Vonattal? Természetesen!

A hírekben mind gyakrabban hallunk olyan híreket, mely a magyar vasút fejlesztéséről szólnak. Új járművek, 1500 milliárd forintos Európai Uniós támogatás, Budapest-Belgrád vasút fejlesztése kínai hitelből, villamosítás a Balaton északi partján...

"Hibrid-IC" 2013-ban Kecskeméten, a szerelvény kitűnő példa az elmaradott járműparkra, az állomás pedig a felújítandó csomópontokra. Az IC-gyors összevonása az egyvágányú pálya miatt hozott kényszerintézkedés

Jó olvasni ezeket az optimista híreket, épül-szépül sok minden! De vajon elég lesz ennyi pénz, hogy a hanyatlást megállítsuk? Sok vagy kevés pénz az 1500 milliárd forint?

A mai posztban ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását az olvasókra bízom, helyette inkább tekintsük át, milyen fejlesztések is hiányoznak Magyarországról ahhoz, hogy megközelítsük vagy épp meghaladjuk az európai átlagot.

Ha a nagysebességű vonatokról hallunk, szinte mindenkinek a francia TGV, a német ICE vagy a  japán Sinkanszen neve ugrik be elsőnek, amint keresztülszelik a fél országot, háromszázzal suhanva a nagyvárosok között.

Megérkezett a München-Nürnberg expressz Nürnberg Hauptbahnhofra 2014 júniusában

Pedig a nagysebességű száguldás már 200 km/h felett elkezdődik, ez a sebesség pedig már néhány esetben nem csak  távolsági-, hanem a regionális-, sőt a napi ingázó utasoknak is a rendelkezésére áll.

Angliában, Franciaországban és Németországban néhány helyen a nagysebességű távolsági vonatok árnyékában helyi igényt kiszolgáló, rövidebb útvonalon közlekedő, ám még mindig nagysebességű járatok állnak az ingázók rendelkezésére. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenfelé ilyen gyors regionális vonatok közlekednek az országon belül, csupán csak a már meglévő infrastruktúra jobb kihasználását érik el velük.

Kétnapos ausztriai kirándulásunk első napja Maishofen településnél ért véget, nem messze a Zeller See partjától. A következő napra még egy hatalmas déli kerülő várt ránk Windischgarstenen és Linzen keresztül.

Linz felé a Pyhrnbahn vonalán

A jegyeket már előző nap megvettük Salzburgban, a térkép nálunk volt, akárcsak a menetrend az átszállási pontokkal, így minden készen állt a folytatáshoz. Még legalább 700 km várt ránk aznap, Ausztria kevésbé ismert, de annál gyönyörűbb tájain keresztül!

Aki Ausztriában vonatozott már, az szinte biztos, hogy utazott már a Bécs és Salzburg között húzódó Westbahn nevű vasútvonalon. Ez a vonal Ausztria egyik, ha nem a legfontosabb vasútvonala, mely egyaránt lebonyolít nemzetközi, távolsági és helyi forgalmat is. Mivel Ausztria számára kiemelt fontosságú, ezért fejlesztése is évek óta folyamatos. A megnyitása óta folyamatosan át- és újjáépül, de ez igazi jelentős kapacitás bővítése kb. 10 éve kezdődött el csak igazán. Az évek óta tartó munkák lassan kezdenek beérni, és a több helyen megkezdet, látszólag különálló munkák lassan összeállnak egy hatalmas nagy egésszé, az új nagysebességű Westbahnná!

A régi és az új Westbahn (Kép forrása: Wikimedia Commons)

A munkáknak azonban még koránt sincs vége, a tervek egészen 2030 utánig szólnak!

Április harmadikán egy újabb ausztriai körút következett: barátnőmmel Budapesten, Bécsen, Linzen, Salzburgon, Bischofshofenen és Zell am Seen át egészen Maishofenig utaztunk. Majd másnap onnan egy másik útirányon át, Windischgarstent érintve, Linzen, Bécsen és Budapesten keresztül utaztunk haza.

A Salzach folyó völgyében

Salzburgnál a Westbahnt elhagyva igazi hegyvidéki környezetben vonatoztunk. A kiváló minőségű, végig villamosított vasútvonalak gyönyörű osztrák hegyvidéki tájakat szeltek át, érintve sok-sok apró alpesi hegyi falut és néhány, Magyarországon kevésbé ismert kisvárost érintve.