Néhány évtizede még a maglev technológia volt a vasúti közlekedés jövője, sokan ábrándoztak arról, hogy egyszer majd nagysebességű mágnesvonatok száguldoznak a nagyvárosok között, 400-500 vagy még több kilométert megtéve óránként.
Ám a jövő másként alakult, a drága technológia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így inkább lassú hanyatlásról és az érdeklődés lanyhulásáról beszélhetünk.
Suhan a szerelvény a magasba emelt pályán (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Ám azért temetni sem kell a maglevet, a Japán tervekről korábban már volt szó itt a blogon is, és Kína sem mondott még le teljesen a technológiáról.
A kínai Csangsa, az elővárosokkal együtt közel 7 és fél milliós metropolisz úgy döntött, hogy saját maglev vasutat épít a város hagyományos nagysebességű vasútállomása és a 18,55 km-re található nemzetközi repülőtér közé.
Története
A maglev fejlesztésében a németek jártak az élen, a Siemens, a Henschel, a ThyssenKrupp és a Deutsche Bundesbahn közösen dolgozott egy kereskedelmi forgalomban is bevezethető új vasúti közlekedési eszközön. 1979-ben készült el az első, már utasok szállítására is alkalmas tesztjármű. Emslandban felépült egy 27 km-es tesztpálya is.
Miután úgy tűnt, a technológia kiforrta magát, megpróbáltak vevőket is keresni a maglevnek. Felmerült, hogy a Müncheni repülőteret a főpályaudvarral egy maglev vonal kötné össze. Ám ezt a magas költségek miatt elvetették. A következő ötletet az Európai Unió keleti bővítése adta: a hagyományos vasútvonalak felújítása helyett egy nagysebességű maglev pálya köthetné össze Berlint Kelet-Európával. A tervek egy Berlin-Budapest vonalról szóltak, ám a magas költségek és a finanszírozás kérdése ezt a tervet is meghiúsította.
Végül 1999-ben sikerült megtalálni az első vevőt: Sanghaj szerette volna a belvárost összekötni az új Sanghaj-Putongi nemzetközi repülőtérrel. A 30 km-es vonal építkezése 37 hónapig tartott, végül 2004. január elsején nyílt meg az utazóközönség előtt.
Ezzel látszólag megtört a jég és semmi sem állhatott a maglevek világhódító útjába. A következő lépés a vonal meghosszabbítása lett volna Hangcsou felé 190 km hosszan, majd a Peking-Sanghaj maglev vonal, ami 1280 km hosszú lett volna.
Végül a kormány a magas költségek, a meglévő vasúthálózattal való inkompatibilitás és a környezetvédelem miatt mégis inkább a hagyományos nagysebességű vasútvonalak építése mellett döntött.
2006. szeptember 22-én az emslandi tesztpályán egy látogatókat szállító maglev utolért egy karbantartó járművet majd összeütközött vele. A balesetben 23-an meghaltak. Ezzel a szerencsétlenséggel véget is ért a maglev németországi karriere, a tesztpályát is bontásra ítélték.
Ezek után meglepő, hogy mégis lett olyan város, mely újabb esélyt adott a maglevnek.
A Csangsa maglev
Csangsa Hunan tartomány fővárosa, jelenleg fontos kikötőváros, kereskedelmi- és ipari központ. Nemzetközi repülőtere 2016-ban már 21 millió utast szolgált ki, így fontossá vált, hogy a látogatók minél könnyebben elérhessék a repülőtértől a belvárost.
A repülőtéri állomás (Kép forrása: Wikipedia)
A 18 km-es vonal Kína második maglev-vonala és az első, mely külföldi segítség nélkül, kizárólag kínai technológia felhasználásával épült meg. A járművek és a pálya tervezési sebessége jóval alacsonyabb, mint a sanghaji társáé, csak maximum 120 km/h, a közforgalomban közlekedő járatok pedig még ennél is lassabban, 100 km/h-val közlekednek.
Az építkezés 2014 májusában kezdődött, a tesztfutások 2015. december 26-án kezdődtek, a hivatalos indulás 2016. május 6-án volt. Az építkezés teljes költsége 4,6 milliárd renminbibe (749 millió amerikai dollárba) került, ami legalább tízszerese egy hagyományos vasútvonal megépítésének.
A szerelvény belseje (Kép forrása: Wikipedia)
A pálya kétvágányú, többnyire magas betonoszlopokon halad, szintbeli vasúti átjáró természetesen nincs rajta. A vonalon jelenleg három állomás található, melyek mellé még további kettő megépítését tervezik. A vonatok átlagsebessége 57 km/h, a menetidő 15,3 perc, a teljes fordulóideje a szerelvényeknek 19,5 perc.
Csangsa Déli pályaudvar, a maglev vonal végállomása (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Csangsa Déli pályaudvart 2009-ben nyitották meg, ahol jelenleg a Vuhan-Kanton és a Sanghaj-Kunming nagysebességű vasútvonal keresztezi egymást. Innen továbbutazhatunk nagysebességű vonatokkal Sanghaj, Kanton, Vuhan, sőt Peking felé is.
Itt még épül a pálya (Kép forrása: Wikipedia)
A maglev vonal megnyitása előtt a repülőtérről a városba csak busszal vagy taxival lehetett bejutni, míg ma már gyorsan és kényelmesen, a vágányok felett lebegve lehet utazni. Tervben van a város két vonalból álló metróhálózatának bővítése is, a tervek szerint a hatos metróvonal a városból egészen a repülőtérig vezet majd.
Youtube videó egy maglev utazásról
Szavazás
Források
* az angol Wikipédia Changsha Maglev szócikke
Utolsó kommentek