A Bajorország szélén található 24500 fős lakosságú aprócska Lindau a Boden-tó partján terül el, az osztrák-német-svájci határon egy kicsinyke szigeten. A városba a vasútvonalakon kívül csupán egy autóút vezet. Nevének jelentése: "Sziget, ahol hársfák nőnek".
A kikötő bejárata a világítótoronnyal és a kőoroszlánnal
Fekvése miatt igazán különleges, hiszen az Boden-tóban található kicsinyke sziget teljesen be van építve, így némiképp az olaszországi Velencéhez hasonlít, bár itt a házak között nem víz, hanem hagyományos kockaköves utcák találhatóak.
Münchenből kétóránként indul közvetlen vonat Lindauba, de a köztes időben is lehetséges az eljutás, igaz átszállással. A közvetlen vonatokat az Arriva-Länderbahn-Express üzemelteti, ugyanaz a társaság, mint amellyel néhány héttel korábban Regensburgba utaztam. A vonógép minden esetben a Siemens Eurorunner fantázianevű dízelmozdonya, mely elsősorban Ausztriából lehet ismerős. Ott, mint ÖBB 2016 sorozat, becenevén Hercules ismert.
Érkezik az ALEX München-Pasing állomásra
Lindau már az ősidők óta lakott, mindig is fontos kereskedelmi központ volt. A Boden-tó körül elterülő három ország áruja cserélt itt gazdát, de nem csak a partmenti kereskedelem volt jelentős, hiszen a tavon át folyik a Rajna is, mely érinti Ausztriát, Liechtensteint, majd Németország után Franciaországot, végül Hollandián keresztül az Északi-tengert. A Rajna Európa egyik legjelentősebb folyója és kereskedelmi útvonala már évszázadok óta.
Az 1800-as években kiépült vasútvonalak tovább erősítették a kereskedelmet, 1853 október 12-én érte el a vasút Lindaut München felől, hamarosan pedig Svájc is elérhetővé vált vasúton.
A sziget nagy része a vasút és a kereskedelem szolgálatába állt, a vonatokon érkező árukat itt pakolták hajóra, vagy épp fordítva. A vasút mellett raktárak épültek és felépült a ma is álló főpályaudvar is.
Napjainkban a teherforgalom megszűnt a szigeten, a tehervonatok a túlparton található teherpályaudvart használják, így Lindau Hauptbahnhof csak a személyforgalom szolgálatába állt. Három ország vasútja találkozik itt, mely a forgalomban is meglátszik. A vasúti járművek változatosságára nem lehet panasz: az ALEX magánvasút expressze, a Svájci Államvasút Eurocityje, a DB Fernverkher IC vonata, a DB Regio bajor és baden-württembergi regionális vonatai, tovább az Osztrák Államvasutak S-Bahnjai, regionális vonatai és regionális expresszei fordulnak meg itt. És ezek még csak a vasúttársaságok és vonatkategóriák voltak, a járműfelhozatal még ettől is színesebb. Egyszerre országhatár, tartományhatár és a vonatok számára rendszerváltó állomás is.
Én nem töltöttem a teljes napomat az állomáson, de még így is rengeteg jármű fordult meg azalatt a kis idő alatt is, míg várakoztam.
Osztrák motorvonat
A legelső számomra különleges jármű egy osztrák motorvonat volt, melyet még csak képről sem ismertem. A sárga-piros motorvonat már a színével is jelentősen eltér az osztrák színtervtől, két kocsija közé pedig kettő piros-szürke Cityshuttle kocsi volt besorozva.
Lindau Hauptbahnof, végállomás
A már a cikk bevezetőjében bemutatott ALEX Herculese is gyakori vendég itt a kék-sárga-fehér kocsijaival. Érdemes megfigyelni az egységes színtervet a teljes szerelvényen. Ellenpéldának pedig nézze meg mindenki a magyarországi MÁV V43 3000-es sorozatát a Halberstadti kocsikkal és vezérlőkocsival.
DB 628 sorozat Baden-Württembergből
A dízel-motorvonat kategóriát a DB Regio DB 628 sorozata képviselte, mely Baden-Württembergből érkezett. Ugyanez a típus közlekedik a müncheni S-Bahn egyetlen nem-villamosított vasútvonalán is Altmünster felé.
Időközben a mozdony is körüljárt
Újabb járat futott be, a DB 612 sorozat egyik tagja
A DB 612 sorozat már modernebb és komolyabb vasúti jármű, mint DB 628 sorozat. Szintén ismert egész Németországban, sőt néhány Horvátországban is közlekedik. Érdekessége, hogy az ívekben képes a kocsiszekrényt bebillenteni, így nagyobb sebességet tud elérni még a kanyargósabb vasútvonalakon is.
Talent motorvonat Ausztriából
Az ÖBB Talentje ismerős Magyarországról is, ha máshonnan nem, hát a beszerzése körüli botrányokról, és a kritikán aluli üzemkészégükről. Az ÖBB 188 db Talentje a vasúttársaság meghatározó motorvonata, mely mind regionális, mind S-Bahn forgalomban üzemel.
Senkit ne tévesszen meg a Cargo felirat, a mozdony a München-Zürich EuroCity cseremozdonya
Az állomás távolabbi végében pedig az SBB 421 sorozatú mozdonya várakozott, hogy a München felől érkező EuroCity két dízelmozdonyát felváltsa és a vonatot egészen Zürichig vontassa.
Kilátás a felüljáróról, a háttérben a Boden-tó
Az állomás vágányai felett egy gyalogos felüljáró is található és mivel az állomás vágányai nem villamosítottak, így a kilátást erősen akadályozó vasrácsok és plexilemezek sincsenek. Így mind a nyolc vágány jól látható.
A hátsó tárolóvágányokon egy ingavonat pihent, szintén Baden-Württembergből
Az ingavonat kategóriát egy szintén baden-württembergi vonat képviselte. A négykocsis inga elejére egy DB 218 sorozatú mozdony került. Ilyen mozdony Magyarországon is járt, mikor a Bombardier emeletes kocsijait vontatta keresztül-kasul az országban.
Az állomás homlokzata...
A szecessziós stílusban megépült vasútállomás 1853-ban nyílt meg, a vasútvonallal egyidőben. Napjainkban fel van szerelve minden jóval, ami csak egy utazó számára szükséges lehet: pékséggel, kávézóval, újságárussal, jegyautomatákkal. Magyar szemmel érdekes, hogy a pénztár itt is, mint bárhol Németországban, gond nélkül ki tudja adni bármely vasúttársaság bármely járatára az érvényes jegyet.
... és utasvárója
Az állomás a víz felől nézve
Lindau 1880-ban
Lindau már a római korban is lakott település volt, első írásos említése 882-ből származik. A legkorábbi feljegyzés a városban található apácazárdára utal, melyet a valószínűleg Raetia grófja épített a 9. században.
A kikötő közelében, idill kép szállodákkal, kerthelyiséggel és a fűben játszó kiskutyákkal
A kikötő a Mangturmmal
A tóparton magasodó 20 méter magas Mangturm egykoron világítótorony volt. A tetején lévő színes cserepekről könnyen felismerhető, a város egyik közismert látványossága és jelképe.
Bajorország egyetlen világítótornya
A kikötő egyik mólójának a végén 1856-ban épült meg az új világítótorony, mely Bajorország egyetlen világítótornya. A másik oldalon egy hatalmas kőoroszlán szemléli a vizet. A kikötőt szegélyező impozáns épületek korábban a vám- és kikötői hivatalok, valamint a kereskedők és hajótársaságok épületei voltak. Egy részüknek jelenleg is ugyanez a funkciója, de sok közülük elegáns szállodává épült át.
A mólókról csodálatos kilátás nyílik a tóra, a mögötte elterülő havas Vorarlbergi-Alpokra és a svájci hegyvidékre.
Az Alpok
A Boden-tó
A régi városfal, a város legrégebbi építménye
Sétálóutca az óvárosban
A Lindavia-kút
A Lindavia-kutat II. Lajos bajor király trónralépésének huszadik évfordulója alkalmából építették vörös márványból. A tetején a város védője, Lindavia látható egy hársfaággal. A többi figura a város gazdagságát: a kikötőt, a halászatot, a borászatot, és a földművelést jelképezi.
Utcakép
A régi városháza
Az 1422 és 1436 között épült gótikus stílusú városházát 1578-ban reneszánsz stílusban átépítettek. Figyelemre méltó a gazdagon díszített és festett homlokzata és a fedett lépcsőház.
Kávézó a városban
A városban az autóforgalom csekély, az utcák nagyrésze sétálóutca. Így a kockakővel burkolt köztereken sétálva mindenütt éttermekbe, sörözőkbe és kávézókba botlunk. A kerthelyiségekben mindig aktív társasági élet zajlik a turisták és a helyiek között.
Nincsen város templom nélkül, igaz ez a Boden-tó partján is
A főtér
Híd a sziget és a szárazföld között az autó- és gyalogosforgalom számára
Emeletes REX érkezik Bludenzből, másfél évvel korábban én is ezzel a járattal érkeztem Lindauba
A vízparton túl az már Ausztria...
...még messzebb pedig már Svájc
Hamarosan indul a hajószezon is, a Bayern nevű hajó már várja az utasokat
Érkezik a zürichi vonat
Az állomás és környékének biztosítóberendezése meglehetősen elavult, a karos jelzőkön kívül van még váltóállító torony és drótköteles félsorompó is!
A városi múzeum
A festett falrészletek mindenhol felbukkannak
Virágpiac
Virágzó fák a a városban
Bármennyire is érdekes volt Lindau, egyszer bizony el kellett indulni hazafelé is. Bár még maradhattam volna, hogy csak az utolsó vonattal induljak München felé, de a korai sötétedés miatt mégsem vártam tovább. Nincs rosszabb számomra, mint a vaksötétben vonattal menni, várva, hogy végre megérkezzek.
Mivel az ALEX járatai meglehetősen koros kocsikból állnak mindig, így a nyitható ablak is alaptartozék. Ez sajnos már nem mondható el a modernebb járművekről. Hazafelé menet még így tudtam készíteni pár képet a vasútvonalról és a keresztülszelt tájról. Az út során a nagyobb tenger szint feletti magasság miatt az idő jóval zordabb volt, mint Münchenben vagy akár Lindauban, nyomokban még hófoltok is előfordultak, a távolabbi hegyek pedig teljesen fehérbe burkolóztak.
Indulás hazafelé
Itt a tavasz, a földek már szépen zöldellnek...
...de azért még a tél még nem adta fel!
Hófoltok nyomokban...
... a távolban pedig az örök fagy birodalma
A Großer Alpsee
Immenstadt állomáson a vonatunk további két kocsit kapott. A felkapcsolás során pedig érdekes dolognak voltam szemtanúja: a vonat visszatolatott a kocsikért, a tolatást pedig a jegyvizsgáló hölgy irányította egy CB-rádión keresztül. Egyedül a kocsik összekapcsolásához jött segíteni egy férfi, hogy ne neki kelljen az egyenruháját összeolajozni. Meglehetősen személyzettakarékos megoldás!
Immenstadt állomás, további két kocsival gyarapszunk
Lindaut és Münchent az Allgaubahn nevű vasútvonal köti össze. Németországban gyakori, hogy a vasútvonalak nevet is kapnak, nem csak számot, mint a legtöbb országban. A vonal nem villamosított, 160 km/h sebességgel járható, és végig kétvágányú. Svájc már régóta szorgalmazza a vonal villamosítását, hogy a München és Zürich között mozdonycsere nélkül közlekedhessenek a vonatok, de pénz hiányában mindezidáig még nem valósult meg. Ezzel a vonal az utolsó dízelparadicsomok egyike, de előbb utóbb itt is elkerülhetetlen, hogy drót kerüljön a sínek fölé.
Búcsúznak a hegyek
Lindau tengerszint feletti magassága 398 méter, innentől a vasútvonal folyamatosan emelkedik az 50 km-re található Oberstaufen állomásig. Itt már 784 méter magasan járunk, ezután egy rövid, 124 méteres alagút jön, majd egy 34 km-nyi lejtő következik a 705 méter magasan fekvő Kemptenig. A következő szakasz ismét emelkedik, egészen a 801 méter magas Günzachig. Ez a vonal legmagasabb pontja, ettől fogva ismét lejt a pálya, míg be nem fut az 523 méter magasságon található Münchenbe. A jelentős szintkülönbségeket folyamatos ide-oda kanyargással győzi le a vasút. Lindau és München között 150 km a távolság légvonalban, de a vasút mégis 220 km hosszú.
Naplemente
Érdekesség, hogy a város megihlette a müncheni Miniland építőit is, ugyanis a sziget egy külön modulon kapott helyet. A terepasztal nem követi mindenben a valóságot, a pályaudvar előtt elhaladó villamos a képzelet szüleménye, akárcsak az állomáson megforduló Thalys motorvonat.
Lindau a Google Mapson
Utolsó kommentek