Ez a cikk 2011 január 26-án jelent meg a Vonatmagazin.hu blogban.
A mostani német élménybeszámolóm inkább útleírás lesz, a vonatok most kevesebb szerepet kapnak majd. De remélem azért érdekesnek fogjátok találni. A tavalyi évben november 19-én kaptam egy szabadnapot. Az egyik újság weboldala írt a füsseni kastélyról, ami a cikk alapján nagyon megtetszett nekem. Gondoltam az év méltó befejezése lesz egy kastélylátogató túra. Innentől elromlik az idő, nem lesz érdemes elmenni itthonról, marad a szálláson való unatkozás. Az interneten megnéztem a képeket és az eljutási lehetőségeket. Furcsálltam, hogy szinte csak havas képeket találtam a kastélyról, de hát ez van…
A vonal lenyűgöző tájakon halad keresztül
Reggel elmentem S-Bahnnal Pasingba, ahonnan a füsseni vonatom indult. Jegyautomatából megvettem a szokásos BayernTickettemet, mely 9 órától egész Bajorország területén korlátlan utazást tesz lehetővé az összes buszon és regionális vonaton. Mivel nem a pénztárban vásároltam, még két euró kedvezményt is kaptam, így mindössze csak 20 euróba került a jegyem. Az állomásokon található automatákból szinte bármilyen jegyet meg lehet vásárolni, még akár nemzetközi jegyeket is! Azonban nem árt az óvatosság, nemzetközi jegyekből a drágábbat adja. Vagy csak legutóbb nem voltam eléggé kitartó?
A füsseni vonat 8.59-kor indult Pasingból, élén egy BR 218-as dízelmozdonnyal, Silberling személykocsikkal, természetesen a végén egy vezérlőkocsival. Gondoltam, emiatt az egy percért már igazán nem fognak szólni, így felszálltam.
München-Pasing, közeledik a vonatom
A vasútvonal kezdetben a müncheni S-Bahn S4 vonalát követte 42 km hosszan, amely egy kétvágányú villamosított elővárosi vonal távolsági közlekedéssel is. Geltendorf után elhagytam a város vonzáskörzetét, eltűnt a felsővezeték, de a pálya továbbra is kétvágányú volt. Ettől függetlenül azonban a vonat nem lassított, tempósan haladt célom felé. A vonalon órás ütemes menetrend van érvényben, így néha láttam szembejönni az enyémhez hasonló ingákat. Biessenhofen állomás után a vonal kettéágazott. Dupla vágány vezetett Lindau felé a Bodeni-tó partjára, Füssen felé pedig már csak egy vágány maradt. Ezt a 37 km hosszú zsákvonalat két részletben építették. Az első szakasz csak Marktoberdorfig épült meg 1876-ban. A továbbépítésre Füssenig egészen 1889-ig kellett várni.
Kereszt egy kétrészes DB 628-as motorvonattal. A motorvonat hamarosan folytatta útját Augsburg felé
A Hopfensee nevű tó mellett elhaladva
Békésen legelésző tehenek a vasút mellett
Füssen vasútállomása nagy csalódást okozott, ami csak egy egyszerű fejállomás volt, 4 vágánnyal, melyből 2-2 egy-egy kitérővel van összekapcsolva, gondolom a körüljárás lehetősége miatt. Az ingavonati közlekedés miatt azonban ennek nagy jelentősége nincs. A peron fémből volt fémtetővel, az állomásépület pedig kívülről úgy nézett ki, hogy akár Magyarországon is lehetett volna. Ez azonban nem volt igaz a belsejére, mely szerencsére a szokásos német precízséget és tisztaságot mutatta.
Innen gyalog folytattam utamat, a térkép szerint a kastély már nem volt messze. Az idő azonban egyre rosszabbra fordult, elkezdett szemerkélni az eső, ezért buszra szálltam. Szerencsére a jegyem jó volt a buszra is, így ezzel nem volt gond. Éljen a közlekedési szövetség!
Hamarosan meg is pillantottam utazásom célját, fent egy hegy tetején. Hirtelen megértettem, miért láttam csak havas képeket róla az interneten. A hegyek teljesen be voltak havazva! Én pedig eléggé nyáriasan voltam öltözve, hiszen Münchenben napok óta jó idő volt.
A kastélyhoz felvezető út, a gyalogláson kívül a lovaskocsit lehet még választani
Novemberhez képest meglepően sok turista volt. A jegyet már a hegy lábánál meg lehetett venni, amely ráadásul pontos időpontra szólt. Én csak a 12.30-as csoportba kaptam helyet. Tétlen várakozás helyett elindultam a kijelölt túraútvonalon a Mária-hídhoz. Az eső havas-esőre, majd havazásra váltott. A hídon kb. 5 cm vastagságban már meg is maradt a hó.
A Neuschwanstein kastély a Mária-hídról fotózva! Hát nem csodálatos?
Mivel közeledett 12.30, ezért visszatértem a bejárathoz. Belépéskor megkérdezték, milyen nyelvű idegenvezetést szeretnék. Vigyorogva válaszoltam, hogy magyart! Hagy lessenek. A vége az lett, hogy én lestem, mert kaptam egy magnó-féleséget fülhallgatóval, mely minden szobába és terembe belépve tájékoztatott a látnivalókról magyar nyelven.
A közelben található Hohenschwangau kastély, erre már nem maradt időm, talán majd legközelebb.
Maga a kastély pazar volt. II. Lajos bajor király nem sajnálta rá az időt és a pénzt, hogy egy palotában élhessen. Volt egy hatalmas bálterem is, melyben bált sohasem rendeztek. A király nem szerette az efféle rendezvényeket, de mivel nincsen valamirevaló kastély bálterem nélkül, így természetesen ezt is építtetett. A harmadik emeleten pedig egy cseppkőbarlang volt. A közel 300 szoba mellett ezek már igazán semmiségek voltak az építők számára.
Sajnos azonban nem élvezhette sokáig palotájának kényelmét, mert letartóztatták és Starnberg városba szállították, ahol máig tisztázatlan körülmények között a vízbe fulladt.
Magányos épület a hegytetőn...
Visszafelé busszal indultam, Füssenbe a csatlakozásra pedig csak öt percet kellett várnom, így kényelmesen elértem a vonatomat. Búcsúzóul még készítettem pár fotót, majd elindultam vissza München felé.
A túra nagyon jó volt, remek befejezése a 2010-es évnek. Remélem 2011-ben is eljutok újabb csodálatos helyekre.
Utolsó kommentek