Vonattal? Természetesen!

A tiroli Zillertal völgyének jelentősége az idők során számtalanszor változott, míg napjainklban elsősorban a téli sportokról híres, korábban a természeti erőforrások és kedvező fekvése miatt volt jelentős.

Kilátás az az Abenteuer Goldbergbau múzeum teraszáról a Ziller patak völgyére. A távolban épp a Zillertalbahn ingavonata robog Zell am Ziller felé

Zellből a salzburgi érsekséghez a Gerlos-hágón át vezet a legrövidebb út, melyhez a Ziller-völgye is tartozott. Az átkelés azonban 1506-ban még nagyobb jelentőségre tett szert, mikor aranyat találtak Hainzenbergben.

Napjainkban a bányászat már megszűnt, azonban a régmúltnak egy érdekes bányalátogatást is tartalmazó program állít emléket.

Ausztria még több évnyi kint tartózkodás után is nyújt érdekes és izgalmas látnivalót. Én egészen véletlenül bukkantam rá az interneten az osztrák-német határ közelében található Leutascher Geisterklamm nevű szurdokra, mely a németországi Mittenwald közelében található. Kollégámmal gyorsan meg is beszéltem, hogy a közeljövőben el látogatunk majd ide is, de előtte még elmegyünk a közelebbi Hochzilrbe.

A szurdokba vezető út bejárata

A szurdokig vezető utat vonattal tettük meg, pályafelújítások miatt többszörös átszállással. Eredetileg Hochzirlbe szerettünk volna utazni, az ottani szurdokot megnézni, ám az utolsó percekben mégis változott a terv és tovább utaztunk egészen Mittenwaldig. Már maga az odavezető út is lenyűgöző, az 530 méter magasan elhelyezkedő Innsbrucktól a vonat egészen 1182 méterig kapaszkodik fel 22 km alatt, majd ereszkedik vissza a 914 méteren található Mittenwaldig.

Réges-régen egy utazás legfontosabb kelléke egy menetrend-könyv vagy pedig a nyomtatott menetrend az állomáson és természetesen a jegypénztáros/információs személy, aki többnyire szintén könyvekből rakta össze a lehető legjobb ajánlatot. Aztán már csak a szerencsén és a menetrendet tervező felkészültségén múlott, hogy hogy sikerült az útvonalat megtervezni.

Nyomtatott menetrendek, de már csak regionális szinten

Ennek azonban mára már szinte teljesen vége, a Deutsche Bahn a 2008-2009-es menetrendi évhez, az ÖBB pedig néhány év késéssel, a 2011-es menetrendi évhez adott ki utoljára nyomtatott országos menetrendet. Napjainkban már az utazásokat legtöbben online tervezik a számos online alkalmazás segítségével. Ezek közül szeretnék most bemutatni néhányat.

Pittsburgh gazdag tömegközlekedési múlttal rendelkezik; siklóvasutak, villamosok, buszok, könnyűvasutak voltak vagy vannak a városban. A huszadik század egyik legnagyobb elektronikai és készülékgyártójának, a Westinghouse Electric Corporationnek is ez volt a szülővárosa. Ez a két érdekeltség az 1960-as évek közepén összefogott, hogy a tömegközlekedés egy új, innovatív formáját - a pittsburghi "Skybus"-t - megépítsék. A szerencse azonban nem mosolygott a Skybusra, örökkévalóságig tartó tanulmányok, viták és csatározások kísérték, melyek után csendes halált halt...

Egy megmaradt Skybus kocsi (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Transit Expressway Revenue Line (TERL), közismert nevén Skybus, a Westinghouse által a pennsylvaniai Pittsburgh városa számára az 1960-1970-es években tervezett gyorsvasúti közlekedési rendszer volt. Az akkoriban használatos hagyományos villamosokkal ellentétben a technológia egy dedikált, magasított betonpályát és gumikerekes, vezető nélküli kocsikat használt. A South Hills körzetében építettek és üzemeltettek egy demonstrációs rendszert, de a politikai ellenállás megakadályozta egy nagyobb rendszer kiépítését és azt, hogy a város fő tömegközlekedési rendszere lehessen.

A „Vonattal Európában" - Minden ami vonatos utazás nevű Facebook csoportban találtam rá Ádám Péter vasúti utazásos élménybeszámolójára, melyben elmeséli, hogyan jutott el Tatabányáról az olaszországi Pompeiig majd vissza vonattal. Egy gyors kapcsolatfelvétel után hozzájárult, hogy a képeit és élményeit megosszam itt a blogomon is.

A Trenitalia Frecciargento motorvonata mellett

Következzenek Péter képei erről a hosszú, 3450 km-es vonatos utazásról!