Berchtesgaden város a német és az osztrák határ találkozásánál fekszik, magas hegyekkel körbevéve. Különleges fekvésének köszönhetően a város szinte minden pontjáról szép kilátás nyílik a környező hegyekre. De nem csak a panoráma miatt érdemes felkeresni, hiszen a közelben több érdekes látványosság is található. A vasútállomás előtti autóbusz-állomásról könnyedén megközelíthető a Königssee, a Sasfészek vagy a számtalan kötélvasút egyike.
A látogatóközpont a Berchtesgadener Ache hídjáról fotózva
De rossz idő esetén se kell kétségbe esni, ugyanis a városközponttól két km-re található Salzbergwerk, a még ma is üzemelő sóbánya!
Tibor barátom az éves szabadságát idén is nálam töltötte, és szerencsére könnyedén rá tudtam beszélni egy távolabbi látványosság felkeresésére is. Így Münchentől egy három órás vonatút után meg is érkeztünk Berchtesgadenbe, ahol borult, esős idő fogadott bennünket.
Közeledve a sóbányához egy szép festett házfal mutatja, hogy jó irányba haladunk
Eredetileg nem a sóbánya volt a terv, de az időjárás hamar eldöntötte, hogy szabadtéri programba nem érdemes belefogni. Egy rövid buszút és némi gyaloglás után érkeztünk meg a látogatóközpont elé. Stílusosan a hatalmas parkolóban egy rövidke vágányon két bányamozdony által közrefogva egy kis csillét állítottak ki. A bányavasúti motívumok még további helyeken is felbukkantak, megadva ezzel az alaphangulatot.
Egykori bányamozdonyok egy kis csillével
A sóbánya épülete, a fotó már a visszaúton készült, miután a parkoló kiürült és a látogatók is hazafelé tartottak
A Berchtesgadener Ache
Keresztezve a Berchtesgadener Ache folyót (azon a napon már harmadjára!), jutottunk el a látogatóközpont elé. A rossz idő érezhetően sok látogatót vonzott ide. Mint minden felkapott látványosságnak (pl.: Neuswanstein), itt is a hatalmas tömeg okozta az egyetlen csalódást. Sorban állások, várakozások és a rengeteg ember sokat rontott az élményen, ráadásul a kb. másfél órás program emiatt egész naposra elnyúlt.
A jegyvásárlásra a pénztárablakoknál vagy csak bankkártyát elfogadó automatánál is lehetőség van. A belépő magyar szemmel drága, de nem kirívó a németországi jegyárakhoz képest, fejenként összesen 16 euró. Természetesen több kedvezmény is igénybe vehető, olcsóbb a gyerekeknek, diákoknak, csoportoknak és természetesen van családi jegy is. Ha a környéken több látványosságot is felkeresünk, akkor érdemes valamilyen kombinált jegyet venni, mely kedvezményt ad több látványosság megtekintése esetén.
A három év alattiak számára a belépő ingyenes.
A megvásárolt jegyre rákerül az indulás időpontja is, ugyanis a bányában csoportosan lehet csak belépni. A csoportok kb. hétpercenként követik egymást, de még így is felkészülhetünk a többórás várakozásra. A profibbak vásárolhatnak jegyet online is a bánya hivatalos weboldalán.
Mivel az indulásig nekünk rengeteg időnk maradt még, szétnéztünk kicsit a közelben is. A városba visszaindulni már nem volt érdemes, de azért találtunk elfoglaltságot a közelben. A Salzberg nevű csúcsot egy rövid túraútvonal veszi körbe, mely alig fél óra alatt bejárható. De ezen kívül több jóval hosszabb, akár többórás túraútvonal közül is lehet választani, mely a környező erdőkön át vezet egy műjégpályához vagy egy termálfürdőhöz.
A hegycsúcsot egy párszáz méteres gyalogos alagút is átszeli, melyen át a túlsó oldalra kerülünk át.
A gyalogos alagút bejárata...
... és kijárata a másik oldalon
A Salzbergről szép kilátás nyílik a sóbánya épületeire és a környező csúcsokra is, tiszta időben kilométerekre el lehet látni, így megpillanthatjuk akár Németország harmadik legmagasabb hegyét is, a Watzmannt és a mindig havas komor csúcsait.
Vidéki hangulat a túloldalon...
... a hozzáillő házakkal
De térjünk vissza a bányához. A várakozás idejét elüthetjük még a látogató-központ tetején berendezett apró szabadtéri kiállítással is, ahol megismerhetjük a sóbányászat történetét és a sót, mint ásványi anyagot. Bent pedig az ajándékboltban vásárolgathatunk rengetegféle sót, sóból készült (haszontalan) sólámpát, sószórót, sótartót, posztert, képeslapot, kirakót, bögrét meg minden egyebet, ami kicsit is kapcsolódik Salzberghez.
Az ajándékbolt
A szomszédban található még egy kisebb étterem is, barátságos árakkal (persze németországi viszonylatban), így az ebéd is megoldott a helyszínen. Apró figyelmesség az étteremtől, hogy a falon egy nagy kijelző folyamatosan mutatja az induló csoportokat és a hozzá tartozó időpontokat, így evés közben is szemmel lehet tartani. Lemaradni nem érdemes, ha már ennyit várakozott az ember!
Csille sótömbökkel megrakva a közeli étteremben, ebben a formában biztosan nem üzemelt a bánya, de erről majd később bővebben
És végre eljött a pillanat, eltelt a várakozással töltött hosszú idő, indulhat a bányalátogatás! A jegyet vonalkódolvasó ellenőrzi, mint utólag kiderült, a csoportok közt lehetséges az átjárás is. A forgókapun át bejutva az öltözőbe kerülünk, ahol sötét színű, fehér csíkokkal díszített kezeslábasokat kell felvenni a saját ruhánk felé (és nem helyett!). Erre elsősorban a bányában uralkodó hideg miatt van szükség, a hőmérséklet ugyanis mindössze 16 fok. Figyelmesség az üzemeltetőktől, hogy akik nyáron érkeznek meleg ruha nélkül, azoknak sem kell végigvacogni a túrát.
Az öltöző
Itt kerül kiosztásra az audio-idegenvezető készülék is, melyen át a németül nem értők hallgathatják az információkat. A választható nyelvek között megtalálható a magyar is, de pocsék minőségben. Először arra gondoltam, hogy a hanganyag elkészítéséhez a Google fordítóját használták, de utólag rájöttem, attól azért valamennyivel jobb. Inkább hasonlítható egy szinkrontolmács munkájához, aki első hallás alapján fordította le a szöveget "röptében", így nem tudott odafigyelni a hangsúlyozásra és a helyes szórendre.
Újabb ellenőrzés és már el is értük a bánya kisvonatát. Az 560 mm-es nyomtávolságú elektromos kismozdony több nyitott kocsit húz, mellyel bevisz minket a hegy legmélyébe az 1600 méter összhosszúságú pályáján.
A beszállás során újra jött a tömeg okozta illúziórombolás és a nyereségorientált üzemeltetés: A vonat kétszer annyi kocsit húz, mint ami befér az "állomásra", így egyszerre nem is tud mindenki felszállni, szakaszosan telik meg a szerelvény. Ráadásul kettesével minden kocsiról fotó is készül, melyet majd a kijáratnál lehet megvásárolni. Fotózás, 10 méter előre, fotózás, 10 méter előre..., míg a teljes szerelvény meg nem telik, majd indulás!
A vonatozás élménye hasonló a Szlovéniában található Postojnai cseppkőbarlanghoz, de az út sokkal rövidebb, és csupán alagútban halad, nagy termek, hidak és cseppkövek nélkül.
A végállomás egy 40 méter magas, 200 méter átmérőjű üreg, ahol a mozdonyvezető/idegenvezető rövid tájékoztatást tart és elmagyarázza az itteni sóbányászat menetét. A németül nem tudóknak itt kell elsőnek odafigyelniük az audio-idegenvezetőjükre.
A területen korábban tenger volt, mely miután elzáródott az óceántól fokozatosan kiszáradt, miközben felhalmozódott a korábban a vízben oldott só. Az így keletkező sós medret idővel befedte a kőzet és elzáródott a külvilágtól egészen addig, míg az emberek rá nem jöttek, hogy hogyan tudnák ismét a felszínre hozni.
Salzbergwerkben a sót nem hagyományos értelemben bányászták és bányásszák, hanem kimossák a kőzetekből. Kutatófúrásokkal felderítik a magasabb sókoncentrátumot tartalmazó helyeket, majd vizet vezetnek bele. A kiázott sótól sóssá váló vizet kiszivattyúzzák és ismét tiszta vizet öntenek a helyére. A sós vizet a felszínen található sófőző üzemben addig forralják, míg csak a só marad vissza.
A sófőző üzem
Évtizedek alatt a víz így hatalmas üregeket mos ki a hegy belsejében. Miután a só elfogyott, egy új helyszínen a folyamatot újrakezdik. Mára a hegy belsejében többszáz méter átmérőjű hatalmas üregek alakultak ki a bányászat miatt.
A túra is egy ilyen üreg tetejénél kezdődik, ahol a folyamatot részletesen elmagyarázzák, majd zene segítségével egy showműsor keretében be is mutatják. A vízzel való megtelést ötletesen kék lézerrel vetítik a falra, a füstgépek által termelt füst pedig úgy szórja a fényt, hogy szinte a víztükör tetejét is látni véljük közben. Igen látványos és izgalmas előadás!
Ezután következhet az üreg alja, ahová egy hosszú fából készült csúszdán át lehet lecsúszni. A kevésbé bátrak csúszhatnak kettesével-hármasával is, a még félénkebbek pedig választhatják a lépcsőzést.
Az üreg alján folytatódik a magyarázat majd hosszú folyosókon át több hasonló üreget is felkerestünk. Később lehetőség volt még egy csúszdázásra is egy másik üreg aljáig. Az utolsó helyszínen két méternyi víz hullámzott, így itt ismét látványos fény- és hangjátékok közepette, hajóval keltünk át. A hajóút végén lehetőség volt a vizet is megkóstolni. Mivel már mindenki kiszáradt, jól hangzott egy kis vízivási lehetőség. Az idegenvezető látványosan jó nagyot merített a vízből és minket is erre biztatott. De bár ne utánoztuk volna! A víz iszonyúan sós volt, mégis szinte mindenki beugrott neki!
Sajnos a bányában fotózni nem lehet, így illusztrációnak néhány hivatalos fotót használtam fel.
Az első csúszda, a legutolsó ember a szép egyenruhában az idegenvezető-mozdonyvezető, elől három látogató a kötelező egyenruhában (kép forrása)
Az üregeket összekötő folyosókat korábban kemény kézi munkával vájták ki, napi 6 cm-t haladva. Ma már erre korszerű gépek vannak, amik naponta két méternyi utat fúrnak a kemény sziklába. A már nem használt szerszámok és gépek közül több is ki lett állítva lent.
A túra kezdete (kép forrása: Salzburg.info)
Átkelés a tavon (kép forrása: Panoramio.com)
Fényjáték a víztükörben (kép forrása: Holydaycheck.de)
A legutolsó teremben egy kisebb múzeumot rendeztek be a só számára, ahol sok mindent megtudhatunk még a só élettani szerepéről, felhasználásáról, kémiai tulajdonságairól.
A túra végeztével a bánya eredeti, teljes egészében bronzból készült szivattyúját tekintettük meg, mely az idegenvezető állítása szerint több, mint 100 évig szivattyúzta a sós vizet meghibásodás nélkül.
Vissza a felszín közelébe egy siklóvasút visz fel, majd átszállás az időközben odaérkező kisvonatra és indulhatunk is vissza a felszínre.
A sóbánya épületei a Berchtesgadener Ache mindkét partját elfoglalják
A sófőző üzem a kisvasút hídjával
A túra vége, megérkezett a kisvonat
Salzbergwerk ma is üzemel, mint sóbánya, természetesen már korszerűbb technológiával történik itt a kitermelés. Ma mintegy 100 ember dolgozik a bányaiparban, ebből 50 a föld alatt. Naponta 1800 m³ sós vizet szivattyúznak ki.
Salzbergwerk a Google térképén
Azoknak, akik Salzburgban, Berchtesgadenben vagy a Königssee közelében járnak, rossz idő esetére bátran ajánlom ezt a különleges programot, hiszen nagyszerű és izglamas élmény kicsiknek és nagyoknak is egyaránt!
Hivatalos oldal: www.salzzeitreise.de
Utolsó kommentek