Ha Törökország közlekedésére gondolunk, talán a nagysebességű vasúti közlekedés lesz az utolsó, ami az eszünkbe jut róla. A 78 millió lakosú országban a vasúti közlekedés eléggé elmaradott, mindössze 12008 km hosszú vasút épült csak ki, még a kétszerese sem, mint a jóval kisebb Magyarországon.
Eskişehir vasútállomása (kép forrása: Wikimedia Commons)
Törökországban a múlt század közepe óta nem épült új vasútvonal, az utasok többsége autóval vagy távolsági autóbuszokkal közlekedik. A vasút részaránya a teljes közlekedésből így alacsony. A török kormánynak azonban grandiózus vasúti tervei vannak, minden nagyobb várost össze akarnak kötni nagysebességű vasútvonalakkal, a meglévő hagyományos pályákat pedig felújítanák. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a járműállomány modernizációja is, így a közeljövőben hatalmas fejlődésnek lehetünk majd szemtanúi.
Az ország Európa és Ázsia határán fekszik, az ország így két kontinensen is elterül egyszerre. Törökországot gyakran Európához sorolják, a nagysebességű vasútvonalai viszont az ázsiai oldalon találhatóak.
Törökország is igyekszik felzárkózni a nagysebességű vasútvonalakat üzemeltetők országokhoz, már 444 km-nyi vasútvonal alkalmas a 250 km/h sebességű közlekedésre és további 603 km áll jelenleg is építés alatt!
A nagysebességű vonalakhoz pedig nagysebességű szerelvények is kellenek, melyekből jelenleg csak a spanyol CAF-tól vásárolt 10 db TCDD HT65000 sorozatú motorvonat áll rendelkezésre. Azonban a további tervek ambíciózusak, a növekvő hálózatra több vonatra lesz szükség!
A TCDD HT65000 sorozat
A menetrend szerint forgalomhoz a Török Államvasutak (TCDD) a a spanyol Construcciones y Auxiliar de Ferrocarriles (CAF) gyártól vásárolt 10 db TCDD HT65000 sorozatú motorvonatot, melyek a spanyol RENFE 120 sorozat alapján készültek. A fő különbség a két típus között az, hogy míg a spanyol változat képes a nyomtávolságát 1435 mm-ről 1668-ra megváltoztatni, addig ez a funkció a török változatból teljesen hiányzik. Ezek a 4800 kW teljesítményű szerelvények 250 km/h sebességgel képesek haladni, miközben a fedélzetükön 419 utas foglalhat helyet. A hatrészes vonatok két ülőhelyeket is tartalmazó vezérlőkocsiból és az általuk közrefogott négy betétkocsiból állnak. Igény szerint két szerelvényt össze lehet kapcsolni egy 12 részes szerelvénnyé is.
Törökország nagysebességű motorvonata a TCDD HT65000 (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vonatokat 2005-ben rendelték, a szerződés összege 180 millió euró volt. Időközben a tíz meglévő vonathoz további kettőt rendeltek. Az első vonat 2007 november 20-án érkezett meg. A későbbiekben nem valószínű, hogy ebből a típusból még továbbiakat rendeljen a TCDD.
A török Velaro
2013-ban a Török Államvasutak megrendelt a Siemenstől hét Siemens Velaro szerelvényt 285 millió euró értékben, 2015-ös szállítási határidővel. A nyolcrészes vonatok szinte teljesen megeggyeznek a németországi Siemens Velaro D szerelvényekkel, leginkább az étkezőkocsi kialakításában térnek csak el. A motorvonatokat az Ankara-Isztambul és az Ankara-Konya nagysebességű vasútvonalakra szánják.
Érdekes epizódja a vasúti szerelvények történetének az, hogy időközben már több hasonló szerelvényt legyártottak a Deutsche Bahn számára is. Még 2008-ban a Német Államvasutak 15 új ICE motorvonatot rendelt a Siemenstől a tervezett Frankfurt-London és még további új viszonylatok kiszolgálására. A már a 2008-as InnoTranson bemutatott motorvonatok üzembeállása azonban folyamatosan csúszott az engedélyeztetési eljárások miatt. Időközben a DB a megrendelést kiegészítette még két motorvonattal, egy a baleset miatt megsérült ICE3 pótlására kell, egy pedig a késések miatt fizetendő kötbér helyett lesz leszállítva. így összesen 17 db kerül a Deutsche Bahn nagysebességű flottájába.
A Török Velaro (Kép forrása: Wikimedia Commons)
A már legyártott motorvonatok a Siemens Wegberg-Wildenrath telephelyén álltak, amikor a TCDD bejelentette, hogy hasonló szerelvényeket vásárolna a törökországi üzemhez. Az üzletet sikeresen megkötötték, majd némi átalakítás után egy a Németországnak szánt Velarok közül elindult Törökország felé. Így a Török Államvasutak szinte azonnal hozzájutottak az első nagysebességű motorvonatjukhoz.
A török Velarok a jövőben az Ankara-Konya és az Ankara-Isztambul vonalon közlekednek majd. A szerződés értéke magában foglalja a hét évig tartó karbantartást is.
Az esemény magyar vonatkozása, hogy a szerelvény a Németország-Törökország közötti útvonalat Magyarországon át tette meg, így ha csak kis ideig is, de Magyarország sínjeit is koptathatta egy ICE motorvonat.
Vasútvonalak
Törökország első nagysebességű vasútvonalat a főváros, Ankara, és a legnagyobb török város, Isztambul között kezdték el építeni. Az építkezés első üteme Ankara és a közel félmillió lakosú Eskisehir között indult meg. Ez a szekció 251 km hosszúságú, megépítése 747 millió amerikai dollárba került. A vasútépítés 2007-ben fejeződött be, a menetrend-szerinti forgalom 2009. március 13-án indult meg.
Az olasz ETR 500 Törökországban 2007. április 23-án (Kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonalon az olasz Trenitaliától bérelt ETR 500 sorozatú villamos motorvonatokkal folytak a sebességtesztek, mivel a török motorvonatok még nem érkeztek meg. 2007 április 23-án az olasz motorvonat 303 km/h sebességet ért el, felállítva ezzel az új török vasúti sebességrekordot.
A második szakasz Eskişehirtől Isztambulig jelenleg is építés alatt áll. A 214 km hosszú új vasútvonal 2,27 milliárd amerikai dollárba került, majdnem háromszorosába, mint az első szakasz. Ennek oka a változatosabb terep, mely miatt sokkal több műtárgyra is szükség volt. Összesen 33 híd és 39 alagút épült a második szakasz vonalán. A vasút 2010-ben készült el, de 2014 elején még nem nyílt meg az utasforgalom előtt.
A teljes Isztambul-Ankara vasútvonal költségéből 1,25 milliárd eurót az Európai Beruházási Bank, 120 millió eurót pedig az Európai Unió állt.
A vonal később folytatódni fog a Boszporusz-alagúton át Európa felé, majd összekapcsolódik az európai vasúthálózattal.
A kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított vasútvonal 250 km/h sebességre épült ki, összesen öt állomás található rajta. A biztosítóberendezések kiépítését az Alcatel nyerte, a szerződés teljes értéke 80 millió dollár.
Törökország nagysebességű vasútvonalai (Kép forrása: Wikimedia Commons)
Az ország másik már üzemelő nagysebességű vasútvonala az előző bekezdésben tárgyalt vonalból ágazik ki Polatinál, nem messze Ankarától. A 306 km hosszú, kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított vonal a délen található Konya városát hozza közelebb időben a fővároshoz. A vonal része egy 2030 méter hosszú alagút is.
Az 596 millió amerikai dollárba kerülő építkezés négy év és nyolc hónapot vett igénybe, míg 2010 decemberéig el nem készült. Ezután nyolc hónapnyi tesztidőszak következett, míg 2011 augusztus 24-én megnyílt a forgalom előtt. A két város közötti menetidő a korábbi 10 és fél óráról 1 óra 30 percre csökkent, ha pedig megjönnek a gyorsabb szerelvények is, akkor 1 óra 15 percre fog csökkenni.
A vonatok maximális sebessége jelenleg itt is 250 km/h, de a pálya lehetővé teszi a 350 km/h sebességet is. A jövőben a vasútvonalon naponta tíz, óránként egy vonat fog közlekedni mindkét irányba.
Jövőbeli tervek
A már meglévő 444 km hosszú nagysebességű hálózat még csak a kezdete annak a több évtizedet átölelő tervnek, melynek során a török vasúthálózat a világ élvonalába fog emelkedni. Jelenleg 603 km-nyi vasútvonal áll építés alatt és további 1758 km tervezés alatt. Ha minden terv időre megvalósul, Törökországnak 2805 km-nyi nagysebességű vasúthálózata lesz, több, mint Spanyolországnak (2515 km), Japánnak (2664 km) jelenleg, vagy több, mint Franciaországnak, beleértve a még csak épülő vasútvonalakat is (2793 km).
2014 februárjában a Török Államvasutak az alábbi menetrendet hozta nyilvánosságra:
* Eskisehir-Ankara-nagysebességű vasútvonal: bár a vasútvonal már 2014-re elkészült, még további beruházások szükségesek, a teljes projekt 2016-ra fejeződik be.
* Ankara-Sivas-nagysebességű vasútvonal: a jelenlegi 602 km hosszú vasútvonal a két város között egyvágányú, a menetidő 12 óra. Az új 466 km hosszú villamosított, kétvágányú vasútvonalon a menetidő 2 óra 51 perc lesz csak, a legnagyobb sebesség szintén 250 km/h. A vonalon 6 viadukt (összesen 3 km hosszan), 11 alagút (melyből egy 3 km hosszú) és 67 híd épül. Az építkezést két részre bontották, az első 174 km hosszúságú szakasz átadása 2016 áprilisára várható, a teljes beruházás pedig 2017-ben fejeződik be.
* Ankara-Izmir-nagysebességű vasútvonal: a projekt nemrég indult, várható megnyitás 2017, A 624 km-es vonalon a sebesség szintén 250 km/h, a menetidő várhatóan 3 óra 20 perc lesz. A vonal legdrágább szakasza az Polatlı és Afyon közötti rész lesz, itt ugyanis 11 alagútra (összesen 8000 m), 16 viaduktra (összesen 6300 m) és 24 hídra lesz szükség!
* Ankara-Bursa-nagysebességű vasútvonal: a tervezett beruházások egyharmada már elkészült, várható megnyitás 2017;
* Kapikule-Istanbul -nagysebességű vasútvonal: bár a tervezett befejezés 2015, nem szerepel még költségként a költségvetésben.
A nagysebességű vonatokra a TCDD 2014-ben több mint 1 milliárd török lírát fordít. A közeljövőben Törökországnak még legalább 180 nagysebességű vonatra lesz szüksége. A spanyol CAF, a német Siemens mellett mint lehetséges partner, felmerült a koreai Hyundai Rotem is, mely a tendereken a EUROTEM, HSR-350x és KTX-II típusokkal indulna.
Források:
* Az angol Wikipédia High-speed rail in Turkey szócikke
* Az angol Wikipédia Ankara-Istanbul high-speed railway szócikke
Utolsó kommentek