A vasútépítőknek a vasúti közlekedés megindulása óta kihívást jelent, hogy a vasúti síneket a lehető legkevesebb ívvel és emelkedőkkel (lejtőkkel) építsék meg. Azért, hogy a domborzat egyenlőtlenségei ne akadályozzák a vonatok haladását, rengeteg töltésre, hídra, viaduktra vagy épp alagútra van szükség. Szinte bármi áron, de a síneknek vízszintesen és egyenesen kell futniuk!
A vasút közel két évszázados történelme alatt számos hihetetlen és gyönyörű műtárgy épült a hegyekkel szabdalt országokban, gondoljunk csak az ausztriai Semmeringbahnra vagy a svájci Gotthárd-alagútra.
A völgyeket áthidaló viaduktok közül kiemelkedik a Franciaországban található 292 méter hosszúságú és 62 méteres magasságú Morlaix viadukt. Már 1865 áprilisa óta feszül Morlaix városa és azonos nevű folyója felett, a Párizs-Brest-vasútvonalon, Párizstól 500 km-re.
Története
Az 1860-as években Párizstól már az Atlanti-óceán partjáig futottak a sínek. Ehhez azonban előbb még több jelentősebb műtárgyat is meg kellett építeni. Morlaix városát is elérte a vasút, azonban az itt élők nem fogadták kitörő lelkesedéssel, hogy a városközpontba egy ilyen hatalmas viaduktot építsenek a vonatoknak. A város lakossága attól félt, hogy az építmény a szél útjába állva elvágja a települést a friss levegőtől. A városi tanács 15-19 szavazat arányban ellenezte az építkezést, ám ezt az építő vasúttársaság figyelmen kívül hagyta.
Az építkezés 1861. június 20-án kezdődött, 1863. november 2-án pedig az első "szerelvény", egy mozdony és egy kocsi 19 lóval átvontatva, áthaladt az új kétvágányos viadukton. A tényleges vasúti forgalom decemberben indult meg.
1891. szeptember 28-án egy harmadik sínpálya is épült a völgyhídra, ez azonban csak méteres nyomtávolságú volt.
1943. január 29-én súlyosan megsérült, mikor egy angol repülőgéptől bombatalálatot kapott a második világháború alatt. Mivel azonban az átkelő stratégiai fontosságú volt, a németek a sérülést gyorsan helyreállították és a forgalom is ismét megindult.
1975. október 29-én a viadukt műemlékvédelmi oltalmat kapott.
Jellemzői
A völgyhíd 292 méter hosszúságú, középen 62 méter magas, legnagyobb nyílásköze 15,5 méteres. Az alsó boltívsor 9, míg a felső 14 boltívből áll.
Victor Fénoux mérnök véleménye szerint az építmény vastagsága meghaladja a szükséges mértéket, kecsesebbre, légiesebbre is meg lehetett volna építeni. Ám a túlzott könnyedsége sokkolta volna az emberi szemet, a nagyobbra vett arányok megnyugtatják a nézelődőket.
A völgyhíd 23 hónap alatt készült el. Építéséhez összesen 65 830 m3 építőanyagot használtak fel, melyből 11 000 m3 gránit, 2724 m3 kő, 20 000 m3 homok, 2500 m3 fa és 43 tonna vas volt. A látszattal ellentétben nem teljesen kőből épült, nagyobb része egyéb építőanyag.
Az építés költsége 2 502 905 frankra, a vasúttal együtt 2 674 540 frankra rúgott, az előirányzott 2 656 500 frank helyett.
Forgalom
Napjainkban a Párizsból Brestbe közlekedő TGV-k és a helyi forgalmat kiszolgáló TER Bretagne járatok kelnek át a hídon. A völgyhíd alsó boltívsora tetején út is található a gyalogosforgalom részére.
Az építők időtálló remeket alkottak, a több mint 150 éves völgyhídon egy kétvágányú, villamosított vasútvonal halad keresztül, az engedélyezett legnagyobb sebesség 180 km/h.
Mivel a város vasútállomása közvetlenül az átkelő után következik, így elbontása vagy a teljes nyomvonal áthelyezése a közel- s távoli jövőben sem valószínű. A viadukt így még sokáig szolgálhatja majd az utazókat.
Ma már Európában valószínűleg elképzelhetetlen lenne, hogy egy vasútvonalat vagy autóutat ugyanígy egy városon keresztül építsenek meg. Hamarább építenének elkerülőt vagy fúrnának alagutat, mintsem egy ilyen építménnyel borzolják a helyi lakosok kedélyeit.
A régmúlt építményei ezzel szemben műemlékvédelmi oltalom alatt állnak, és díszei vagy épp büszkeségei a településnek.
Így változik a társadalmi megítélése a közlekedésnek és a hozzá kapcsolódó építményeknek...
A viadukt a Googel térképén. Érdemes kicsit szétnézni az Utcakép szolgáltatással is a környéken
Források
* A francia Wikipédia Viaduc de Morlaix szócikke
Utolsó kommentek