Franciaország egyik nemzetközileg is ismert büszkesége a TGV, az 1981 óta közlekedő nagysebességű vonat. A kezdetben "csak" 270 km/h sebességgel közlekedő vonatok napjainkban már egyes vonalakon akár 320 km/h sebességgel is suhannak és összekapcsolják Párizst Londonnal, Brüsszellel, Amszterdammal, Kölnnel, Frankfurttal és még további többszáz kisebb-nagyobb várossal és településsel.
Robog az emeletes TGV valahol Saint-Pierre-d'Albigny és Bourg-Saint-Maurice között (kép forrása Wikimedia Commons)
Méltán gondolhatjuk így azt, hogy Franciaországban csupa öröm a vonatozás, hiszen a TGV bárhova elvisz minket szélsebesen a többezer km-es LGV-hálózaton.
A valóság azonban ettől árnyaltabb, ugyanis a TGV egyik nagy előnye, hogy a régebben épült, hagyományos vasútvonalakon is tud akadálytalanul közlekedni, kiszolgálva így olyan állomásokat is, melyekhez csak hagyományos, ezért jóval lassabban járható vasútvonalak vezetnek.
A TGV Franciaországban több, mint 180 állomáson áll meg, ezek közül csak néhány olyan, melyeken a TGV járatokon kívül más vonat nem áll meg. Így a szuperexpresszekkel Párizsból, Brüsszelből vagy Londonból szezonálisan a kevésbé ismert vagy kevésbé jelentős városokba is elutazhatunk, azonban jóval lassabban, mint gondolnánk, a TGV ilyenkor ugyanis a többi vonatéval azonos sebességgel tud csak haladni.
Az egyvágányú vonalon kocog egy TGV Atlantique szerelvény a Francia-Alpok lejtői felé (kép forrása: Wikimédia Commons)
Ezek közé tartozik a 80 km hosszúságú Saint-Pierre-d'Albigny - Bourg-Saint-Maurice-vasútvonal vagy francia nyelven, a völgy után elnevezve: ligne de la Tarentaise is, mely a világ egyik legnagyobb síközpontját kapcsolja össze Franciaország és Európa városaival.
Népszerű szezonális végállomás Bourg-Saint-Maurice, vagy röviden csak Bourg, a francia-olasz határ közelében, 815 méteres magasságban található, alig 7200 lakosú település. Vonzerejét a közeli Francia-Alpok és a rajta található, 425 kilométeres hosszúságú sípályarendszer adja. A téli síszezon beköszöntével közvetlen nagysebességű vonatok érkeznek ide Londonból, Párizsból és Brüsszelből is. Az ide vezető vasútvonal azonban még a 18.-19 század fordulóján épült, és bár már többször is felújították, vonalvezetése megmaradt az eredeti kiépítése szerint. Így ami korszerűnek számított még a 20. században, az mára már jelentősen elmarad az újépítésű vonalak paramétereitől. Bizonyos szakaszokon a TGV-nek és utasainak be kell érniük a mindössze 80 km/h sebességgel.
Ismét egy emeletes TGV szerelvény az egyvágányúvá szűkült vonalon (kép forrása: Wikimédia Commons)
Története
A vasútvonalat 1879 és 1913 között építette a PLM (Compagnie des chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée),
A PLM 1868. július 18-án kapta meg az építési engedélyt a vonalra, de a császári jóváhagyásra még egészen 1869. április 28-áig kellett várniuk. Az építkezés két részletben zajlott, a 80 km-es vonal megépítése 34 évig tartott. Ennek egyrészt technikai okai is voltak, mivel a vasút igen nehéz terepen haladt a Tarentaise völgyében.
Csatolt szerelvény is elkel az utasok kiszolgálására (kép forrása: Wikimédia Commons)
A vasútvonalon számos alagút és híd megépítése vált szükségessé, a leghosszabb alagutak a Tunnel de la Boucle hurokalagút (1401 méter), a Tunnel des Esserts alagút (1501 méter) és a Tunnel des Plaines alagút (1671 méter). A völgyben futó Isère folyót négy helyen is keresztezi a vasút.
De a politikai fordulatok is jelentősen lassították a vasút előretörését: Az 1880-as években Otto von Bismarck létrehozta a hármas szövetséget Poroszország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között, ami aggodalommal töltötte el a franciákat. Fontossá vált a francia-olasz határok megerősítése és a megfelelő közlekedési kapcsolatok kialakítása. Ez egy ideig segítette a vasútvonal megépítését, ám 1896-ban enyhülés következett be a francia-olasz viszonyban, így a vasútvonal stratégiai fontossága is csökkent.
Az Eurostar hosszú nyúlánk motorvonata Londonból Gare de Moûtiers-Salins-Brides-les-Bains állomáson. A szerelvény hosszú utat tett meg ideáig, átkelve még a tenger alatt is (kép forrása: Wikimédia Commons)
1938-ban, a vasútvonalak államosításával az SNCF-hez került egészen 1997-ig.
A vonalat 1988-ban villamosították, ugyanis az 1992-es téli olimpiának Albertville adott otthont. A villamosításnak időben nekiláttak, hogy az olimpia évére már megbízhatóan üzemelhessen a vonal. Ezzel együtt átépült a vasútvonal és a biztosítóberendezések is. A korábban kettő dízelmozdonnyal vontatott vonatok élére villamos mozdonyok kerülhettek.
Csatolt Thalys szerelvény Brüsszelből és Amszterdamból (kép forrása: Wikimédia Commons)
Az első néhány km-et Saint-Pierre és Albertville között 1500 V egyenárammal, majd a folytatást már 25 kV 50 Hz-cel villamosították, egészen a végállomásig. Albertille nem csak rendszerváltó-állomás, hanem vasúti csomópont is, a sínek innen tovább vezettek egészen Annecy-ig, ám azóta ez az irány már részlegesen megszűnt. Történelmi okokból azonban Albertille maradt a rendszerhatár, továbbá a vonatoknak Bourg-Saint-Maurice irányába itt kell irányt is váltaniuk.
Gare de Moûtiers-Salins-Brides-les-Bains (kép forrása: Wikimédia Commons)
1997-ben a francia pályavasúthoz, az RFF-hez került egészen 2014-ig. 2014-ben az ismételt átszervezések hatására újra visszakerült az SNCF-hez mely mind a mai napig a tulajdonosa és az üzemeltetője.
A vasútvonal a hegyvidéki terep miatt sok szűk ívet is tartalmaz, így a sebesség egyes részeken nem haladja meg a 80 km/h-t. A lankásabb és egyenesebb szakaszokon azonban lehetséges a 140 km/h sebesség elérése is.
Jelenleg Bourg-Saint-Maurice fejállomás, itt véget érnek a vágányok. Felmerült, hogy meghosszabbítják Olaszország felé és összekapcsolják az olasz vasúthálózattal is. Ehhez azonban alagutat kellene fúrni, ami a vasútépítés költségeit jelentősen megnövelné. Jelenleg a hosszabbítás lekerült a napirendről, így Bourg egyelőre megmarad fejállomásnak.
Csúcsforgalom a fejállomáson! (kép forrása: www.railsavoie.fr)
Bourg-Saint-Maurice állomás a sípályáknak és síközpontoknak hála fontos szezonális célállomássá vált, ami csak úgy vonza magához a turistákat közelről és távolról egyaránt. A kisváros vasútállomása komoly fejlődésen ment keresztül, hogy képes legyen fogadni a hosszabbnál-hosszabb távolsági személyszállító vonatokat. Nyolcvágányos állomásán nyolc peron, a vágányok felett pedig egy gyalogos felüljáró épült.
A vasút melletti épületek műszaki állapota alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a kép valahol Kelet-Európában készült... Az emeletes TGV Duplex szerelvény azonban elárulja, hogy a helyszín ettől azért nyugatabbra fekszik, egészen pontosan Gare de Saint-Pierre-d'Albigny állomás közelében (kép forrása: Wikimédia Commons)
Végállomás: Bourg-Saint-Maurice. A kép a szezon végén, márciusban készült (kép forrása: Wikimédia Commons)
TGV érkezik Bourg-Saint-Maurice állomásra 2017. január 21-én
A távolsági vonatokon kívül a francia regionális vonatok (TER) is ide futnak be, ám ezek szinte el is vesznek a nagysebességű motorvonatok tengerében. Bourg-Saint-Maurice így nem csak a síelőknek, de a vonattal utazóknak és a vasút iránt érdeklődőknek is sok látnivalót kínál.
Források
* A francia Wikipédia Ligne de Saint-Pierre-d'Albigny à Bourg-Saint-Maurice című szócikke
A végállomás, Bourg-Saint-Maurice a Google térképén
Lásd még
Utolsó kommentek