A bajorországi Regensburg történelme a réges-régi időkig nyúlik vissza. A város helye már időszámításunk előtt is lakott volt, legelső lakosai az ókori kelták voltak. A rómaiak korában a település jelentősége tovább nőtt, erőd épült a germán támadások visszaverése érdekében. A középkorban fontos kereskedővárossá fejlődött, egyike volt Európa legnagyobb, legnépesebb városainak. A Dunán 1135 és 1146 között felépült a még ma is látható kőhíd, mely a város jelentőségét tovább növelte.
Regensburg óvárosa a dómmal és a több mint 900 éves kőhíddal
Az élénk kereskedelemnek hála gyorsan meggazdagodott, az itt élő kereskedők pedig egymást túllicitálva építették fel házaikat, palotáikat. Az egyház az adományokból pedig világhírű egyházi épületeket tudott építeni. A reformáció idején élénk szellemi és kulturális központtá vált. A lengyel csillagász, Kepler is a városban élt. Emlékét ma lakóházán elhelyezett emléktábla és egy róla elnevezett múzeum őrzi.
Az óváros érdekes példája az egyben és egységesen fennmaradt középkori nagyvárosnak. Építészeti különlegessége a patríciuscsaládok házai és tornyai, a Dóm és a régi Kő-híd (Steinbrücke) a 12. századból. A megnevezés (Altstadt Regensburg mit Stadtamhof) Regensburg utolsó középkori városbővítésének (1320) határát jelöli. A terület összesen 984 különböző műemléket foglal magába.
2006-ban a regensburgi óvárost a Világörökség részének nyilvánították.
A cikk első felében a városba közlekedő ALEX vonatot és a város főpályaudvarát mutatom be, akit a történelem jobban érdekel, az görgessen egészen a 12. képig!
Az ALEX vasúttársaság Siemens ES64U4 típusú négyáramnemű villamos mozdonya
Ha Münchenből akarunk Regensburgba utazni, akár két (sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor három) vasúttársaság közül is választhatunk! A Német Államvasút (Deutsche Bahn) ICE motorvonatokat (DB Fernverkher leányvállalat) és lassabb regionális vonatokat (DB Regio leányvállalat) közlekedtet a két város között. Ehhez hozzá jön még egy privát szolgáltató is, az Arriva-Länderbahn-Express, vagy röviden az ALEX is. Az ALEX a szintén privát Vogtlandbahn leányvállalata.
A Vogtlandbahn története egészen az 1990-es évekig, a német újraegyesítésig nyúlik vissza.
Miután a két különálló Németország egyesült, megkezdődött az elmaradottabb keleti rész felzárkóztatása is. A vasúton utazók száma innentől kezdve drasztikusan csökkenni kezdett, miközben a közúthálózat minősége és a motorizáció nőtt. Az elmaradott vasúti infrastruktúra, az elöregedett korszerűtlen járműpark már nem volt vonzó az utasoknak. Nem volt ez másképp a szászországi Vogtland tartományban sem.
Azonban a szászországi kormány előremenekült és fejlesztésekbe kezdett. A Zwickau–Falkenstein–Klingenthal és a Herlasgrün–Falkenstein–Adorf vasúti mellékvonalakat korszerűsítették, a sebességet 80 km/h-ra növelték. Átépültek a peronok, az állomásokat akadálymentesítették. A nem használt mellékvágányokat felszedték, néhány kisebb forgalmú állomást pedig lefokoztak egyszerű megállóvá. A megújult pályához új, korszerű, dízelmotorkocsikat vásároltak, és a menetrendet is utasbaráttá formálták.
1994-ben a vasúttársaságot privatizálták. Az új tulajdonos, ellentétben a Deutsche Bahnnal, további fejlesztésekbe fogott. A nagyvasutat összekötötték a villamossal, így a vonatok, akárcsak Karlsruhe-ben, a városon belül is közlekednek.
A vasúttársaság ezek után tovább terjeszkedett Türingiában és Bajorországban is. Csehország uniós csatlakozásával további lehetőségek nyíltak meg a vállalat előtt, így a szolgáltatásaikat kiterjesztették az országhatáron túlra is. 2006 decemberétől a célállomások közt már München is szerepelt. A bajor fővárosba közlekedő vonatok márkaneve az ALEX.
A társaság jelenlegi 140 alkalmazottal 900 km-nyi vasúthálózaton közlekedik.
Járműparkja, beleértve a bérelt és saját tulajdonú járművek is:
* 5 Siemens EuroSprinter ES64U4 (szinte ugyanaz, mint az osztrák ÖBB 1216 sorozat),
* 11 Siemens ER20 (mint az osztrák 2016 sorozat, becenevén a Hercules),
* 18 RegioSprinter,
* 26 Siemens Desiro,
* 8 Stadler Regio-Shuttler R1.
A személykocsipark is meglehetősen változatos, a német távolsági és regionális forgalomból már kikopott típusok dolgoznak a társaságnál. Mindenből pár darab, így a változatosságra nem lehet panasz. Természetesen a kocsik teljes felújításon estek át és egyforma kék-fehér festést kaptak.
Jelenleg a Vogtlandbahn társaságot már évi kb 4,5 millió utas választja.
A régi emeletes személykocsi München Hauptbahnhofon
Az emeletes kocsi alsó szintje
Érdekesség, hogy a társaság nem is törekszik az azonos kocsikból kiállított vonatok alkalmazására, így emeletes kocsi szinte minden távolsági járatára jut, de mindig csak egy!
Megérkezés Regensburgba, a képen a társaság étkezőkocsija látható. A vagon tetején lévő áramszedőre azért van szükség, hogy ha nincs mozdony a vonat előtt, a konyhai gépek akkor se maradjanak áramellátás nélkül
Mozdonycsere Regensburgban: A Siemens ES64U4 Taurust az út többi részében egy Siemens ER20 helyettesíti.
A mozdonycsere és két kocsi lekapcsolása után a vonat továbbindul Hof irányába
Regensburg lakossága kb. 130 ezer fő, akárcsak a volt városomé, Kecskemété. A főpályaudvara utasforgalma alapján a német állomáskategóriák közül a második csoportba tartozik.
Bár Bajorország első vasútvonala már 1835-ben megnyílt, Regensburgot mégis viszonylag későn, 1859-ben érte el a vasút, mikor elkészült a München-Nürnberg-vasútvonal Anbergen keresztül (Ez a vonal nem tévesztendő össze az 1998-ban átadott közvetlen, rövidebb München-Ingolstadt-Nürnbarg nagysebességű vasútvonallal). Ezután már felgyorsultak az események, 1860-ban megépült a Regensburg-Passau, 1873-ban rövidebb Regensburg-Nürnberg, 1874-ben pedig a Regensburg-Ingolstadt-vasút is.
Regensburg állomás homlokzata
A főpályaudvar eredeti épülete 1859 és 1864 között épült Heinrich von Hügel tervei alapján. Az épületre erősen hatott az olaszországi reneszánsz stílus, ezért két kis tornyot és boltíves főbejáratot kapott. 1888-ban teljesen átépítették.
A második világháborúban a városban repülőgép-gyártás folyt, emiatt a szövetséges csapatok számára kiemelt jelentőségű célpont volt. Az állomást is több bombatalálat érte, így az épület elpusztult.
Az új pályaudvar 1955-re készült el, melyet legutoljára 2004-ben újítottak fel, elnyerve ezzel a mai formáját. Jelenleg leginkább az olaszországi Stazione di Pisa Centrale állomásra emlékeztet.
1981 és 1988 között a háborúból megmaradt biztosítóberendezést 24 millió német márkából fokozatosan kicserélték. 180 kitérőt és 220 jelzőt kellett kicserélni, az irányítótoronyba pedig egy 9 méter hosszú tábla került, melyen a vonatok mozgását lehet nyomon követni. Ez az állomás volt az első, ahol a jeleket nem kábelekkel, hanem rádióhullámok útján közvetítik a jelzők és az irányítóközpont között.
Az állomás felső szintje az elmaradhatatlan jegykiadó automatákkal, újságossal, Reisecentrummal
Az állomás földszintje, a vágányok feletti felüljáróhoz mozgólépcső visz fel
Regensburg Hauptbahnhof egy Agilis motorvonattal
Napjainkban az állomásra az alábbi vasútvonalak futnak be:
* München–Regensburg-vasútvonal (KBS 930)
* Nürnberg–Regensburg-vasútvonal (KBS 880)
* Regensburg–Passau-vasútvonal (KBS 880)
* Regensburg–Hof-vasútvonal (KBS 855)
* Regensburg-Ulm-vasútvonal (Duna völgyi-vasút, KBS 993)
Mivel fontos csomópont, így a vasúti forgalom is nagy: napi kb 200 vonat érkezik ide vagy halad át az állomáson, melyek közt megtalálható ICE motorvonat, regionális vonat, magánvasút, továbbá sok sok tehervonat is.
Közvetlen kapcsolata van Béccsel, Hamburggal, Frankfurttal, Dortmunddal, Würzburggal, Kölnnel, Hannoverrel, Prágával és még sok-sok nagyvárossal Németország-szerte.
Az állomáson nem épült ki aluljáró-rendszer, ami meglehetősen ritka Németországban. Helyette az állomási vágányok felett egy hosszú üvegfolyosó húzódik, mely az állomásépület első emeletétől vezet végig a vágányok felett egészen a túloldalt található bevásárlóközpontig. Ez az elrendezés, miszerint a egy bevásárlóközpont ennyire szerves része legyen egy állomásnak hasonló, mint Budapesten a Westend City Center és a Nyugati kapcsolata.
A Vogtlandbahn Siemens Desiro motorvonata, felette a korábban említett üvegfolyosó
Most pedig, ahogy ígértem, a városról is néhány szót. Regensburg óvárosa a rengeteg műemlék lakóházzal és templommal igazi középkori hangulatot áraszt. Az utcák keskenyek és kanyargósak, néha akár a házak alatt is áthaladnak. Az utakat régi, Magyarországról is ismert kockakő burkolja, csak a főutca és a főtér kapott modernebb burkolatot. Az élményt egyedül a parkoló autók és a KRESZ-táblák rontják le.
Fényképezésnél igyekeztem a zavaró, napjaink életéhez hozzátartozó tárgyakat kiszűrni, de valami apróság mindig elrontotta az összképet...
Német stílusú ház, német témájú terepasztalokon gyakran láthatunk hasonlókat, színes falakkal, melyeket fagerendák tagolnak
A Neupfarrkirche
Szent Péter-dóm
Valószínűleg a kolduló rendek intenzív építkezési lázának és mindenekelőtt a régi dóm leégésének köszönhetően (1273) a regensburgiak új katedrális építésébe fogtak. Az új katedrális nem a román kori alapokon épült, hanem attól kissé nyugati irányba mozdult el helyének kijelölése. 1280-ban egy Franciaországban tanult mester vette át az építkezések irányítását.
Csipkés tornyok, nagy ablakok, vékony falak.. a gótikus építészet ismertetőjegyei
Így születhetett meg Regensburgban a klasszikus francia katedrális három részből álló főhajóval, nagyméretű üvegfestészeti alkotásokkal, két tornyocskával a nyugati részen, gazdag szobordíszítéssel a homlokzaton. A regensburgi dóm Bajorország egyetlen gótikus katedrálisa. (forrás: magyar Wikipédia)
A katedrális környéke, a tér itt is kockakővel lett burkolva
A Duna Passau felé
És még egyszer, de most Ingolstadt irányába
Még mindig a Duna, a parton az óváros, a távolban a vízen ringó hajó a Ruthof/Érsekcsanád nevű lapátkerekes gőzös vontató, mellette a Freudenau motoros vontató hajó. Fedélzetükön működik a Dunai Hajózási Múzeum.
Az óváros bejárata (vagy kijárata, nézőpont kérdése), a kapun túl a Duna és a régi kőhíd
A Régi kőhíd sajnos épp felújítás alatt állt, így az állványoktól alig látszott belőle valami. Közvetlenül mellé horganyzott acélgerendákból egy ideinglenes gyalogos híd épült, így bár a Dunán ugyanott és ugyanúgy át lehet kelni, a hidat sajnos csak egy méter távolságból lehet megszemlélni.
Az egykori városfalnál, ahol a régi kőhíd keresztezi a Dunát, található a városi múzeum és a Tourist info. Itt ingyenes beszerezhetjük a szükséges térképeket és információkat a város felderítéséhez.
Az óratorony
Kepler lakóháza, falán az emléktáblával
A Kepler-múzeum
Természetesen nem feledkeztem meg Keplerről sem, aki a városban élt haláláig. A német származású matematikus, optikus és csillagász a bolygómozgások pontos megfigyelésével és a napközpontú világkép kidolgozásával írta be magát a halhatatlanok közé.
Saját készítésű távcsöveivel megfigyelte, hogy nem lehet a Föld a világ közepe, helyette Nap áll a középpontban, a bolygók pedig körülötte keringenek, a bolygók körül pedig a holdak. megfigyeléseit matematikailag is levezette. tiszteletére mind a mai napig a bolygómozgásokat leíró törvényeket Kepler-törvényeknek nevezzük.
Egykori lakóházán emléktábla őrzi emlékét. Az épület pedig, ahol 1630 november 15.-én elhunyt, 1963 óta ad helyet a Kepler-múzeumnak.
A régi városháza
Az óratorony a főtéren
A város legmagasabb középkori épülete, a nyolcemeletes Arany-torony, ma kollégium üzemel benne.
Az Arany torony építését már a 12. században elkezdték, de akkor még csak négy emelet magas volt. Majd 100 évvel később további négy emeletet építettek rá. A tetején lévő árkádot pedig az 1600-as években toldották hozzá. Napjainkban diákkollégium található benne.
Regensburg óvárosáról és a látványosságokról bővebben olvashatunk a Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal című magyar Wikipédia szócikkben.
A város tömegközlekedését a sárga Mercedes Citarók látják el
A belváros nagy része ma már sétálóutca, egyedül az autóbuszok hajthatnak be. Regensburg Mercedes Citaro autóbuszokat üzemeltet. A város 143 km-nyi hosszúságú, 10 autóbuszvonalán 300 megálló található. A jelenlegi flotta 100 járműből áll.
Regensburgnak saját villamos-hálózata is volt 1903 és 1964 között, de megszüntették, helyettük autóbuszokat állítottak üzembe. Egy ideig még trolibusz is üzemelt a városban, de a troli nem csak Regensburgból, hanem szinte a teljes német államból kihalt.
Napjainkban felmerült, hogy a villamost vissza kellene építeni. A tervezett nyomvonal mentén a jelenlegi építkezéseknél és felújításoknál már figyelembe veszik az esetleges későbbi villamos beindítását is.
Regensburgi utcakép
A Római-torony, mellette a hercegi udvar található
A hazafelé úton az ALEX helyett a már jól megszokott DB 111 sorozatú mozdony és emeletes kocsijai érkeztek, majd indultak tovább München felé
A hazaút semmi különlegeset nem tartogatott már nekem, hiszen Nürnbergből München irányába, vagy fordítva már számtalanszor beutaztam a vonalat, ha épp nem a rövidebb és gyorsabb München-Ingolstadt-Nürnberg-vasútvonalat választottam.
Utolsó kommentek