Az Amerikai Egyesült Államok nem jöhetett volna létre a vasút nélkül. A vasúti közlekedés megjelenése az amerikai kontinens benépesülésével együtt jelent meg a 19. században. Évente több tízezer km új vasútvonal épült a világon, a szárazföldi közlekedésben egyszerűen nem volt alternatívája a vonatoknak. Hatalmas pénzösszegek áramlottak az iparágba, minden település saját vasútvonalat akart, mert a jövő és a fejlődés záloga a vasúti kapcsolat volt.

A virágzás a 20. század elején is folytatódott, hatalmas és tőkeerős vasúttársaságok uralták a közlekedést és a politikai életet is. Hatalmukat és gazdagságukat fitogtatva óriási és fényűző pályaudvarok épültek a nagyobb városokban. A társaságok egymásra licitáltak a pompa és luxus tekintetében. Úgy tűnt, az iparágat semmi sem fékezheti meg. Ám jött a második világháború és a hanyatlás, majd egy új kihívó érkezett: az autó! A személyszállításhoz kapcsolódó infrastruktúra rövid időn belül túlméretezetté vált és megkezdődött a lassú pusztulás.

Az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas vasúthálózatot építettek ki a magántársaságok, akik egymással is versenyeztek a szabadon elérhető földekért, az elszállítandó árukért és az utasokért. A nagyvárosok hatalmas és drága állomásokat építettek, hiszen nem csak a szegényebb munkások, hanem az előkelőségek is vonattal utaztak a városok között.

A New York államban működő Pennsylvania Railroad és a New York Central vasúttársaság elsősorban a hatalmas személyforgalomból élt, ugyanis a keleti parton rendkívül sűrű volt a népesség, egymást érték a városok, naponta százezrek utaztak munkába, keltek üzleti útra, vagy vándoroltak tovább nyugatra.

A pályaudvar 2007-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Buffalo város

Buffalo az Egyesült Államokban, New York államban, Erie megyében található, melynek székhelye is. New York állam nyugati részén, az Erie-tó keleti végénél, a Niagara folyó fejénél, a kanadai határon fekszik. A 2020-as népszámlálás szerint 278 349 fős lakosságával Buffalo New York állam második legnépesebb városa New York City után, és a 81. legnépesebb város az Egyesült Államokban. 2020-ban Buffalo a Buffalo-Niagara Falls metropolisztérség fő városa, amelynek becsült lakossága 1,1 millió fő volt, ezzel a 49. legnagyobb metropolisztérség az Egyesült Államokban.

A 17. század előtt a régiót nomád paleo-indiánok lakták, akiket a semleges, erie és irokéz nemzetek követtek. A 17. század elején a franciák kezdték felfedezni a régiót. A 18. században a Holland Land Purchase révén a Buffalo Creek körüli irokéz földeket átengedték, és a patak forrásvidékénél egy kis falut hoztak létre. 1825-ben, miután kikötőjét feljavították, Buffalót választották az Erie-csatorna végállomásaként, ami 1832-ben a város bejegyeztetéséhez vezetett. A csatorna ösztönözte a növekedést, mivel a város a Nagy-tavak és az Atlanti-óceán közötti elsődleges belvízi kikötő lett. Az átrakodás Buffalót a világ legnagyobb gabonakikötőjévé tette abban a korban. Miután a vasút megjelenése jelentősen csökkentette a csatorna jelentőségét, a város a második legnagyobb vasúti csomóponttá vált Chicago után. A 19. század közepén Buffalo átállt a gyáriparra, amelyet az acélgyártás dominált. Később a dezindusztrializáció és a Szent Lőrinc tengeri út megnyitása a város gazdaságának hanyatlását és diverzifikálódását hozta magával. Fejlődött a szolgáltatási ipara, mint például az egészségügy, a kiskereskedelem, a turizmus, a logisztika és az oktatás, miközben megtartotta a feldolgozóipar egy részét. 2019-ben a Buffalo-Niagara Falls MSA bruttó hazai terméke 53 milliárd dollár volt (2023-ban ~62,3 milliárd dollár).

Az elhagyatott peronok

Történelmileg a város a Chicago és New York City közötti, az Ontario-félsziget alsó részén áthaladó átmenő útvonalak egyik fontos megállóhelye volt, emellett a Pennsylvania Railroad vonatai Buffalo és Washington között közlekedtek a Buffalo Line vonalon, Pennsylvania középső részén keresztül. 1952-ig a New York Central vonatai a Buffalo Central Terminalon, a Lackawanna vonatai a Main Street-i terminálon keresztül közlekedtek az 1950-es évek közepéig, a Lehigh Valley Railroad vonatai pedig 1952-ig a terminálon keresztül. 1935-től az Erie Railroad a Lehigh Valley létesítményét használta.

A város fő vasútállomása

A Buffalo Central Terminal egy történelmi, egykori vasútállomás a New York állambeli Buffalóban. Az 1929 és 1979 között aktív állomás 17 emeletes, art deco stílusú állomását a Fellheimer & Wagner építészek tervezték a New York Central Railroad számára. A Central Terminal Buffalo város Broadway/Fillmore kerületében található. Az 1979 óta zárva lévő állomás több kísérlet is sikertelen volt a terület újjáépítésére.

A természet visszaveszi az építményt

A terminál Buffalo belvárosától mintegy 4,0 km-re keletre található, és több építményből áll, amelyek közül egyesek összekapcsolódnak, míg mások korábban összekapcsolódtak.

Épületek

A fő terminálépület a Central Terminal Restoration Corporation tulajdonában van. A Main Terminal Building magában foglalja az utascsarnokot és az irodatornyot. Az utascsarnok 69 m hosszú, 20 m széles és 17,8 m magas (a kupolás végeken 19,4 m). Az utascsarnok különböző bérelhető helyiségeket, egy éttermet étkezővel, ebédlővel és kávézóval, egy Western Union távíró irodát és egy szódakutat tartalmazott, a szokásos állomásszükségleti cikkek mellett. A Passenger Concourse mellett található egy villamos előcsarnok és váróterem, ahol korábban át lehetett szállni a városba tartó villamosokra. A Curtiss Street közvetlenül az utascsarnok alatt fut, de az 1980-as évek vége óta biztonsági okokból le van zárva. Az irodatorony 15 emeletes, a főszint és a félemelet nélkül, és 83 méter magas.

Egykori gyalogos aluljáró

A Curtiss Street-en található Posta- és poggyászépület a Central Terminal Restoration Corporation tulajdonában van. Ez egy ötemeletes épület, amely közvetlenül a főcsarnok mellett található. A Curtiss Street mentén található postaépület Buffalo városának tulajdonában van. Ez egy kétszintes épület, amely a poggyászépület mellett található.

A Railway Express Agency a mai Federal Express és UPS korai elődje volt. Az épület a komplexum postaépülete mögött található, és messze a leginkább leromlott állapotú épület. A vonatok közvetlenül az épületbe álltak be, hogy folytassák az áruk be- és kirakodását. Ez az épület jelenleg Buffalo városának tulajdonában van, amely megerősítette, hogy tervezi a lebontását.

A vasúti csarnok 140 m hosszú, és 14 alacsony peront foglal magában. Minden peronhoz lépcső és rámpa vezet. A vasúti pályaudvar az Amtrak tulajdonában, a földterület a CSX tulajdonában van. 1982-ben a hidat, amely a vasúti előteret és az utasperonokat a terminállal és a főcsarnokkal kötötte össze, lebontották, hogy lehetővé tegyék a magas tehervonatok áthaladását a Belt Line-on. Az előcsarnok többi része megmaradt.

Korábbi épületek

További épületek közé tartozott a Pullman Company kiszolgálóépülete, egy jégház és egy kocsiszín, amelyeket 1966-ban lebontottak, hogy csökkentsék az ingatlanadót.

A projekt részeként épült első épület egy kogenerációs erőmű volt, amely még az építkezés alatt is biztosította a komplexum hő- és áramellátását. Három 8,5 m magas széntüzelésű kazánt tartalmazott. Az épület kéményét 1966-ban lebontották, hogy adót takarítsanak meg. Maga az erőmű az 1980-as évek közepéig állt fenn, pontos megszűnése nem ismert.

Az egykori vágányok helyén

Tervezés és építés (1925-1929)

A 19. század végén Buffalóban több vasútállomás is volt, és egyre többen kérték, hogy építsenek egy közös főállomást. Az első kísérlet arra, hogy a vasúti forgalmat Buffalo belvárosából irányítsák ki, 1874-ben történt, amikor ott megnyílt az Union Depot (East Buffalo). Az új állomás népszerűtlennek bizonyult, így az Exchange Street-i állomás nyitva maradt. 1889-ben javasolták egy új Union Station építését a későbbi Central Terminal helyén, de erre soha nem került sor. Körülbelül 1905-től East Buffalo a West Shore Railroadot is kiszolgálta, annak szolgáltatását a Wick Street-i állomásról vonták össze. Az East Buffalo állomás 1921 és 1923 között bezárt.

A New York Central Railroadnak (NYC) a 20. század elején két állomása volt Buffalóban: az Exchange Street Station és a Terrace Station. Mindkét állomás régi volt - az Exchange Street még az amerikai polgárháború előttről származott - és a zsúfolt belvárosban működött.

A NYC úgy döntött, hogy megépíti az új Buffalo Central Terminal-t 2,5 mérföldre (4,0 km) keletre, hogy enyhítse mind a vasúti, mind a vasúti átjárók zsúfoltságát, és hogy kényelmesebb legyen a nem Buffalóban végződő járatok számára. A tágasabb terület megkönnyítené a hálókocsis vonatok közötti átszállását is. Ráadásul Buffalo akkoriban gyorsan növekvő város volt, és úgy gondolták, hogy a Central Terminal területe hamarosan közelebb kerül a 1,5 millió lakosú, burjánzó metropolisz központjához. A város nem volt ennyire biztos ebben, de a tervezés 1924-ben már javában zajlott, annak ellenére, hogy akkoriban még nem született megállapodás.

NYC 1925-ben véglegesítette döntését a terminál megépítéséről, és a következő évben megkezdődött a helyszín előkészítése. A NYC elnöke, Patrick Crowley 1927-ben bízta meg Alfred T. Fellheimert és Steward Wagnert a tényleges állomás megépítésével. A projekt teljes költsége 14 millió dollár volt. Az állomás építése előtt a területet délről a New York Central fővonal, északnyugatról a NYC West Shore Railroad, keletről pedig a NYC Junction Railroad határolta. Az állomás megépítésekor a West Shore vasútvonalat a NYC fővonala és a Junction Railroad között megszüntették, és a másik két vonalon és az új állomáson keresztül vezették át. A West Shore egykori nyomvonala ma a Memorial Drive.

1929. június 22-én 2200 meghívott vendég részvételével nagyszabású ünnepséggel nyitották meg az állomást. A beszédet többek között Henry Thornton és Frank X. Schwab mondta. Bár egy kelet felé tartó Empire State Expressz indult az állomásról 14:10-kor, ez a vonat nem volt menetrendszerű, és valójában csak ünnepség miatt indult. Az állomás csak az ünnepség végeztével, 3:30-kor nyílt meg, és a menetrend szerinti közlekedés június 23-án indult meg.

Megnyitás

A kezdeti időkben az állomást nemcsak a tulajdonos, hanem a Canadian National Railway, a Pennsylvania Railroad és a Toronto, Hamilton & Buffalo Railway is kiszolgálta.

Amikor a NYC üzemeltette a 20th Century Limitedet, a Central Terminal körülbelül 71 km-re (44 mérföldre) keletre volt a New York City és Chicago közötti félúttól, és a vonatok a közelben haladtak el egymás mellett. A NYC 1930-as menetrendjében ezek a vonatok az akkor új terminálon találkoztak.

Az állomás 1500 alkalmazottat foglalkoztatott, és óránként 3200 utas fogadására tervezték. A Central Terminal történetének nagy részében túl kevés vonat állt meg ott ahhoz, hogy egy ekkora létesítmény használata indokolt legyen. Bár napi 200 vonattal indult, a Nagy Gazdasági Világválság alig egy évvel az építése után kezdődött, és az autóhasználat növekedése is rontotta az utasszámot.

Az egykori lépcső az aluljáró felé

A téglafalak kívülről

Háború és hanyatlás (1941-1979)

A második világháború alatt volt egy fellendülés, amikor az állomás méretéhez képest elfogadható mennyiségű vonatforgalmat bonyolított le. Az állomáson naponta megálló nevezetes vonatok közé tartozott többek között a Wolverine, az Interstate Express, az Ohio State Limited, a Lake Shore Limited, a 20th Century Limited (csak a mozdonyvezető személyzet váltómegállója), a New England States, a Boston Express, az Empire State Express és a Southwestern Limited.

A Penn Central mozdonya a Buffalo Central Terminalban 1969. július 20-án (kép forrása: Wikimedia Commons)

A háború után az állomás a vonatközlekedés országszerte tapasztalható nagyobb visszaesése közepette tartós hanyatlásnak indult. A New York Central már 1956-ban egymillió dollárért eladásra kínálta a terminált. A Buffprop Enterprises nevű cég 1959-ben 25 évre szóló bérleti szerződést kötött a terminálra, de ez a szerződés a következő évben megszűnt. A New York állambeli Niagara Fallsba irányuló szolgáltatás 1961-ben megszűnt.

Az egykori váróterem

1966-ban az utasbevételek folyamatos csökkenése arra késztette a NYC-t, hogy lebontsa a terminálkomplexum egyes részeit, beleértve a Pullman kiszolgálóépületet, a kocsijavító-műhelyt és a jégházat (ahol a hűtőkocsik hűtéséhez használt jeget tárolták). 1968-ban a NYC egyesült a PRR-rel a Penn Central Transportation (PC) társasággá, amely az Amtrak 1971-es megalakulásáig üzemeltette a terminált.

A peronok, de már vágányok nélkül

A Penn Central után

A csődbe ment PC-t 1976 áprilisában beolvasztotta a Conrail. 1978-ban az Amtrak visszaállította a Niagara-Falls városba irányuló közvetlen járatot. Naponta egy vonat csatlakozott a Via Rail Canada/Toronto, Hamilton and Buffalo Railway szolgáltatásához Torontóba - a mai Maple Leaf elődjéhez. A pénzszűkében lévő személyszállító nem volt abban a helyzetben, hogy a Central Terminal-t rehabilitálja, ami azt eredményezte, hogy a belváros közelében lévő Buffalo-Exchange Street állomást újra megnyitották az Empire Service útvonalon, beleértve a Torontóba tartó csatlakozó járatot is, ami tovább marginalizálta a Central Terminal használatát. Így a Central Terminálnak csak két útvonala maradt - a Chicagóba tartó Lake Shore Limited és a Detroitba tartó Niagara Rainbow. A napi négy vonat nem indokolta egy ilyen nagy állomás létjogosultságát; az Amtraknak évente 150 000 dollárt kellett csak fűtésszámlákra költenie. Ahelyett, hogy a Central Terminal rehabilitációjához szükséges hatalmas összegeket elköltötte volna, az Amtrak 1979-ben a sokkal kisebb Buffalo-Depew állomással helyettesítette, amely 16 km-re keletre található a belvárostól. Az utolsó vonat, amely a Central Terminálon megállt, a nyugati irányú Lake Shore Limited volt, amely 1979. október 28-án, hajnali 4:10-kor indult.

Az állomás perontetői madártávlatból

Az épületegyüttes a bezárás után többször is gazdát cserélt, minden tulajdonos nagy terveket szőtt az újrahasznosításra, ám befektetők híján ez nem történt meg.

A pusztulás

Az épületet Bernie Tuchman és nagybátyja, Samuel Tuchman vásárolta meg. Ez az időszak a Terminál nagymértékű pusztulásával járt, amelyet az emberi vandálok és a természeti elemek okoztak. A terminál főépületeit nagymértékű műtárgy-eltávolításnak vetették alá. Egyszer egy teherautó éppen a mennyezeti lámpákat szállította el, amikor hátulról nekihajtott az előcsarnokban álló híres gipszbölény-szobornak, és összetörte azt. Az eltávolított és eladott műtárgyak között voltak vaskorlátok, táblák, lámpák és postaládák. A tolvajok a tetőkről rézlemezeket loptak le,ezután a víz bejutott a falakba. Egy alagsori vízvezetéktörést nem ellenőriztek, és a fagyási/olvadási ciklusok miatt a jég az alapzatot tönkretette Továbbá, mivel az épület nem volt biztosítva, még gyújtogatási kísérletek is történtek. Állítólag csak az mentette meg az épületet, hogy a bontás túl drága lett volna (12 millió dollár). 1990-ben az Adrian Development Inc. javaslata, hogy a komplexumot szállítmányozási, raktározási és könnyűipari központnak alakítsák át, de ez az ötlet sem jutott tovább a tervezőasztalnál. 1993-ban egy építőipari cég a csarnokot berendezésraktárnak használta, és biztonsági kerítést emelt, de már ekkor jelentős károk keletkeztek.

Az omladozó épület (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az egykori jegypénztárak (kép forrása: Wikimedia Commons)

A jövő

A város szeretné, ha a még most is impozáns állomásépület újra vonatokat fogadna. A teljes állomásra azonban biztosan nincs szükség, így csak egy részét építenék újjá. A későbbiekben lehetséges, hogy más tömegközlekedési útvonalak is érintenék az egykori pályaudvart. Problémát jelent, hogy az állomás 4 km-re található a központtól, a környező terület pedig ritkán beépített, nincsenek nagy utasmennyiséget vonzó célpontok a közelben.

Buffalo Central a Google térképén

Vegyük figyelembe azonban azt a tényt is, hogy bár az amerikai vasutak napjainkban nem jeleskednek a személyszállításban, cserébe viszont a teherszállításban világelsők! Az amerikai tehervonatok rengeteg árut szállítanak szerte az országban, jól együttműködnek az autógyárakkal, a szénerőművekkel és a tengeri kikötőkkel. Az USA tehervonatai híresek hosszukról, tömegükről és sebességükről is.

Napjainkban Buffalo teherszállítását a CSX Transportation és a Norfolk Southern (NS), valamint a határon túlról a Canadian National (CN) és a Canadian Pacific (CP) vasúttársaságok szolgálják ki. A területnek négy nagy vasúti pályaudvara van: Frontier (CSX), Bison (NS), SK (NS / CP) és Buffalo Creek (NS / CSX). A Buffalo területén nagy mennyiségű veszélyes áru halad át, például folyékony propán és vízmentes ammónia.

Mindez annak is köszönhető, hogy nappal nem akadályozza a tehervonatok mozgását a rengeteg személyszállító vonat... Valamit valamiért!

Hasonló épületek

A Buffalo Central Terminalhoz hasonlítható Budapest egykor jobb napokat is megélt állomása, Kelenföld.

Teljesen elhagyatott, egykor szebb időket megélt állomás még Münchenben az Olimpiastation és az egykori teherpályaudvar.

Forrás

* Az angol Wikipédia Buffalo Central Terminal című cikke

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!