Az eredeti terv teljes felborításával érkeztem Spanyolországból korán reggel Mulhouse-ba a Luxemburgba továbbhaladó vonatommal. Innen már csak Zürich volt hátra és a hazatérés Münchenbe.
Erre a városra egyáltalán nem készültem fel, semmit sem tudtam róla, így a város Tourist Info pontjába mentem legelőször. Itt megtudtam, hogy a városban vasút és autómúzeum is van! Sajnos választanom kellett, hogy a kettő közül melyiket nézem meg, mivel mindkettőre már kevés lett volna az idő.
Mulhouse és a város villamosai
Gyors városfotózás után elindultam a vasúti múzeum irányába. Pedig a másik is érdekes lett volna, ugyanis a francia Nemzeti Automobil Múzeumban (Schlumpf gyűjtemény) több mint 500 gépkocsi, és a világ legnagyobb Bugatti gyűjteménye található!
A vasúti múzeum felé tartó villamos meglehetősen ritkán, 30 percenként járt, így a gyaloglás mellett döntöttem. Sokkal rosszabbul nem jártam, a villamos az utolsó-előtti megállónál előzött meg, de én így legalább jobban megnézhettem a várost.
A Cité du train, teljes nevén a musée français du chemin de fer a francia nemzeti vasúti múzeum. 1961-ban nyílt meg.
Három nagyobb teremből áll, továbbá található itt egy étterem is. Teljes területe 15 000 m², évente több mint 200 000 látogatót vonz, de a rekorder 1983-as évben 240 ezren látogattak el ide.
Micheline XM 5005, a gumikerekű motorvonat
A vasút a kezdetektől törekedet arra, hogy minnél komfortosabban lehessen utazni. Komoly problémát jelentett és jelent még ma is az acélkerekek és a sín kapcsolata. A vasút jellegéből adódóan ez mindig is zajforrás marad. Néhány vállalkozó mérnök azonban igyekezett itt is újítást bevezetni. Egyik ilyen kísérlet a gumikerekű vonat, melyet több mérnök is próbált bevezetni. Azonban az előnyök eltörpülnek a hátrányok mellett. Bár a vonat csendesebben és simábban fut, megnő a kerekek ellenállása, és ezzel együtt az energiafogyasztás is. A gumikerekek sérülékenyebbek, a levegővel töltött abroncsok akár ki is durranhatnak!
A Michelin gyár 1936-ban fejlesztette ki a Micheline XM 5005 sorozatú nyolctengelyes motorkocsit. Ez a különleges jármű Párizs és Trouville között közlekedett, maximális sebessége 107 km/h volt.
Az első csarnok a félhomállyal
A Saint Pierre nevű gőzmozdony 1844-ből
Itt található Európa egyik legrégebbi gőzmozdonya is, az 1844-ben gyártott Saint Pierre is.
Párizs és Routen között 1843-ban nyílt meg a vasút. Az új vonalra William Buddicom mérnök tervezte és gyártotta az új mozdonyokat. A jellegzetes háromtengelyes mozdonyból összesen 40 db épült, tömege 17 tonna, maximális sebessége 60 km/h volt. 1937-ben, a vonal 100 éves fennállásának alkalmából ismét üzembe állították egy különvonat élén.
Engerth rendszerű hegyvidéki gőzmozdony 1856-ból
Ezt a mozdonyt egy osztrák mérnök, Wilhelm von Engerth fejlesztette ki a hegyvidéki vonalakhoz 1856-ban. A mozdonyok jól beváltak, hiszen 1937-ben selejtezték csupán. 1973-ban az egyik mozdonyt az SNCF kérésére restaurálták. Öt évnyi munka után készült el, teljesen eredeti formájában.
Az SNCF CC 65000 sorozat egy francia Co'Co' tengelyelrendezésű, villamos erőátvitelű dízelmozdony sorozat volt. 1957 és 1958 között gyártotta az Alstom. Összesen húsz db készült belőle az SNCF részére. A mozdony legnagyobb sebessége 130 km/h, legnagyobb teljesítménye 970 kW. 1988-ban selejtezték. Exportra is gyártották 37 db Algériába, 25 Argentínába került.
Itt a múzeumban a sorozat első tagja került kiállításra.
Az SNCF 9000 sorozatból csupán kettő készült a két prototípuson kívül (9001-9002). A Bo'Bo' tengelyelrendezésű, 1,5 kV egyenáramrendszerű mozdony engedélyezett sebessége 140 km/h volt, de a 9004-es 1955 március 29-én új villamosmozdony-sebességrekordot állított fel: ezen a napon ez a mozdony 331 km/h sebességgel száguldott!
A tábla büszkén hirdeti: 331 km/h 1955-ben!
Az SNCF CC 6500 sorozat egy francia 1,5 kV DC áramrendszerű, C'C' tengelyelrendezésű villamosmozdony sorozat volt. 1969 és 1975 között gyártotta az Alstom és a Fives-Lille/CEM. Az SNCF 2006 és 2007 között selejtezte a sorozatot.
Jelenleg a sorozat egyik tagja a Bahnpark Augsburgban található, kettő másik pedig itt, Mulhouseban.
Az SNCF 4010 sorozat egy francia, négyáramnemű villamosmozdony sorozat volt.
H0-s méretarányú, francia témájú terepasztal
A TGV Duplex kicsinyített mása...
... és az igazi, mellyel Zürichbe utaztam.
Nagyon sajnálom, hogy ezt a páratlan kiállítást csak végigszaladni volt időm, de mennem kellett vissza az állomásra, hogy elérjem a TGV-met. Visszafelé már nem gyalogosan, hanem villamossal utaztam, így még maradt némi időm a pályaudvaron is utoljára szétnézni. Majd feltűnt a TGV és felszállás után rövid időn belül átléptem a francia-svájci határt...
Utolsó kommentek