A München-Salzburg közötti vasútvonalon található Prim am Chiemsee-ről korábban már írtam egy hosszabb bejegyzést itt a blogon. Akkor hétköznap látogattam el a Chimsee tó partján fekvő kisvárosba, melynek a vasútállomását a kikötővel egy keskeny nyomtávolságú kisvasút köti össze.
Barátnőm látogatása miatt egy hétvégi napon, ismét útra keltem, de már nem egyedül, egy újabb kisvonatozáshoz és hajókiránduláshoz. Mivel a második idelátogatásom hétvégi napra esett, előbújt a kisvasút 117 éves gőzmozdonya is, hogy leváltsa dízel-társát a rövidke vonalon.
A Chiemsee-Bahn számára 1887-ben a müncheni Lokomotivenfabrik Krauss gyártott két B n2t tengelyelrendezésű mozdonyt 1814 és 1818 pályaszámmal. Akkori áron egy ilyen apróság 12500 német aranymárkába került.
Az egyik kismozdony mind a mai napig Prienben dolgozik, és még manapság is rendszeresen, minden hétvégén közlekedik a vasútvonalon az idelátogató turisták legnagyobb örömére.
A mozdony egy ún. dampftramway (gőz-villamos, de itt a villamosra mint közlekedési eszközre kell gondolni), melyet elsősorban városi közlekedéshez terveztek, mikor még a villamosok nem jelentek meg. Ezeknél a mozdonyoknál a legfontosabb követelmények a csendes üzem, a minimális füst és az alacsony sebesség. Az alacsony sebességet én is tanúsíthatom, de a minimális füst számomra még mindig túl sok volt, bátran kijelenthetem, örüljünk, hogy ma már szerencsére nem kell ilyenekkel napi rendszerességgel közlekedni.
A müncheni Krauss álltal gyártott gőzgép 1937-ben kapott egy felújítást, majd 1957-58 telén egy új kazánt a Arnold Jung Lokomotivfabrik mozdonygyártól. Az új kazántól a korábbi 60 LE teljesítménye 100 LE-re nőtt. Maximális sebessége 15 km/h.
Évente 2200-szor teszi meg a város és a kikötő közötti utat, melynek során kb. 25 tonna szenet füstöl el.
Füstöt eregetve egy vasúti átjáróban
Megérkezés után a kis mozdony gyorsan körbe is járta a vonatát, hogy egy újabb kört tehessen meg az eredeti, de mégis kitűnő állapotban lévő kocsijaival. A kocsikról bővebben szintén a korábbi cikkemben lehet olvasni.
De nem csak a síneken jelent meg ismét a gőzerő, a Chiemsee Schifffahrt hajótársaság tizennégy hajója közül az MS Ludwig Fessler egy igazi különlegesség, ugyanis lapátkerekes gőzhajó!
Lapátkerekes gőzhajó a Chimseen, az MS Ludwig Fessler
A 130 személyes, 53 méter hosszú, 11,6 méter széles gőzös 1926-ban épült, azóta járja rendületlenül útját a tavon széltében és hosszában. 1995-ben kapott teljes felújítást és némiképp modernizálták is. Eredeti formáját és stílusát sikerült megőrizni, így a vele való utazással megtapasztalhatjuk egy picit a korabeli utazási élményt. Napjainkban Bajorország legszebb tavi gőzhajójának tartják, azt hiszem, nem véletlenül!
Méltóságteljesen tovább is úszik az öreg szerkezet
A szigetet másodjára bejárva egy újabb vasúti érdekességre botlottam: a kastély építéséhez ugyanis először kiépítettek a szigeten egy keskeny nyomtávolságú vasúthálózatot, hogy annak segítségével hordják az alapanyagot a kikötőből és a kőbányából az építkezés helyszínére. Az építkezés befejezése után a kisvasutat felszámolták, ma már csak egy pár méteres síndarab és kettő vasúti tengely kerekekkel emlékeztet rá: régen itt bizony vonat járt...
A sziget kisvasútjának utolsó darabkája
A 600 mm-es nyomtávolsággal kiépült kisvasút 1875 és 1886 között üzemelt. Mindössze egy gőzmozdony közlekedett itt, húzva az apró kéttengelyes teherkocsikat. A kastély építéséhez a sok-sok egyéb anyagon kívül körülbelül 11 millió téglát is felhasználtak, így a kis vasúthálózatnak volt munkája bőven.
Az elkészült mű: A Herrenchiemsee!
A megmaradt vasútvonal-darabka mellett egy információs tábla mutatja be a korábbi nyomvonalat és a fontosabb kapcsolódó épületeket (építők szállása, mozdonyszín, ívóvíz-vezeték...). A "hálózat" több rövidke vonalból állt, a legfontosabb ezek közül a szigeten található kőbányába vezető és természetesen az, mely a kikötőt kapcsolta össze a kastéllyal. Az egymozdonyos üzem miatt biztosítóberendezésekre vagy bonyolult vágánykapcsolatokra sem volt szükség.
Chiemsee sziget a kastéllyal a Google weboldalán
A kastély befejezése után 1886-ban a teljes hálózatot felszámolták. Napjainkban a lustább turistákat lovaskocsik fuvarozzák a szigeten, a sziget állandó lakossága és a felügyelő személyzet pedig autókkal jár. A sziget motoros járműveit a két kezemen össze tudnám számolni, így a közlekedés nehezebb része a lovakra hárul.
Utolsó kommentek