Hosszas huzavona után, 2013 végétől végre forgalomba álltak a Deutsche Bahn legújabb nagysebességű szerelvényei, a Siemens Velaro D-k. Az ICE járműcsalád legfiatalabb tagja a Deutsche Bahntól csupán a semmitmondó DB 407 sorozat nevet kapta.
A sorozat első néhány példánya 2013-től már utasokat is szállít, így sikerült nekem is összefutnom eggyel München főpályaudvarán augusztus kilencedikén délután.
A Siemens Velaro D teljes nagyságában
A motorvonat forgalomba állása nem ment egyik napról a másikra, hiszen a prototípust már 2010-ben, a berlini Innotranson is bemutatták, mégis több mint három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy forgalomba is állhasson!
A Deutsche Bahn 2007 nyarán írt ki tendert új nagysebességű motorvonatok gyártására, hogy a terjeszkedő európai nagysebességű hálózaton tovább bővítse a kínálatát. Ugyanebben az évben nyílt meg Franciaország keleti irányú nagysebességű vasútvonala is Párizs és Metz között, ezzel az utazási idő jelentősen lerövidült a francia főváros és a németországi nagyvárosok között.
Mivel a München-Párizs közötti új viszonylat további járműveket igényelt, szükségessé vált az ICE flotta bővítése is. A 2007-ben kiírt tendert a Siemens nyerte meg a Siemens Velaro továbbfejlesztett változatával. A tervezés és a gyártás rövidesen meg is kezdődött, ám az új típus engedélyeztetése minduntalanul megakadt a bürokrácia útvesztőjében. Hiába mutatták be már az első elkészült motorvonatot 2010-ben Berlinben, a szükséges engedélyek megszerzése további három évet vett igénybe!
A DB-nek nagyratörő tervei voltak, többek között vonatokat akart indítani Londonba is a nyári olimpiára a Csalgúton át, de a tervek között szerepelt egy Németország nagyvárosai és Marseille közötti járat is. Ám az engedélyek és a megfelelő járműtípus hiányában ezek is kudarcba fulladtak.
Az engedélyeztetési idő alatt a próbamentekre München környékén is sor került, München és Ingolstadt között húzódó nagysebességű pályán egy teszt során 352 km/h sebességet ért el, néhány próbára pedig Franciaországban került sor. 2012-ben, mikor is egy szerelvény rövid pihenőt tartott München főpályaudvarán sikerült nekem is megörökítenem az egyiket az akkori szabadnapomon. Ekkor még a motorvonat tömve volt érzékelőkkel, külsején is ideiglenesen rögzített kábelek futottak végig. Egyszóval személyforgalomra még nem volt alkalmas állapotban.
Az új ICE 3 München főpályaudvarán 2012 augusztus 30-án egy esős délután
Időközben az eredetileg tervezett 15 darabos flottát további eggyel megtoldottak, így 16 motorvonat került volna a német távolsági közlekedéshez. A véget nem érő, állandó késés miatt a DB vezetője, Rüdiger Grube kötbért követelt a gyártótól, melyet később egy további "ajándék" Velaróra cseréltek el, így a végleges létszám 17 motorvonat lesz.
A jellegzetes orr-forma
A London és Párizs között a Csatorna-alagúton át közlekedő vonatok üzemeltetője, az Eurostar is rendelt a típusból, hatalmas csalódást okozva ezzel a francia Alstomnak. Ezeknek a szállítása és engedélyeztetése valószínűleg szintén nem lesz egy egyszerű feladat.
A gyártó udvarán szaporodtak az elkészült vonatok, de a német engedély csak nem akart megérkezni. Eközben Törökországban az ottani nagysebességű vasútvonal népszerűsége miatt az eredetileg rendelt CAF motorvonatok hamarosan kevésnek bizonyultak, ezért a Török Államvasutaknak gyorsan újabb szerelvényekre lett szüksége.
Mivel a DB a neki szánt motorvonatokat nem vette át, és az átadás ideje a távoli jövő homályába veszett, a Siemens megragadta az alkalmat és négy Velarot adott el a törököknek. Az eredetileg a DB-nek szánt vonatokon csak néhány kisebb átalakítást kellett elvégezni, így a vonatok hamarosan útra is kelhettek Törökország felé.
A Török Velaro (Kép forrása: Wikimedia Commons)
A történet magyar vonatkozása, hogy a szerelvényeket Magyarországon át szállították, így még ha csak kis ideig is, de azért már járt nagysebességű szerelvény kicsiny országunkban is.
Na de térjünk vissza Münchenbe, az itteni Velarókhoz! Ez év végéig az összes forgalomba áll a tizenhét darabos flottából, a Köln-Frankfurt vonalon kívül néhány a München-Dortmund viszonylatra került, így futhattam össze én is egy példánnyal.
A vonatok engedélyezett legnagyobb sebessége 320 km/h, képes közlekedni négy különböző áramrendszer alatt. Energiatakarékosságát jól mutatja, hogy a fogyasztása 100 km-en egy utasra vetítve csupán csak 0,33 liternyi benzinnel egyenértékű!
Az első osztályú utastér
A Velaro az ICE 3 mintáját követi: már nincs szükség mozdonyra vagy vonófejekre, a vonat teljes hosszában átjárható, minden gépészeti berendezést sikerült a padló alatt elhelyezni. ezzel azonos hossz mellett több ülőhelyet sikerült beépíteni, összesen 460-at.
Az étkező szakasz
Másodosztályú utastér
Belseje a megszokott ICE elrendezést követi: bár a szerelvény vagonokból áll, a kocsik között az átjárás kényelmes és hangtalan, mintha csak egy pesti Combino villamoson sétálnánk végig. A falak borítása egyszínű műanyag és fa, a padlón szőnyeg található. A beszállótértől az utasteret automata üvegajtók választják le. Az ülések nagyok és ránézésre kényelmesek, cserélhető fejtámla huzat a másodosztályú utasoknak is jár.
Ma már megszokott tartozéknak számít a minden kocsiban megtalálható nagyméretű kijelző, mely a vonat aktuális sebességét, a menetrendet és az esetleges késéseket és egyéb információkat jelenít meg az utasok számára.
Összességében az új Velaro kényelmesnek és ízlésesnek sikerült, reméljük a gyakran vele utazók is elégedettek lesznek és hamarosan további helyekre is eljuthatunk a Siemens legújabb ICE motorvonatával!
Már csak az a kérdés, hogy a további szerelvények is ilyen nehezen állnak majd forgalomba?
Utolsó kommentek