A négynapos Interrail jegyemnek még maradt egy szabadon felhasználható napja, amit vétek lett volna veszni hagyni. Az érvényességéből már csak pár hét maradt hátra, így gyorsan kellett dönteni. Régi álmom volt a Puster-völgy felkeresése, melyet a Brenner-vasútvonal egy mellékvonalával lehet megközelíteni. A Puster-völgyi vasútvonal átszeli Tirol tájegységet és egészen San Candidóig vezet, ahol a Dráva forrása is található. Innen indul a Dráva völgye, melyet a vasútvonal folytatása, a Drautalbahn is követ.
San Candido-Innichen, 1175 méteres magasságban az olaszországi Tirolban
Az útitervem szerint Wörgl-ből Innsbruckon át Brenneróba utaztam, majd egy személyvonattal Fortezzába. Innen tovább S. Candidóba, az olasz-osztrák határhoz, egy újabb személyvonattal Lienzig, majd tovább a Dráva völgyében Spittal-Millstattersee állomásig. Innen Railjettel a Tauernbahn vasútvonalon át Schwarzach-St Veit állomásig. Egy újabb átszállással regionalzug-gal Zell am See-n keresztül ismét Wörglbe érkeztem. Ennek az útvonalnak bizonyos elemei már korábban beutazásra kerültek, de így, ebben a formában ez egy teljesen új utazás volt.
Ausztria vasúti térképe, egy csipet Olaszországgal kiegészítve. A pirossal jelölt kört utaztam be
Érdekes, hogy a menetrendi kereső Fortezzáig végig személyvonatot és S-Bahn javasolt, miközben Wörglből pár perccel korábban indult a Bolognai EC, átszállások nélkül egészen Fortezzáig. Nagy volt a kísértés, hogy az EC-t válasszam, fittyet hányva a menetrendi kereső sokátszállásos javaslatára. Végül azonban nem engedtem a kísértésnek, helyette egy olyan kombinációt választottam, melyet még a menetrendi kereső sem ismert.
Indulás Wörglből a reggeli órákban egy ÖBB Talenttel
Wörglből Innsbruckon át egészen Brenneróig egy személyvonattal utaztam, mely 8:54-kor indult, 8 perccel később, mint a 8:46-os bolognai EC. A személyvonat végig a régi Alsó-Inn völgyi-vasútvonalon haladt, több kisebb faluban való megállással, míg az EC részben már az új pályán, 230-cal repesztve megállások nélkül. Egészen megdöbbentő volt, hogy még így is a személyvonat utolérte az EC-t Innsbruckban, majd itt magunk elé engedtük.
Brennero/Brenner állomás, az osztrák/olasz határ. Előttünk a híres Brenner-hágó és az azon átkelő hatrészes Flirt motorvonat. A hágón rengeteg tehervonat is átkel, mint pl. a távoli vágányokon várakozó félpótkocsikat szállító tehervonat is. A Bolognai EC a baloldali vágányra fog hamarosan befutni...
Következett Brennero állomás, ahol 10 perc volt az átszállásra. Egyúttal itt található az osztrák/olasz határ is. Érkezésünkkor a bolognai EC még bent állt, majd a személyvonatomat elé engedték, így az EC ismét mögénk került. Így érkeztünk meg Fortezzába, ahol ismét egy átszállás következett.
Megérkezés Fortezzába. A bal oldali fehér kőhalmok az épülő, 56 km-es Brenner-bázisalagútból kitermelt törmelék
A menetrendi kereső szerint az átszállásra 36 perc áll rendelkezésre, ráadásul egy olyan vonatra, mely San Candido állomáson át egészen Liezenig közlekedik. Ebben már csak az az igazán furcsa, hogy az eltérő olasz és osztrák áramrendszerek miatt (3000 V egyen- és 15 kV váltóáram) ehhez egy minimum kétáramnemű jármű kellene. Az ÖBB-nek viszont csak az ÖBB 1216 sorozata alkalmas az olaszországi forgalomhoz, amik viszont többnyire a Railjetek és az EC-k élén dolgoznak. Kíváncsian vártam hát, hogy milyen jármű gyűri le a Fortezza-Lienz távot. Közvetlen vonat helyett azonban csak egy szinte azonnal induló hatrészes Flirt motorvonatot találtam San Candido végálomással.
Elhúz a Bolzanón át Meránóba tartó Flirt, az első vágányon pedig indulásra készen várakozik a San Candidóba tartó járat. A peronon maradt emberek a hamarosan érkező bolognai EC-re várakoznak
Miközben vártam az indulást az olasz határ felé, befutott ismét mellénk a bolognai EC, de az indulását már nem vártuk meg, elé engedtek ismét minket. Így 8 perccel későbbi indulással, két, kb. 10 perces átszállással és a 230 km/h maximális sebesség helyett "csak" 160-nal suhanva még mindig pár perc előnyöm volt az EC-hez képest. A verseny itt azonban véget ért, mi ugyanis a Puster-völgy felé vettük az irányt Bolzano helyett... Már Riminiből hazafelé tartva is feltűnt, hogy az EC-nek hihetetlenül laza és kényelmes menetvonala van, na de hogy ennyire?
A Puster-völgy kedvelt kirándulóhely, egymást érik a szállodák és vendégházak. A Puster-völgyben lélegzetelállító, mesés kirándulóhelyek várják az ide érkezőket (kép forrása: fischer-reisen.at)
A vonaton együtt utazott velem a szomszéd ülésen még két magyar fiatalember is, még itt, ilyen távol is találkozik az ember más magyar utazókkal is. Az osztrák/olasz határt átlépve a hangosbemondó figyelmeztetett minket, hogy most már ideje felvenni a maszkokat is, Olaszország ugyanis szigorúbb, mint Ausztria. Hamarosan fel is tűnt a maszkot viselő csinos olasz kalauznő, aki a jegyek mellett a maszkokat is ellenőrizte. Igen ám, de a két magyar srácnak nem volt maszkja, így le kellett volna a következő megállónál szállniuk. Szerencsére én erre a napra nem egy, hanem mindjárt három maszkkal készültem, így váratlan megmentőként kisegítettem őket két ajándék maszkkal.
Érdekesség Dél-Tirolban, hogy a településeknek, ezáltal az állomásoknak is gyakran két nevük is van: egy osztrák és egy olasz (Brennero/Brenner). A magyarázat erre a történelem viharos éveiben keresendő, a terület ugyanis az évszázadok alatt többször is gazdát cserélt, hasonlóan a magyar Felvidékhez vagy Kárpátaljához. Szerencsére itt a latin betűs írásmód maradt végig.
A Puster-völgyi vasútvonal kiindulási állomása Fortezza/Franzensfeste, míg végállomása San Candido vagy németesen Innichen.
A vonal Franzensfeste-ben ágazik le a Brenner-vasútvonalról, és Bruneck és Toblach érintésével Innichenbe vezet, ahol egyesül a Drautal-vasúttal.
Történelmileg nem volt különválasztva a Pustertalbahn és a Drautalbahn, ugyanis a Villach és Franzensfeste közötti teljes vonal koncesszióba adása, megépítése és üzembe helyezése egyben történt. Mivel azonban ma az olasz és az osztrák vontatási áramrendszer találkozási pontja San Candido állomáson található, általában ezt tekintik a két vonal végállomásának. Alternatívaként a két vonal végpontjának néha a San Candidótól keletre fekvő országhatárt vagy a San Candidótól nyugatra fekvő Dobbiaco-nyerget tekintik.
A település egyik nevezetessége, hogy itt ered a Dráva folyó és itt kezdődik a Dráva-völgye.
A Dráva forrása (kép forrása: Wikimedia Commons)
San Candidóba érkezésemkor szintén nyoma sem volt a menetrend szerint ígért közvetlen Lienzbe közlekedő járatnak, így most már biztos voltam benne, hogy jó választás volt a személyvonat, mert az EC-vel bizony csak egy nem létező csatlakozást értem volna el.
Sok időm nem maradt San Candidóban, mindössze néhány fényképet készítettem, a távoli vágányon már várt ugyanis az ÖBB személyvonata. Szintén itteni érdekesség, hogy bár a település nem határállomás, az majd csak 8 km múlva lesz, mégis ezt az állomást jelölték ki rendszerváltó-állomásnak, a folytatás innen már az osztrák 15 kV 16,7 Hz-es áramrendszer. A Fortezza-Liezen közvetlen járat járműve így továbbra is az ismeretlen homályába vész...
Az osztrák személyvonatom, egy duplamozdonyos inga, elején egy ÖBB 1144 sorozatú mozdonnyal, néhány Hosszú Schlieren-kocsival...
...a távolabbi végén egy kerékpár-szállításra átalakított teherkocsival és a legvégén lezárásképpen egy újabb ÖBB 1144 sorozatú mozdonnyal
Következett a Dráva-völgye, a vasútvonal közel vezet az egyre szélesebbre duzzadó Drávához, nagyrészt jelentős emelkedők nélkül.
A Drautalbahn kelet-nyugati irányú vasúti összeköttetés a Dráva mentén. Maribortól (Marburg a. d. Drau, csatlakozás a régi déli vasúthoz) Innichenig tart, ahol összekapcsolódik a Pustertalbahnnal, mely Franzensfeste felé vezet tovább. Így Észak-Szlovéniában kezdődik, Karintián és Kelet-Tirolon keresztül halad, és Dél-Tirolban ér véget. A vonalnak ez a szakasza a többi szlovéniai szakaszhoz és a Puster-völgyi-vasútvonalhoz hasonlóan egyvágányú és nem villamosított.
Elhagyjuk San Candidót/Innichent
Haladunk a Dráva mellett, a kis forrás egyre szélesebbé válik
Ezt a vonalszakaszt alagutak nem teszik izgalmassá, viszont a közvetlenül a folyómedert követő vasútvonal rendkívül látványos!
A Dráva egyre nagyobbra duzzad, völgyében szinte csak a közútnak és a vasútnak van egy derékszíjnyi hely...
Liezenben szintén egy rövid átszállás következett, hogy a Dráva völgyében tovább utazzak Spittal-Millstätter See Bahnhof állomásra. Itt volt a leghosszabb szünet az utazás során, így egy gyors ebéd még épp belefért az időbe.
Lienz állomás néhány ismerős kocsival. A MÁV-Start járművei tesznek egy kisebb kanyart Tirolban is, de mint belföldi ÖBB járat
Átszállás egy ÖBB Cityjetre
Spittal-Millstattersee állomásig egy ÖBB Cityjettel utaztam, továbbra is egy szűk völgyben, jobbról-balról magasodó hatalmas hegyek között. A völgyben futó vasútvonal viszont nem volt kihívás az építőknek, se hídra, se alagútra nem volt szükség az építésénél.
Spittal-Millstattersee állomás fontos vasúti csomópont, itt ágazik ki ugyanis a Tauernbahn a Dráva-völgyi vasútvonalból. A Drautalbahn folytatódik tovább, egészen Szlovéniáig, míg a Tauernbahn átszeli a névadó hegységet, hogy visszatérjen Salzburg tartományba és véget érjen Schwarzach-St. Veit állomáson.
Érkezik a Railjet, mely egészen Bécsig közlekedik majd. Milyen jól jött volna egy ilyen közvetlen járat néhány éve, mikor Zell am See-ben jártam állásinterjún...
Ezután érkezett a Klagenfurtból Salzburgba tartó Railjetem, mely a már régóta a terveimben szereplő Tauern-vasútvonalon szeli át a Magas-Tauern-hegységet, miközben Karintiából Salzburg tartományba is átjutot. A vonatoknak az 560 méter magasan található Spittal-Millstätter See Bahnhof állomásról 1226 méter magasságig kell felkapaszkodniuk, hogy keresztezzék a Magas-Tauern gerincét a 8371 méteres Tauern-alagúttal. A hegyvonulat legmagasabb pontja 5798 méter.
Visszafordultunk Schwarzach-St. Veit állomásról, hogy megmásszuk a Tauernt
Átkelés a Magas-Tauern hegységen
A vasútvonal itt rendkívül látványos környezetben halad, ahogy egyre magasabban kapaszkodik fel a hegy oldalán. Míg az egyik oldalon kinézve csak sűrű erdőket és sziklákat láthatunk, a másik oldalon a látvány egy alacsonyabban szálló repülőgép kilátásával vetekszik!
A vasútvonalat a megnyitása idején egy vágánnyal és kevés alagúttal építették meg. Az idők folyamán azonban szükségessé vált a kapacitás bővítés egy újabb vágánnyal, ami miatt a nyomvonalat is több helyen módosították. A vonatablakból kinézve így láthatjuk a régi vonal elhagyatott alagútjait, völgyhídjait, töltéseit, sőt még a pályától távolabbra került bezárt állomásépületeket is!
A régi Tauern-vasút keresztezi a már építés alatt álló új vasútvonalat, közvetlenül egy alagútportál előtt. Ez a kép jól mutatja, hogy micsoda nyomvonal-korrekciókra volt szükség, hiszen a régi vonal szinte derékszögben keresztezi az újat! (kép forrása: lokmagazin.de)
Egy elhagyatott régi alagútpotál mellett vezet az új, már kétvágányú vasúti pálya (kép forrása: lokmagazin.de)
Újabb elhagyatott alagútportál a Tauern-hegységben. Balra szédületes mélység, jobbra pedig meredek hegyoldal tárul az utazók szeme elé (kép forrása: lokmagazin.de)
A Tauern-vasút 79 km hosszú, kétvágányú vasútvonal Ausztriában Schwarzach-Sankt Veit (Salzburg tartomány) és Spittal an der Drau (Karintia tartomány) között. Több részletben adták át, az első szakasz építése 1901-ben kezdődött, a teljes vonal 1909-ben lett kész. A vonal villamosítása 1933-1935 között történt meg. A vonal nagy része egyvágányú volt, a második vágányt fokozatosan építették meg, de a teljes kétvágányúsítás még mindig nem fejeződött be.
A vonatablakból fotózott, erdőben megbújó kőhíd is az egykori vasútvonal része volt. Ilyen távol került a jelenlegi nyomvonal az eredeti pályától
Ereszkedés lefelé a Tauern hegygerinc túlsó oldalán. Az élmény itt is egy repülőgéppel történő utazásra hasonlít!
A vasútvonal bár többszörösen átépült, a vonatok számára a végighaladás még mindig erőt próbáló feladat. A féktelen száguldozás elmaradt, helyette alacsony sebességgel győztük le a természeti akadályt. Egy bázisalagút itt is sokat segíthetne, de még a gazdag Ausztriának sincs ereje minden vasútvonalat a föld mélyébe süllyeszteni.
A következő és egyben utolsó átszállási pont Schwarzach-St Veit állomás volt, egyben a Tauernbahn vége is. A Railjet innen továbbhaladt Salzburgon át Bécs felé, én pedig kihasználva a várakozási időt, tettem egy kört az állomás körül.
Az állomás mellett egy kisebb vasúti múzeum is helyett kapott, ám mint ahogy az lenni szokott, hétfőn zárva tartott.
A Tauernbahn múzeuma
Az utolsó szakasz következett Schwarzach-St Veit és Wörgl között, keresztül Zell am See-n egy minden állomáson és megállóhelyen megálló regionalzug-gal. Ez már ismerős környezet volt számomra, hiszen az év elején már utaztam itt, igaz az ellenkező irányból. Következett az utolsó állomás: Wörgl Hauptbahnhof, ahonnan már csak taxival tudtam hazajutni.
Ezzel a kirándulással így nem csak az osztrák, hanem az olasz Tirol összes, korábban még be nem utazott, normál nyomtávolságú vasútvonalát bejártam. Jöhet az eddig még kihagyott keskeny nyomtávolságú vonal, a Pinzgauer Lokalbahn felkeresése.
Utolsó kommentek