Az ausztriai Jenbach állomás igazán különleges állomás, hiszen három különböző nyomtávolságú vasútvonal fut itt össze. Az Alsó-Inn völgyi vasútvonal képviseli a normál nyomtávolságot, melyen egyik irányban München és Salzburg, a másik irányban pedig Innsbruck található. A Zillertalbahn, mely a Ziller folyó völgyét tárja fel, a Magyarországon is alkalmazott 760 mm a sínszálak közötti távolság.
A végállomás az Achensee partján
A harmadik vasútvonal pedig az Achenseebahn, mely az állomás másik oldaláról indul. Az 1000 mm-es vasútüzemet mind a mai napig gőzmozdonyok szolgálják ki. De nem csak emiatt különleges ez a vonal, a műszaki különlegességét még a fogaskerekű üzem is növeli!
Az állomás mellett kiállított tengely a fogaskerék-áttétellel. A szélső kerekek nem a sínen haladást, hanem az erőátvitelt és a fékezést szolgálják
Az Achenseebahn mozdony- és kocsiszíne
Az Achenseebahn 1889-ben nyílt meg, hogy összeköttetést biztosítson a völgyben fekvő Jenbachkal és a hegyek között megbújó Achensee nevű tóval, melyről a nevét is kapta.
A 6,8 km hosszúságú vonalon a végállomásokon kívül még két köztes állomás, továbbá három megálló is épült. A vonal útja során 401 méteres szintkülönbséget győz le, az adhéziós (fogasléccel nem rendelkező) szakaszokon 25 ezrelékes, a fogasléces szakaszokon pedig 160 ezrelékes emelkedővel.
A kezdetben felvett gőzmozdonyos ütem mind a mai napig megmaradt, a vasútvonal megnyitására gyártott négy kicsi gőzmozdony mind a mai napig üzemképes. A Bzt-n2 tengelyelrendezésű mozdonyok a keresztelőn a Theodor, Hermann, Georg és Carl neveket kapták.
A személyszállításról a grazi székhelyű Grazer Maschinen- und Waggonbau-Aktiengesellschaft személykocsijai gondoskodnak. Két különböző típus szolgál itt: vannak a teljesen zárt, üvegezett és az oldalablak nélküli, csak leereszthető ponyvával ellátott kocsik.
Az összes gyönyörű állapotban van, legalább 100 évet letagadhatnak a korukból, minden bizonnyal az évek alatt már több felújításon is átestek (és valószínűleg annyi bennük az eredeti alkatrész, mint a felújított budapesti metrókocsikban).
Állomási csendélet, a vágányok közötti vastag fekete koszréteg már mutatja: itt nem a hagyományos vonatok közlekednek
Megérkezett az Achenseetől a szerelvény, a kis mozdony lassan körüljár
Indulásig még volt idő egy kis nézelődéshez, a majdnem 7000 fős település vasútállomásához tekintélyes P+R parkoló is tartozik
A városkában egy szobormozdonyra bukkantam, a szertartályos gőzös minden bizonnyal a Zillertalbahn vonaláról került ide
Útra kész az apró szerelvény! Hegymenetben a mozdony mindig tolja a két személykocsit
A szerelvény Jenbachból indulva hegymenetben a kocsikat tolja, a fogasléces szakasz közvetlenül az állomás területén kezdődik. A fogasléces üzem jelentős rángatózással jár, ami már pár perc múlva is fárasztóvá válik, olyan érzés szinte, mint biciklivel egy lépcsőn legurulni, csak sokkal hosszabb ideig tart.
A gőzösüzem másik kellemetlen mellékhatása az állandóan szálló füst, korom és pernye. Már az indulásnál való várakozás alatt is a mozdony az egész állomást telepöfögte fojtogató füsttel.
A szerelvény mindig egy nyitott és egy zárt kocsiból áll
Indulás a hegyre fel!
A jegyellenőrzés menet közben történt, a kalauz a kocsik melletti apró pallón egyensúlyozott, és lyukasztgatta a jegyeket.
Alattunk az Inn folyó völgye és Jenbach
Érdekes élmény volt még az, hogy néhány kisebb falvat szinte kettészeltünk, a házakhoz olyan közel mentünk, hogy kihajolva szinte meg lehetett volna érinteni a falakat. A gőzös az útkereszteződéseknél hosszú füttyel figyelmeztette az autósokat, akik türelmesen várakoztak, míg a rövid szerelvény elhalad. Nem egyszer pedig még integetek is nekünk. Érdekes, hogy itt a zajvédelmi előírások még nem győztek és nem építettek lépten-nyomon értelmetlen falakat.
Amikor olyan közel vannak a legelők, hogy a tehén egyszerűen benéz az ablakon...
Miután kiértünk a városból, szinte minden emberi tevékenység nyoma eltűnt, a síneket erdő szegélyezte, melyeket felváltott néha egy-egy hegyi legelő lomha tehenekkel. A villanypásztorok vékony zsinórja szinte észrevétlenül feszült a legelők határánál, más pedig nem mutatta, hogy a jelenben vagyunk, nem pedig egy időutazáson a múltban.
Ausztriát nem csúfítják mindenütt a villany- és a telefonvezetékek, egyedül a nagyfeszültségű kábeleket vezetik magas oszlopokon. A táj emiatt sokkal természetesebb, nincsenek zavaró zsinórok mindenütt. Hátránya viszont az, hogy a legtöbb helyen csak a csapnivaló mobilinternet érhető el drágán, miközben a megbízhatósága és a sebessége az egykori betárcsázós kapcsolatokat idézi.
Vonatkereszt és körüljárás Eben állomáson, innentől fogva már nem tolnak, hanem húznak minket és a fogaslécre sem lesz már szükség
Három és fél kilométer megtétele után értük el Eben állomást. Itt véget is ér a fogasléces szakasz. Egy másik szerelvénnyel egy vonatkeresztet bonyolítottunk le, majd a mi mozdonyunk is körüljárt és a toló üzemmód helyett rendes mozdonyhoz méltóan inkább húzta a szerelvényt.
Előre az Achenseehez!
A környezet ezek után már nem volt tovább vadregényes, a legelőket nem sűrű erdő, hanem több település, szálloda és vendégház váltogatta. A táj gyönyörű volt, a távoli hegyek komorságát a közeli faházak és a rengeteg virág ellensúlyozta. A mezőkön nem a gazt lengette a szél, nem voltak romos épületek, helyettük családi mintagazdaságok, szép traktorok és békés tehenek mindenfelé.
A vasút apró tiroli falvak mellett és között halad el. Tirol fő bevételi forrása a turizmus, erről árulkodik a rengeteg panzió, szálloda, vendégház és étterem is
Az Achensee partján
Elhaladva a tó mellett
Közeledvén a végállomáshoz, az Achenseehez, egy rövid megállót tartottunk még Seespitz állomáson. Itt csak technikai okokból álltunk meg, az állomás 1929-ig üzemelt csak. A mozdony itt ismét körüljárt, majd a szerelvényt a maradék 560 méteren ismét tolta.
Ismét körüljárás, pedig a cél már csak pár száz méterre van
Elballag mellettünk az aprócska mozdony...
...hogy pár perc múlva betolja a két kocsit a pici, egyvágányos fejállomásra
Kiürült a szerelvény
Az üres kocsi belseje
Érkezik a hajó, az átszállásra csak pár perc maradt az utasoknak
Minden egyes Jenbach felől érkező járathoz hajócsatlakozás is van, amivel tovább utazhatunk a tóparti településekhez. Seespitz am Achensee nem több, mint egy megálló, ahol csak két jegypénztár és egy váróterem található. A vonat utasai itt választhatnak, hogy visszafordulnak, hajóval utaznak tovább vagy elindulnak gyalogosan egy túraútvonalon. De kimondott látványosság, vendéglátóipari egység vagy bárminemű szórakozási lehetőség ezeken felül nincs (hacsak nem a szép táj látványa).
A vonat és a hajó menetrendje pontosan össze van hangolva, sok nézelődésre nem marad idő az utasoknak
A hajó ki is futott
Én a visszafordulást választottam, mert a hajókirándulásra már nem maradt elég időm. Nekem nem csak Jenbachig kellet még visszajutnom, hanem egészen a távoli Söllig, ahová csak korlátozott ideig van buszos csatlakozás. De azonnal visszafordulni is kár lett volna, így az időt fotózással töltöttem el.
Meg is találtam a megfelelőnek tűnő fotóhelyet egy remek gőzmozdonyos képhez, ahol néhány bámészkodó tehén adta volna a megfelelő körítést.
Ám a gőzmozdonnyal egy időben érkezett egy traktor is az ellenkező irányból, melyet az eddig békésen legelésző tehenek meghallva azonnal üldözőbe is vettek, faképnél hagyva engem és elrontva az eltervezett fotózást. tehenet én még így rohanni nem láttam, mint ahogy ezek a lomha állatok megindultak a traktor irányába. Később persze kiderült, hogy egy gazda hozta állatainak az uzsonnát, és ennek hatására mondtak le a modellkedésről.
Várom a gőzöst, a tehenek szép hátteret adnak majd...
...ám mire a gőzös megjelent, mind levágtatott a távoli kis házhoz
Pedig izgalmas fotó lehetett volna...
Ez a járat szinte üresen megy vissza Jenbachba
A felirat szerint a sínszál 1889-ből származik, vagyis több, mint 120 éves!
Érkezik a hajó a távolból, ami azt jelenti, hogy a vonatom is lassan megérkezik
És igen, a hátam mögött már hallom is a pöfögését
Mire a hajó befut...
...addigra a mozdony is körüljár és a szerelvény is útra kész
Indulás előtt még egy utolsó fotó...
...a személyzet pedig feltölti a víztartályokat a tó vizével
Vissza Jenbach felé
Át az erdőn
Lassan feltűnnek Jenbach házai is
Az Achenseebahn csak április végétől október végéig közlekedik, a főszezonban napi 7 pár, elő- és utószezonban napi 3 pár vonattal. Az első vonat 8:15-kor, az utolsó 16:45-kor indul Jenbachból.
A menetjegyek ára meglehetősen borsos, 23 euró egy útra és 29 euró 50 cent a retúrjegy. Ezért cserébe viszont igazi nosztalgiautazást kapunk, igazi gőzmozdonnyal (nem pedig egy ál-gőzmozdonnyal, mint mondjuk a Prim am Chiemsee kisvasútján), korhű ruhába öltözött személyzettel és igazi kéregjeggyel!
A menetidő megközelítőleg 40 perc.
Érdemes még a vonatra várakozva egy kicsit a vasútüzem területén is szétnézni, a személyzet segítőkészen megengedte, hogy a távolabbi dolgokat is megnézhessem, felhívva rá a figyelmemet, hogy a vágányokon sétálva vigyázzak a körüljáró gőzmozdonnyal. Azt hiszem, hogy egy ilyen hangos és füstös gépet nehéz nem-észrevenni, így a bóklászás egyáltalán nem volt veszélyes.
A fűtőház, a széncsúszda, a tolópad mind olyan régies hangulatú volt, amit ma már csak múzeumokban és terepasztalokon láthatunk, mindez átitatva a szén illatával és a mozdonyból származó pernyével.
Jenbachban a széncsúszda
Tolópad
A fogasléces szakasz kezdete
A kocsiszín és a kapcsolódó épületek
És már indul is vissza a vonat, de már csak egy kocsival
A gőzmozdonyos kirándulás érdekes és életre szóló élmény volt, de meg kell hagyni, jóleső érzés volt átszállni a csendes és dinamikus, a kisvasút után patyolattisztának látott modern villamos Talent motorvonatra. A szerelvény szinte hangtalanul suhant, sokkal-sokkal gyorsabban, mindenféle erőlködés vagy rángatózás nélkül.
Jó volt kipróbálni a többszáz éves technikát is, de bátran kijelenthetem: jó hogy nincsenek már gőzmozdonyok a napi vasútüzemben!
Utolsó kommentek