A Zell patak völgye, a Zillertal Jenbachnál kezdődik az ausztriai Tirolban. Ez egy zsákvölgy, mintegy 45 km hosszan Jenbachtól Mayrhofenen és Tuxon át egészen Hintertuxig. Ahogy haladunk a vége felé, a közlekedési lehetőségek is egyre szerényebbek: míg az elején főút és helyenkét kétvágányú vasút is együtt fut, Mayrhofennél megszűnik a vasút, majd hamarosan a főút helyett is csak egy mellékút vezet Tuxig, majd tovább Hintertuxba. Itt véget ér a völgy, a továbbutazás már csak kötélvasúttal lehetséges, de az sem olyan egyszerű: a hegygerincig három kötélvasutat kell igénybe venni és emiat tkétszer is át kell szállni!
Felszállás a Hintertuxba induló autóbuszra Zell am Zillerben. A rossz idő ellenére sokan indultak Hintertux felé
A kiindulási állomásunk Zell am Ziller volt, 575 méteres magasságról, ám mire eljutottunk utunk végére, több mint 2700 métert is emelkedtünk. A hőmérséklet mintegy 25 fokot esett, a kellemes nyárból rövid időn belül egy síparadicsomba érkeztünk.
A buszos utazásunk első állomása Tux volt, egy aprócska település mintegy 2000 fős lakossággal. A település 1281 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, már az ide vezető buszút során is mintegy 700 métert emelkedtünk. De mi nem eddig utaztunk, hanem még magasabbra fel, Hintertuxba!
Megérkezés Hintertuxba. A hatalmas parkolók nem a nyári turistaforgalmat, hanem a téli síszezont szolgálják
Hintertux tipikus síelésből élő település, valójában Tux távoli városrésze, mely csak hotelekből és éttermekből áll, néhány sportbolltal és ajándékbolttal kiegészítve 1500 méteres magasságban.
Bár zsáktelepülés, mégis folyamatosan jöttek-mentek az autóbuszok
Hintertux fele parkoló, mely az ottjártunkkor szinte teljesen üres volt, a nyári szezon itt kevésbé erős, mint a téli. Akkor beindul a síszezon és egész Tirolt elárasztják a síelni vágyók, akik a világ minden tájáról érkeznek.
Az első látványosság: a csap! A látszólag a semmiben lebegő rézcsapból folyamatosan folyik a víz. Mindez azonban csak ügyes szemfényvesztés, a csap egy üvegcsövön ül, melyben felfelé áramlik a víz, a csapból pedig ugyanez a víz folyik ki
Az első felvonó fel a hegycsúcsra
A hotelekből álló centrumból néhány túraútvonal vezet fel a környező hegycsúcsokra, a többség azonban inkább a kötélvasutat választja. Mi az indulás előtt még megnéztük a közeli vízesés, mely igen látványos volt. A vízesést a hintertuxi gleccser olvadó jege táplálja, melyet hamarosan mi is meglátogattunk.
A második látványosság: a hintertuxi vízesés.
A fotózáshoz megvártam a következő csapat látogatót is, hogy legyen olyan képem is, ahol emberek is szerepelnek. Mennyivel jobban visszaadja a kép a vízesés nagyságát, ha van viszonyítási alap is. Bár még így is csak halvány árnyéka a kép annak a látványnak, melyet egy ilyen természeti szépség élőben nyújt.
A nagyszámú turista Hintertux-gleccserre történő szállítása érdekében három nagyméretű felvonót építettek, melyek neve Glachier Bus 1, 2 és 3. A felvonók szinte teljesen egyformák, ugyanolyan a kialakításuk. A kötélpályán több, egyenként 24 személyes kabin közlekedik, a kötélpálya pedig két párhuzamos drótkötélből áll. Megfigyelésem szerint a két párhuzamos drótkötél nagyobb stabilitást biztosít a mozgó kabinnak az egy drótkötelet használó kabinokhoz képest. Erre szükség is van, ahogy emelkedtünk, egyre erősebb széllökések érkeztek, és a köztes állomásokon is egy-egy széllökés méterekre sodort minket.
Érdekesség, hogy 1968-ban Hintertuxban épült meg a világ első olyan síliftje, amelynek támasztékai a gleccserjégbe vannak beépítve: A Gefrorene Wand egyszemélyes gondolákat használ, nem pedig kabinokat. A Tuxer Fernerhaus (2600 m) és a Felskopf (3050 m) között közlekedik. Mi ezt nem próbáltuk ki, csak láttuk a kabinunkból.
Beszállás az első felvonóba
Emelkedünk felfelé!
A Gletscherbuszok Funitel típusú felvonók. A harmadik nagy kötélpályát csak a 2008/2009-es téli szezonban helyezték üzembe. Ez most az 1. Gletscherbus nevet viseli, és a völgyállomástól a Sommerbergalmig közlekedik. Ez váltotta fel a régebbi 4 személyes kabinos felvonókat, amelyek korábban a személyszállítást biztosították, a Sommerbergalmra vezető 8 személyes kabinos felvonóval együtt, amely még mindig üzemel. Az egész éves üzemelés biztosítása érdekében a völgyállomástól a Gefrorenen Wandig tartó feederlánc minden egyes szakaszán 2 db felvonó található. A Hintertux völgyállomástól (1500 m) összesen 18 felvonó biztosítja a gleccserre való feljutást.
Kilátás az első átszállási pontnál
A következő kötélvasút, a Glacierbus 2 alsó állomása és a továbbvezető pályája
Úton a második átszállópont felé a Glacierbus 2 kötélvasúttal
Megérkezés a második kötélvasút felső állomására, következhet a 3. kötélpálya
Miután megérkeztünk a második kötélpálya felső állomására, it tis kicsit körülnéztünk. Sokan nem voltak rajtunk kívül, egyértelmű, hogy a július nem az itteni főszezon. Mindenhol gyorsan sorra kerültünk, sehol nem kellett várakoznunk, a 24 fős kabinokban is mindig csak ketten utaztunk. Az idő itt már érezhetően hűvösebb volt, nulla fok körüli. A látótávolságban pedig megláttuk az első havas területeket is!
Egy gyors fotó a hidegben és indulunk is tovább
Nem sok időt töltöttünk itt, a néha feltámadó szél olyan erős volt, hogy majdnem elsodort minket. Így inkább megcéloztuk a 3. felvonót, a Gletscherbus 3-at, amely a világ legmagasabb, két acélkábelre szerelt felvonója volt!
A 3. kötélvasút pályája, a jobboldali hómező már egy júliusi üzemelő sípálya vége!
Emelkedés 3000 méteres magasságba! A kezdeti lombhullató fákat már régen felváltották a tűlevelűek, majd abból is a törpenövésű fajták, a 3. lift pedig már élettelen táj felett suhant hangtalanul
Bár június van, az időjárás télire fordult és még mindig nem értünk fel!
Emelkedés felfelé
Egy felhőn át vezetett az út
Megérkezés a végállomásra, 3250 méteres magasságba!
A 3. felvonó felső állomása már 3250 méteres magasságban található, és ez még mindig nem a lehetséges út legvége, csak mi álltunk meg itt, lemondva a további kalandokról. A hőmérő itt már 0 fok körülit mutatott, a hó sem csak latyakos sár volt.
A hely neve pedig, ahová felértünk: a Hintertuxi gleccser! Ezen a napon új személyes rekord is született: korábban még, a repülőutakat nem számítva, sohasem jártam ilyen magasságban!
A Hintertuxi gleccser a Tuxer Ferner és a szomszédos Riepenkees síterep turisztikai neve Hintertux közelében, a Tuxertal végén, a Zillertal mellékvölgyében, Tirolban, Ausztriában. Mindkét gleccsert 21 felvonóval és felvonóval lehet megközelíteni, és egész évben gleccsersíterepként használják. A síterep legmagasabb pontjain 3250 m-ig, az Olperer Wildlahnerscharte-ig és a Gefrorene-Wand csúcsok közötti nyeregig ér.
A svájci Zermatt mellett a Hintertux-gleccser az egyetlen olyan síterep az Alpokban, ahol az év 365 napján lehet síelni. És ide vezet a világ legmagasabban közlekedő kabinos felvonója is!
A Tuxer Ferner (Ferner, a felsőnémet Firn 'gleccser' szóból, más néven Kees) egy hatalmas jégmező, amely a Tux-völgy fejében északkelet felé húzódik a Kleiner Kaserer (Kaserer, 3093 m), a Großer Kaserer (Haserer, 3263 m), az Olperer (3476 m) és a Gefrorene-Wand csúcsok (3288 m és 3270 m) alatt. Elhelyezkedése után általában Hintertux-gleccsernek is nevezik. A két Gefrorene-Wand-csúcs közül az északi északi oldalának északi oldalán fekszik a Gefrorene-Wand-Kees részleges gleccserként. A gleccser ma 2600 méter felett egy hatalmas, körülbelül egy kilométer széles jégesőben végződik. A gleccser vastagsága a legmélyebb pontján akár 120 méter is lehet a jégben. Hossza körülbelül 4 km, amely az évente akár 40 méteres mozgás miatt mindig változik. Ezért a felvonókat évente többször is újra kell kalibrálni, hogy a pólusokat egyenesen tartsák. A gleccser összesen 190 millió köbméter jégből áll (2010 körül). A gleccser a Großer Kunerbach, a Tuxbach forráspatakjának forrásvidéke.
A Nagy Riepenkees az Olperertől délkeletre a Zamser Grundba nyúlik be a déli Gefrorene-Wand csúcsig (a Kis Riepenkees a két Gefrorene-Wand csúcs között keletre található gleccser maradványa). A Tuxer Fernerhez a teljesen elgleccseresedett Riepensattelnél csatlakozik. Déli fekvése miatt ez a gleccser viszonylag kicsi és körülbelül 1 km hosszú. Az alatta lévő cirque-ben egy gleccsertó található, amely ma a Riepenbach forrása. Itt található a síterep déli vége (Schlegeis felvonó, a Zemmgrundban található Schlegeis víztározóról elnevezve, a gleccser ennek megfelelően Schlegeis gleccser).
A Tuxer Ferner a Riepenkees mellett Schmirnben a Wildlahnersattelnél az Olpererfernerbe és a Wildlahnerfernerbe is beleolvad. A többi gleccserrel, az Olperergipfel (Zamser Grund) déli oldalán lévő Unterschrammachkees-sel, valamint a keleti Friesenbergkees-sel (a Tuxbach-Zamserbach vízválasztó mindkét oldalán) mára megszakadt a kapcsolat.
Nyárból a télbe: a lánctalpas járművek a sípályákat egyengették
A felső állomás közelében csak pár síelő volt, a többség már messzebb merészkedett
Egy gyors hógolyócsatán is részt vehettünk volna, bár a hó itt inkább volt latyakos és piszkos, mint friss és hófehér.
Itt rádöbbentünk mindketten, hogy nagyon alábecsültük az időjárást és túlságosan is nyáriasan sikerült öltözködnünk.
A felső állomás közelében található az Eis palace nevű jégbarlang is, melynek a hírét már több forrásból is hallottuk, de sohasem kerestük meg, hol is van valójában. És most itt, a gleccser tetején, elöttünk volt a pénztár és mindössze 5 percünk maradt dönteni, hogy a mindjárt induló túrára befizetünk-e vagy kihagyjuk. De ez már egy másik poszt témája lesz.
Közben az idő egyre jobban romlott, a tájat hatalmas köd ülte meg, a látótávolság pár méterre korlátozódott. Sok helyen tábla jelezte, hogy a kijelölt útvonalakat elhagyni szigorúan tilos és életveszélyes. Ez érthető is, bizonyos helyeken a hó vastag és kemény jéggé állt össze, mely 100 méteres lejtőket alkotott. Egy rossz lépés a jégen, és esélytelen bármibe is megkapaszkodni, semmi sem fog lefékezni, a ködben úgy eltűnnénk, hogy még felkiáltani sem maradna idő...
A kijelölt útvonalon, óvatosan lépkedve, bokáig süllyedve a hóban araszoltunk vissza a lift felső állomásához, hogy onnan már biztonsággal visszaereszkedjünk a meleg nyárba, a hó és kősivatagból a zöldellő életbe.
A visszaút idejére a derült idő borulttá vált, a lefelé vezető első kötélpályám ködben ereszkedtünk vissza le a völgybe
Újabb átszállás és újab bkötélvasút után visszaérkeztünk Tuxba, ahol megebédeltünk majd lecsapott a vihar. Szerencsére a buszok fél óránként járnak, így nem időztünk sokat, Mayrhofen felé, majd onnan Zell am Zillerbe vettük az irányt. Mire hazaértünk ismét 30 fok és napsütés várt ránk, szinte hihetetlen volt, hogy néhány órával korábban egy hómezőn a ködben fagyoskodva botorkáltunk az élettelen tájon...
Visszatérés Hintertuxba, a Mayrhofenbe tartó autóbusz 100%-ban elektromos volt, egy újabb technikai érdekesség ezen a napon! :)
A Hintertuxer Glacher a Google térképén.
A következő bejegyzésben pedig a gleccserbe vezető jégbarlangról lesz szó!
A jégbarlang sajtófotója
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek