A vasúti közlekedést már a születésétől fogva végigkísérte a rekordok hajszolása, minden mérnök és vasúttársaság azon volt, hogy valamiben a legjobb, legerősebb, leghosszabb, legnehezebb... na és természetesen a leggyorsabb lehessen!

A jelenlegi leggyorsabb, sínen futó vonat, a TGV V150. A szerelvény 2007. április 3-án 574,79 km/h sebességgel száguldott! (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az elért rekordokat aztán persze egy másik ország megdöntötte, így senki sem ülhetett sokáig a babérjain, újra és újra bizonyítani kellett, hogy kié is a legjobb és legfejlettebb vasúti technológia.

A vasúti sebességrekordok mindig látványosak és széles közönség számára könnyen érthetőek voltak, ezért egy-egy rekordkísérlet vagy új csúcs elérése mindig nagy érdeklődésre talált. A sebességrekordok pedig a reklámértéken túl még megágyaztak a jövő vonatainak is.

A leggyorsabb vonatok

A sebességrekordok meghatározásával több probléma is adódik. Az első és legfontosabb: Mi tartozik a vonatok közé? Csak az acélsínen acélkeréken guruló vonatok? Vagy a Maglev is?

A rekordkísérletek is számítanak vagy csak az utasforgalomban részt vevő vonatok? Egyáltalán, kell, hogy legyen rajtuk emberi személyzet is, vagy indulhatnak a rakétameghajtású járművek is?

Ezeket a kérdéseket egyetlen hivatalos szerv sem szabályozza, így a leggyorsabb vonat keresése és a lista felállítása mindig önkényes, a szerző értékrendszerét tükrözi.

Az összes rekord felsorolása rendkívül terjedelmes lenne, így én csak néhány számomra fontosabb mérföldkő megemlítésére vállalkozom a vasút születésétől napjainkig.

Gőzmozdonyok

1804. február 21-én indult el Richard Trevithicks angol mérnök gőzmozdonya Nagy-Britanniában. A kis masina óránként 8 km-et tudott volna megtenni, feltéve ha akkoriban létezik már ilyen hosszúságú sínpálya. Akkoriban még nem alkotott kirobbanó sikert, de néhány évtized múlva a történelem igazolta és a vaspályák már behálózták az országokat.

1825-ben, több, mint 20 év elteltével bizonyította erejét a következő versenyző: a Locomotion No. 1 nevű gőzös szintén Nagy-Britanniából. Az óránkénti 24 kilométeres sebességével nem csak a korábbi rekordot döntötte meg, de neve is köznevesült és a következő gőzösök is róla kapták a nevüket.

1830-ban a frissen elkészült Liverpool és Manchester közötti vasútvonalra a megfelelő gőzmozdonyt egy versennyel választották ki. Az esemény, mint Rainhilli mozdonyverseny került a történelemkönyvekbe. Öt induló volt, köztük George Stephenson mozdonya is, a legendás Rocket. A még mindig aprócska mozdony fölényesen megnyerte a versenyt, ráadásul a távot meghibásodás nélkül többször is teljesítette. A verseny után a mérnök egy sebességrekorddal kápráztatta el a közönségét: kevesebb vagonnal vágott neki a távnak, majd egészen 48 km/h sebességig gyorsult.

A Rocket egy londoni múzeumban kiállítva

A Rocket nem csak rekordot döntött, de lefektette a következő 100 év mozdonyépítésének az alapjait is, így sokan a gőzmozdonyok legkorábbi ősének tekintik.

Három évnek elég volt eltelnie ahhoz, hogy az USA-ban a Brother Jonathan mozdony először érje el az óránkénti 100 km/h sebességet.

Ezt már a derék angolok sem hagyhatták: két év múlva ők is elérték, sőt meghaladták az óránkénti 100 km-t a Lokomotive von Sharp & Roberts mozdonyukkal 1835-ben.

De a többi ország sem ült eközben tétlenül, többek között már az Osztrák-Magyar monarchiát is behálózták a sínek, az ipar pedig ontotta magából az újabbnál újabb és erősebb mozdonyokat. A Lokomotive von Praga nevű gép 1890-ben már elérte a 140 km/h sebességet.

Szintén 1890-ben a franciák Crampton No. 604 mozdonya 144 km/h sebességgel robogott.

A versengésben lemaradó Nagy-Britannia 1904-ben azt állította, hogy elérték a 100 mérföld/órát (164 km/h), azonban ez nem lett hivatalos rekord.

A következő rekordhoz már jóval hosszabb időre volt szükség, egészen 1907-ig kellett várni, hogy a németek K.Bay.Sts.B. S 2/6 mozdonya új rekordot állítson fel 154,5 km/h sebességével.

A német sebességrekorder, a K.Bay.Sts.B. S 2/6 sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)

A következő rekord újra a tengeren túlról érkezett: az USA MILV F6 sorozatú mozdonya 1934 július 20-án 166,6 km/h sebességet ért el.

1935. március 5-én az LNER A3 sorozatú mozdonya 168,5 km/h sebességet ért el, melyet hivatalos dokumentumok is bizonyítanak, szemben a korábbi brit rekorddal.

1935 május 15-én azonban ezt a rekordot is gyorsan megdöntötték. Az új kihívó az USA Milwaukee Road vasúttársaság A sorozatú gőzöse lett 181,1 km/h sebességgel.

LNER A4 sorozat, a világ leggyorsabb gőzmozdonya (kép forrása: Wikimedia Commons)

A végső rekord a gőzösök között végül a briteknek jutott: 1938. július 3-án az LNER A4 sorozatú áramvonalas gőzmozdony 201,2 km/h sebességet ért el. Ezt a rekordot azóta sem döntötte meg egyetlen gőzüzemű jármű sem. A mozdony ismerős lehet a Transport Tycoon játékosainak is, hiszen ez az utolsó előtti gőzös az eredeti játékban.

Benzinmotoros, dízelmotoros és gázturbinás járművek

1931 június 21-én egy meglehetősen szokatlan kialakítású és meghajtású jármű Németországban 230,2 km/h sebességet ért el. A Sínzeppelin nevet kapó motorkocsi maghajtásáról egy benzinmotor és egy hátul található hatalmas propeller gondoskodott. A mérnökök abban bíztak, hogy ez az új áramvonalas jármű fogja a vasúti közlekedést forradalmasítani és hamarosan minden nagyvárost ilyen járművek szolgálnak majd ki. Ám a légcsavaros motorkocsinak rengeteg hátránya volt, így megmaradt csupán technikai érdekességnek.

A Sínzeppelin (kép forrása: Wikimedia Commons)

1973. június 12-ig kellett várni a rekord megdöntésére, de akkor is csak egy hajszállal sikerült. Nagy-Britannia HST dízelmotorvonata mindössze 0,2 km/h-val döntötte meg a légcsavaros előd rekordját, 230,4 km/h-s új csúcsot beállítva.

A HST dízelmotorvonat (kép forrása: Wikimedia Commons)

Hogy biztos legyen a rekord, 1987. november 1-én 238 km/h sebességre tornászták fel a HST sebességét. Ez a típus szintén szerepel a Transport Tycoon választható vonatai között SH "125" néven. Ezt a rekordot azóta sem sikerült egyetlen dízelüzemű járműnek hivatalosan megdönteni, bár nem hivatalos versenyzőből több is akad.

A gázturbinás TGV 001 (kép forrása: retours.eu)

Mikor Franciaország elkezdte kiépíteni nagysebességű vasúthálózatát akkor még gázturbinás motorvonatokat terveztek üzemeltetni. Ám az üzemanyagok árának emelkedése, és az olcsó atomenergia megléte miatt végül inkább a villamos vontatás mellett döntöttek. Egy gázturbinás motorvonat azonban mégis elkészült TGV 001 néven. Bár nem lett sikersztori a gázturbinás vontatás, arra azonban mindenképpen jó volt, hogy felállítsa a nem villamos vontatású vasúti járművek sebességrekordját. A motorvonat 1972. december 8-án 318 km/h sebességet ért el, mely máig világcsúcs!

Villamos motorkocsik és mozdonyok

1903. októberében a német mérnökök egy kísérleti villamos motorkocsival 206 km/h sebességet értek el, majd még ezt is felülmúlva 1903. október 27-én 210,3 km/h sebességet. A kísérlet arra kereste a választ, hogy meddig növelhető még a sebesség biztonságosan. Bár a teszt sikeres volt, az alkalmazott háromfázisú bonyolult felsővezeték-rendszer nem volt alkalmas arra, hogy a közforgalomba is alkalmazzák.

Az AEG villamos motorkocsija. A bonyolult felsővezeték-rendszer miatt nem terjedt el (kép forrása: Wikimedia Commons)

Több, mint fél évszázad kellett ahhoz, hogy a villamos vontatás annyira kiforrja magát, hogy ezt a rekordot megdöntsék. A francia SNCF CC 7121 pályaszámú mozdonya 1954. február 21-én 243 km/h sebességet ért el.

Az SNCF BB 9004-es pályaszámú mozdony a Mulhauseni vasúti múzeumban (kép forrása: Wikimedia Commons)

De még ez sem volt elegendő a mérnököknek, ezért egy évvel később 1955. március 28-án és március 29-én két mozdonnyal is sebességteszteket végeztek. A CC 7107 pályaszámú 326 km//h sebességet, a BB 9004 pályaszámú pedig 330,9 km/h sebességet ért el. A rekordkísérletről részletesen a az 1995-ös francia sebességrekord című bejegyzésben írtam korábban.

357 km/h, hirdeti a mozdony az oldalán az új, mozdonnyal elért sebességrekordot. Ez a rekord máig megdöntetlen maradt! (kép forrása: Wikimedia Commons)

A francia rekordot csak 51 évvel később, 2006 szeptember 2-án sikerült megdönteni Németországban a Siemens ES64U4 sorozatú mozdonyával. Az új és máig megdöntetlen mozdonyos világrekord 357 km/h.

Villamos motorvonatok

A sebességrekordokban egyértelműen a villamos motorvonatok a legjobbak. Ezeket a vasúti járműveket kimondottan a személyszállítás igényeihez tervezik, nagy teljesítménnyel és alacsony tömeggel. A kettő együtt olyan párosítás, amellyekkel egyértelműen nagy sebességekre képesek.

FS ETR200 sorozatú villamos motorvonat (kép forrása: Wikimedia Commons)

A lista legelejére az olaszok kerültek az ETR 200 sorozatú motorvonatukkal még 1939-ben. Egy ETR 200 sorozatú motorvonat Milánó és Bologna között 1939. július 20-án 203 km/h sebességet ért el.

Sinkanszen 1000 sorozat, a legelső japán nagysebességű szerelvény (kép forrása: Locomotive Wiki)

A következő rekord a világ egyik legtávolabbi pontjáról, Japánból érkezett. Japán súlyos károkat szenvedett a második világháborúban, de meglehetősen gyorsan sikerült az országot újjáépíteni és a gazdaságot modernizálni. Míg korábban a távol-keleti ország leginkább a silány minőségű termékeiről volt híres, a 60-as évekre már az élre tört. Az 1964-es olimpia megrendezése jó alkalom volt arra, hogy elkápráztassák az egész világot. Ezzel egyidőben nyílt meg az új fővonaluk is Tokió és Ószaka között, amelyen még 1963. március 30-án 256 km/h-s sebességrekordot állítottak fel egy kísérleti szerelvénnyel.

A következő rekord szintén Japánhoz köthető, 1972. február 24-én egy ismételten egy kísérleti motorvonat segítségével 286 km/h sebességet értek el a Szanjó-Sinkanszen nagysebességű vasútvonalon.

1979. december 7-én újabb rekordra került sor: A Tóhoku Sinkanszen vasútvonalon 319 km/h sebességet állítottak fel, belépve a 300 km/h sebességtartományba.

A világ csodájára járt a japán vasútnak, mivel bebizonyították, hogy korántsem szorította még ki a vonatokat a repülés a távolsági forgalomból. Kellően nagy sebességgel versenyképes lehet akár a repüléssel is a vasúti utazás.

A TGV első generációs szerelvénye 1994 októberében még az eredeti narancssárga festéssel Párizsban, a Gare de Lyon pályaudvaron (kép forrása: Wikimedia Commons)

Franciaország a 70-es években kapcsolt, hogy számukra is megoldás lenne egy nagysebességű vasúthálózat a nagyvárosok között. A gázturbinás TGV-ről fentebb már esett szó, ám helyette mégis a villamos vontatást választották. 1981. február 26-án egy sorozatgyártott TGV szerelvény 380 km/h sebességgel bizonyított a gázturbina felett.

A németek kísérleti motorvonata, az ICE1 motorvonatok közvetlen őse (kép forrása: Wikimdia Commons)

Ezt már a németek sem nézhették tétlenül, annyi téren vezető ipari ország, pont a vasúti közlekedésben vallanának szégyent? A francia TGV-re válaszul a németek az ICE kifejlesztését kezdték meg. Az igyekezetet 1988. május elsejére siker koronázta: az ICE kísérleti motorvonata Hannover és Würzburg között 406,9 km/h sebességet ért el, átlépve ezzel a 400-as határt. A fejlesztések tempóját jól mutatja, hogy még 8 év sem telt el azóta, hogy a japánok átlépték a 300 km/h-t.

Egy TGV Atlantique motorvonat, egy ugyanilyen motorvonat rövidített változata érte el a sebességrekordot (kép forrása: Wikimedia Commons)

1990-ben megnyílt Franciaország második nagysebességű vasútvonala Párizs és Tours között. Ennek apropóján újabb sebességrekord felállítását tűzték ki a francia mérnökök. Egy TGV Atlantique motorvonatot módosítottak, hogy a frissen átadott vonalat és az új TGV-típust is tesztelhessék. A szerelvény hosszát lecsökkentették két hajtófejre és három kocsira, hogy javítsák a teljesítmény/súly arányt. Három kocsi, köztük a bárkocsi középen, volt a legkisebb lehetséges összeállítása a TGV-nek. A rekordkísérletre 1990. május 18-án került sor: a szerelvény több mint 515 km/h sebességgel száguldott!

A sebesség további növelésének gátat szabott az a tény, hogy a vontatómotorok erejét egyre nehezebben lehetett átvinni a vassínekre megcsúszás nélkül. Minnél nagyobb a sebesség, annál nagyobb az esély is arra, hogy a kerék egyszerűen kipörög, ahelyett, hogy a vonatot hajtaná. A problémára azt a megoldást találták ki, hogy növelték a hajtott kerékpárok számát, így a vonóerő több kerékpáron oszlott el.

A TGV motorvonatok összeállítása leegyszerűsítve olyan, mintha két mozdony közé kapcsolnánk vagonokat. Az elöl és hátul dolgozó "mozdonyok", szakkifejezéssel élve hajtófejek húzzák-tolják a szerelvényt. Célszerű azonban hajtott tengelyeket nem csak a vonat végeibe, hanem a vagonok alá is beépíteni. A koncepció már régóta ismert, ám a TGV-k gyártója, az Alstom korábban még nem élt a lehetőséggel. Az új hajtott forgóvázak kipróbálását is egy rekordkísérlettel tették még emlékezetesebbé. Ráadásul ezzel egybe esett a Párizs-Strassbourg nagysebességű vasútvonalának első ütemének elkészülte is, ahol a menetrendi sebességet már 320 km/h-ban határozták meg.

TGV V150 a Szajnán Párizsban. Nem mindennapi reklám! (kép forrása: Wikimedia Commons)

Két hajtófej közé három emeletes kocsit kapcsoltak, a három kocsinak két forgóváza hajtott volt. A szerelvényen és a pályán is több módosítást végeztek, hogy a teljesítmény a lehető legnagyobb lehessen.

A módosított szerelvény, mely a V150 nevet kapta (utalva arra, hogy a cél másodpercenként a 150 méteres sebesség elérése) 2007. április 3-án 574,79 km/h sebességet ért el. Ez mind a mai napig a hagyományos acélsíneken gördülő vasúti járművek abszolút világrekordja, melyet azóta sem sikerült még egyetlen országnak sem megdönteni.

Egyéb sebességrekordok

A fenti sebességrekordok mind hagyományos vonatokhoz köthetőek, ám érdemes néhány sort szentelni az alternatív meghajtásoknak is. Kínában a sanghaji repülőteret a belvárossal 2002 decembere óta egy maglev-vonal köti össze. A távolság mindössze csak 30 km, melyet a szerelvények 7 perc 18 másodperc alatt tesznek meg, elérve az óránkénti 430 km/h sebességet is. A szerelvény egy teszt során 501 km/h-val száguldott, ezzel kiérdemelve a világ leggyorsabb közforgalmat is ellátó szerelvényének a címét. Hosszabb pálya esetében a sebesség tovább is növelhető lenne, ám a technológia ára miatt mindössze csak ez a rövid szakasz épült meg.

A Transrapid szerelvénye (kép forrása: Wikimedia Commons)

Japánban épül jelenleg a világ egyetlen városközi maglev vonala, a jövőben kiváltva ezzel az első Sinkanszen vonalat. A tervezett, több mint 400 km-es pályából még mindössze csak 48 km épült meg, teljes hosszában várhatóan csak 2037-ben lesz kész.  Ám már ezen a rövid szakaszon is sikerült elképesztő rekordot elérni, az L0 sorozatú mágneses lebegtetésű Sinkanszen 603 km/h sebességet ért el 2015. április 21-én.

Az MLX01-1 sorozatú maglev és a hosszú orra (kép forrása: www.volkskrant.nl)

A sor végére egy rakétaszán került, mellyel a rakétákat tesztelik. Ezek a járművek nem szállítanak személyeket, feladatuk a rakéták ellenőrzött tesztelése lakatlan területeken. 2003 április 30-án az USÁ-ban a Hollman légibázison egy rakétaszán 10430 km/h (tízezer-négyszázharminc km/h!) sebességet ért el. Ezzel a rekorddal kiérdemelte a leggyorsabb sínen futó jármű címét.

A rakétaszán (kép forrása: Wikimedia Commons)

A hyperloop

A hyperloopot mint a jövő közlekedési eszközét próbálják eladni, ám ez a rendszer még csupán csak papíron létezik, továbbá készült néhány rövidebb tesztszakasz is. Embereket még nem szállított és a sebessége sem kiemelkedő, ám ha egyszer megépül és tényleg úgy működik, ahogyan azt a mérnökök megálmodták, akkor akár 1200 km/h sebességgel is utazhatunk vele. Addig azonban még sok teendő lesz! 

Források

* a német Wikipédia Geschwindigkeitsweltrekorde für Schienenfahrzeuge című szócikke