2011 nyarán a fejembe vettem, hogy végre kipróbálom a fogaskerekű Bayerische Zugspitzbahnt és felvonatozom a Zugspitze-re, mely Németország legmagasabb hegycsúcsa. Garmisch-Partenkirchenig rendben el is jutottam, de onnan a tervezett program más fordulatot vett, így a Zugspitze helyett az Außerfernbahnt utaztam be (megjegyzés: a szövegek egy része a magyar Wikipédiáról ismerős lehet, ahová korábban én is írtam).
DB 628 sorozat Reutte in Tyrolban
De lássuk, miért!
A túra a már szokásos módon kezdődött: jegyvásárlás automatából (egy Bayernticket), a müncheni S-Bahnnal Tutzinggig, majd regionalzuggal Garmisch-Partenkirchenig.
Emeletes ingavonattal a Mittenwaldbahnon
Mivel most nem Innsbruckig utaztam, így jó volt az erre közlekedő emeletes regionális vonat is, mely csak Mittenwald állomásig közlekedik. Én azonban nem emeletes kocsit választottam, hanem egy egyszintes Silberling kocsit, melynek nyitható az ablaka, így könnyebb fotózni belőle.
A jelenlegi menetrend szerint a vonalon óránként járnak a regionális vonatok, ezek közül minden második megy tovább az ausztriai Innsbruckig. A csak Németországban közlekedő vonatok tartalmaznak három emeletes kocsit is.
Bajor táj, a jellegzetes hagymakupolás templomtoronnyal
Kereszt Garmisch-Partenkirchenben, a vonat azonos összeállítású volt, mint az enyém
A szerelvény összeállítása a szokásos rendet követte: a mozdonyom egy DB 111 sorozatú villamosmozdony volt, ezt követte egy Silberling kocsi kerékpárszállító résszel, továbbá három emeletes kocsi, majd a végére egy szintén egyszintes Silberling vezérlőkocsi. Az ilyen vonatösszeállítást viccesen "Tevének" is csúfolják, utalva rá, hogy a középső emeletes kocsik kilógnak a szerelvényből felfelé irányba, mint a tevének a púpja.
A vonatom Garmisch-Partenkirchen, párja épp továbbindul München felé
Garmisch-Partenkirchen bajorországi télisport központ és üdülőhely, Garmisch-Partenkirchen körzet közigazgatási központja. A város Felső-Bajorország régióban, Ausztria határán fekszik, 700–710 m tengerszint feletti magasságban. A közelében van Németország legmagasabb hegycsúcsa, a Zugspitze is, mely 2962 méter magas. A város Garmisch és Partenkirchen város egyesítésével jött létre 1935-ben Hitler parancsára, az 1936. évi téli olimpiai játékok miatt.
A vonat továbbhalad Innsbruck felé
A külső szemlélő számára feltűnhet, hogy Partenkirchen régiesebb, míg Garmisch modernebb hangulatú és kinézetű.
A város vasúton München felől a München–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonalon, Innsbruck felől a Mittenwaldbahn vonalon, Kempten felől a Außerfernbahn vasútvonalon közelíthető meg. Távolsági autóbuszjáratokon is elérhető, utóbbiakat szezonális járatokkal sűríteni szokták.
Kilátás a peronokról, a háttérben az Außerfernbahnon közlekedő motorvonat
Az Außerfernbahn egy normál nyomtávolságú, 93,9 km hosszú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Garmisch-Partenkirchen és Kempten között, miközben áthalad egy rövid szakaszon Ausztrián is. Ha egy járat rövid időre átlép egy másik országba, majd visszatér, akkor korridor-vonatnak nevezik. Érdekessége, hogy a vonal Ausztriába is átnyúlik, mégsem kell rá nemzetközi jegy, jó rá akár a Bayernticket is vagy bármely más német kedvezmény. A forgalmat a Deutsche Bahn üzemelteti, az infrastruktúrát azonban az osztrák ÖBB tartja fent.
A Zugspitzbahn állomása
A Garmisch-Partenkirchenből indul a híres Bayerische Zugspitzbahn is, mely egy 1500 V egyenárammal villamosított, 1000 mm-es nyomtávolságú fogaskerekű vasút, ami a városból, a vasútállomás mellől vezet fel a csúcsra. A vonalat 1928 és 1930 között építették. A Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn AG (ami főleg a Garmisch-Partenkirchen község birtokában van) üzemelteti a vonalat. A vonatok maximális sebessége 70 km/h.
A vasút 19 km hosszú, az adhéziós részén 35 ezrelékes, a Riggenbach rendszerű fogaskerekű részén 250 ezrelékes emelkedők vannak rajta. A vonal egy rövid szakaszon párhuzamosan halad az Außerfernbahnnal, majd egy kis híddal keresztezi azt. Kettő 70 méter hosszú és egy 4466 méter hosszú alagút található még rajta.
Érdekesség, hogy a Müncheni Miniland terepasztalon is szerepel a vonal részlete kicsiben.
A fogaskerekű vonal 309-es sorozatú motorvonata
Várakozás közben befutott a BZB 309 sorozatú motorvonata is, melyet a vasút 2000-ben Svájcból vásárolt használtan. A motorvonatot 1979-ben gyártották, teljesítménye 4x270 kW, 52 ülőhelyes, 17,2 méter hosszú és 44,2 tonna. Alkalmas mind adháziós, mind fogaskerekű üzemmódra, de nagy szélessége miatt nem közlekedhet a Zugspitze-alagútban, ezért csak Eibsee állomásig közlekedhet.
Egy oda-vissza útra szóló jegy 2011 nyarán 49 euróba került. Én ezt eléggé sokalltam, de azért beálltam a sorba. Hosszú várakozás után, miután a vonat is elment már, a pénztár is bezárt már, és már majdnem hőgutát is kaptam, mindezt még mindig jegy nélkül, inkább feladtam. Inkább rászánok a későbbiekben egy teljes napot, és már korán beállok a sorba.
Ekkor döntöttem akkor inkább az Außerfernbahn mellett! De mivel még volt időm a következő vonat indulásáig, addig megnéztem kicsit a várost is.
A régi mozdony kiállítva a városban
A város főterén a Zugspitzbahn régi mozdonya is ki volt állítva, ugyanaz a típus (legalábbis számomra), mint amely a Deutsche Museum Verkhercentrum előtt is van. A táblája alapján 1929-ben gyártotta az AEG. A két 112 kW-os vontatómotorja álltal 50 km/h sebességre képes, teljes tömege 27,5 tonna.
Garmisch-Partenkirchen
Garmisch-Partenkirchen utcarészlet
Az Außerfernbahn Reutte in Tirolig villamosított 15 kV 16,7 Hz-cel, ezért a vonal ezen a szakaszán A DB 425 sorozatú villamos motorvonatai járnak. Ezek hasonlóak, mint az S-Bahn forgalomra is használt DB 427-es sorozat, de annak regionális változata. A típusról bővebben az S7-es vonalat bemutató cikkben írtam.
Sajnos a nyitható ablakok hiányában a további fotózásról szinte teljesen le kellett mondanom.
Tovább Ausztria felé
Ez a vonal normál nyomtávolságú, egyvágányú, 93,9 km hosszú hegyvidéki vasútvonal. A vonalon kettő rövidebb alagút található, a 105, 6 méter hosszú Lermoostunnel és az 512,5 méter hosszú Katzenbergtunnel. A legnagyobb emelkedés 37,5 ezrelékes.
A vonal több részletben épült. A legelső szakasz 1895 december 1-én nyílt meg, Garmischtől Reutteig 1913 május 29-én lett kész. Már a kezdetektől fogva villamos üzemű volt, igaz 1923-ig csak 15 Hz-ces frekvenciát használtak, a német és osztrák 16,7 Hz helyett.
Később a vonal felsővezetékének az állapota nagyon leromlott, így 2000 után a vonalon dízelmotorvonatok közlekedtek. Napjainkban azonban a felsővezeték ismét üzemel, így óránként közlekednek a vonalon a környezetbarát és halk villamos motorvonatok. Teherforgalom is előfordul, a környező települések fát és cementet szállíttatnak a vasúton.
Az Außerfernbahn részlete
Reutte in Tyrol
Reutte in Tyrolban azonban elfogy a felsővezeték, itt Kempten felé át kell szállni dízelmotorvonatra. A vonal ezen a szakaszán a DB 628 sorozat tagjai és Siemens Desiro motorvonatok közlekednek.
A Desirót nem kell különösebben bemutatni, lassan 10 éve közlekednek Magyarországon is Budapest és Esztergom között (meg néha másfele is).
A DB 628 sorozat viszont már érdekesebb. Ez egy kétrészes dízelmotorvonat, de nem Jakobs-forgóvázakkal. Németországban a em villamosított mellékvonalakon, továbbá Münchenben az A jelű S-Bahn vonalon használják.
Összesen 304 db-ot gyártott a Düwag, a Waggon Union, az AEG és egyb gyártók 1986 és 1996 között. A 46,15 méter hosszú, 485 kW teljesítményű vonatok végsebessége 120 km/h. Összesen 146 (74+76) ülőhely található rajta.
Érdekesség, hogy a kocsik nem teljesen szimmetrikusak, egy egységen összesen három ajtó található. A két vonatrész pedig úgy van egymáshoz képest "összeforgatva", hogy a vonat mindkét oldalára három felszállóajtó jut. A kocsik homlokfala hasonló, mint a Magyarországon is közlekedő halberstadti vezérlőkocsiknak.
Kemptenben már többször jártam, Füssen felé is és Lindau felé is (onnan pedig Svájcba) itt haladnak keresztül a vonatok. Egyike Bajorország utolsó, még villamosítatlan, kétvágányú fővonalának.
Az Arriva járata egy Hercules mozdonnyal
Az Allgäubahn egy normál nyomtávolságú, részben kétvágányú vasútvonal Németországban München és Lindau között Buchloe, Kaufbeuren és Kempten városokon keresztül. A Buchloe-Lindau közötti szakasz része a Ludwig South-North-vasútvonalnak, mely egyike Németország legrégebbi vasútvonalainak. Geltendorfig a vonal 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított, mely a Müncheni S-Bahn végállomása is.
Kereszt a füsseni ingavonattal Kemptenben
Kétvágányú vasúti pálya Kempten felől, villamosítása folyamatosan napirenden van
Siemens Desiro Kaufering állomáson
Kaufering állomáson még egy rövid időre és néhány fotó erejéig megszakítottam az utat, majd még a hazaindulás előtt beutaztam az innen induló, rövidke Lechfeldbahnt is. De ez már egy másik történet!
DB 218 sorozatú mozdony Kaufering állomáson
Utolsó kommentek