És igen! Eljött ez a nap is! Végre eljutottam a Wallberg csúcsára is! Már legalább egy éve terveztem ezt az utat, de vagy a rossz idő, vagy a lustaság vagy valami ígéretesebb program mindig megakadályozott ebben. A nyáron már egész közel jártam hozzá, de akkor sikerült rossz vonatra szállnom, így a program a Wallberg helyett a Wendelstein lett! De nem volt az se rossz csere, így egy hónappal később még egyszer elmentem oda, de már a szüleimmel.
Megérkezés Tegernseehez a BOB-bal
Amit a legjobban sajnálok, hogy ismét egyedül kellett mennem, sajnos se a kollégáim, se az itteni ismerőseim közül nem fogékony senki a szép tájakra és az egy napos kirándulásokra. Helyette inkább alszanak meg a Facebookon lógnak naphosszat...
De lássuk inkább, azt, hogy mit is láthatunk, ha Wallbergbe utazunk!
A vasútállomás egyben a buszállomás is, jó átszállási kapcsolatokkal a környék falvaihoz
Münchenből a Bayerishe Oberlandbahn motorvonataival utazhatunk Tegernsee állomásig. Felszállásnál ügyeljünk arra, hogy a 3-4 összecsatolt motorvonatból a jóba szálljunk, különben ugrik Wallberg, helyette Wendelstein vagy Lenggries lesz a program, vagy egy visszautazás!
A Tegernsee
A Tegernsee nevű alpesi tó partján az azonos nevű Tegernsee település található. Innen hajójáratok is indulnak, de megnézhetjük a várost és nevezetességeit is.
Sétahajó a Tegernsee-n
A Tegernsee, háttérben pedig a célom, a Wallberg csúcsa
Már a tó partjáról is látható, ahogy az 1722 méter magas Wallberg minden közeli hegy felé tornyosul, a csúcsán helyenként hóval. Az állomástól én gyalog mentem tovább, a 6,3 km hosszú séta alatt én fotóztam, megebédeltem, bevásároltam és elnézelődtem. De buszjáratok is indulnak a hegy lábához és a Wallbergbahn nevű kötélvasút alsó állomásához.
Ne feledjük, ha BayernTickettel utazunk, a müncheni tömegközlekedés, a vonatozás és a buszozás együtt mindössze 22 euró! További résztvevők csatlakozhatnak hozzánk egészen egy 5 fős csoportig, fejenként további 4 euróért (Kár, hogy egy ismerősömnek se volt erre a napra fölös 4 eurója...).
Csinos bajor vendégházak az úton...
...melyek a tópartra néznek
A Wallbergbahn pénztára az alsó állomáson
A Wallbergbahn más rendszerű kötélvasút, mint a korábban bemutatott Wendelsteinbahn. Ott csak két kabin ingázott a két végállomás között, itt viszont több tucat négyfős kabin várja az utasokat, így várni sem kell, azonnal indulhatunk. A folyamatosan haladó kötélről egy lassabb sínre kerülnek a kabinok, így a beszállás kényelmes és biztonságos. Majd miután megkerülte a kabin az állomás beszállóterét, ismét visszakerül a drótkötélre, és már tovább is száguld a hegyre fel!
A jegypénztár ablakai felett egy hatalmas kijelző mutatja, hogy milyen időjárás vár majd minket fent a csúcson. Hasznos információ, rossz időben teljesen felesleges elindulni!
Egy odaút 10 euró, az oda-vissza út pedig 18 euró. De lehet venni bérletet is, ami különösen a síelőknek éri meg.
Érkezik a kabinom, oldalt a pillanatnyilag nem használt tartalék kabinok vannak
A Wallbergbahn pályája 2,14 km-en 825 métert emelkednek, a lejtés maximum 75%-os. Összesen 50 kabin van, maximális sebességük 3,5 m/s. Egy út 10 percig tart. Kapacitása óránként maximum 550 fő.
Emelkedünk
A kötélvasút ötlete már az 1920-as években felmerült, de a megvalósítására még évtizedeket kellett várni. Végül, mindössze 9 hónapnyi építkezés után 1951 április 20-án nyílt meg, akkor még csak 42 kabinnal.
A kötélpálya a völgy felé
Kilátás a kabinból
Szerencsére a kicsi kabinok ablakai az egyik oldalon nyithatóak, igaz csak nagyon kicsit, de épp annyira, hogy egy kéz és egy fényképezőgép kiférjen. Így sikerült viszonylag jó képeket is készíteni. A karcos, koszos üvegen át ez esélytelen lett volna. Hamarosan megjelentek az első hókupacok is az erdőben, majd mire felértem, már több helyen is összefüggően állt. Pedig még csak október közepe volt!
Végállomás: Wallberg
A kötélvasút végállomása 1623 méter magasan van, ahová tíz perc alatt értem fel. Az állomás egybe van építve a Panoramarestaurant Wallberg étteremmel is, melynek hatalmas ablakain át étkezés közben is csodálhatjuk a tájat.
A kötélvasút végállomása és a panoráma étterem
Az elmaradhatatlan kis kápolna
Az étteremtől nem messze egy kis kápolna is várja a turistákat, ahol még misét is tartanak rendszeresen. Körülötte padokon lehet megpihenni.
A kis templom közelebbről
Kilátás az Alpok többi csúcsára
A völgy felé
Hát nem romantikus? :)
A Tegernsee
Havas hegycsúcsok
A kötélvasút végállomása, háttérben a másik kilátóval, a Wallberg csúcsával
Innen már csak egy dolog maradt hátra, megmászni az igazi Wallberget, az 1722 méter magas csúcsot. Ez még további kétszer fél órás program volt, meglehetősen meredek és keskeny utakon keresztül.
Felfelé a kilátóra
Visszatekintés
Néha egészen meredek és veszélyes utakon lehetett továbbjutni
A völgy az 1722 méteres csúcsról letekintve
Sötét felhők gyülekeznek...
Sokat nem töltöttem itt, mert komor felhők gyülekeztek és nem szerettem volna esőben vagy ami még rosszabb, hóban négykézláb visszamászni az állomásig, így inkább visszafordultam.
Visszafelé
Fenyőerdők vég nélkül
Én csak felfelé vettem jegyet, úgy gondoltam a visszautat gyalog teszem meg. Az egyik kollégámmal már régi vita közöttünk, hogy a túraútvonalakhoz kiírt időadatok mennyire valósak, vajon elég-e az idő a teljesítésére, vagy nagyon szűken és optimistán számolták ki? Most ennek is utána tudtam járni.
A völgybe visszavezető túraútvonalra 2 óra 15 percet írtak az információs táblák (A felfelé vezető útra lent a völgyben pedig 3 óra 15 percet). Vajon nekem is elég lesz ennyi idő a lejutáshoz?
A lefelé vezető gyalogút
A lefelé vezető úton néha kicsit megpihentem, fotóztam, sietni nem siettem. Végül egy óra 30 perc alatt vissza is találtam a lenti állomásra, így a vita lezárva: A feltüntetett idők bőven elegendőek egy közepes kondíciójú, kevésbé gyakorlott túrázónak! Még azt sem vághatja senki a fejemhez, hogy csaltam, mert a felfelé vezető út idejét számoltam a lefelé vezetőhöz. Bár kétségtelen, felfelé sokkal-sokkal nehezebb lett volna az út!
Itt még egészen barátságos viszonyok vártak a túrázóra
A kötélvasút alsó állomásától vissza Tegernseeig viszont már csak félútig gyalogoltam, majd egy épp arra járó buszt elcsípve visszabuszoztam az állomásra.
Vissza München felé a délutáni órákban
Majd még egy óra vonatozás a BOB-bal, még egy S-Bahn és már haza is értem. Szép, de fárasztó nap volt!
Wandern und Klettern am Wallberg nagyobb térképen való megjelenítése
A Wallberg csúcsa, narancssárgával a Wallbergbahn pályája és kékkel a gyalogút lefelé (ami némileg csalóka, a valós út sokkal-sokkal kacskaringósabb ettől)
Utolsó kommentek