Az előző cikkemet a Nápolyi Vasúti Múzeum bejáratánál hagytam abba. Most pedig lépjük át a kaput és nézzük meg Olaszország legnagyobb vasútijármű gyűjteményét a Pietrarsa vasúttörténeti múzeumban (Museo nazionale ferroviario di Pietrarsa).
A képek nagyobb felbontású változatait vagy még további képeket a Wikimedia Commons weboldalon találhattok.
Mivel rengeteg képről van szó, ezért ebben a részben csak a villamosmozdonyokat, dízelmotorvonatokat és az egyéb kiállított tárgyakat mutatom be, a gőzmozdonyokról egy teljesen önálló cikk fog szólni.
Az egykori nápolyi acélművekben a 19. század elején a gőzmozdonyok és gőzhajók kazánjait öntötték. A múzeumban nemcsak maketteket, de eredeti lokomotívokat is láthatunk. A kiállított tárgyak között ott van az első olasz mozdony, a Bayard, amelynek első útja 1838. október 3-án volt Nápoly és Portici között. Olaszország egyesítése után a kazángyárat az észak-olaszországi acélművekbe helyezték át, és Pietrarsát javító üzemmé fokozták le. Az 1970-es években, a dízel- és villanymeghajtású mozdonyok megjelenésével egyidőben zárta be kapuit. A múzeumot 1989-ben nyitották meg és 2006-ban újították fel. (forrás: magyar Wikipédia)
Szemben a gőzmozdonyok csarnoka, ahová egy későbbi cikkben lépünk csak be.
Először is azzal kezdeném, hogy szörnyen csalódott voltam, mert a múzeum a világ végén volt, se metró, se villamos nem közlekedett addig. Így kénytelen voltam az út egy részét villamossal megtenni, a folytatást pedig busszal és gyalog. Ezzel rengeteg időm elment (szervezés hiánya ugye...) és csak délre értem oda. És ismét a tőlem teljesen idegen olasz mentalitás fogadott: bankkártyával nem lehetett fizetni, az 50 euróst meg nem fogadták el.
A múzeum környékén csak lakóházak voltak, így további km-eket kellett visszagyalogolnom egy zöldségeshez, aki végre fel tudta váltani a pénzem. Mire visszaértem, addigra meg lassan kezdődött az olasz délutáni szieszta. Beengedni még beengedtek, de sok időt nem hagytak nekem a nézelődésre és a fotózásra, így kénytelen voltam végigrohanni az egész kiállítást...
De lássuk a kiállítást, melyek közt megtaláljuk Olaszország több ikonikus, ma már nem közlekedő gépcsodáját.
Megjegyzés: bár kevesen tudják, de az olasz vasút több dologban is úttörő volt Európában. A Veltlinbahn 1901-ben történt villamosításánál a magyar Kandó Kálmán is közreműködött. A Ganz gyár számos típust gyártott az országnak. De itt indult meg Európa első nagysebességű vasúti közlekedése is Nápoly és Bologna között 1934-ben! Az ETR 200 motorvonat a tesztek során 200 km/h sebességet ért el, de a menetrendi sebessége csupán 160 km/h lett. Mindezt 80 évvel korábban!
Az FS E444 sorozat az Olasz Vasutak egyik Bo'Bo' tengelyelrendezésű, 3 KV egyenáramú villamosmozdony sorozata. 117 db-ot gyártott belőle 1965 és 1975 között 12 különböző olasz gyártó. Ebből 4 volt prototípus, 110 széria és 3 kísérleti jármű. A mozdony beceneve olaszul: Tartaruga (teknős). Ez a típus volt Olaszország első 200 km/h sebességre alkalmas villamosmozdony-sorozata, így az olaszok megelőzték a francia TGV-t is. Róma és Milánó között közlekedtek először.
1989-től a sorozaton több módosítást végeztek, ezekkel felkészítették a nagysebességű közlekedésre. 97 db került átalakításra. Ezek az FS E444R sorozat nevet kapták. Napjainkban továbbra is InterCity- és Expressz vonatokat továbbítanak.
Az FS E428 sorozat az Olasz Vasutak egyik 2-Bo-Bo-2 tengelyelrendezésű villamosmozdony sorozata volt. 1934 és 1943 között gyártotta a Breda, az Ansaldo, az Officine Reggiane és a Fiat-Marelli. Maximális sebessége 150 km/h volt, de ezt később 130 km/h sebességre korlátozták. Firenze és Róma között közlekedtek először.
Az első sorozatba 97, a másodikba 81, a harmadikba 80 db tartozott. Így összesen a 9 év alatt a három különböző sorozatból 242 db mozdony készült el.
1988-ban vonták ki a forgalomból a sorozatot. A múzeumban a sorozat 1. és 2. generációjának egy-egy példánya látható, a szögletes FS E.428.004 pályaszámú mozdony és a már áramvonalas karosszériával készült FS E.428.209 pályaszámú mozdony.
A múzeum 1:10 méretarányú vasútijármű gyűjteménye is figyelemre méltó
Az egyik csarnokban egy H0-s méretarányú terepasztal is ki volt állítva, amely sajnos meglehetősen rossz állapotban volt. Vastagon állt rajta a por, a sínek pedig szinte szőrösek voltak a sok rozsdától. Az asztal is el volt vetemedve. Pedig érdekes lett volna egy olasz témájú terepasztal a sok-sok német, svájci és osztrák téma után.
A témaválasztása is érdekes volt, hiszen egy fejpályaudvart és egy nagy rendezőpályaudvart modellezett, hatalmas gurítódombbal.
Sajnos őt nem sikerült beazonosítanom
Az FS ALn 556 dízelmotorkocsiból az FS 1937 és 1939 között 192 db-ot szerzett be az olasz FIAT-tól. A (1A)(A1) tengelyelrendezésű motorkocsiban két 85 kW-os dízelmotor működött, melyek segítségével a jármű 110 km/h sebességre tudott felgyorsulni.
FS Aln 556 sorozat, némileg modernebb karosszériával
Az FS E400 sorozat 1929-ben született meg. A 3 KV áramrendszerű Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamos mozdonyokat az Società Nazionale Officine di Savigliano (SNOS) gyártotta egy bányavállalat részére. Az apró mozdonyok teljesítménye 560 kW volt és 50 km/h sebességre voltak képesek. Később az FS-hez kerültek.
Egy ismeretlen típusú személykocsi
FS ALn 880 2018 pályaszámú motorkocsi
Az FS ALn 880 sorozatot az olasz Breda gyártotta az FS részére. Összesen 40 db motorkocsi készült el 1947 körül. A 2 B' tengelyelrendezésű jármű teljesítménye 315 kW, maximális sebessége 130 km/h. A múzeumban a 2018-as pályaszámú motorkocsi került bemutatásra.
Talán egy újabb FS E428, de lehet hogy egy FS E326...
Az FS ALe 792 sorozatból összesen 12 db-ot épített a Breda 1936 és 1937 között. A 3 kV egyenáramú, Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamos motorkocsik teljesítménye 296 kW, maximális sebessége 115 km/h volt.
Az FS D 342 sorozatot 1957 és 1959 között gyártotta az olasz Ansaldo. Ebből a B'B' tengelyelrendezésű, hidraulikus erőátvitelű dízelmozdony sorozatból mindössze csak 17 db készült el. A mozdonyok eredeti teljesítménye 590 kW volt, ami 110 km/h sebességre volt elegendő.
Az FS D.341 sorozat egy olasz Bo'Bo' tengelyelrendezésű dízelmozdony sorozat. Az FS üzemelteti. Összesen 105 db készült belőle 1957 és 1963 között a FIAT Grandi Motori és az Ernesto Breda gyáraiban. A mozdony szintén 110 km/h sebességgel képes haladni, de ez a sorozat már nem hidraulikus, hanem villamos erőátvitelű.
Az FS 216 sorozat egy kis kéttengelyes dízelmozdony sorozat. Még napjainkban is üzemelteti a sorozatot az FS.
És még egy ismeretlen, háromtengelyes dízel tolatómozdony...
A vicces kinézetű FS 207 sorozatot 1931 és 1935 között gyártották. A B tengelyelrendezésű dízelmozdony csupán 59 KW teljesítményű, maximális sebessége 30 km/h. Összesen 71 db-ot gyártott a Antonio Badoni Lecco belőle. Hasonló kinézetű mozdony az osztrák-magyar GYSEV-nél is üzemel.
Érdekes megoldás a vonóerő növelésére: a vezetőállás nélküli rész szintén részt vesz a vontatásban, de ha nincs rá szükség, akár le is kapcsolható. A vitrinben talán egy FS E321 sorozat látható...
FS ETR 300 sorozatú villamos motorvonat
Az ETR 300 sorozat egy olasz 3000 V egyenáramú, Bo'2'Bo'+Bo'2'2'Bo'+Bo'2'Bo' tengelyelrendezésű nagysebességű villamos motorvonat sorozat volt. Az FS üzemeltette 1952 és 1992 között. Összesen három szerelvény készült belőle 1952 és 1959 között a Breda Costruzioni Stations-nál. A háromrészes motorvonatok maximális sebessége 180 km/h volt. A sorozatot 1992-ben selejtezték.
Trans Europ Express étkezőkocsi 1:10-es modellje
A folytatásban pedig szétnézünk a gőzösök között is a gőzmozdonyok csarnokában!
Utolsó kommentek