Ausztriában, a Ziller patak völgyében található Mayrhofen, egy turisztikai központ, rengeteg hotellel és sportolási lehetőséggel. Néhány hete próbáltam ki az innen induló Penkenbahn nevű felvonót, a következő cél pedig az Ahornbahn nevű kötélvasút lett, melynek kabinja a legnagyobb kapacitású kabin Ausztriában!
Ereszkedik a völgy felé az Ahornbahn 160 férőhelyes kabinja
A terv most is hasonló volt, mint legutóbb: nem túl korán elvonatoztam a Zillertalbahn nevű kisvonattal Zell am Zillerből Mayrhofenig, majd onnan egy rövid séta után felkerestem az Ahornbahn völgyállomását, hogy onnan kötélvasúttal feljussak a csúcsra, majd onnan gyalogosan vissza a völgybe.
Az Ahornbahn mayrhofeni völgyállomása
Szemben a Penkenbahn felvonóval, ezen a kötélpályán csak két kabin ingázik, így itt nem csak felugrunk egy érkező kabinra, hanem bizony a menetrend határozza meg, hogy mikor is indulhatunk. Bár csak két kabin ingázik a két vágállomás között, itt egy kabin sokkal de sokkal nagyobb befogadóképességű, ráadásul az Ahornbahn büszkélkedhet Ausztria legnagyobb kapacitásával, egyszerre 160 ember utazhat kabinonként!
Ausztria legnagyobb kapacitású kötélvasúti utaskabinja
Belül az elrendezése hasonló, mint egy reptéri buszé: kevés ülőhely és sok állóhely, széles ajtók és tágas belső tér
A napi program ugyanaz lett, mint a penkenbahni út során: felfelé kötélvasút, lefelé gyalog. Ezen a napon a szintkülönbség néhány száz méterrel nagyobb volt, mint a Penkenbahn esetében, ugyanis 1980 méterről kellett leereszkedni 680 méterre. Az út többnyire jól kiépített volt, autóval is járható, cserébe viszont sokkal de sokkal hosszabb, mint ha csak gyalogos túrázóknak készítették volna.
Indulás Mayrhofenből a kötélvasúttal az Ahorn csúcsra
Előttünk a meglehetősen lazának tűnő drótkötél, a távoli tartóoszlop még csak a pálya fele!
Emelkedünk!
Története
A régi Ahornbahn
1967-ben a Mayrhofner Bergbahnen AG felügyelőbizottsága úgy döntött, hogy megrendeli az Ahornbahn építését. Az építkezés az 1968-as téli szezon kezdetére fejeződött be, és az Ahornbahn hivatalosan is megnyitotta kapuit. A függővasút 2743 méter hosszúságú volt, és 1295 méteres szintkülönbséget tett meg. A kabinokban kezdetben 43, később 50 utas utazhatott, és a hegyi állomásig körülbelül 7 perc alatt jutott el 10 m/s (36 km/h) maximális sebességgel. A drótkötélpálya óránként 430 embert tudott szállítani. Az új Ahornbahn építése alatt 2006. augusztus 6-ig üzemelt, amikor is 38 évnyi üzemelés, 350 000 utazás és 11,5 millió szállított utas után leállították.
Szép a kilátás a környező hegyekre és völgyekre
Az új Ahornbahn
2005 őszén Mayrhofenben megkezdődött a teljesen új függővasút alsó állomásának építése, 2006 tavaszán pedig az 1966 m magasan fekvő felső állomás építése. 2006 augusztusa és szeptembere között zajlott a kötélhúzás, amelynek során a 70 mm vastag, egyenként közel 100 tonna súlyú függőköteleket három segédkötél segítségével húzták fel a csúcsállomásra. 2006. október 18-án csörlővel felhúzták az első gondolát. Az egy hónapos próbaüzem után 2006. december 9-én hivatalosan is megnyitották az új drótkötélpályát.
Félúton járunk!
A Ziller patak völgye
Technológia
Az új Ahornbahn Ausztria legnagyobb függővasútja, egy kabinban akár 160 személyt is szállíthat 6,3 perc alatt az Ahorn-fennsíkra. A magasságkülönbség most 1300 méter, a kötélpálya hossz 3045 méter. A sebesség a régi felvonóhoz hasonlóan 10 méter/másodperc. A szállítási kapacitás a jelentősen nagyobb kabinoknak köszönhetően óránként 1200 utasra nőtt. A kabin mérete 9,0 × 4,6 méter, belső magassága 2,2 méter, az üres tömeg 5 tonna. A kabinok egyenként két 70 mm átmérőjű függőkötélen közlekednek, és egy 47 mm átmérőjű vontatókötéllel mozgatják őket.
Az Ahorn-felvonót a Doppelmayr építette, a kabinokat pedig a Carvatech szállította.
Az utolsó tartóoszlop
Fent az Ahorn csúcsán
Többfelé is indulhatunk a túraútvonalakon...
...vagy akár ehetünk is valamit 1980 méter magasan
A felső állomás
A felső állomás és környéke több sípálya kiindulási pontja, igazi élet itt a téli szezonban van
Az elszórtan legelésző teheneken kívül három betelepített alpakka is a látványosságok közé tartozik
Kilátás a Ziller patak völgyére 1980 méter magasságból
Egy kabin éppen elindult vissza a völgy felé
Gyorsan tovább is száguld
Fent, az Ahorn fennsíkon többféle program közül is választhatunk: vagy elindulunk a túraútvonalak egyikén és felfedezzük a fennsíkot, vagy megtekinthetjük a sasok röptetését, mely minden délután látható.
Vagy végigsétálhatunk a félkör alakú vasrácsból készül panorámaúton, mely a fennsík oldalához van rögzítve és letekinthetünk magunk alá a mélységbe.
Egy rácsos és eléggé ilyesztő panorámaút
Fent a fennsíkon is zajlik a nyári alpesi legeltetés, többfelé is békésen legelésző teheneket láthatunk. Amikor szeptemberben leesik az első hó, a marhákat lehajtják a hegyről egy nagy ünnepség keretében. Ezzel fejeződik be a nyári szezon, a látványosságok és a hotelek bezárnak és majd csak a síszezon kezdetén nyitnak ki újra.
Július végén még maradt egy kevés hó a környező árnyékosabb hegyoldalakon
Mikor elindultam lefelé, vissza a völgybe, nagyon meglepett, hogy milyen jó minőségű földút vezet lefelé, szemben a két héttel korábbi penkeni csúcs ösvényeivel szemben. Meg is fogadtam, hogy ezt a tényt mindenféleképpen megemlítem a blogon is, hogy ez az út sokkal de sokkal jobban kiépített és kevésbé vadregényes.
A lefelé vezető jól kiépített út...
Ám az örömöm gyorsan elpárolgott, amikor kiderült, hogy a jó út nem Mayrhofenbe vezet, hanem egészen máshová, a táblákat követve hamarosan ismét a vadonban találtam magam, ahol keskeny ösvények girbe-görbe vonalát követve ereszkedtem lefelé.
...ami egyszer csak ilyen kis gyalogösvénnyé változott... :S
Egy ilyen út számomra azért is érdekes még mindig, mert néhány óra alatt láthatom, ahogy az alpesi kopár legelő először törpefenyvessé, majd fenyvessé, végül lombhulltó erdővé változik. Az egyedül való gyaloglás előnye, hogy az ember csendesebb, mint ha társasággal lenne, így több esélye van erdei vadállatokkal is találkozni. Néha mókusokkal, néha hegyi kecskékkel... legutóbb pedig egy gyönyörű zerge került az utamba.
Ismét lent a völgyben, a kép jobb oldalán húzódó vékony vonal a Penkenbahn drótkötele
A lefelé ereszkedés megterhelőbb volt, mint ahogy számítottam rá, rajtam kívül nem is vállalkozott aznap senki erre az útra se lefelé, se felfelé... Mintegy három és fél óráig tartott a gyaloglás 1980 méteres magasságból vissza 680 méterre.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek