Vonattal? Természetesen!

A Linz–Kirchdorf an der Krems–Selzthal-vasútvonal, vagy rövidebb nevén a Pyhrnbahn egy 104 km hosszúságú, végig villamosított vasúti fővonal Ausztriában Linz és Selzthal között.

Megérkezés Windischgarstenbe, a vonat indul is tovább Selzthal felé, még 25 kilométer vár rá a célállomásig!

Bár korábban rövidebben már szó esett róla, kép az akkori úton még csak kevés készült róla. Legutóbbi utazásom során, egy viszonylag enyhe, májusi napon ismét vonatoztam rajta, így sikerült pótolni a korábban kihagyott lehetőséget!

Ezekből a képekből következzék egy kisebb válogatás!

Csendben, minden különösebb hűhó nélkül adták át 2015. december 9-én Németország legújabb nagysebességű vasútvonalát Erfurt és Lipcse között. A 123 km hosszúságú vasútvonal csak az egyik eleme a Berlintől egészen Münchenig húzódó útvonalnak.

Két, egymással párhuzamosan közlekedő ICE-T motorvonat az új vasútvonalon (kép forrása: Railwaygazette.com)

Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokat eddig elkerülték a nagysebességű vasútvonalak. Így vasúttörténeti szempontból is kiemelkedő, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén is ilyen jelentős vasúti beruházás készült el. Ezzel remélhetőleg az egykori nyugati és keleti részek közötti gazdasági különbség is csökkenni fog majd.

Anglia a vasút őshazája, innen indult a vasúti közlekedés világhódító útjára a 19. században. Az ország vasúthálózatát napjainkban egyaránt jellemzik a hőskorból fennmaradt régi vasútvonalak, kezdetleges biztosítóberendezésekkel, és a  modern, 21 századot képviselő vasúti technika is.

Anglia és az egész Egyesült Királyság a vasúti közlekedésben is sajátos, külön úton jár. Mint ahogy eltérő mértékegységeket használnak, úgy a közlekedés területén is számos, európai szemmel szokatlan megoldást alkalmaznak. Elég csak az emeletes buszokra, a szűk űrszelvényekre, a régi, elavult biztosítóberendezésekre, vagy a balkéz-szabályra gondolni.

Eurostar (kép forrása: Wikimedia Commons)

De ezek mellett megtalálható a modern világ több kimagasló műszaki csodája, mint például az 1991-ben átadott Csatorna-alagút vagy a London-Párizs és London-Brüsszel között közlekedő nagysebességű Eurostar vonatok is.

Anglia mindig is élen járt a technikai fejlesztésekben, az angol mérnökök rengeteg találmánnyal segítették a világot, ám az ország sziget jellege miatt ezek nem mindig jutottak el az európai emberek figyelmébe.

A vasút aranykorában a pályaudvarok jelentették a városok kapuját. Gyönyörű állomások épültek szerte a világban, a vasúttársaságok egymással versenyeztek a szebb és pompásabb pályaudvar címéért. De ezzel együtt a városoknak is fontos volt, hogy a többnyire vonattal érkezők már a leszállás pillanatában el legyenek kápráztatva.

A pályaudvarok egyszerre voltak közösségi helyek és közlekedési csomópontok, melyek rengeteg egyéb szolgáltatást is nyújtottak az utasoknak.

A bécsi Südbahnhof egykori épülete. Ma már ne keressük, nyomtalanul eltűnt, helyén épült fel az új Wien Hauptbahnhof (kép forrása: Wikimedia Commons)

A városok azt is szerették volna, hogy minél több vonat érkezzen hozzájuk és minél többen szálljanak le a szerelvényekről. Ezekhez az elvárásokhoz tökéletesen illeszkedett a fejpályaudvar, mely megálljt parancsolt a vonatoknak, a mozdony átkapcsolása pedig elég időt hagyott az utasoknak egy kis nézelődésre is. Ráadásul az állomás homlokzata tökéletesen beleillett a főutca vagy a körút házsorába. Az állomás így tényleg a város egyik legfontosabb helye és grandiózus dísze lehetett.

Azonban elmúltak már ezek az idők, és a fejpályaudvarok egyre inkább akadályozzák, mint segítik a forgalmat, ezért egyre több város dönt úgy, hogy szakít a hagyományokkal és valamilyen módon megpróbál szabadulni a múlt eme béklyójától.

A következő felsorolásban olyan fejpályaudvarokat veszünk szemügyre, melyek már átmenő állomásokká alakultak vagy az átalakulásuk a közeljövőben várható.

Windischgarsten egy 2400 lakosú kisváros Ausztriában, Felső-Ausztria tartományban, 80 km-re délre Linztől. A hegyek között megbújó település elsősorban a turizmusból él, egyaránt szívesen fogadják a téli síelőket és a nyári túrázókat is.

Windischgarsten egy közeli magaslatról nézve

A közeljövőben remélhetőleg én is hosszabb időt fogok itt még eltölteni, így az első napomon egy kisebb sétával derítettem fel a környéket és a lehetőségeket.

Kis éttermek, sörkertek, vendégházak és néhány hotel várja a betérőket, hogy itt töltsék el a szabadságukat. A közelben található nemzeti parkba számos túraútvonal vezet, de érdemes szétnézni a többi irányba is, hiszen a szűk völgyekben több kisebb folyó is utat vágott már magának, lélegzetelállító természeti csodákat alkotva.