Bajorországban, Münchentől 70 km-re, közel az Alpok nyugati lábánál, a Kochel nevű tó partjánál található a majdnem 4000 fős lakosságú Kochel am See település. A kicsiny város kedvelt kirándulóhely a közelben található kisebb Kochelsee és a jóval nagyobb és magasabban fekvő Walchensee tavak miatt is. De a tavakon kívül érintetlen erdőségek, magas hegycsúcsok is találhatóak még erre, melyek nem csak kiránduláshoz, hanem a téli sportokhoz is remek lehetőséget nyújtanak.

A Lainbachwasserfall nevű vízesés Kochel am Seetől nem messze

2014 nyarának végén tettünk egy rövid sétát a Kochelsee partján, melynek célja a népszerű Lainbachwasserfall nevű vízesés felkeresése volt, bent az erdők mélyén.

A Tutzing-Kochel-vasútvonalon utazva

Münchenből Kochelbe óránként járnak 2013 decembere óta a korszerű Bombardier Talent2 motorvonatok. A főpályaudvarról induló 2-3 összekapcsolt motorvonat Tutzingban válik szét több részre, hogy egy, néha kettő motorvonat Kochelbe, a többi Garmisch-Partenkirchenbe, Mittenwaldba, Reutte in Tirolba, esetleg Innsbruckba haladjon tovább.

A Starnbergi-tó partján fekvő Tutzingnál ér véget a müncheni S-Bahn birodalma, továbbá itt ágazik el a München-Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal is Garmisch (majd tovább Mittenwald és Innsbruck) és Kochel között.

A Tutzing–Kochel-vasútvonal, vagy más néven a Kochelseebahn egy egyvágányú, 35,4 km hosszú, a Németországban megszokott 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal. A Kochel-tó partján a vasút véget ér egy négyvágányos fejállomással, innen már csak autóbuszokkal lehet továbbutazni.

A vonal első szakasza Tutzing és Penzberg között 1865. október 16-án nyílt meg, hogy a penzbergi 40 millió éves kőszenet el tudják szállítani. Folytatása csak később, 1898. május 23-án lett kész, egészen a jelenlegi végállomásig, Kochelig. A közbenső Bichl állomás akkoriban még vasúti csomópont volt, ugyanis itt találkozott az Isar folyó völgyében épült Isartallbahn a Kochelseebahnnal. A vasútvonal villamosítása, beleértve a penzbergi teherpályaudvart is, 1925. március 4. lett kész.

Az Isartallbahn egy részét, Wolfratshausen és Bichl között 1959. május 31-én bezárták, így alakult ki a ma is látható állapot, a 35 km-es zsákvonal.

Kochel am See vasútállomásának peronján az érkezés után

Az utóbbi néhány évben a DB 425/426 sorozatú négyrészes Alstom motorvonatai (a típusról korábban már írtam az S7-es S-bahn cikkemben) ingáztak Kochel és Tutzing vagy Kochel és München között, 2013 decembere óta azonban a bajor fővárostól csak átszállásmentes kapcsolat van, hála a forgalomba állt elegendő számú DB 442 sorozatba tartozó motorvonatoknak és az új menetrendi struktúrának. A vasútvonalon való utazáshoz igénybe vehetjük a már régóta forgalomban lévő kedvezményes Bayern-Tickettet vagy az új Werdenfels-Tickettet is.

Esélyegyenlőség

Itt jegyezném meg, hogy az itteni vasútvonalakon alkalmazott magasperon pont egy szintben van a vonatok padlózatával, a kettő közötti szinte csak centikben mérhető kis rést pedig a vonatból előbújó rövid rámpa teljesen eltakarja. Így kényelmes és egyszerű a felszállás babakocsival vagy akár kerekesszékkel is.

Kochel am See vasútállomása bal oldalról...

...és a másik oldalról is

A ma oly divatos ütemes menetrend miatt már nincs szükség hosszas várakozásokra az állomásokon, az épületek egy része a vasút számára feleslegessé váltak. Így van ez Kochelben is, a régi hatalmas épület ma már túl nagy a nagyobb, de időben jobban eloszlott utasforgalom számára, ezért új funkciót kerestek neki. Az épület egy részében egy állandó kiállítás van, a maradékban pedig egy turisztikai iroda, ahol azonnal segítséget kaphat minden vonatról leszálló. Ingyenes térképek, menetrendek, útikönyvek, ajánlók és programfüzetek várják az érdeklődőket. Itt minden fontos információ beszerezhető, hogy megtaláljuk a minket érdeklődő látványosságot vagy programot.

Térképpel felvértezve pedig már gyerekjáték megtalálni bármit is, legyen az akár a Lainbachwasserfall nevű vízesés vagy a Herzogstandbahn.

Kochel am See főutcája egy igazi alpesi stílusú vendégházzal

Kochel a Herzogstandról nézve

Kochel am Seetől nem messze található a város névadója is, a Kochel tó. Ez a tó a legutolsó jégkorszak idején keletkezett, helyét a gleccserek vájták ki. A 683 km² területű, majdnem 66 méteres legnagyobb és 36 méteres átlagos mélységével még nem számít különleges tónak az Alpokban és környékén. De most nem ez volt a cél, hanem a számtalan kisebb-nagyobb tavat tápláló patak közül egy bejárása, és a legnépszerűbb túracélpont, a híres vízesés megtalálása az erdőben.

A vízesés felé

A település átszelése nem túl megerőltető, hiszen egy kisvárosról van csupán szó. Néhány jobb és balkanyar után, elhaladva a városháza és a rendőrség mellett, meg is lett a kivezető út, amely egyből a lehetséges túraútvonalak kezdőpontjához vitt. Innen már csupán követni kell a patakmeder partján kiépített túraútvonalat egészen a vízesésig. Szerencsére ez jóval egyszerűbb út volt, mint az eggyel korábbi, fel a Karwendel csúcsára.

Séta a Lainbach patak partján

Az erdőn átfolyó Lainbach patak jelentős magasságesés és több kisebb-nagyobb vízesés után éri el a Kochel tavat, így a fő látványossághoz, a nagy vízeséshez vezető út is kellően érdekes és látványos. Az útvonal teljesen biztonságos, a lezuhanás ellen a legtöbb helyen korlát véd, a szintkülönbségeket lépcsők hidalják át.

Egy kisebb vízesés a Lainbachon

A Lainbach patakmedre egyre mélyül, miközben az út egyre inkább emelkedik

Ismét egy szintben a vízzel

További szintkülönbségek

Végül egy hosszabb lépcső és egy éles kanyar után ott is vagyunk a Lainbachwasserfall vízesésnél. Ezen a ponton a patakmedret egy kis fahíd keresztezi, melyről kényelmesen és biztonságosan megcsodálhatjuk ezt a természeti szépséget. A bátrabbak persze letérhetnek az útról és még közelebb mehetnek, a vízesés tövében még egy kis padot is kialakítottak egy kis üldögéléshez.

Megérkeztünk, már látható a Lainbachwasserfall és egy kis pad

A túraútvonal látványos és izgalmas szakaszokból áll, a folyamatosan lezúduló víz moraja messzire elhallatszik

"Híd a folyó felett"

A vízesés közelebbről, az arányokat jól mutatja a kép szélén ülő két ember mérete

A vízesés megtekintése után három lehetőségből lehet választani: visszamenni ott, ahol jöttünk; továbbmenni és egy kis erdei kört megtenni; vagy a hosszabb utat választani és egy jóval nagyobb kört legyalogolni. Mi a középsőt választottuk, még egy kis további emelkedő után elértük a hegygerincet, majd a másik oldalt, immár kényelmesen lefelé haladva jutottunk vissza a városba.

Tovább az erdőben

Kisebb patak kisebb híddal

A visszaúton is összetalálkoztunk még további patakokkal és a rajtuk lévő vízesésekkel, melyek közül több is igen látványos volt.

Végig egy másik patak partján, útban a város felé

A vasútállomáshoz való megérkezés után, mivel időnk még maradt bőven, buszra szálltunk a Walchensee felé, hogy kipróbáljuk a Herzogstand csúcsra felvivő Herzogstandbahn kötélvasutat. De ez már egy másik történet...

Kochel am See vasútállomása, a buszok közvetlenül az állomás elől indulnak, megkönnyítve az átszállásokat

Kochel am See a Google térképén