Mürzzuschlag apró kisváros Ausztriában, kevesebb, mint 9000 lakossal. Talán nem is ismernénk, ha nem itt érne véget a híres Semmeringbahn, mely Ausztria, sőt talán a világ legszebb vasútvonala. A vonal megépítése után a város egyből fontos szerepet kapott, és felkerült Európa vasúti térképére is. Ezek miatt az állomása létfontosságú, mely a hatalmas méretén is meglátszik.

Mürzzuschlag állomás és vontatási főnökség, a vágányokon az ÖBB 1144 sorozatú villamos mozdonyaival

A vontatási főnökségen kívül az egykori körfűtőházban különleges mozdonyparádé és kiállítás látható, míg egy másik épületben a Semmeringbahn építését ismerhetjük meg.

A tervezett Semmering-bázisalagút is itt fog véget érni, feleslegessé téve az itt állomásozó rengeteg mozdonyt, melyek jelenleg az előfogatolásnál nélkülönözhetetlenek. Az itteni ÖBB 1144 sorozatba tartó mozdonyoknak csak egyetlen feladatuk van: átcibálni a tehervonatokat a Semmering hágón.

A Mürzzuschlagi Vasúti Múzeum (német nyelven a Südbahnmuseum Mürzzuschlag) rendelkezik Ausztria legnagyobb vágánygépkocsi (Draziné) gyűjteményével, a nagyvasúti járművei elenyészőek. Az ÖBB és elődjeinek járművei a Bécsi Műszaki Múzeumban lettek kiállítva.

A múzeum bejárata, stílusosan az ajándékbolt és kávézó is egy egykori vagonban lett berendezve

A kocsi pazar belseje

Valahogy így kezdődött a vasút története: fa nyompálya és egy rajta futó kis csille

Néhány rekonstruált modell segít bemutatni a vasút kezdetét, a fa nyompályákon húzott csilléktől kezdve Robert Stephenson gőzmozdonyán át a síngyártás fontosabb állomásain keresztül a Déli Vasút születéséig. Aki már ismeri a vasút történetét, esetleg több hasonló múzeumban is járt, az itt nem fog sok újat megtudni, de mindig kell gondolni a fiatalabb generációkra is. Ne feledjük a régi mondás: "Egy újszülöttnek minden (vicc) új"!

Kéttengelyes, szertartályos, keskeny nyomtávolságú  gőzmozdony, mely a gazdaságokban és erdőkben segédkezett

A nagyvasút első igazi tárgyi emléke egy régi, zöld színű, kéttengelyes kis gőzmozdony, mely a nagyvasútra hordta rá az árukat és az embereket. A kis mozdony még nevet is kapott, ő "Hans".  Abban is segítséget nyújt a látogatóknak, hogy jobban megértsék  a gőzgépek működését és a gőzmozdonyok belső felépítését. Az első nyitott kazánajtón keresztül látható a kazán és a benne elhelyezkedő tűzcsövek is, melyekben a vizet forralták el a gőzképzéshez.

Az első termet egy hatalmas épülő kőviadukt foglalja el. A körben elhelyezett egykori fényképek és szerszámok segítenek bemutatni, hogy mekkora munka is volt minden egyes híd, melyen ma pár másodperc alatt átsuhanunk 

Fúrók, fogók mindenütt, mint ha az építők csak egy rövid szünetet tartanának

A termet egy épülő kőviadukt (valójában műanyag) tölti elsősorban ki, az építéséhez szükséges szerszámokkal. A Semmeringbahn hídjait és alagútjait kézi erővel vájták ki, mindenféle gép segítsége nélkül. A kezdetleges szerszámokkal a kifejtett kőanyag szállítása és mozgatása is embert próbáló feladat volt.

A Semmeringbahn egyik leglátványosabb szakasza a galériában futó vonalrész, az alagút, majd az azt követő többszintes kőviadukt

Nincsen vasúti múzeum terepasztal nélkül! gondolhatták az a múzeum építői is. Ezért egy kicsiny asztalon láthatjuk a Semmeringbahn egyik látványos részletét, a galéria alatt futó vonalat és egy látványos téglaviaduktot is.

Jelenleg egy vonatot indíthatunk el, mely egy hátsó rejtett pályaudvarról kiindulva átsuhan az alagúton és a viadukton. Későbbiekben bizonyára változatosabb forgalomra lesz lehetőség, a hátsó tárolóvágányok töb blehetőséggel kecsegtetnek. Ottjártamkor csupán csak egy mozdony körözött egy teherkocsival.

Ha ugyanezt a részletet élőben is látni szeretnénk, akkor néhány kilométerrel arrébb, a "20-Schilling-Blick" kilátónál megtehetjük!

Az egyetlen normál nyomtávolságú gőzmozdony az itteni csarnokban egy DRB 52-es mozdony

A nagyvasúti vontatást ebben a teremben csak egy, egykor szebb napokat is megélt gőzmozdony zárja.

A Gőzmozdony eredetileg a Német Birodalmi Vasút (DRB) mozdonya volt 52 5422-es pályaszámon. Háborús hadigépnek tervezték, a cél a gyors gyárthatóság és a költséghatékonyság. A háború befejezése után már nem számítottak a sorozatra, csak a háborúk idején tervezték használni, hogy majd a nagy győzelem után modernebb gépekkel válthassák le. 19'43 és 1945 között még a Német Birodalomnak dolgozott, majd szovjet hadizsákmányként folytatta munkáját 1966-ig. Ezután Jugoszláviába került JŽ-ЈЖ 33-329 pályaszámon. Bár rövid időre tervezték, az akkori szegényebb időkben mégis tartósnak bizonyult. Utolsó állomása pedig a múzeum, ahol talán végleg megpihenhet.

A múzeum hátsó falát egy H0-s modellvasút gyűjtemény zárja, azokkal a modellekkel, melyek közlekedtek a Semmeringbahnon. Sajnos a gyűjtemény nem teljes, nem gyártanak minden típust a mai modellgyártók. Ám mégis tanulságos, ahogy nyomon követhetjük, hogy a mozdonyok egyre nagyobbak és egyre erősebbek lettek, majd a villamos vontatás megjelenésével egyre áramvonalasabbak.

Az egykori kőrfűtőházban tekinthető meg a vasúti-jármű gyűjtemény nagyobb része, köztük kb. 40 vasúti drezinával.

A gyűjteményt egyetlen egy alkalmazott sem őrzi, a jegyen található vonalkóddal nyílik ki az ajtó, de az is csak egyszer!

A sort a még szinte csak fából készült biciklik nyitják, melyeken még pedál sem volt, majd fokozatosan jönnek az egyre komolyabb, egyre kevesebb fát és egyre több fémalkatrészt tartalmazó járművek. Az emberi izomerőt lassan felváltották több területen is a gépek, a pedálos járműveknél a fáradtságos tekerést pedig a belső égésű motor.

A körfűtőház az egykori pályások járműveit mutatja be, a legelső lábbal hajtottól...

...a klasszikus kézi hajtányokon keresztül...

...a teljesen zárt sínautókig

Kétéltű Ford kisteherautó a vasút szolgálatára

Egyes járműveknél nem sokat törődtek a külső megjelenéssel

Kétéltű daru a vasút számára

Teherautó ütközőkkel és csavarkapoccsal? Szükséges, ha a vasúton is szeretnénk használni!

Úthenger vasúti kerekekkel

Újabb ismeretlen keskeny nyomtávolságú gőzmozdony, ez biztosan nem a Semmeringbahnról származik!

Ponyvás teherautó vasúti közlekedésre átalakítva

Az SBB Ce 6/8 II sorozatú villamos mozdonya, becenevén Krokodil

A terem két modernebb gépe különrakva, abszolút fotózhatatlan helyre állítva várja a látogatókat.

Az SBB Ce 6/8 II sorozat a vasútrajongóktól a krokodil becenevet kapta. Aki láthatta élőben, vagy akárcsak egy jobb minőségű képen, az egyből megérti a hasonlóságot a vízi hüllő és a svájci gép között. A korai technika a nagy és súlyos transzformátort, mely a felsővezeték feszültségét alakítja át a vontatómotorok számára, csak középre tudta elhelyezni. Előtte-utána jött a vezetőállás, majd a két végére kerültek a segédberendezések egy-egy laposabb mozdonyrészbe. A hosszú mozdony két helyen is csuklókkal kapcsolódott össze, hogy az ívekben is biztonságosan el tudjon haladni.

Az ilyen elrendezésű, csuklósan csatolt, elől-hátul rövid "csőrrel" rendelkező mozdonyokat hívják krokodiloknak.

A múzeumban található "Krokodilt" és társait 1919 és 1922 között gyártotta az SLM és az MFO. A nyolctengelyes, (1’C)(C1’) tengelyelrendezésű mozdonyok majdnem 20 méter hosszúak voltak. Az első 33 mozdony maximális sebessége 65 km/h volt, az azt követő további 13-nak pedig már 75 km/h volt a maximális sebessége. Teljesítményük 1000 és 2700 kW között változott. Az elérhető legnagyobb teljesítményt a sebesség, és az üzemszerű, rövid ideig tartó túlterhelés mértéke befolyásolta. Selejtezésük 1968 és 1986 között történt meg.

Ez az elrendezés több villamosmozdonynál is visszaköszönt. majd a technika további fejlődésével ez a "csőr" egyre kisebb lett, végül el is tűnt.

Szomszédja már jóval fiatalabb, egy ÖBB 1042 sorozat az ÖBB egykori narancssárga festésével. A Bo'Bo' tengelyelrendezésű.gépeket 1963 és 1977 között gyártotta a BES csoportosulás és az SGP. Magyarországra is elvetődtek, ám az eltérő áramrendszerek miatt csak a hegyeshalmi határállomásig. 1966-ban az ÖBB gyorsvonatai számára kifejlesztette az 1042.5-ös típust. Ez az altípus az eddigi 130 km/h helyett 150 km/h maximális sebességgel rendelkezett. A sorozat selejtezése az 1990-es években kezdődött az ÖBB 1016-os sorozat megjelenésével (közismertebb nevükön ők a Taurusok), és 2010 végére fejeződött be.

A használaton kívüli fordítókorong

Kint a gazban még egy további mozdony várja sorsa jobbra fordulását, egy ÖBB 1040-es villamos mozdony

A túra legvégére z ÖBB 1040 sorozat egyik mozdonya maradt. A Bo’Bo’ tengelyelrendezésű osztrák villamosmozdony sorozatot 1950 és 1953 között gyártották az ÖBB számára, de csak kis darabszámban, mindössze 16 gép gördült ki a gyárkapun. Ezt a mozdonysorozatot az ÖBB 1245-ös sorozatból kísérletezte ki az ÖBB a második világháború után. Több hibát is kijavítottak rajta, például a forgóvázakat több ponton kapcsolták a mozdonyszekrényhez. Az új mozdonyok főleg a Tauern vasúton szolgáltak, de később a Bécs-Salzburg közti teherszállítás is ezekre a mozdonyokra hárult, mígnem 2003-ban a teljes sorozatot ki nem vonták a forgalomból. Azóta a helyükre is a már korábban említett 1016, 1116 sorozatok kerültek.

Aki a Semmering vasútvonalat kívánja felkeresni, megismerni, vagy épp csak Ausztriában jár és érdeklik a szép tájak, régi történelmi emlékek, azoknak bátran ajánlom a Mürzzuschlagi Vasúti Múzeumot is megtekintésre!

Március végétől október végéig várja a kíváncsiskodókat kedd kivételével minden nap, 10 és 13 óra, vagy 14 és 17 óra között. A belépőjegy ára 7 euró.

Források

* A múzeum hivatalos oldala
* a magyar nyelvű Wikipédia több cikke