Régi ígéretemet és adósságomat törlesztettem a legutolsó kirándulásommal, mikor már egy évnyi ígérgetés után, egy szombati napon elvittem a barátnőmet Neuschwansteinba, II. Lajos mesekastélyához.

Neuschwanstein a Mária hídról fotózva

A korábbi utakhoz képest, most sokkal jobb időt fogtam ki, ráadásul azóta már a fényképezőgépemet is lecseréltem, így érdemes még egyszer megnézni az odaúton készített fényképeket.

Az odafelé vezető (vas)úton

Szombaton még soha nem utaztam egyetlen német látványossághoz sem, és ezután az út után biztosan nem is fogok se egyedül, se mással! Eddig mindig kényelmes volt az út, most azonban a szabadnap miatt rengeteg turista is utazott még, az elképesztő tömegre se a vasút, se a buszközlekedésg nem volt eléggé felkészülve. De az utolsónak gyalogosan megtett párszáz méter is borzalmas volt, nem is beszélve a hosszú sorban állásokról és a jegyvásárlásról. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.

Érkezik a füsseni vonat München-Pasingba (a kép egy későbbi utazás során készült)

Az indulásról és a felszállásról most nem készült külön kép, a korább posztokban már unásig ismételtem őket, de ha fotót nem is mutatok, némi támpontot adok az újabb érdeklődőknek és utazóknak.

Megérkezés Füssenbe, az ingavonat kicsit megpihen a visszaindulás előtt

A kastély Füssen közelében található, ahová kétóránként indulnak vonatok München főpályaudvaráról, München-Pasing, Geltendorf, Buchloe, Biessenhofen állomásokon át. A páratlan órában induló közvetlen vonatok egy öreg DB 218-as sorozatú dízelmozdonyból és négy, szintén koros Silberling személykocsiból áll. Az utolsó vagon egyben kerékpárszállító és vezérlőkocsi is. A régi kocsik előnye, hogy az ablakok nyithatóak, így elnéző utastársak esetén szép fényképeket készíthetünk kihajolva az ablakokon.

A páros-páratlan különbsége: kereszt egy Desiro motorvonattal a Biessenhofen–Füssen-vasútvonalon

A páros órákban induló vonatok Kemptenig közlekednek, ezekről Buchole állomáson kell átszállni egy rövidebb Siemens Desiro motorvonatra.

Az átszállásos eljutásnál az átszállásra bő 9 perc van, mely bőségesen elegendő még egy nem gyakorlott utazónak is, hogy megtalálja a megfelelő vonatot. A menetidő pedig csupán egy perccel hosszabb, a közvetlen vonat 2 óra 1 perces menetidejénél.

A bajor fővárosból a München–Lindau-vasútvonal vezet Füssen felé. A Buchloe-Lindau közötti szakasz része a Ludwig South-North-vasútvonalnak, mely egyike Németország legrégebbi vasútvonalainak. Geltendorfig a vonal 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított a Müncheni S-Bahn miatt. Ez a piros elővárosi vonatok utolsó állomása és München elővárosainak a széle.

Már látszódnak a távoli hegycsúcsok vonala, ahol az utunk befejeződik

A vasút 93. kilométerénél, Biessenhofen állomásnál ágazik ki belőle a rövidke, 30 km hosszú Biessenhofen–Füssen-vasútvonal, mely a teljes utazás legszebb és legizgalmasabb részét nyújtja. Enzenstetten állomásig a vonal végig emelkedik, 19 km alatt 130 méternyit, miközben a lankás dombok, erdők és bajor gazdaságok között kanyarog. Ezen a rövid szakaszon nyílik a legszebb kilátás az örök hó borította Alpok csúcsaira, ahogy fenyegetően az ég felé törnek. A vonal állandó kanyargásai miatt hol jobbról, hol balról láthatunk érdekes természeti látnivalót és szép fotótémákat, érdemes mindkét irányba nézelődni. Az élményt sajnos nagyon elrontja a pálya bal oldala melletti oszlopokon vezetett vastag kábel, mely a kilátást folyton zavarja és minden fényképbe belerondít.

Az időjárásra nem lehetett panasz, bár ahogy emelkedtünk, az idő érezhetően hűlt

Ezután egy kisebb lejtős szakasz következik, hogy így érjünk Füssenbe, a vasútvonal végállomására.

Eredetileg a vasútvonal innen továbbvezetett volna Ausztriába, hogy ott csatlakozzon az Außeferbahnhoz, így összeköttetésbe került volna Mittenwalddal, Garmisch-Partenkirchennel, a másik irányba pedig Kemptennel és onnan tovább Lindauval.

Bajor gazdaság a vonal mellett

Még néhány ív

Német vidéki hangulat

Dombok között

Legelésző tehenek

A javaslat azonban nem jutott el az építésig, pedig csupán néhány kilométer hiányzik innen az osztrák határig. Időközben a város körbenőtte az átmenő állomásnak épült, de mindig is fejállomásként üzemelő füsseni indóházat, így a terv az eredeti formájában már biztosan nem valósul meg.

A vasútvonalat eredetileg a Lokalbahn Aktien-Gesellschaft üzemeltette 1887 és 1938 között gőzvontatással. A vasút egykori mozdonya, a LAG 7 „Füssen“ nevő aprócska szertartályos gőzmozdony jelenleg a Bayerisches Eisenbahnmuseumban tekinthető meg.

A Hopfensee

Mint már korábban is írtam, a négykocsis (vagy inkább csak három és fél kocsis) vonat teljesen tele volt, a kevésbé szerencsések állhattak egész úton. Az állomás előtt, jó német szokás szerint a buszállomás található, ahonnan a távolsági buszok viszik tovább az utasokat. Szombathoz képest azonban meglehetősen alulbecsülték a várható forgalmat, a két autóbusz egy pillanat alatt tele lett, a többi turista meg hoppon maradt. A következő járat szintén két busszal érkezett, de még ez is kevés volt mindenkinek, így a nagyon udvariasak jutalma további várakozás lett.

Megérkezés, egy tömött négykocsis vonatnyi ember indul a buszok felé.

Meg kell jegyeznem, hogy a kínaiak mesterei a tolakodásnak és udvariatlanságnak. Az együtt, kézenfogva felszállni próbáló párok közé is simán be tud furakodni 3-4 is, anélkül, hogy egy kicsit is elszégyellné magát. Európai mentalitással csak a második buszra sikerült feljutnunk, de még ezért is meg kellett harcolni!

Füssen vasútállomása, az egyik legromosabb és legelhagyatottabb német állomásépület az összes közül, ahol eddig megfordultam

Füssen állomás egy négyvágányos, egy középperonnal rendelkező fejállomás. Csak két vágány alkalmas az utascserére, a további két szélső vágányt a mozdonyok használják, ha a vonatot körül kell járniuk. De mivel a az érkező vonatok  vagy motorvonatok vagy ingavonatok, erre a lehetőségre nem igazán van manapság már szükség.

Forgalma alapján a német vasútállomás-kategória 6. osztályába tartozik, naponta átlagosan 2700 utas fordul meg itt, bár ezekbe már beleszámolták a csak busszal közlekedő kb. 950 utast is.

Az állomás bár kiemelt turisztikai látványosságnál található, sok-sok turistával, külsőleg mégis lelakott és elhanyagolt. Legalábbis a németországi átlaghoz viszonyítva.

Várakozó buszok, mint utólag kiderült, kevés is volt

Az épület bejáratával szemben hatalmas üres parkoló áll a helyi és távolsági autóbuszok rendelkezésére. Az átszállás így egyszerű és zökkenőmentes lehetett volna, ha elegendő busz várakozik érkezésünk pillanatában. A tarifaközösségnek hála külön jegyet már nem kell rá venni, elég csak felszállni.

A buszsofőrt nem irigyeltem, ugyanis a legtöbb ember előre megváltott, csoportos jeggyel (Bayern-Tickettel) utazott, de a tolakodás miatt egy csoport sem tudott együtt felszállni a buszra. Így valaki azért nyomorgott a vezető mellett állva a jegyét szorongatva, mert várta a csoporttársait, valaki feljutott, de a jegy nem nála volt, hanem még valahol lent a tömegben... A sofőr végül feladta, és ellenőrzés nélkül felengedett mindenkit, míg meg nem telt a busz.

A parkoló

Az autóbusz mindössze 10 perc alatt eljutott a kastély közelében lévő parkolóig, ahonnan már csak gyalogosan vagy lovaskocsival lehetett továbbjutni. A jegyvásárlás egy újabb tortúra lett, hiába üzemelt sok-sok pénztár, ekkora tömeggel így sem boldogultak. Fontos: a jegyet már lent meg kell vásárolni, fent ugyanis nem árulnak, jegy nélkül meg csak kívülről lehet nézelődni!

A felfelé vezető úton, a távolban a Forggensee nevezetű tó

Az erdőn át vezető erősen emelkedő gyaloglás után végre felértünk a kastély elé, ahol egy újabb pihenőt és kilátót alakítottak ki. Innen messzire el lehet látni, alattunk terül el Schwangau és a Forggensee nevű tó.

Az itt látható panoráma vagy a kastély szép hátteret ad egy közös fotózáshoz vagy egy saját fénykép készítéséhez ha kellően türelmesek vagyunk és megvárjuk, hogy eloszoljon a tömeg. Ellenkező esetben csak egy olyan képet fogunk készíteni, mint ami a régi Wallyről szóló rajzfilmek végén volt látható, ahol fél percünk volt, hogy megtaláljuk a piros-fehér csíkos Wallyt a tömegben ("Keresd meg Wallyt játék"). Vagyis lesz egy közös képünk rengeteg kínaival, néhány indiaival és pár japánnal. Végülis ez is egy szép emlék!

Első találkozásunk Neuschwansteinnal

Na de hogy került ide egy kastély a világ végére, fel a hegyek tetejére?

Az ötletgazda II. Lajos, Bajorország királya volt, aki legnagyobb bánatára már a dicső lovagkor után, a 19. században élt. Rajongása a letűnt korok iránt egyre inkább elhatalmasodott rajta, így lassacskán egy német Don Quijote vált belőle. Miután egy vesztes háború következtében hatalma meggyengült, a társaság és az uralkodói teendők helyett inkább a magányt kereste.

Gyerekkorában sokat járt Wartburg várában, mely nagyon megtetszett neki. Elhatározta, hogy ő is a régi királyok módjára szeretne élni, ezért több, nagyszabású építkezésbe kezdett.

Neuschwanstein, az erkélyek a bálteremhez tartoznak

Ezek közül az egyik legismertebb és legimpozánsabb a Füssen közelében felépített Neuschwanstein kastély lett. A középkori mintára épülő, több, mint 300 szobás palotát 1869 és 1886 között építették, de a király korai halála miatt soha nem fejeződött be.

A kastélyt csak kívülről lehet fényképezni, a belsejét a túravezetés alatt sajnos már nem. Néhány fotót azért szerencsére találhatunk a belsejéről is más weboldalakon. A rövid séta során megtekinthetjük a szolgák lakórészét, a tróntermet, a király hálószobáját, a dolgozószobáját, egy mesterséges barlangot és a báltermet, végül a konyhát. Mindegyik lenyűgöző a maga nemében, még a sokadik látogatás után is.

Az idegenvezetés kisebb csoportonként történik, német vagy angol nyelven. A más nyelveken beszélők választhatják az audio idegenvezetést, mely szerencsére tud magyarul is.

A kastély formája Walt Disneyt is megihlette, az épület feltűnik a Hamupipőke című mesében, körvonala pedig a Walt Disney cég logójában

A trónterem is félkész maradt, a bizánci mintára tervezett hatalmas és pazar trónt soha nem építették meg, helye azóta is fájóan üres pont az épületen belül. Érdekesség, hogy a trónteremnek magyar vonatkozása is van, ugyanis a falakat a világtörténelem legnagyobb királyai és törvényalkotói képmásai díszítik, többek között megtalálható közöttük I. Szent István magyar király is!

A belső udvar

A szolgák szobái a kor legtágasabb, legkényelmesebb és legjobban berendezett szolgaszobák voltak, de a legnagyobb látványosság kétségtelenül a bálterem a kerengővel és a színpaddal. A bálok és mulatságok szintén hozzátartoztak a középkori élethez, így egy pazar bálterem megépítése itt sem maradhatott el. De mivel a király magányosan szeretett élni, a terem mindig is kihasználatlan maradt.

Az építkezésnek a király letartóztatása vetett véget, majd ezután egy államközi bizottság kormányzásra alkalmatlannak találta. Neuschwansteinból a Starnbergi tóhoz szállították, ahol néhány napra rá az orvosával együtt, máig tisztázatlan körülmények között a tóba fulladva találtak rá.

Neuschwansteint II. Lajos kizárólag magának építette, így a sors iróniája, hogy napjainkban az egyik leglátogatottabb látványossága Bajorországnak, napi többezer látogatóval.

A kastély makettje a müncheni Miniland terepasztalán is megtalálható.

Neuschwanstein 2007-ben döntős volt A világ hét új csodája választáson, de végül nem nyerte meg.

A kötélvasút kabinja (kattints a nagyításhoz)

Kilátás

Eredetileg úgy terveztem, hogy a lefelé vezető úton majd kötélvasúttal megyünk. A Tegelbergbahn felső állomásához egy rövid, de annál látványosabb túraútvonalon lehet feljutni, majd onnan kényelmesen leereszkedni a völgybe. A 2146 méter hosszú kötélpálya 892,5 méter szintkülönbséget hidal át. Két 44 személyes kabin ingázik a völgy és a hegycsúcs között, hasonlóan, mint az ausztriai Dornbirnban.

Sajnos azonban az utazás Rita lustasága miatt meghiúsult, talán majd legközelebb sikerül kipróbálnom.

Ha a kötélvasút el is maradt, én azért nekiindultam a túraútvonalnak, ugyanis a kastély mögött található szakadékot a MAN cég által gyártott Mária-híd íveli át. Ha tudtam volna, hogy ott is ekkora tömeg vár rám, lehet én is lemondok róla. De ha már fent voltam, becsülettel kivártam a soromat, hogy én is elkészíthessem azt a képet, melyet előttem már többezren szintén elkattintottak, és már visszaköszön minden német képeslapról, bögréről, kirakósjátékról is.

Sorban állás a Mária-híd előtt

Neuschwanstein látképe a Mária-hídról, megérte kivárni a sort!

A kötélvasút pályája és egy ereszkedő kabin

Ezután következett a kastély bejárása, lépcsőkön, folyosókon, hatalmas termeken át, majd egy kis pihenővel a bálterem mögötti erkélyen, ahol már engedélyezett a fotózás is.

Kilátás a kastély erkélyéről

Sajnos a kastély nagy része nem látogatható, így a túra gyorsan véget ért, rövidebb idő alatt, mint a sorbanállások együttvéve. Ezután a korábbi útnak megfelelően, csak mindent fordítva, elindultunk haza. Séta le a hegyről, harc a kínaiakkal a buszért, rohanás a vonathoz, hogy aztán lekéshessük, majd ismét a várakozás...

Valami Amerika? Parkoló buszok az állomás előtt!

A visszafelé tartó vonatunk

A visszaúthoz így most az átszállásos verzió jutott, de így legalább elkerültük a tömeget, akik nem mertek ekkora kockázatot vállalni, mint egy átszállás. Jött tehát egy kis vonatozás egy Desiróval Buchloe állomásig, majd onnan átszállás után az első vonattal München felé vettük az irányt!

A Neuschwanstein elhelyezkedése a Google térképén

Aki Bajorországban jár és hosszabb időt is eltölt ott, az feltétlenül látogasson el Neuschwansteinba is, de ha csak teheti, kerülje el a hétvégi és az ünnepnapokat!