Németországban Bajorország tartományt az évek alatt nagyrészt bejártam, továbbá eljutottam Baden-Würtembergbe és még néhány más tartományon is átutaztam, a német főváros azonban kimaradt. A hamburgi nyaralásom végén, mikor elindultam Magyarország felé, az utam Berlinen át vezetett. Egy napra megszakítottam az utazást, hogy végre, ha csak egy kicsit is, de láthassam a fővárost, Berlint!
A Berlini főpályaudvar felső szintjén épp egy csatolt ICE2 motorvonat halad át
Egy napba kevés dolog fér bele, így csak a leg-legfontosabb, de már korábban sokszorosan a könyvekben látott látványosságot kerestem fel, többek között a Berlini főpályaudvart, az Alexanderplatzot, a Brandenburgi-kaput, a híres hírhedt Berlini fal megmaradt darabjait és a berlini közlekedési múzeumot.
Berlinbe délelőtt érkeztem Hamburgból a Berlini főpályaudvarra, majd onnan S-Bahnnal utaztam tovább a hotelembe. Miután lepakoltam a csomagjaimat, a nap hátralévő részében Berlint fedeztem fel. Csak este érkeztem vissza, majd egy alvás után reggel elindultam végre Magyarország felé a Hungária EuroCityvel. Szerencsére ebbe az egy napba is sikerült annyi mindent belezsúfolni, hogy több posztot is megtölthetek az élményeim elmesélésével.
Ezért most csak futólag írnék néhány sort azokról a berlini látványosságokról, melyek nagy hatást gyakoroltak rám és régi vágyaim teljesültek azáltal, hogy élőben is láthattam a történelem híres és hirhedt darabjait.
Berlin Hauptbahnhof
A berlini Hauptbahnhof, köznyelvi nevén a berlini központi pályaudvar Berlin legfontosabb személyszállító vasútállomása és Európa legnagyobb többszintes állomása. Napi mintegy 330 000 utasával és látogatójával a Deutsche Bahn által üzemeltetett negyedik legforgalmasabb távolsági vasútállomás Hamburg, Frankfurt (Main) és München után, és egyike a DB InfraGO AG legmagasabb, 1. díjosztályba tartozó 21 állomásnak.
Pláza vagy állomás?
Az összesen 18 vágánnyal rendelkező csomóponti állomás a távolsági személyszállítás (Intercity-Express, Intercity/EuroCity, ÖBB Nightjet, Flixtrain) és a helyi közlekedés (S-Bahn, Regionalbahn, Regional-Express) közötti átszállási pont. Naponta mintegy 1300 távolsági és helyi vonat áll meg az állomáson.
A feltűnő épületet Meinhard von Gerkan építész tervezte. Az állomással együtt 2006. május 28-án egy új észak-déli vasútvonalat is üzembe helyeztek a Nord-Süd-Fernbahn alagúton keresztül, amely az úgynevezett "gombakoncepció" révén a berlini vasúti személyszállítás teljes átalakítását és átszervezését valósította meg.
Részlet a berlini állomás csarnokából (kép forrása: DB.de)
A vonatok számára három szintes, az emberek számára pedig még további szintekkel tagolt hatalmas épület csupa beton, acél és üveg, egy hatalmas nyüsgő pláza mozgólépcsőkkel, üzletekkel, boltokkal és éttermekkel, ahol, mintegy mellesleg napi kb. 1400 vonat is áthalad! Az állomás összefogja Berlin távolsági vasúti járatait, ezzel Németország, sőt Európa kapuja is egyben. Az épületről én csak túlzóan tudok beszélni, az eddigi legmodernebb, legfunkcionálisabb és legforgalmasabb vasútállomás, ahol eddig életemben megfordultam. Történetéről és műszaki jelentőségéről egy későbbi posztban fogok részletesebben írni.
Az Alexanderplatz
A berlini Alexanderplatzot a híres TV-toronnyal és az ott található vasútállomással már szintén régóta ismerem, de csak könyvekből és a JBSS Bahn számítógépes játékból. A TV-torony Berlin egyik ikonikus jelképe, olyasmi, mint a Szabadság-szobor New York számára. Leszállva a vonatról, kilépve a térre, belecsöppenve a berlini életbe, és a mindenféle szuveníráruson átverekedve, majd meglátva a háttérben a tornyot... mindez együtt hihetetlen érzés volt!
Berlinben az is szokatlan volt számomra (persze csak Magyarországhoz hasonlítva, más német és osztrák városok szintén hasonlóak ebben), hogy a vasút ennyire része a városnak. Nem csak az elhagyatott rozsdaövezet szomszédja, hanem a város szerves része, összeforrva vele. Az Alexanderplatzon halad keresztül a berlini Stadtbahn is, téglaboltívekkel a magasba emelve, minden fontosabb téren S-Bahn megállóval. Mint ha a Hősök terén felszállhatnánk egy vonatra, mely a Margit-szigetre visz minket. Talán találóbb lenne az a hasonlat, hogy a vasút olyan Berlinnek, mint a metró Budapestnek, csak nem eldugva a föld alá, hanem a magasba emelve.
Az Alexanderplatz az azonos nevű S-Bahn és regionális vonat állomással
Checkpoint Charlie
A Berlini falról már én is sokat hallottam, a fal lebontása, a Szovjetunió felbomlása, a hidegháború vége és a rendszerváltás már az én életemnek is a része volt, de csak mint halvány gyermekkori emlék. Jobban az eseményeket már az iskolában a tankönyvekből ismertem meg.
A Checkpoint Charlie
A berlini programom az volt, hogy az Alexanderplatzról a közlekedési múzeumba gyalogosan jutok el, így megismerve kicsit Berlint is és keresztezve az egykori Berlini fal nyomvonalát. Így jutottam el a Checkpoint Charlie helyhez, mintegy véletlenül. Itt áll egy őrtorony és homokzsákokból épített géppuska-fészek, ahol boldog-boldogtalan fotókat készített, talán bele sem gondolva, hogy ez a pont egykoron mennyi fájdalmat és szenvedést jelentett az embereknek. Szomszédjában egy kisebb fal múzeum, egy darabka vasbeton-elem az eredeti falból, na és az elmaradhatlan? ajándékboltok, ahol egy darabka történelmet is vásárolhatunk néhány betonszilánk formájában.
A Deutsches Technikmuseum Berlin
A fő cél természetesen itt is a technikai múzeum volt, melynek jelentős része közlekedéstörténeti gyűjtemény. A múzeum egy egykori pályaudvar és annak körfűtőházai helyén épült fel. Az épületben számos igazi nagyvasúti vontatójármű rejtőzik, de láthatunk itt hatalmas terepasztalt, rengeteg 1:10 méretarányú vasútmodellt, egy jelentős repüléstörténeti részt rengeteg repülőgéppel, a hajózást bemutató tárlatot és Berlin részletének makettjét.
A Deutsches Technikmuseum Berlin
A múzeumot a későbbiekben szintén egy önálló posztban szeretném bemutatni.
A Berlini fal
A múzeumlátogatás után felkerestem a tényleges Berlini falat, illetve annak utolsó egybefüggő darabját a Spree partján. A hely igazán kontrasztos volt, hiszen a fal még fizikailag állt, ám a folyó partján a fűben fiatalok pihentek, zenét hallgattak, piknikeztek... Többségük még meg sem született, mikor a kettéosztott város újra egyesült. Olyan békesség honolt, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy itt 30 évvel korábban kérdés nélkül mindenkire lőttek, aki közeledni merészelt.
Az eredeti Berlini fal
A Berlini falat és hatását a városra a hamburgi Miniland dioráma-sorozata is látványosan bemutatja.
A Brandenburgi kapu
Ezután következett az Ostbahnhof, ahonnan S-Bahnnal, majd metróval a Brandenburgi kapu felkeresése következett.
A Brandenburgi kapu a lemenő nap utolsó sugaraiban
A hazaút
Másnap reggel megcéloztam ismét a főpályaudvart, hogy onnan négy fővárost érintve, több mint 1000 km-es utazással több hónapnyi távollét után végre hazaérkezhessek!
Megérkezés a Budapest-Nyugati pályaudvarra a 11 órás vonatút után. A peron túloldalán már látható a Kecskeméten át Szegedre tartó Napfény IC, mely aznap mozdonyhiány miatt 6 perccel később indult
Elindulva Berlinből az út egy kisebb időutazással is felért. Mert míg egy nappal korábban még 230 km/h sebességgel távolodtam Hamburgtól, Drezda felé már "csak" 200 km/h volt a legnagyobb sebesség. Az Elba völgyéig 160, a völgyben 120 km/h volt a legnagyobb sebesség. Prágán túl 120 és 160 között ingadozott a sebességmérő mutatója, Szlovákiába átérve pedig már a 120 km/h volt a plafon, megszaggatva 60-80 km/h-s lassújelekkel. Pozsonyon túl már nem ment a mutató 120 km/h fölé, Budapesthez közeledve pedig tovább csökkent a sebesség...
Budapestre pár perc késéssel érkeztünk, ahol már csak át kellett szállnom a Napfény Intercityre, mely az elmúlt 5 hónapom "legretróbb" szerelvénye volt.
A teljes kör, mely december 15-én kezdődött és április 20-án fejeződött be
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek