Vonattal? Természetesen!

A München-Salzburg közötti vasútvonalon található Prim am Chiemsee-ről korábban már írtam egy hosszabb bejegyzést itt a blogon. Akkor hétköznap látogattam el a Chimsee tó partján fekvő kisvárosba, melynek a vasútállomását a kikötővel egy keskeny nyomtávolságú kisvasút köti össze.

A Chiemseebahn gőzmozdonya

Barátnőm látogatása miatt egy hétvégi napon, ismét útra keltem, de már nem egyedül, egy újabb kisvonatozáshoz és hajókiránduláshoz. Mivel a második idelátogatásom hétvégi napra esett, előbújt a kisvasút 117 éves gőzmozdonya is, hogy leváltsa dízel-társát a rövidke vonalon.

Hosszas huzavona után, 2013 végétől végre forgalomba álltak a Deutsche Bahn legújabb nagysebességű szerelvényei, a Siemens Velaro D-k. Az ICE járműcsalád legfiatalabb tagja a Deutsche Bahntól csupán a semmitmondó DB 407 sorozat nevet kapta.

A sorozat első néhány példánya 2013-től már utasokat is szállít, így sikerült nekem is összefutnom eggyel München főpályaudvarán augusztus kilencedikén délután.

A Siemens Velaro D teljes nagyságában

A motorvonat forgalomba állása nem ment egyik napról a másikra, hiszen a prototípust már 2010-ben, a berlini Innotranson is bemutatták, mégis több mint három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy forgalomba is állhasson!

A Siemens és a Thyssen Krupp az 1990-es évek végére kifejlesztette saját mágnesvasút rendszerét, a Transrapidot, mely már alkalmasnak bizonyult a kereskedelmi forgalomhoz is. A két nagyvállalat által alkotott konzorcium igyekeztek eladni a terméküket, a nagyratörő tervek között szerepelt egy Berlin-Hamburg, sőt egy Berlin-Budapest mágnesvasút vonal is, a kisebb projektek közül pedig a müncheni főpályaudvart a nemzetközi reptérrel összekötő 37,4 km-es vonal volt előrehaladott tervezési fázisban.

A Transrapid München szerelvénye a Müncheni Nemzetközi repülőtéren kiállítva (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Végül azonban Európában nem épült közforgalmú maglev vonal, sőt egy baleset a tesztpálya sorsát is megpecsételte. Az első reptéri maglev vonalra egészen 2004-ig kellett várni, ekkor indult meg ugyanis Sanghajban a forgalom a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér és a város között.

Európa így újabb terülten került technológiai- és versenyhátrányba Ázsiával szemben.

Legelőször 2012 októberében, a müncheni Oktoberfest alatt jártam a Berchtesgaden Nemzeti Parkban, de mire odaértem, a régi kompakt fényképezőm akkumlátora teljesen lemerült, így sok képet nem sikerült akkor készítenem. Akkor megfogadtam, hogy ide még egyszer mindenképp visszatérek és megörökítem a hely összes szépségét. Erre majdnem két teljes évet kellett várnom, de megérte, mert időközben egy új fényképezőgépem is lett!

Sétahajó a Königsseen a St. Bartholomä kápolna előtt

Az akkori és a mai fényképek között a különbség ég és föld, így mindenképp megér egy további posztot ez a nemzeti park Ausztria és Németország határánál, az Alpokkal körbevéve.

Nürnberg Bajorország második legnagyobb városa a maga közel félmillió lakosával. Az 1050-ben történt alapítása óta eltelt közel 1000 év nem múlt el nyom nélkül. Egyaránt találhatunk itt középkorból származó építészeti emlékeket, vagy a nagy német nemzetszocializmus maradványait. A modern 20. századot a város vasútállomása, villamos és metróüzeme (mely ráadásul vezető nélküli is!) és a Deutsche Bahn vasúti múzeuma jelenti.

A Nürnbergi vár és erődrendszer egyik tornya a több, mint hetvenből!

Egy nap kevés minden látványosság bejárására, így érdemes itt több napot is eltölteni vagy többször is visszatérni. Legutóbbi utam során a Dürer sírját látogattuk meg, majd a Nürnbergi várat jártuk körbe barátnőmmel közösen.