maishofen szintén egy völgyben fekszik, sok magas, hófödte hegycsúccsal körbevéve. A levegő friss és tiszta, a kilátás pazar, a hangulat vidékies, a környéket a turisták és a tehenészetek uralják. De szerencsére itt békésen megfér egymás mellett a mezőgazdasági munka és a turizmus, hiszen nem is lehetne túraútvonalat kijelölni úgy, hogy az ne keresztezzen legalább egy tehénlegelőt.
Visszatekintés Maishofen irányába
Maishofen vasútállomása
A városközpont
A távoli hegyek melyek csúcsai már az örök hó birodalma
Az állásinterjú után, meglehetősen csalódottan korán reggel indultunk is vissza Zell am See irányába, hiszen előttünk volt még további többszáz km!
Körutazásunk kék színnel jelölve az OpenRailwayMap weboldal térképvázlatán
Azoknak, akik úgy döntenének, hogy Zell am Seebe utaznak, a MÁV-Start külön ajánlattal kedveskedik: már 45 euróért váltható kirándulójegy, mellyel Budapestről, Bécsen és Salzburgon át Zell am Seebe utazhatunk oda és vissza. Az utazás során bármely vonattal jöhetünk, legyen az EC, IC vagy RailJet (kivéve a WestBahn magánvasút járatait), a korlátozás mindössze annyi, hogy az utazást négy nap alatt kell befejeznünk. Helyjegy váltható, de nem kötelező.
Ha valaki vonattal szeretné felfedezni egyedül vagy épp párjával Ausztria belsejét és Salzburg tartomány szépségeit, annak szerintem kihagyhatatlan ajánlat! És innen már csak egy lépés Tirol!
Utolsó kommentek