Vonattal? Természetesen!

Úgy tűnik nem múlik el év Innsbruck nélkül! Tibor barátom már négy éve szeretne Münchenből átvonatozni Innsbruckba a Mittenwaldbahn nevű vonalon, eddig azonban minden évben pont az itt tartózkodása alatt volt vágányzár, így mindig csak halasztódott a nagy utazás.

Sétálóutca Innsbruckban

2014 azonban végre az ő éve lett, augusztusban egy vágányzármentes hétköznapon ellátogattunk a szomszédba. Legutóbbi utazásom óta a vonalon közlekedő járművek is lecserélődtek, így némi újdonság engem is ért az utazás folyamán.

Berchtesgaden város a német és az osztrák határ találkozásánál fekszik, magas hegyekkel körbevéve. Különleges fekvésének köszönhetően a város szinte minden pontjáról szép kilátás nyílik a környező hegyekre. De nem csak a panoráma miatt érdemes felkeresni, hiszen a közelben több érdekes látványosság is található. A vasútállomás előtti autóbusz-állomásról könnyedén megközelíthető a Königssee, a Sasfészek vagy a számtalan kötélvasút egyike.

A látogatóközpont a Berchtesgadener Ache hídjáról fotózva

De rossz idő esetén se kell kétségbe esni, ugyanis a városközponttól két km-re található Salzbergwerk, a még ma is üzemelő sóbánya!

A München-Salzburg közötti vasútvonalon található Prim am Chiemsee-ről korábban már írtam egy hosszabb bejegyzést itt a blogon. Akkor hétköznap látogattam el a Chimsee tó partján fekvő kisvárosba, melynek a vasútállomását a kikötővel egy keskeny nyomtávolságú kisvasút köti össze.

A Chiemseebahn gőzmozdonya

Barátnőm látogatása miatt egy hétvégi napon, ismét útra keltem, de már nem egyedül, egy újabb kisvonatozáshoz és hajókiránduláshoz. Mivel a második idelátogatásom hétvégi napra esett, előbújt a kisvasút 117 éves gőzmozdonya is, hogy leváltsa dízel-társát a rövidke vonalon.

Hosszas huzavona után, 2013 végétől végre forgalomba álltak a Deutsche Bahn legújabb nagysebességű szerelvényei, a Siemens Velaro D-k. Az ICE járműcsalád legfiatalabb tagja a Deutsche Bahntól csupán a semmitmondó DB 407 sorozat nevet kapta.

A sorozat első néhány példánya 2013-től már utasokat is szállít, így sikerült nekem is összefutnom eggyel München főpályaudvarán augusztus kilencedikén délután.

A Siemens Velaro D teljes nagyságában

A motorvonat forgalomba állása nem ment egyik napról a másikra, hiszen a prototípust már 2010-ben, a berlini Innotranson is bemutatták, mégis több mint három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy forgalomba is állhasson!

A Siemens és a Thyssen Krupp az 1990-es évek végére kifejlesztette saját mágnesvasút rendszerét, a Transrapidot, mely már alkalmasnak bizonyult a kereskedelmi forgalomhoz is. A két nagyvállalat által alkotott konzorcium igyekeztek eladni a terméküket, a nagyratörő tervek között szerepelt egy Berlin-Hamburg, sőt egy Berlin-Budapest mágnesvasút vonal is, a kisebb projektek közül pedig a müncheni főpályaudvart a nemzetközi reptérrel összekötő 37,4 km-es vonal volt előrehaladott tervezési fázisban.

A Transrapid München szerelvénye a Müncheni Nemzetközi repülőtéren kiállítva (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Végül azonban Európában nem épült közforgalmú maglev vonal, sőt egy baleset a tesztpálya sorsát is megpecsételte. Az első reptéri maglev vonalra egészen 2004-ig kellett várni, ekkor indult meg ugyanis Sanghajban a forgalom a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér és a város között.

Európa így újabb terülten került technológiai- és versenyhátrányba Ázsiával szemben.