Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas ország, hatalmas távolságokkal és ezzel együtt járó hatalmas belső piaccal. Ehhez megfelelő méretű és hatékonyságú infrastruktúra is szükséges, mind a közút- mind a vasút területén.

Teherpályaudvar az USA-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az országban általánosak a hosszú, akár több mint 100 kocsibál álló tehervonatok, a többmozdonyos vontatás vagy éppen az egymásra helyezett konténerek látványa. Ennek a forgalomnak a lebonyolításához egy újfajta megközelítés is szükségessé vált, mely a precíziós vasúti közlekedés megjelenését hozta el.

A precíziós vasúti közlekedés arra törekszik, hogy egy-egy út során minél kevesebbszer kelljen egy tehervagont kisorozni a vonatból, mint például a képen látható texasi Fort Worth rendezőpályaudvaron (kép forrása: Wikimedia Commons)

A precíziós vasúti közlekedés vagy precíziós menetrend szerinti vasúti közlekedés (PSR) az árufuvarozási vasútüzemben az E. Hunter Harrison által 1993-ban bevezetett koncepció, amelyet szinte minden észak-amerikai I. osztályú vasútvállalat átvett. A régebbi gyakorlatokról, mint például az egységvonatok, a hub and spoke rendszer (melynek során minden rakomány a legközelebbi központi helyre tart, majd onnan egységvonatként eljuttatják a célállomáshoz legközelebbi hubhoz, ahonnan végül célba ér) az egyes kocsik rendezése a rendezőpályaudvarokon, a hangsúlyt az egyszerűsített útvonalhálózatokon történő pont-pont teherkocsik mozgására helyezi át. A PSR keretében a tehervonatok a személyszállító vonatokhoz hasonlóan rögzített menetrend szerint közlekednek, ahelyett, hogy akkor indulnának, amikor elegendő számú megrakott kocsi áll rendelkezésre. A múltban az intermodális vonatok és az általános áruszállító vonatok külön közlekedtek; a PSR-ben ezeket szükség szerint kombinálják, jellemzően elosztott teljesítmény mellett. A rendszer előnye, hogy a  tehervagonok és mozdonyok mennyisége csökken, és adott forgalmi szinthez kevesebb munkavállalót kell alkalmazni.

Konténerszállító vonat (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az eredmény a vasúti üzemeltetési arányok és más pénzügyi és üzemeltetési mutatók gyakran jelentős csökkenése, ami a kevésbé megbízható szolgáltatás (különösen a kisebb ügyfelek számára), a hosszú távú kapacitásproblémák, a megnövekedett kisiklások és a hosszabb vonatokkal és a személyzet fáradtságával kapcsolatos egyéb biztonsági kockázatok árán valósul meg.

Története

Harrison először az Illinois Central Railroadnál (IC) vezette be a PSR-t, ahol 1993-ban lett vezérigazgató. Ő vezette be a Canadian Nationalnél, miután 1998-ban felvásárolták az IC-t. Miután nyugdíjba vonult a Canadian National-től, Harrisont felvették a Canadian Pacific vezetésére, és ott is bevezette a precíziós vasúti közlekedést. 2017 márciusában kinevezték a CSX Transportation vezérigazgatójává, és megkezdte a PSR bevezetését a nagy hálózatán, de nyolc hónappal később meghalt. 2021-ben a CSX lett az első vasúttársaság, amelyik áttért a PSR-re.

Konténerszállító tehervonatok

Kritika

A precíziós vasúti közlekedést több fronton is kritizálták. A feladók panaszkodnak a rosszabb szolgáltatásra és a késésekre. A vasúti dolgozók aggodalmakat fogalmaztak meg a biztonsággal kapcsolatban a csökkentett ellenőrzések és kevesebb személyzet miatt. A PSR keretében a szolgáltatás jellemzően megszűnik az alacsony forgalmú szállítási sávokon és kiindulási-célállomási párokon. Az intermodális terminálokat összevonták, és a vasút az utolsó száz mérföldön a teherautókra hagyatkozik. Kevesebb munkavállalóra van szükség, még nagyobb forgalom mellett is. Ennek eredményeképpen 2019-ben több mint 20 000 vasúti dolgozót bocsátottak el. 2022-ben a szárazföldi szállítási tanács becslése szerint a nagy árufuvarozók 30%-kal kevesebb dolgozót foglalkoztatnak 2018-hoz képest.

A PSR-pártiak azt állítják, hogy a fuvarozók hosszú távon profitálnak a csökkentett költségekből és a megbízhatóbb menetrendekből.

A PSR-t azonban kritizálták, mivel a rövid távú pénzügyi előnyökre összpontosít a hosszú távú kapacitás rovására. Különösen a precíziós menetrend szerinti vasútvonali közlekedés befolyásolja a biztonságot a megnövekedett vonathossz miatt, amely sok esetben akár három mérföld (5000 méter) is lehet. Ez a kisiklások nagyobb kockázatához, valamint a személyzet stresszéhez és fáradtságához vezet az ilyen hosszúságú vonatok üzemeltetésének nehézsége miatt, mivel az észak-amerikai vasúthálózatot nem feltétlenül az ilyen hosszúságú vonatok közlekedésére tervezték.

Baleset

Febrár harmadikán East Palestine kisváros mellett kisiklott egy mérgező anyagokat is szállító tehervonat. A The New York Times szerint az óriásvonat össztömege mintegy 18 ezer tonna volt és összesen 150 kocsiból állt, amelyek közül 38 siklott ki. A tűz ezeken kívül még további 12 kocsira átterjedt.

A baleset miatt a környéken élő lakosokat kitelepítették, a katasztrófavédelem pedig, elkerülve a robbanást, irányított és felügyelt égetéssel semmisítették meg a veszélyes anyagokat. A vasúti alkalmazottak szerint a baleset a precíziós vasúti közlekedés miatt történt, mert az ilyen hosszúságú vonatokat nem lehet alaposan leellenőrizni, továbbá a veszélyes anyagokat szállító vagonok is egy normál vegyes tehervonatba voltak besorolva.

Források

 * Az angol Wikipédia Precision Railroading szócikke

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon is!